Magyar Fórum, 1995. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-05 / 1. szám
2 Magyar Forum 1995. január 5. A CSECSEN ELLENKORMÁNY - HAZAFIAS VAGY NEMZETI MEGMENTÉSI FRONT, MUNKÁS-PARASZT KORMÁNY...? - VISSZAKÖSZÖN A TÖRTÉNELEMBŐL. Most már nem lehet illúziója senkinek. Ha eddig a szovjet széthullás korszakát éltük, akkor innentől az újra összeszerveződés kora következik. Nem mintha Oroszországnak a katonáin kívül volna más ereje és képessége birodalmi akaratának érvényesítésére. Gazdasága romokban van, anarchia uralkodik, ideológia sincs, csak a birodalmi. Minthogy azonban a másik nagy is, az USA hasonló állapotban leledzik, a csecsenek tönkreverését elnézik világszerte. Ruanda és Bosznia után már senkit nem lep meg semmilyen nagyhatalmi közöny. Az USA rosszul érzi magát mint egyedüli világára, gazdasági nehézségein ez nem segít, ezért elnézi akármilyen kisebb nép kiirtását. Megfelelőbb számára az összpontosított orosz katonai erő a maga másodrendűen erős voltában, de mégiscsak ellenfélként, így azért dolgozhat a hadiipar. Európa pedig, közepén Németországgal sakkban van tartva. Barátian persze, partnerként. Groznijra partnerbombák hullanak. Az orosz birodalom keményebb és határozottabb érdekérvényesítésének voltaképp csak az az akadálya jelenleg, hogy Oroszország még nincs magánál. Szédül és öklendezik. A hatalombirtokos volt kommunista és apparátusi elit még nem találta fel magának az új uralkodási formát. Maradt, ami volt, a magántulajdonhoz sok kedve nincs, a marxizmus-leninizmus gúnyája viselhetetlen, rá kellene húzni valamit, de az új vattakabát még nincs kiszabva, meg vatta sincs már. NEKÜNK, MAGYAROKNAK EZ MOST A LÉTEZÉSI ALAPFELTÉTELÜNK: TUDNUNK KELL, HOGY SZÜNET VAN. Adott a történelem egy kis időt, amikor semelyik égtáj nagyhatalma nem ér rá velünk foglalkozni. Ez viszonylagos függetlenségünk alapja. Nem tudjuk, mennyi ideig tart ez a szünet. Ha az orosz állapotokat nézzük, lehet nemzedéknyi is. Lehet és érdemes tehát afelől gondolkodnunk, hogy mit teszünk ezalatt. Összeállunk-e egy olyan kemény dióvá, amelyet a szünet után gond lesz feltörni, vagy pedig tétlenül, öntudatlanul, magunk is anarchiába süllyedve, és a saját hatalmi elitjeinknek kiszolgáltatva töltjük el a szünet idejét. Négy év már elszaladt, méghozzá értelmetlenül. Most az ötödik kezdődik semmi jót nem ígérően. Két félelem birkózik a magyar életben. Az összefonódott hatalombirtokos elit félelme, hogy elveszíti a Kádár alatt megszerzett és Antall alatt bepaktumozott uralkodási képességét és a többiek, a többség szorongása és didergése, hogy elveszti mindazt, amit ugyanezekben az években valahogyan mégiscsak kimódolt magának. Magyarország birtokviszonyai körülbelül olyanok, mint a nagybirtokrendszer virágkorában, a „Néma forradalom” megírásának idején. Egy nagyon szűk réteg kezében összpontosul a vagyon és a vagyon feletti rendelkezés túlnyomó része, míg a nagyobbik embermennyiségnek apró birtokocskái és napról napra való élési lehetőségei vannak és most azokat is komoly veszély fenyegeti. Göncz Árpád türelmet kért újévi szózatában. De nem mondta meg, mihez, mire? Pedig tudja. Tűrje el az alávetett, megnyomorított magyar nép, hogy vékony hatalombirtokos rétege eladja a feje fölül a házát és kilopja a szemét. Régen mondott, vagy inkább régen se mondott ennyire cinikus beszédet magyar államfő. A javakban dúskálok, a harácsosok kérnek most türelmet. Egy új szót is méltóztatott feltalálnia a köztársaság elnökének, azt mondván, gazdálkodjunk okosan a „türelemtartalékainkkal”. Ez csinálmány, értelmetlen és képtelen, mivel a türelem maga is tartalék, valamely indulatnak a visszatartása. De hát, oda se neki, ha velünk játszadoznak, miért ne