Magyar Fórum, 1992. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1992-06-04 / 23. szám

2 1992. június – Magyar Fórum y.HELYSZÍNI KÖZVETÍTÉS SZERBIA ÉS CRNA GORA, vagyis a maradék Jugoszlávia most végre megkapta a nagy­hatalmaktól azt a figyelmezte­tést, amit már a harcok megin­dulása előtt, Horvátország megtámadása idején meg kel­lett volna kapnia. Zárlat követ­kezik. A százezernyi halottat ez már nem támasztja fel, de a szétlőtt városok újjáépítése jó üzlet lesz sok vállalatnak szerte a világon. A háborúság kitörésekor is felvetették sokfelől, hogy ke­mény gazdasági blokáddal kel­lene elejét venni a szerb erősza­kosságnak. Akkor az volt a vá­lasz, hogy az ilyen zárlatok so­hasem hatékonyak. Furcsa. Most sem lesznek hát azok? Re­méljük, hogy igen. Mindenesetre nagy mulasz­tást követett el a nemzetközi po­litika vezérkara. Talán illenék megkeresni a felelősöket. De méginkább az akkori halogatási és a mostani zárlatindítékokat. Amikor Horvátországról volt szó, Ausztria szomszédjáról és Magyarországéról is, persze, és Németország egykori szövetsé­geséről és az sem volt kétséges, hogy Horvátország és Szlové­nia az Európai Közösségnek ró­mai-keresztény elkötelezettsé­ge és kultúrája révén is termé­szetes tagja lesz, ha lesz, akkor vonakodás volt tapasztalható. Talán a német politika részéről sem minden úgy történt, ahogy ide látszott. Genscher gyors tá­vozása mindenesetre meg­szüntetett bizonyos kétértel­műséget. Beszélik, hogy egyes amerikai külpolitikai ügyinté­zőknek is nagy érdekeltségeik vannak Jugoszláviában. A nagypolitika mögött ma is olyan birtokügyletek virítanak, mint például a reneszánsz ide­jén, amikor Csák Máték vagdal­­ták a határokat, a népeket és a fejeket. Most tehát zárlat van és egy kicsit megint reménykedünk. Bizonyára eljön majd az az idő, amikor a szerbek is elszámol­nak önmagukkal. Jugoszláviát ők kapták a nagyhatalmaktól és ők herdálták el. Egyetlen kom­munista ország sem kapott annyi támogatást, kedvez­ményt a Nyugattól, mint Tito országa. Meg lehetett volna te­remteni a nyitott társadalmat, egy akármilyen jelzős demok­ráciát, vagy legalább az együtt­élési feltételeket az ott élő né­pek számára. Nem sikerült, mert nem is akarták. Uralkodni akartak és terjeszkedni. Egye­dül maradtak és az államuk összezsugorodott. Most meg kétségbeesett kísérleteket tesz­nek a területrablásra, de hiába. Mindazonáltal Európa szá­mára csak egy út járható a ve­lük való együttélésben: ha be­fogadjuk őket - miután lecsilla­podtak. Már most egyengetni kell a megjuhászodott Szerbia visszatértének a feltételeit. Nem igaz, hogy Szerbiában nem lehetséges a demokrácia, nem igaz, hogy a Nagy Szovjet Rém után a Kis-Balkáni­ Rémet ne lehetne háziasítani. IDE KÍVÁNKOZIK EGY HÍR az április 27-i Frankfurter Allgemeine Zeitungból: Orosz­ország és Németország képvi­selői emlékeztetőt írtak alá a Volgai Német Köztársaság visszaállításának szándékáról. Hogy a volgai németekkel mit csinált Sztálin, azt sokan tud­ják. Ha volt esélytelen népcső­egy hét összefüggéses párt a német háborúvesztés után, hát ez a volgai németség az volt. És ma kezdik összete­relni maradékaikat és elkezdő­dik történelmi kárpótlásuk. Ha nem is mindjárt ma, de lesz egy volgai német terület, ahol béké­ben élhetnek. Német önállóság orosz földön... NEM LEHET NEM ÉSZRE­VENNI, hogy vannak magyar népcsoportok, amelyeket a vol­gai németekhez hasonló igaz­ságtalanság