Magyar Fórum, 1995. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-05 / 1. szám

2 Magyar Foru­m 1995. január 5. A CSECSEN ELLENKORMÁNY - HAZAFIAS VAGY NEMZETI MEG­­MENTÉSI FRONT, MUNKÁS-PA­RASZT KORMÁNY...? - VISSZAKÖ­SZÖN A TÖRTÉNELEMBŐL. Most már nem lehet illúziója senkinek. Ha eddig a szovjet széthullás korszakát éltük, akkor in­nentől az újra összeszerveződés kora követ­kezik. Nem mintha Oroszországnak a katonáin kívül volna más ereje és képessége birodal­mi akaratának érvényesítésére. Gazdasága romokban van, anarchia uralkodik, ideoló­gia sincs, csak a birodalmi. Minthogy azon­ban a másik nagy is, az USA hasonló álla­potban leledzik, a csecsenek tönkreverését elnézik világszerte. Ruanda és Bosznia után már senkit nem lep meg semmilyen nagyha­talmi közöny. Az USA rosszul érzi magát mint egyedüli világára, gazdasági nehézsé­gein ez nem segít, ezért elnézi akármilyen kisebb nép kiirtását. Megfelelőbb számára az összpontosított orosz katonai erő a maga másodrendűen erős voltában, de mégiscsak ellenfélként, így azért dolgozhat a hadiipar. Európa pedig, közepén Németországgal sakkban van tartva. Barátian persze, part­nerként. Groznijra partnerbombák hulla­nak. Az orosz birodalom keményebb és hatá­rozottabb érdekérvényesítésének voltaképp csak az az akadálya jelenleg, hogy Oroszor­szág még nincs magánál. Szédül és öklen­­dezik. A hatalombirtokos volt kommunista és apparátusi elit még nem találta fel magá­nak az új uralkodási formát. Maradt, ami volt, a magántulajdonhoz sok kedve nincs, a marxizmus-leninizmus gúnyája viselhetet­­len, rá kellene húzni valamit, de az új vatta­kabát még nincs kiszabva, meg vatta sincs már. NEKÜNK, MAGYAROKNAK EZ MOST A LÉTEZÉSI ALAPFELTÉTE­LÜNK: TUDNUNK KELL, HOGY SZÜ­NET VAN. Adott a történelem egy kis időt, amikor semelyik égtáj nagyhatalma nem ér rá velünk foglalkozni. Ez viszonylagos füg­getlenségünk alapja. Nem tudjuk, mennyi ideig tart ez a szünet. Ha az orosz állapoto­kat nézzük, lehet nemzedéknyi is. Lehet és érdemes tehát afelől gondolkodnunk, hogy mit teszünk ezalatt. Összeállunk-e egy olyan kemény dióvá, amelyet a szünet után gond lesz feltörni, vagy pedig tétlenül, öntudatla­nul, magunk is anarchiába süllyedve, és a saját hatalmi elitjeinknek kiszolgáltatva töltjük el a szünet idejét. Négy év már elsza­ladt, méghozzá értelmetlenül. Most az ötö­dik kezdődik semmi jót nem ígérően. Két félelem birkózik a magyar életben. Az összefonódott hatalombirtokos elit félel­me, hogy elveszíti a Kádár alatt megszerzett és Antall alatt bepaktumozott uralkodási ké­pességét és a többiek, a többség szorongása és didergése, hogy elveszti mindazt, amit ugyanezekben az években valahogyan még­iscsak kimódolt magának. Magyarország birtokviszonyai körülbelül olyanok, mint a nagybirtokrendszer virág­korában, a „Néma forradalom” megírásá­nak idején. Egy nagyon szűk réteg kezében összpontosul a vagyon és a vagyon feletti rendelkezés túlnyomó része, míg a nagyob­bik embermennyiségnek apró birtokocskái és napról napra való élési lehetőségei van­nak és most azokat is komoly veszély fenye­geti. Göncz Árpád türelmet kért újévi szózatá­ban. De nem mondta meg, mihez, mire? Pe­dig tudja. Tűrje el az alávetett, megnyomo­rított magyar nép, hogy vékony hatalombir­tokos rétege eladja a feje fölül a házát és ki­lopja a szemét. Régen mondott, vagy inkább régen se mondott ennyire cinikus beszédet magyar államfő. A javakban dúskálok, a ha­rácsosok kérnek most türelmet. Egy új szót is méltóztatott feltalálnia a köztársaság el­nökének, azt mondván, gazdálkodjunk oko­san a „türelemtartalékainkkal”. Ez csinál­­mány, értelmetlen és képtelen, mivel a türe­lem maga is tartalék, valamely indulatnak a visszatartása. De hát, oda se neki, ha velünk játszadoznak, miért