Magyar Fórum, 1997. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám, 10. évfolyam, 1. szám)

1997-07-03 / 27. szám

/ 1997. július 3. A nagygyűlés fő szónoka Csurka István, a Magyar Igazság és Élet Pártja el­nöke volt. - Azért gyűltünk össze ma, Szent László napján itt, a Szabadság téren és az ország több nagyváro­sában, hogy számon kér­jük a Horn-kormányon, ezen a mostani rezsimen, hogy mit tett a nemzetért március tizenötödike, a Hősök terei MIÉP-nagy­­gyűlés óta - mondta. - Semmit nem tett, illető­leg mégiscsak­ fokozta az ország kifosztását. Határ­talan méreteket öltött a rablás, eladtak mindent, ami eladható, elloptak mindent, ami ellopható, mert ez egy ilyen rend­szer. Most a magyar föld­re vetettek szemet, kiáru­sítják a parasztság még megmaradt tulajdonát, az ország földjét. Az egész magyar hazát.­­ Most, a bukásuk előtt néhány hónappal már teljes a pánik, mindenből pénzt akarnak csinálni, mindent el akarnak adni, mindent ki akarnak sajá­títani. Nincsen tabu. Az senkit ne tévesszen meg, hogy a tiltakozások hatá­sára most égre-földre es­­küdöznek, nem adják el a hazát. Ismerjük a szavuk hitelét, nem fogunk be­dőlni a szónoklataiknak. Csak az ijedség beszél Horn Gyuláékból, semmi más. Szemernyit sem vál­toztak.­­ Ennek a rezsimnek már csak egyetlen célja van: átmenteni önmagát, a hatalmat, hogy lehessen rabolni tovább kilenc­vennyolc után is - már amennyiben lesz még itt rabolnivaló. Csurka István megígér­te: ha a Magyar Igazság és Élet Pártja hatalomra kerül, minden felelőst el­számoltatnak. Bűnhődni fog, akinek bűnhődnie kell. Senki ne higgye, hogy következmények nélkül garázdálkodhat, bűnözhet ebben a hazá­ban. A pártelnök cselek­vésre és összefogásra szó­lította fel az egész ma­gyarságot, remélve, hogy ebben az igyekezetben a MIÉP mellett most már a kereszténydemokraták is meghatározó szerepet vállalnak majd, hiszen Giczy György újraválasz­tása, a pártviták vége re­ményt ad erre. A beszédnek ezen a pontján a tömeg véget nem érő „Éljen Giczy!” kiáltásban tört ki. - Hatalmas erők fog­nak majd össze a nemze­ti oldalon - folytatta Csurka -, és kíméletlenül végrehajtják az elszámol­tatást, amit elmulasztott az Antall-kabinet, és aminek következtében az ország itt áll nyakig a korrupcióban, a tisztes­ségtelenségben.­­ Ne felejtsük, évek, évtizedek, sőt nemzedé­kek munkája áll előt­tünk, mert még senki nem tette meg az első lépést a magyar úton. Fe­lül fogjuk vizsgálni a rabló privatizációt, utána fogunk nézni a hatalmas álllamadósságnak, és ami a leglényegesebb: ki­emeljük a magyar társa­dalmat a kamatrabszol­gaságból. El fogjuk távo­lítani azokat, akik útjá­ban vannak a magyarság­nak, elsősorban néhány bankárt, és azok közvet­len környezetét. Surá­­nyira és a többiekre gon­dolok... A MIÉP elnöke ezek után családpolitikáról, oktatásról, gyermekneve­lésről beszélt. Arról, hogy itt és most kell gon­doskodnunk a következő generáció szelleméről, mert amit elmulasztunk, az sokszorosan hat vissza ránk, ellenkező előjellel persze. Ez a fiatalság két­­ségbeejtően sérült és fél­renevelt. A MIÉP, ha helyzetben lesz, szorgal­mazni fogja a tehetséges, de szerény körülmények között élő gyerekek to­vábbtanulását. Csurka István végeze­tül arról beszélt, hogy a MIÉP az egyetlen párt, amelyiknek sikerült, ami még egyetlen más politi­kai szervezetnek sem: egyszerre, egy időben hét helyen (a fővárosban és hat magyar nagyváros­ban) szólította utcára az elégedetlen tömegeket. ★ A beszédek után a Bel­városon