játszadoznának szép magyar nyelvünkkel. A HATALOMBIRTOKOSOK A KÜLFÖLDI VAGY A KÜLFÖLDINEK MONDOTT TŐKÉVEL SZÖVETKEZNEK, ennek a szövetkezésnek azonban korántsem piaciak a következményei, hanem hatalmiak. Pontosan úgy, ahogy a szovjet időkben voltak. Moszkva akkor a szolgálatok fejében szavatolta a politikai és a hozzá tartozó gazdasági hatalmat, fenntartotta a párt uralmát a gyarmaton, a párt viszont készséggel szállította ki a bennszülött nép termelte javakat. Most persze, egy kicsit bonyolultabban működik ez a dolog. De a lényeg nem változott: tőkekiáramlás van most is. Most fizetjük meg azokat a magas kamatokat, amelyeket az előző moszkvai szállítások teljesítéséhez hitelként felvettünk. De az elitünk más javakkal is kedveskedik új gazdáinak. Adja a magyar vagyont áron alul. Lásd: HungarHotels. 57 millió dollárért eladni valamit, aminek egy részét több mint másfél évtizeddel ezelőtt 300 milliós hitelből építettünk fel. Ez a legjellemzőbb esete jelen állapotainknak. Az áron alul való kiárusítás csak akkor lehetséges, ha a gazdasági élet pang, ha nincs kereslet, ha az emberek nem dolgoznak, hanem tengődnek. Ezért a hatalmat olyan csoportok kezébe kell adni, amelyek habozás nélkül fenntartják a restriktív pénzügyi politikát. A szegénységgel és a szegénység fenyegetésével olyan félelemben kell tartani a népet, a többséget, hogy ne tudjon beleszólni a privatizációba és a pénzügyi politikába. Nem szabad, hogy rend legyen az országban, különösen veszélyes lenne a kiárusítóknak egy privatizációs alaptörvény, egy új büntetőtörvény, és még egy médiatörvény is. Nem kérnek a jól működő gazdasági rendőrségből, egyáltalán a rendőrségből, hiszen saját őrző-védőikkel őriztetik magukat, s számukra csak egy a fontos: mindent a végsőkig liberalizálni, hogy az maradjon nyeregben, aki nyeregben van. Kádár alatt vettek egy menetjegyet a kilovaglásra, most nem kívánnak újat venni, és ha valakit beemelnek, az csak a saját ivadékuk lehet. A többinek pedig kuss. Ez a magyar liberalizmus farkastörvénye. Ehhez kér türelmet Göncz Árpád. A PÉNZÜGYI PARANCSURALOM 1982 ÓTA VÁLTOZATLAN. Mostanra azonban válaszaihoz érkeztünk. A visszaesés immár olyan méretű, a terhek pedig akkorára nőttek, hogy a hatalom jelenlegi birtokosainak szembe kell nézniük az erőszakos hatalommegtartás eseteivel. Esetleg meg kell botoztatni saját választóikat is. Az elszegényedés olyan közösségellenes magatartásokat szülhet, amelyek csak a züllés káosza fogalmával írhatók le. A társadalom elkezd „szétélni”. Az emberek nem fogják a maguk számára kötelezőnek tartani a törvényeket, mert nem képesek betartani őket. Ő senki sem gondolkozik felelősen ebben az állapotban, amely már részben itt van. A kiárusítók, a pénzügyiek tudván tudják, hogy az, amit a társadalomra ráerőszakolnak, nem megoldás, azon a módon soha nem lábalunk ki, sőt csak mindig mélyebbre süllyedünk, amint a mellékelt ábra is bizonyítja, a sanyargatottak pedig noha tudván tudják, hogy fel kellene lázadniuk és el kellene távolítaniuk maguk felől ezt a hazaáruló összefonódást, nem ezt teszik, hanem tűrnek és egymás ellen acsarkodnak, egymást elárulva, kis továbbélésekért kuncsorogva tétlenül várnak és ha a másik lázad és bajba jut, elárulják. . .v . . A mai magatartások összegéből nem jósolhatók meg, csak helyi ellenállások, amelyeket le fognak szerelni vagy törni. A kormány nem bukik meg, mert nincs aki megbuktassa, és a koalíció legfeljebb csak akkor esik szét, ha úgy előnyösebb az uralkodó elitnek. Az SZDSZ-nek ugyanis nem a hatalom megszerzése a célja, hiszen azt birtokolja, hanem a válság fenntartása. A válsághoz kér türelmet az elnök. AMEDDIG NEM SZÜLETIK MEG A MAIT LEVÁLTANI KÉPES ÚJ, NÉPI GYÖKERŰ, NEMZETI KÖZÉPOSZTÁLY