ért a háború után. Szerbia felénk eső részében, a Vajdaságban magyarok megti­zedelve is őrzik kultúrájukat. Hírlik, hogy félnek, mert ki akarják üldözni őket házaikból, hogy helyet csináljanak a más­honnan érkező, menekülő szerbeknek. De miért ott? Nem szerbek közé kellene telepíteni a szerbeket ? Hát csak ennyire gon­dolja komolyan a szerb kor­mány az elhatárolódást a népir­tásoktól. Ha Szaratov és Vol­­gográd között a Volga két part­ján a németek újjáépíthetik jel­legzetes házaikat Marenburg­­ban, Seelmanban, Eckheimben és persze Marxstadtban és Engels­­ben, (Sztálin humora!) akkor a bácskai magyarok önrendelke­zése sem lehet megtárgyalha­­tatlan kérdés. És az pedig külö­nösen nem lehetséges, hogy most a vértől és kudarctól fel­­hevült fegyveresek a védtelen magyarokra vessék magukat. A zárlat feloldási feltételei között en­nek szerepelnie kellene. Ugyanakkor mindez feltéte­le kell, hogy legyen az új Jugo­szláviával való együttműködé­sünknek. Idehaza pedig az a helyzet, hogy most már bizonyos: a mé­dia kontra miniszterelnök, ál­lamelnök kontra miniszterel­nök háborúból most már nem lesz - sakknyelven szólva - gyors döntetlen. Amíg a figu­rák a táblán vannak, addig nincs jó lépés. Rendhagyó mó­don két vörös futár van a táb­lán, egyelőre. A kormányt azzal vádolják, hogy igába akarja hajtani a rá­diót és a tévét. Ahogyan ők mondják: a független rádiót és tévét. Ebben van egy képtelen­ség: vajon merné-e támadni a médiumokat ez a kormány (jel­zőt lenyeltük), ha azok valóban függetlenek volnának? És to­­vábbmenve: védené-e ilyen erővel a tévét-rádiót az egye­sült ellenzék, ha azok függetle­nek volnának? A válasz: nem és nem. Az ellenzék a Köztársasá­gi Elnök vezetésével védi a tájé­koztatási majdnem-monopó­­liumát, a kormány pedig küzd ez ellen a monopólium ellen, mert ki van szorítva belőle. Kénytelen kockáztatni, mert be van csapva és mert vesztésre áll. Egyes kom-lib vagy lib-kom - attól függ melyikbe tartoztak előbb - hírműsorszerkesztők mára már a Rádió becsületének rovására szerkesztik például a Reggeli Krónikát. Egy-két per­ces, egy-két mondatos, felüle­tes, sem a világeseményeket, sem a hazaiakat össze nem fog­laló hírblokk után rögvest rátér­nek a lapszemlére, mint a hírrel egyenértékű tájékoztatási for­mára, mint a híradás részére. Összeépítik a hírt és a Népsza­badság-cikket, mintha az is ugyanolyan esemény volna, hogy X. Y. volt kommunista megeresztett egy kormányelle­nes kirohanást, vagy egy min­denkit elborzasztó politológiai elemzést, mint az, hogy Boszniá­ban hány halott van, Bush mit mondott valahol, vagy uram bocsá' kitört az Etna. Ugyanaz a kásás hang darálja mindket­tőt. Mit törődik vele a szerkesz­tő, hogy ezzel a Rádió tekinté­lyét ássa alá, hiszen ebből sem­mi más nem derül ki - a kor­mány elleni uszításon kívül - mint az, hogy a Rádiónak nincs önálló hírszerkesztése. Rá van utalva a lapokra. Persze, tudjuk, százak dol­goznak ott, hiába. Az általuk összeállított hírekből nem áll össze, hogy itt minden kétség­beejtő és az embernek semmi lehetősége nincs. A Rádió saját kommentátorai sem szidhatják a kormányt a „független" Rádió hírműsorában, tehát hivatkoz­ni kell valamire. Lízingelni kell a Magyar Hírlap, a Népszabad­ság ferdítéseit. A volt pártlap­nak már külföldi tulajdonosa van. Kommentátorai is. Át is vannak mosva. Olyan függetle­nek, mint az ódon vécéajtó matt üvegén az árnyék, csak háttérből sejlik fel a vértolulá­­sos bolsi odabent a nyugati tu­lajdon illatfelhőjében. Van egy­két Göncz-pártfogolt, akiknek joga van íratlan szabályokat át­hágni és a saját intézmény szakmai becsületét is aláásni a nagy szent cél érdekében. A cél pedig: kitakarítani a nemzeti keresztény értékeket a magyar életből. MAFFIÁSODIK A MA­GYAR TÁRSADALOM, har­sánykodnak a privatizáló füg­getlenkék. A népet ez sérti leg­jobban. Sérti, de hallgat és tűr. Sajnos. A Tungsramot például még a régi rendszer privatizálta, he­lyesebben játszotta át valami­lyen amerikai kézre. Azóta a vi­lágpiacról kiszorult a Tungs­­ram-termék, hatezer ember az utcára került és továbbiak elbo­csátása várható. Fejlesztés? Mintha az oroszokat halla­nánk: nuku. És mindenütt ez folyik. Herdálás és a visszavon­hatatlan lépésektől megideolo­­gizálva. A dolgozónak nincs be­leszólása. Mert nem ért hozzá! Csak az elvtársak értenek hoz­zá. Szó se róla, megmutatták. Horn Gyula újabb kitünte­tést kapott. Ezúttal a német Szabadkőművesek méltatták elismerésre. Egy kommunista a szabadkőműves páholyban, ez már döfi! Igen, a világ iszonya­tosan maffizálódik. S próbálj csak célzást tenni a bolseviz­­mus-liberalizmus testvériség­re, mindjár neked rontanak, hogy antiszemita vagy. Te itt csak arra vagy jó, hogy gratulálj­­ a vakolókanalat félretéve. Az MSZP-nek immár van keresz­tény tagozata, fraternizál az MSZOSZ-szal, támogatja az út­törőket, kezd belejönni szoc­­demségbe, mint kiskutya az ugatásba, és íme, most már él a szabadkőműves kapcsolata is. Egyetemes párt. Minden van benne. Minden, ami kell a nép megszédítéséhez és a hatalom visszaszerzéséhez. Becsület és dicsőség. Isten, haza, szabad­ság - az MSZP-től minden bele­fér. S csak a régi vattás egyen­ruha koreaiból pattan ki néha egy-egy pici piros bolha. A kis­­padon ott ülnek a csodacsatá­rok: Németh Miklós London­ban, Békési elvtárs a Fotexben, Nyers Rezső a CO-nexusban. Mindegy. A dohányon rajta tartják a kezüket, ahogy kereszt­­apáéknál szokás. Erről azonban nem készül felmérés. Senki fiát soha nem kérdezik meg a közvélemény­kutatók, hogy mit szeretne job­ban: azt-e, ha a régi párttitkárt az övénél tízszer, százszor na­gyobb fizetéssel alkalmazná az új kapitalista - aki sokszor egy másik párttitkár - vagy azt-e, ha az övével azonos fizetéssel a munkapad mellé állítaná, hogy végre fogja már meg a boldo­gabbik végét az eszemadta foxi­­maxisa. A valódi folyamatok a „függet­len" médiák által vannak elrejtve. Azért kell védelmezni őket kö­­römszakadtig, mert különben valakik lelepleződnének. ITT: BUDAPEST-MARX­STADTBAN, a liberalizmus „autonóm területén". Csurka István Egy álhír margójára - avagy a New York­i gyékény A 24 óra című Komárom megyei napilap köztudottan az egyik legsötétebb bolsevista száradmány a rücskös palettán. Most azonban pórul járt. Hírül adta, hogy Göncz Árpád lesz a díszvendége az esztergomi Gyermeknapnak a Vármúzeumban. A város felboly­dult, a dalár­dák skáláztak, a cukrászok sütöttek, az SZDSZ vezetők megírták az ünnepi beszédeket, Göncz Árpád meg sehol. Most aztán szélhámosságra hivatkozik a kommunista újság. Hogy ’­asszondja" egy szélhámos hívta fel a „New York Bróker Szer­vezőiroda " nevében, s közölte, hogy „személyes összeköttetés révén” nyerte meg Göncz Árpá­dot a műsorban való fellépésre. A mentegetőzés árulkodó. A volt kommunis­ta, ma „független" lap - Göncz szerint soha nem volt ilyen jó a magyar sajtó! - minden