Bartucz Lajos: A magyar ember. A magyarság antropológiája - Magyar föld, magyar faj 4. (Budapest, 1938)

A magyar embertani kutatások félszázada

90 A MAGYAR EMBERTANI KUTATÁSOK FÉLSZÁZADA törekvést nem ismerte. Ami szívén feküdt, kimondta nyíltan akkor is, ha abból esetleg hátránya származhatott. Keleti szívóssága nem harag­tartásban, hanem a fáradságot nem ismerő munkában nyilvánult meg. Konzervatívizmusa pedig haladó volt, amit többek között azzal is kife­jezésre juttatott, hogy nemesi előnevét, mióta a praktikus orvosi pá­lyára lépett, nem használta s ősi családi nevét fonetikusan Töröknek írta. Erős nemzeti érzése nem jelszavakban, hanem alkotó munkában keresett kielégülést. Csak a külfölddel szemben volt büszke magyar. Ott nem hagyta el neve elől soha a „von“ vagy „de“ partikulát. Aurél, ponori Thewrewk Józsefnek, az írónak és műgyűjtőnek, a „Thewrewk-kódex“ felfedezőjének fia, már a pozsonyi szülői házból nagy műveltséggel és gazdag nyelvtudással került előbb a pesti piaris­ták gimnáziumába, majd mint orvostanhallgató a budapesti és bécsi egyetemre. Az utóbbin hazánkfia, a nagy Hurtl, a kiváló Johannes Müller, a híres Brücke, Rokitanski, Oppolzer, Hebra, Braun stb. voltak 30—31. Török Aurél.

Next