ne játszadoznának szép magyar nyelvünkkel. A HATALOMBIRTOKOSOK A KÜL­FÖLDI VAGY A KÜLFÖLDINEK MONDOTT TŐKÉVEL SZÖVETKEZ­NEK, ennek a szövetkezésnek azonban ko­rántsem piaciak a következményei, hanem hatalmiak. Pontosan úgy, ahogy a szovjet időkben voltak. Moszkva akkor a szolgála­tok fejében szavatolta a politikai és a hozzá tartozó gazdasági hatalmat, fenntartotta a párt uralmát a gyarmaton, a párt viszont készséggel szállította ki a bennszülött nép termelte javakat. Most persze, egy kicsit bo­nyolultabban működik ez a dolog. De a lé­nyeg nem változott: tőkekiáramlás van most is. Most fizetjük meg azokat a magas kama­tokat, amelyeket az előző moszkvai szállítá­sok teljesítéséhez hitelként felvettünk. De az elitünk más javakkal is kedveskedik új gazdáinak. Adja a magyar vagyont áron alul. Lásd: HungarHotels. 57 millió dollá­rért eladni valamit, aminek egy részét több mint másfél évtizeddel ezelőtt 300 milliós hitelből építettünk fel. Ez a legjellemzőbb esete jelen állapotainknak. Az áron alul való kiárusítás csak akkor le­hetséges, ha a gazdasági élet pang, ha nincs kereslet, ha az emberek nem dolgoznak, ha­nem tengődnek. Ezért a hatalmat olyan cso­portok kezébe kell adni, amelyek habozás nélkül fenntartják a restriktív pénzügyi poli­tikát. A szegénységgel és a szegénység fe­nyegetésével olyan félelemben kell tartani a népet, a többséget, hogy ne tudjon beleszól­ni a privatizációba és a pénzügyi politikába. Nem szabad, hogy rend legyen az ország­ban, különösen veszélyes lenne a kiárusí­tóknak egy privatizációs alaptörvény, egy új büntetőtörvény, és még egy médiatörvény is. Nem kérnek a jól működő gazdasági rendőrségből, egyáltalán a rendőrségből, hi­szen saját őrző-védőikkel őriztetik magukat, s számukra csak egy a fontos: mindent a végsőkig liberalizálni, hogy az maradjon nyeregben, aki nyeregben van. Kádár alatt vettek egy menetjegyet a kilovaglásra, most nem kívánnak újat venni, és ha valakit be­emelnek, az csak a saját ivadékuk lehet. A többinek pedig kuss. Ez a magyar liberaliz­mus farkastörvénye. Ehhez kér türelmet Göncz Árpád. A PÉNZÜGYI PARANCSURALOM 1982 ÓTA VÁLTOZATLAN. Mostanra azonban válaszaihoz érkeztünk. A vissza­esés immár olyan méretű, a terhek pedig ak­korára nőttek, hogy a hatalom jelenlegi bir­tokosainak szembe kell nézniük az erősza­kos hatalommegtartás eseteivel. Esetleg meg kell botoztatni saját választóikat is. Az elszegényedés olyan közösségellenes maga­tartásokat szülhet, amelyek csak a züllés káosza fogalmával írhatók le. A társadalom elkezd „szét­élni”. Az emberek nem fogják a maguk számára kötelezőnek tartani a tör­vényeket, mert nem képesek betartani őket. Ő senki sem gondolkozik felelősen ebben az állapotban, amely már részben itt van. A ki­árusítók, a pénzügyiek tudván tudják, hogy az, amit a társadalomra ráerőszakolnak, nem megoldás, azon a módon soha nem lábalunk ki, sőt csak mindig mélyebbre süllyedünk, amint a mellékelt ábra is bizonyítja, a sa­­nyargatottak pedig noha tudván tudják, hogy fel kellene lázadniuk és el kellene tá­­volítaniuk maguk felől ezt a­ hazaáruló összefonódást, nem ezt teszik, hanem tűr­nek és egymás ellen acsarkodnak, egymást elárulva, kis továbbélésekért kuncsorogva tétlenül várnak és ha a másik lázad és bajba jut, elárulják. . .v . . A mai magatartások összegéből nem jó­solhatók meg, csak helyi ellenállások, ame­lyeket le fognak szerelni vagy törni. A kor­mány nem bukik meg, mert nincs aki meg­buktassa, és a koalíció legfeljebb csak akkor esik szét, ha úgy előnyösebb az uralkodó elitnek. Az SZDSZ-nek ugyanis nem a hata­lom megszerzése a célja, hiszen azt birto­kolja, hanem a válság fenntartása. A vál­sághoz kér türelmet az elnök. AMEDDIG NEM SZÜLETIK MEG A MAIT LEVÁLTANI KÉPES ÚJ, NÉPI GYÖKERŰ, NEMZETI