további nélkül elhiszi, hogy az államelnöknek jó személyes kapcsolata van a New York Bróker Szervezőirodával. Számára ez egy olyan köz­lés, amelynek nem kell utána nézni. Komárom megyében, természetes a komcsi szerkesztőség szemében, hogy a magyar államelnököt baráti szálak fűzik a New York Brókerhoz. Netán részvényeket vesz neki? Vagy csak súg...? Azt mondják, a beugrató hamis bélyegzőt használt. No, nem a Köztársasági Elnöki Hi­vatalét hamisította, hanem a New York Bróke­rét. A szerkesztő elvtársak szemében teljesen ter­mészetes, hogy az Elnök New York Bróker­gyékényen árulhat, most tehát csak a gyékény valódisága kérdéses. A gyékény a hibás! Mit lehet tudni - gondolhatták,­­ hátha az a cég szervezte a New York-i színházi bemutatókat is. Meg a sikereket is, elvégre New York az New York, ott is van gyékény, van bróker meg van szabad sajtó! Most ilyen elnökünk van, Dobi Istvánnal kapcsolatban ezt nem feltételezték volna ugyanezek az újságírók. De Richard von Wei­­zsäckerrel se mernének kapcsolatba hozni egy ilyen gyékényt a németek. Talán még megbol­dogult Brúnó Kreiskyt sem hagyták volna rá heveredni, napozni. Egyszóval az Elnök is ludas a dologban. Ezt használta ki a széltoló. Nyert. De lehet, hogy az esztergomi gyerekek se vesztettek... __________________________! Cs. I. J HiYHO.! !« I­HBI NI­ M/IHM." ■■ Előzetes könyvheti rendezvényt tartott az MDF Akadémia május 28-án a Bem téri székházban. A meghirdetett Tollas Tibor-Lezsák Sándor est váratlanul jeles vendéggel gazdagodott, a Franciaor­szágból érkezett Yves de Daru­var (Daruvari Imre) személyében, akinek Trianonról szóló könyve két évtized után végre Magyarországon is megjelent, az Antológia Kiadónál. Képünkön (balról jobbra) Yves de Daruval, Lezsák Sándor, Kéri Kálmán és Tollas Tibor. Új címen a MÚK A Magyar Újságírók Közös­ségének címe és levélcíme: 1074 Budapest VII. ker., Csengery u. 1. Fszt. Tel.: 142-0333, 121-7030 KARSF ISTVÁN FELVÉTELE I .]FELHÍVÁS A Magyar Újságírók Közössége kéréssel fordul Olvasó­­inkhoz, Vállalkozóinkhoz, a hazában és határainkon kí­vül élő Honfitársainkhoz. Létünk és működésünk érdeké­ben életre hívtuk a Sajtószabadság Alapítványt. Az Ala­pítvány csekkszámlaszáma a következő: OTP, V. kerületi fiók, szin.: 508-42566-1. Köszönjük a támogatást! Magyar Fórum Közéleti hetilap A szerkesztőbizottság elnöke: CSURKA ISTVÁN Főszerkesztő: KÓSA CSABA Szerkesztők: Fábián Gyula Krajczár Imre Mátyás István Székely Dezső Tasnádi Attila Főmunkatárs: Páskándi Géza T­ördelőszerkesztő: Varga Imre Szerkesztőség: 1085 Budapest, Blaha Lujza tér 3. Levélcím: 1399 Bp. Pf.: 701/364 Telefon: 1-382-399 1-384-300 Szerkesztők: 1-384-092 Telefax: 138-4086 Kiadóhivatal: 1085 Budapest, Blaha Lujza tér 3. Telefon és telefax: 138-4253 Kiadja: Magyar Fórum Kiadói Kft. Felelős kiadó: Csurka István Nyomdai előkészítés: Publica Rt. Nyomás: APOLLÓ Kft. 1165 Budapest, Zsemlékes út 25. Felelős vezető: Mózes Ferenc Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahiva­talnál, a hírlapkézbesítőknél, a Hírlap Előfizetési Irodánál (HELIR, Budapest, Lehel u. 10/a. 1900), valamint átutalással a Postabank Rt. 219-98636 HE­LÍR 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Külföldön terjeszti a KULTÚRA Könyv és Hír­lap Külkereskedelmi Vállalat, Budapest, Postafiók 149. H-1389 HU ISSN 0865-3909 Meg nem rendelt kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza!

Next