Magyar Fórum, 2001. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-04 / 1. szám

2 Csurka István Magyar szemmel Szilveszter éjszakáján Balatonedericsen kiálltam az erkélyre a csillagok alá. Ajándékszerűen fényes, tiszta volt az ég­bolt, a csillagok úgy szikráztak, mint au­gusztusban is ritkán. Felettem a Göncöl és arrébb a Fiastyúk. Éreztem a csilla­gok mosolyát az én parányi meghatott­ságomon. A kétezret meg kétezer-egyet, az általunk idelent nagy jelentőségűnek tartott évfordulót nevezték az égitestek. Körükben ennyi időt számon se tarta­nak. Az elmúlt század vége és az új század­ezred első évtizede között azonban földi társadalmi, politikai, gazdasági köreink­ben sem várható gyors, jellegzetes válto­zás. Szinte minden megyen úgy, mint ed­dig: rosszul. Értelmetlenül, álnokul, gyilkosan és népek milliót tönkretéve, kicsi­ keveseket meggazdagítva. A globa­­lizmus, ami ezeknek a pénzbirtokos nemzetközi köröknek az új uralkodási formája, még egy ideig még nagyobb ha­talomra és még nagyobb kiterjedésre tud szert tenni, s csak a mélyben, csak látha­tatlanul, látszólag erőtlenül és hiábava­lóan gyülekeznek az ellenerők, amelyek aztán meg fogják dönteni ezt az uralmi formát, illetve ésszerűbb, méltányosabb működésre fogják késztetni, kényszerí­teni. Valószínű, hogy előbb a világural­mat jelenleg birtokoló, katonai fölénnyel rendelkező USA társadalmában követ­kezik be borulás, uralomváltás. A fehér és a majdnem fehér, de latin, valamint a fekete népek birkózásába beleszáll ne­gyedikként az ázsiai, a kínai és indiai is. A kimenetel, a végeredmény ma még megjósolhatatlan, csak az bizonyos, hogy a világuralmat a belső rendezetlenség miatt fogja ez a nagy állam elveszíteni. Alkalmatlanság miatt. Ezt az alkalmat­lanságot már ma is láthatja bárki, de még nincs elegendő ellenterv, ellenerő. A pénzügyi és a közlési-agymosási ha­talom szövetsége jelenleg még annyira erős, mint a legvastagabb páncél. Az amerikai társadalom nagy részével, és most már lassan az európaival is, majd­nem mindent el tudnak hitetni, akármit el tudnak előre hallgatni, és a viszonyla­gos jólét és a sivár konformizmusba kö­tésig süppedt szabadságélménnyel - nem magával a szabadsággal, mert a konformizmus határain túl bunkózás jön és egzisztenciális fenyegetés! - most még elő tudják állítani a nyugodtan fo­gyasztó, s igénytelenségében sima társa­dalmat, de éppen a dörömbölő másmi­lyenek, más színűek, más igényűek - nem feltétlenül jobb igényűek - miatt, valamint az elkövetett gazságok vissza­hatásai és a mértéktelen fogyasztás, pa­zarlás következményei miatt, azaz a ter­mészet kivédhetetlen közbeszólásai miatt a változás, a megdőlés be fog kö­vetkezni. És persze egész népeket, ártat­lan kultúrákat, pontosabban nem eléggé erős, nem eléggé öntörvényű kultúrákat fog maga alá temetni. Lappangó, csen­des népirtások és nyilvá­nosak követik majd egy­mást. Ezek már folynak, és a századváltás ezek me­netére nincs befolyással. Magyarországon eddig csak Pannon Rádió hírei­ben szerepelt a tény, hogy a NATO Szerbiában, Boszniában, s most Ko­szovóban úgynevezett gyöngített urániummal töltött lövedékeket vetett be, azaz atomfegyvert, és ettől olasz és belga katonák, esetleg maguk a kilövők betegedtek meg. Albán, szerb és bos­­nyák leukémiásokról eddig nem érke­zett hír, csak olasz katonák váratlan ha­láláról. Ilyesmi az Irak elleni háború után is előfordult utókövetkezmény­ként. Ezekre