KÖZÉPOSZ­TÁLY ÉS ANNAK KORONÁJAKÉNT AZ ÚJ ELIT, addig a jelenleginek nincs mitől tartania. Ezért a bizonytalanság és a szegénység állapota konzerválandó. Az uralmon lévőknek az az érdeke, hogy a nép­ből senki ne tudjon felemelkedni. Csírájá­ban fojtani el mindent, ami magyar. Ezért hiányzik a tízmilliárd az oktatásból. Ezért szűnnek meg a nemzeties tartású lapok, s ezért annyira sürgős a vezetőcsere: gyorsan betenni azokat, akik most megbízhatónak látszanak, mert, ha sokáig kívül maradná­nak, esetleg megtalálnák a kapcsolatot a né­pi erőkkel. Jeleskedjenek csak a központ szolgálatában. De nemsokára elcsapnak egy-két újonnan kinevezettet, miheztartás végett. Nem a kormánnyal kellene tehát törődni, hanem a pénzügyi politikájával. Arra kelle­ne megszervezni a magyarságot, hogy kikö­vetelje a pénzügyi politika megváltoztatását. Ne akkor kérjen Békesi fizetési haladékot, könnyítést, amikor már fizetésképtelenné vált az ország, hanem most, amikor még Pe­tővel együtt lehetne kérnie. Minden nappal nyilvánvalóbb, hogy ezen az úton csak tönkremenni lehet. Minél to­vább tűrünk, annál rosszabb állapotban kö­vetkezik be a teljes összeomlás. De ők, a tü­relmet kérők már tudják, kiket és miket fog­nak behívni, rendet csinálni, magyart irtani, ha bekövetkezett az összeomlás és a lá­zadás. TUDNUNK KELL: AKI TÜRELMET AD NEKIK, CINKOSUKKÁ LEHET. Istenem! De régi nóta ez! Következő lapszámunkban CSURKA ISTVÁN az Agrobank a HungarHotels, valamint a Co-NEXUS ügyeivel foglalkozik Szabó Lőrinc könyve SZABÓ LŐRINC MAGYAR SORS , ÉS FEHÉR SZARVAS KÉZIRATOKAT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA. AZ ALÁÍRT CIKKEKÉRT A SZERZŐK VISELIK A FELELŐSSÉGET. A SZERKESZTŐSÉG FENNTARTJA AZ ÍRÁSOK SZELLEMÉT ÉS TARTALMÁT NEM ÉRINTŐ RÖVI­DÍTÉSEK JOGÁT. A Püski Könyvesház a Krisztinavárosban me­gint csak roppant szűk­nek bizonyult. Nagyon sokan jöttek el Szabó Lő­­rinc Magyar Sors és Fe­hér Szarvas című köny­vének bemutatójára. Sza­bó Lőrinc válogatott pró­zai írásaiból nem egy most látott először nyom­tatásban napvilágot. Kö­zülük is a legizgalmasab­bak egyike „A stílus és szellem fő irányai az újabb magyar költészet­ben." A Magyar Fórum Ki­adó Kft. gondozásában megjelent könyv elősza­vát Csurka István írta. És a könyvbemutatón az író beszélt a válogatásról. A könyvet Bognár József szerkesztette. A találkozó délután 5 órakor kezdő­dött, s hét órakor az ér­deklődők még a házban voltak. A jelenlevők ked­vesen fogadták G. Szabó Lőrincet, Lócit, a költő fiát. Szép ünnep volt. És izgalmas ez a válogatott prózai gyűjtemény. gy Magyar Féru­m A szerkesztőbizottság elnöke: CSURKA ISTVÁN Főszerkesztő: Krajczár Imre Szerkesztőség: 1092 Budapest, Ráday u. 32.1. e. 3. Levélcím: 1464 Budapest Pf.: 1591 Telefon és telefax: 218-0783 Telefon: 218-0785 Kiadóhivatal: 1092 Budapest, Ráday u. 32.1. e. 4. Telefon és telefax: 215-8795 Kiadja: Magyar Fórum Kiadói Kft. Felelős kiadó: Csurka István Készült: Szikra Lapnyomdai Rt. 1133 Budapest, Visegrádi u. 116. 95-646 Felelős vezető: dr. Csöndes Zoltán elnök-vezérigazgató Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkéz­besítőknél, a Hírlap-előfizetési Irodánál (HELIR, Budapest, Lehel u. 10/A 1900), valamint átutalással a Postabank Rt. 219-98636 HELIR 021-02809 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt., árusításban megvásá­rolható az alábbi terjesztők hírlapárusainál: HIRKER Rt., NH Rt. és regionális részvénytársaságok. EXIRA Hírlapterjesztő Kft., Medvecz és Társa Kft., R-Pressz Kft., Új Passz Kft., New Pressz Kft. Külföldön terjeszti a KULTÚRA Könyv és Hírlap Külkereskedel­mi Vállalat, Budapest, Postafiók 149. H-1389. HU ISSN 0865-3909 Meg nem rendelt kéziratokat, fényképeket és grafikákat nem őr­zünk meg és nem küldünk vissza!

Next