Magyar Fórum, 1997. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-02 / 1. szám

2Magyar Fórum Lejárt a honfoglalás 1100. esztendeje. Közeledünk István király államalapí­tásának ezredik évéhez. Szent István­hoz akkor vagyunk hűek, ha egy meg­feszített íj világosságával szólunk és a kilőtt nyílvessző egyenességével össz­pontosítunk cselekvésre. A honalapí­tás közös cselekvés, amely belátáson alapul. Ma is, most is honalapítás a feladatunk. Valóban demokratikus magyar társa­dalmat akarunk, olyat, amelyben adva vannak a magyarság népként, nemzet­ként megmaradásának feltételei és ahol a hatalom, a pénz, a kultúra, a saj­tó és a jövőképzés a magukat magyar­nak vallók kezében van, és ahol a ma­gyarnak születettek sincsenek ebből kitagadva. Nem kötelező magyarnak lenni. Idegenként, idegen szívvel élő­ként is lehet valaki magyar állampol­gár, de a magyar törvényeknek és a ma­gyar érdekeknek alá kell magát vetnie. Az emberi jogokat senkitől sem tagad­juk meg, de a vezetésben nincs helye idegenszívűségnek és a helyfoglalást a magyar hazában a magyarság érdekei szerint kell intézni. Magyar érdekű törvények nélkül nincs magyar de­mokrácia. Ezeket a magyar érdekű, magyar de­mokráciát teremtő törvényeket még ezután kell meghozni. Ebből az is kö­vetkezik, hogy a rossz, idegen érdekek szolgálatában hozott törvényfélesége­ket meg kell szüntetni. Aztán érvényt kell szerezni az új magyar törvények­nek. Ha kell, Szent István-i szigorral. Ennyi, és nem több a mi radikalizmu­sunk. A nemzeti összefogást ezen az alapon képzeljük el. Ez itt most nyitány, tehát összegzés és számvetés is. Tudnunk kell, hánya­dán állunk. Ennyire messzire még so­ha nem távolodtunk el a magyar de­mokráciától, mint a „pudvások” kor­­mányra kerülése óta. Mielőtt bárki megbotránkoznék, bevallom: a jelzőt Márai Sándortól vettem, a legpolgá­ribb magyar írótól. 1974-es naplójában írja, a hulladék-újrahasznosítással, a „recycling”-gel kapcsolatban: „Két el­használt régi politikusból a recycling eljá­rásával csinálnak egy újat. Különféle val­­lásárnyalatokból az ökumenikus recycling módszerével szintézist alkotnak. Régi iro­dalmi műfajokat összekevernek és a koty­­valékot eladják, mint valami korszerűt. Matatnak a szemétdombon és találnak egy elhasznált nácit és egy pudvás kommunis­tát, a kettőt összekeverik és demokratának márkázzák. ” Márai jelzője nemcsak a politikai mi­nőségre vonatkozik, hanem az emberi, a jellembeli értéktelenséget is felmu­tatja. Számunkra is fontosabb, hogy a rezsim a pudvássága következtében bukott meg. Ez az elmúlt év legna­gyobb hozadéka. Amit megúsztak ’89-90-ben, s amitől úgy látszott, örök­re megmenekedtek ’94-es kormányra kígyózásukkal, az most utolérte őket. Ezeknek az a legnagyobb bajuk, hogy pudvás lelkűek, rongy emberek. Politi­kailag a koalíció még tartja magát, de erkölcstelenségét, mihasznaságát már megállapította az általa guberálásra ítélt társadalom. Mondjuk ki az ítéle­tet: emberileg alkalmatlanok az ország vezetésére. Nem csak azért buktak meg, mert rossz politikusok, mert nincs szakér­telmük, hanem azért, mert alja embe­rek. Senkit sem érdekelne, hogy kom­munisták voltak, és most együtt liberá­lisok azokkal, akik a kommunizmus haszonélvezői voltak, senkit nem érde­kelne a múltjuk, ha egy szemernyi tisz­tesség volna bennük, ha bűnbánatot tartottak volna, ha egyetlen, nem önző önérdeket szolgáló nem zseb­mozdula­tot tettek volna, ha nem hazudnának mindig, amikor kinyitják a szájukat. Márai jelzője azért jó, mert pontos undort kelt, de csak azért, mert telibe talált. Azt, hogy ezek rászolgáltak un­­dorodásunkra, ma már nem kell bi­zonygatni. De a sok kis titkos undoro­­dásból csak akkor lesz közundor, ha bátran és nyilvánosan undorodik, aki csak teheti. A politikai szidalmak he­lyét váltsa fel a jellemtelenségük miat­ti, az erkölcstelenségük miatti felhábo­rodás. Mint ahogy valóban: ganés embe­rek uralkodását eltűrni nagyobb szégyen, mint rossz politikusokét, diktátorokét. Ter­jedjen el a jelszó: pudvások, elég volt! De az éremnek van másik oldala is. Ki kell fejleszteni, fel kell ébreszteni és meg kell szilárdítani az igényt egy tisz­tességes vezetés iránt. A hordozható miniszterelnök helyébe egy, a saját lá­bán álló, tisztességes magyar embert kell állítani. De ezt előbb el kell képzelni! Ennek a személynek a legnagyobb né­pi tömegek eziránti igényéből kell megszületnie. Tehát a tisztességes ma­gyar demokráciáért küzdőknek az az igénytelenség az ellensége, amelyik el­tűri, s elnézi a pudvásságot. Az igényességet önmagunkon kell kezdenünk. Első törvény: itt most sen­ki se akarjon többnek látszani, mint ami. Mert különben ő is hordozható csimpánzkölyökké válik. Horn Gyula azért csak (az SZDSZ nejlonszatyrá­ban) hordozható miniszterelnök, mert mindig lovas szobornak akar látszani. Itt most csak az mondja magát keresz­ténynek, aki valóban az. És magyarból sem kell a szájaskodó és küzdésre, ál­dozatra nem képes. Szándékos bűnel­követésben közülünk senki ne legyen elmarasztalható. Bűntelenek nem va­gyunk, hibáink is számosak, de nem vagyunk visszaesők. És nem is aka­runk azok lenni. Kivetjük magunk kö­zül az elromlottakat. A következő törvény: csak az tartoz­zék össze, ami összeillik. Ha a progra­mok nem azonosak és nem is hasonlí­tanak egymásra, akkor nem kell eről­tetni az összefogást. Aki egyedül akar érvényesülni, és nem száll bele a közös törvény- és programalkotásba, ám te­gye. De legyen tisztában a következ­ményekkel és vállalja a felelősséget. Ebből az is következik, hogy kétértel­műségekkel és ide is, oda is játszókkal, középutas hajlongókkal sem szabad szövetkezni. Aki málnaillatnak mond­ja a brezsnyevi pudvás bűzt, azzal nincs mit kezdenünk. Vereségeink egyik oka éppen ez: nem voltunk e­­gyértelműek és kérlelhetetlenek. Nem kell a pudvás reálpolitika. Veszíteni le­het, de megalkudni nem. A pudvások legsikeresebb altatópora az az elhitetés, hogy csak annak lehet sikere a politi­kában, aki egy bizonyos mennyiségű pudvásságot elfogad. Merthogy a retek is középütt pudvás... Ma a parlamenti pártok közül csak a KDNP-nek van kidolgozott, határo­zott és meg is valósítható gazdasági és társadalmi programja. Most, hogy a párt megtisztult és immár az egésze fel­tétel és habozás nélkül vállalhatja ezt a programot, e körül a program körül le­het kikristályosítani az összefogást. A MIÉP 1994-es választási programja és minden, százezres tömeg előtt tett színvallása, a nemzeti összefogás alap­vetésekor meghirdetett stratégiai pont­jai megegyeznek ezzel a tudományos alapossággal elkészített programmal. Az hívjon bennünket együttes munká­ra - vagy az tartson távol bennünket -, aki ennél jobbat tud. Ez azt is jelenti, hogy ‘97-ben abba kell hagyni a párt­­összekombinálásokat és minden üres beszédet. A magyar politika nem lehet egyszer­re világbankos, a népet felélő, magyar­­ellenes és ugyanakkor nemzeti és kor­szerű. Nem lehet fából vaskarikát csi­nálni. A polgári politikához polgár kell. Aki sima modorú és derűs pofával szagolja a pudvát, az még nem polgári politikus. Ellenben a polgári Magyar­­országot az szolgálja, aki igazságos ren­det teremt, erős kézzel és