ÉS ANNAK KORONÁJAKÉNT AZ ÚJ ELIT, addig a jelenleginek nincs mitől tartania. Ezért a bizonytalanság és a szegénység állapota konzerválandó. Az uralmon lévőknek az az érdeke, hogy a népből senki ne tudjon felemelkedni. Csírájában fojtani el mindent, ami magyar. Ezért hiányzik a tízmilliárd az oktatásból. Ezért szűnnek meg a nemzeties tartású lapok, s ezért annyira sürgős a vezetőcsere: gyorsan betenni azokat, akik most megbízhatónak látszanak, mert, ha sokáig kívül maradnának, esetleg megtalálnák a kapcsolatot a népi erőkkel. Jeleskedjenek csak a központ szolgálatában. De nemsokára elcsapnak egy-két újonnan kinevezettet, miheztartás végett. Nem a kormánnyal kellene tehát törődni, hanem a pénzügyi politikájával. Arra kellene megszervezni a magyarságot, hogy kikövetelje a pénzügyi politika megváltoztatását. Ne akkor kérjen Békesi fizetési haladékot, könnyítést, amikor már fizetésképtelenné vált az ország, hanem most, amikor még Petővel együtt lehetne kérnie. Minden nappal nyilvánvalóbb, hogy ezen az úton csak tönkremenni lehet. Minél tovább tűrünk, annál rosszabb állapotban következik be a teljes összeomlás. De ők, a türelmet kérők már tudják, kiket és miket fognak behívni, rendet csinálni, magyart irtani, ha bekövetkezett az összeomlás és a lázadás. TUDNUNK KELL: AKI TÜRELMET AD NEKIK, CINKOSUKKÁ LEHET. Istenem! De régi nóta ez! Következő lapszámunkban CSURKA ISTVÁN az Agrobank a HungarHotels, valamint a Co-NEXUS ügyeivel foglalkozik Szabó Lőrinc könyve SZABÓ LŐRINC MAGYAR SORS , ÉS FEHÉR SZARVAS KÉZIRATOKAT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA. AZ ALÁÍRT CIKKEKÉRT A SZERZŐK VISELIK A FELELŐSSÉGET. A SZERKESZTŐSÉG FENNTARTJA AZ ÍRÁSOK SZELLEMÉT ÉS TARTALMÁT NEM ÉRINTŐ RÖVIDÍTÉSEK JOGÁT. A Püski Könyvesház a Krisztinavárosban megint csak roppant szűknek bizonyult. Nagyon sokan jöttek el Szabó Lőrinc Magyar Sors és Fehér Szarvas című könyvének bemutatójára. Szabó Lőrinc válogatott prózai írásaiból nem egy most látott először nyomtatásban napvilágot. Közülük is a legizgalmasabbak egyike „A stílus és szellem fő irányai az újabb magyar költészetben." A Magyar Fórum Kiadó Kft. gondozásában megjelent könyv előszavát Csurka István írta. És a könyvbemutatón az író beszélt a válogatásról. A könyvet Bognár József szerkesztette. A találkozó délután 5 órakor kezdődött, s hét órakor az érdeklődők még a házban voltak. A jelenlevők kedvesen fogadták G. Szabó Lőrincet, Lócit, a költő fiát. Szép ünnep volt. És izgalmas ez a válogatott prózai gyűjtemény. gy Magyar Férum A szerkesztőbizottság elnöke: CSURKA ISTVÁN Főszerkesztő: Krajczár Imre Szerkesztőség: 1092 Budapest, Ráday u. 32.1. e. 3. Levélcím: 1464 Budapest Pf.: 1591 Telefon és telefax: 218-0783 Telefon: 218-0785 Kiadóhivatal: 1092 Budapest, Ráday u. 32.1. e. 4. Telefon és telefax: 215-8795 Kiadja: Magyar Fórum Kiadói Kft. Felelős kiadó: Csurka István Készült: Szikra Lapnyomdai Rt. 1133 Budapest, Visegrádi u. 116. 95-646 Felelős vezető: dr. Csöndes Zoltán elnök-vezérigazgató Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Hírlap-előfizetési Irodánál (HELIR, Budapest, Lehel u. 10/A 1900), valamint átutalással a Postabank Rt. 219-98636 HELIR 021-02809 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt., árusításban megvásárolható az alábbi terjesztők hírlapárusainál: HIRKER Rt., NH Rt. és regionális részvénytársaságok. EXIRA Hírlapterjesztő Kft., Medvecz és Társa Kft., R-Pressz Kft., Új Passz Kft., New Pressz Kft. Külföldön terjeszti a KULTÚRA Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat, Budapest, Postafiók 149. H-1389. HU ISSN 0865-3909 Meg nem rendelt kéziratokat, fényképeket és grafikákat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza!