Magyar Figyelő 1914/3
Följegyzések - Bolgár író véleménye a balkáni szláv kérdésről
230 Feljegyzések vériség hirdetésével tényleg csakis humánus célt szolgálnak s az elnyomott balkán népek helyzetén segítenek. Ezek a naiv lelkek elfeledték azt az igen egyszerű igazságot, hogy a politikában nincs testvériség, nincs vérrokonság, nincs igazság és tisztesség és hogy épen Oroszország az az állam, amely a legfényesebben igazolta ezt. Kulturátlan állam lévén, hódító törekvéseiben (Mandzsúria, Kaukázus, Finnország stb.) nem riadt vissza semmiféle aljasságtól, cselszövéstől s provokációtól. S amikor a leghangosabban hirdette a szláv testvériséget, akkor bánt el a legdurvábban «lengyel testvéreivel». Bulgária legutóbbi lealázása és gyengítése szintén Oroszország érdekében állott. Ezt a geográfiai viszonyokból is megértjük, ha egy futó pillantást vetünk Európa délkeleti térképére. Az orosz diplomácia mindig tisztában volt vele, hogy Konstantinápoly és a tengerszorosok megszerzéséhez a Balkánfélszigetet is meg kell hódítania. A Konstantinápolyba vezető út azonban Románia és Bulgária keleti és Trákiának a törökök birtokában levő részén, vagyis a Fekete-tenger partvidékén vonul végig. Az utat védelmi «hinterland»-dal kell megerősíteni és ezt a mai Bolgárország alkotja. Minél gyöngébb Bulgária, annál könynyebb Oroszországba kebelezni, így könnyen megértjük, hogy miért tiltakozott Oroszország az «útjába eső» pozíciók, pl. Csataldzsa ostroma ellen, miért ellenezte Rodostónak Bulgáriához való csatolását, miért szított viszályt a szövetségesek között s végül miért nézte oly nagy örömmel Bulgária lealázását. A hatalmas, független Nagy-Bulgária keresztezné számításait. Miért védi a szerbeket? Talán szép, fekete szláv szemeikért? Szerbia távol esik a Konstantinápoly felé vezető útvonaltól s földrajzi fekvése épen kívánatossá teszi Oroszország számára, hogy minél erősebb legyen, minél biztosabb hátvédet alkosson a «germán veszedelem»mel szemben.* Csak pár futó megjegyzést fűzünk a fenti sorokhoz. Személyes tapasztalatból tudjuk, hogy tényleg igy gondolkozik most a bolgárok túlnyomó többsége s megtagad minden szláv rokonságot, visszautasít mindenféle szláv «testvéri» közeledést. Az oroszokat okolják a nemzetüket ért nagy katasztrófáért s a Dardanellák megszerzésére irányuló törekvésekkel magyarázzák az oroszromán és orosz-szerb barátságot. Még az oroszbarát bolgárokat is elkeserítette az oroszországi szlavofilok követelése, hogy a bolgárok minden hátsó gondolat nélkül csatlakozzanak a görög-románszerb blokkhoz s mondjanak le egyszer s mindenkorra a revansról, különben az egész szlávsággal szemben találják magukat.