féregtelení­­téssel. Vegyük észre, mennyit ártanak a langyosak és az átbratyizók. Voltakép­pen ők maguk is pudvások. Ne enged­jük meg, hogy közibénk furakodjanak és újabb paktumba savanyítsanak ben­nünket. Hornékat már csak a sajtójuk ment­heti meg. Most a Magyar Rádió átszer­vezésével (amelyre még visszatérünk) akarják átmenteni magukat. Mivel a privatizáció nagyjából befejeződött, a globális, multinacionális vállalatoknak már nincs szükségük rájuk. És a magyar csatlóselit is egy olyan kormányt akar, amelyik ugyan rothadt, de még nem lát­szik rajta. Ezt most már csak a jelenlegi­nél sokkal ravaszabb, sokkal moderni­­záltabb agymosást végző sajtóval, rádió­val, televízióval tudják megcsinálni. A figyelemelterelésnek és a hazudozásnak olyan bolsi mestereire van szükségük, akik a kiterjedő nyomorról is képesek elterelni a figyelmet, és akik mint a sás­kák legelik le a nemzeti érzést. A veszély halálosan nagy. Ez ellen a sajtószándék ellen mindenkinek össze kell fognia. A következő tüntetéseket nem a kormány és a hordozható Horn Gyula ellen kell összehívni, hanem a sajtó gonosztevői ellen. Néven kell ne­vezni a terroristákat és meg kell keserí­teni a zsoldjuk elköltését. Most újra van esélyünk, de csak összefogott, kemény munkával vált­hatjuk valóra, amivel a sors most újra megkínál bennünket. Mit tegyünk, s miért? MIÉP-nagygyűlés Székesfehérváron 1997. január 10-én, 18 órakor Székes­­fehérváron a Technika Házában a Magyar Igazság és Élet Pártja politi­kai nagygyűlést tart. A találkozón részt vesz: Csurka István, a MIÉP el­nöke, dr. Bogdán Emil, a MIÉP el­nökségének tagja és Győri Béla, a MIÉP szóvivője. X 35/7 X3 1997. január 2. MIÉP-nagygyűlés Gyöngyösön A MIÉP Heves megyei szervezete 1997. január 11-én, 16 órakor nagygyűlést tan Gyöngyösön a Kolping Oktatási Köz­pont nagytermében. A nagygyűlés ven­dégei: Csurka István, a MIÉP elnöke, dr. Fenyvessy Zoltán, a MIÉP alelnöke, Balczó Zoltán, a MIÉP elnökségének tagja, Rozgonyi Ernő elnöki tanácsadó és Győri Béla, a MIÉP szóvivője. A Magyar Fórum kiadóhivatala és szerkesztősége ezúton köszöni meg külső munkatársainak és terjesztőinek egész évi áldozatos munkáját és segítsé­gét. A lap legközelebbi száma a szokott időben jelenik meg. KÉZIRATOKAT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA. AZ ALÁÍRT CIK­KEKÉRT A SZERZŐK VISELIK A FELELŐSSÉGET! A SZERKESZTŐSÉG FENNTART­JA AZ ÍRÁSOK SZELLEMÉT ÉS TARTALMÁT NEM ÉRINTŐ RÖVIDÍTÉSEK JOGÁT. Magyar Fórum A szerkesztőbizottság elnöke: CSURKA ISTVÁN Főszerkesztő: LUDWIG EMIL Szerkesztőség: 1092 Budapest, Ráday u. 32., I. e. 3. Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1591 telefon és telefax: 218-0783 T­elefon: 218-0785 Kiadóhivatal: 1092 Budapest, Ráday u. 32.I. e. 4. Telefon és telefax: 215-8795 Kiadja: A Magyar Út Alapítvány Felelős kiadó: a Magyar Út Alapítvány kuratóriuma Szedés, tördelés: WolfPress Kft. Készült: 1547320 Vörösmarty Nyomda Rt. Székesfehérvár, Irányi D. u. 6. Felelős vezető: Papp Károly vezérigazgató Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a Hírlap-előfizetési Irodában (1089 Budapest, VIII. Orczy tér 1. T­elefon: 303- 3441, 303-3442, fax: 303-3440, levélcím: 1990 Budapest, Orczy tér 1.), ezenkívül Budapesten a Magyar Posta Rt. Hírlap-üzletági Igazgatósága kerületi ügyfélszolgálati iro­dában, vidéken a postahivatalokban. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt., árusításban megvásárolható az alábbi terjesztők hírlap-árusainál: HIR­­KER Rt., NH Rt. és regionális részvénytársaságok, Kiadói Lapterjesztő Kft., Gondos Rt. HU ISSN 0865-3909

Next