át a Blaha Lujza térre vonul a tömeg. Sí­pok szólnak, zászlók len­genek, egyre többen va­gyunk. Talán a jelszó is hat: „Ki a járdán álldo­gál, Horn Gyulával cim­borál!” A tér Rókus kórház fe­lőli oldalán a hatalmas transzparensen Ady-idé­­zet: „Ítél a nép, ítélni fog / S ezerszer jaj a bűnö­söknek!” És tényleg ítél a nép - egyelőre színi előadás formájában. A Blaha Lujza téri társadalmi bí­róság a vádlottak távollé­tében mondja ki a ver­diktet a főkolomposok (Horn Gyula, Pető Iván, Surányi György, Kuncze Gábor) és az alkolompo­­sok (Szekeres Imre, Suchman Tamás, Med­­gyessy Péter) fejére, sze­métre velük. Oda is ke­rülnek. Közben szép lassan beesteledik. Nekik. EGy. KÚTVÖLGYI MIHÁLY FELVÉTELEI Pongrátz Gergely, a legendás szabad­ságharcos köszönti a tüntetőket Magyar Forf­m 3 Debrecen A hazának nincs ára Nagy érdeklődés előzte meg a MIÉP debreceni tünte­tését minden oldalról. A nemzeti elkötelezettek oldalá­ról - akik a földkérdést sorskérdésként élik meg - ez érthető is, de az ellenoldal is várakozással tekintett til­takozásunk elé, mivel közhírré tettük, hogy olyan ven­déget várunk, aki „személyében” testesíti meg a kor­mány szakértelmét, és aki lehetőséget is kap a megszó­lalásra (így, érthető módon, több MSZP-s, SZDSZ-es képviselő is megjelent a helyszínen, meghallgatni a sa­ját „szakértőjüket”). Gyülekezés a Petőfi téren volt. Fél 6-ra már többez­resre duzzadt a tömeg, ekkor indult el a tüntető menet végig az ez alkalomra lezárt főútvonalon át a Déri tér­re, feliratok, MIÉP-lobogók és nemzetiszínű zászlók alatt. Közben Kossuth-nótákat énekeltek, jelszavakat skandáltak. Az élen­­-jel alatt, melyet közvetlenül egy szamárfo­gat követett, azt reprezentálva ezzel, hogy szamár az, aki csak a pénzt követi. A állat fejénél és faránál egy ki­nagyított „Gyula”-portré tekintett fel a nagy szakértő­re, a 16 éves, Bözsi névre hallgató szamárra. A bakon az SZDSZ és csatlósa, az MSZP feszített. A Déri térre bevonulókat Nagy Feró hazafias dalai köszöntötték. A bevonulók első sorában a MIÉP és a KDNP vezetői egy közös nagy transzparenst tartottak: „A magyar föld nem eladó!” Szabó Eszter műsorvezető üdvözölte a három megye tüntetőit, majd a Sopronból ez alkalomra ide utazott Gidai Erzsébet közgazdász lépett a mikrofonhoz, és a tőle megszokott meggyőző erővel festett hiteles képet az ország siralmas gazdasági állapotáról, s megmutatta a kivezető utat is. Báthory Gábor, a KDNP országos alelnöke beszédé­ben a bizonyítottan nemzeti elkötelezett pártok össze­fogásának a szükségességére hívta fel a figyelmet, melyben a pártja kész szerepet vállalni. Szabó Lukács - mint házigazda - arra mutatott rá, hogy az ország földjét azért sem lehet külföldieknek eladni, mert az a magyarság élettere is, maga a hazánk, s a hazának pedig ára nem lehet, mert nem eladó. Szabó Rima László és Simonyi Attila kultúrműsora után szót kért a kormány fő szakértője is, ígéretünkhöz híven meg is kapta azt. Mikrofonhoz vezették Tóth Pista bagosi parasztember 16 éves szamarát. Kérdés a szakértőhöz: Hogyan van megelégedve a kormány munkájával? Az MSZP és SZDSZ jelen lévő képviselőinek a „szak­értő” véleménye elegendő volt, ekkor ők angolosan el­távoztak a térről. A Szózat elhangzása után a MIÉP vezetői a tüntetés résztvevőit szalonnasütéssel egybekötött baráti beszél­getésre invitálták székházuk udvarára. Az eszmecsere éjfél után ért véget. Hajdú S. Debrecenben hőség volt, nem kellett a pufajka Bözsi, a szamár is hamarosan kormánytag lehet

Next