az alattomos gyilkolásokra semmi szükség nem volt, ezt semmi másnak, mint fegyverkipróbálásnak mi­nősíthetjük. Most állítólag csak 150 ezer darab ilyen lövedéket lőttek ki, de eljön majd az idő, amikor esetleg többet ad­nak egymással viaskodó afrikai és ázsiai vagy dél-amerikai bandák kezébe, s en­nek tömeghalál, elnéptelenedés lesz a következménye. Elhallgatott gonosztettel állunk szem­ben, amelyben az elhallgatás veszélye­sebb, mint a gonoszság. Mert az elhall­gatás teszi lehetővé a kiterjesztést, a to­vábbi alkalmazást. Az eset egyébként pontosan mutatja be a mai világrend működését. Van egyfelől a pénz hatal­mát védő fegyvergyártás és a fegyverke­reskedelem igényeinek megfelelő állan­dó háborúzás, amelyhez részben erköl­csi alapot teremt a világsajtó, a világté­vé. Milosevicset meg kell semmisíteni, a népirtást meg kell fékezni, Szaddám Huszeint meg kell zabolázni, hajrá boj­kott­, hajrá háború, aztán pedig az álta­luk elkövetett gazságokról és a sok fo­lyamatos háborúnak a valódi céljairól és általában a nagyvilágban, az üzleti élet­ben zajló folyamatok igazi természeté­ről, irányáról, céljáról semmit ne tudjon meg az a tömeg, amely szavazataival fe­dezi ezt, semmit ne tudjon meg az a ka­tona, aki az atomlövedéket az albánok vagy a palesztinok közé lövi. De az a dol­lármilliárdos sem szívesen tud minder­ről, aki mesebeli palotájában minden­nek a dús gyümölcseit élvezi, mert ez a világrend úgy van megszerkesztve, hogy mindenki csak a részletek egy részletét látja, tudja, s így jól táplált, felvitamino­­zott lelkiismeretében nem ver hullámo­kat a háborgás, a bűntudat. Legalább annyira nem, hogy exkluzív életét, ex­kluzív nőjét, pazarlását továbbra is él­vezni tudja. Hogy élenjáró fogyasztó maradjon. Neki legyen elég egy neki meg sem kottyanó milliós jótékonyság, aminek csak egy része táplálja az atom­­lövedék-gyártást. A század első napjaiban tehát tudnunk kell a következőket: nem a megmara­dásra ítélt népek, kultúrák között tarta­nak számon bennünket, de ettől még megmaradhatunk, megmaradásunk csak a saját ügyünk és csak az egész nem­zet, tehát a legalsóbb és legszegényebb rétegek és a felsőbbek, a középosztály és az abból kitermelendő valódi, nemzeti elit összefogásával és tudati megtisztu­lásával, együttes akaratával lehetséges. Ebben nincs félmegoldás. Ha még so­káig, akár egy-két évig is megtűrjük a nyakunkon a bankárkasztot, annak nemzetellenes, pontosabban a nemzet sorskérdéseit elutasító magatartását, ha­­rácsolását, pénzügyi diktatúráját, akkor megástuk a saját nemzeti tömegsírun­kat, amelybe egzisztenciális fenyegetés­sel és tulajdonunk végső elvételével, föl­dünk felvásárlásával fognak belelökdös­­ni, egyenként és csoportosan. Vagyis a félmegoldások, az arany középutas bele­törődés és önáltatás kora lejárt. De ez már a harmadik pont lehetne. A magyar társadalom még a Ká­­dár-Aczél-kor utóéletében sanyarog. Az értelmiség, a középosztály alig mer meg­mozdulni, és jobb belátása ellenére cse­lekszik, fél, mert egzisztenciája ugyan­azoknak a kezében van, akikében volt, illetve az azoknak a helyébe lépett új in­ternacionalisták és kozmopoliták kezé­ben. A nép fele visszasírja a Kádár-kor kiskapus, langyos, a hallgatás és a szem­­hunyás fejében kisegzisztencia-gyűjtés­­re is lehetőséget adó és végtelenül önki­zsákmányoló viszonyait, mert az új vi­lág előnytelenebb, nehezebb, rosszabb lett számára. S ezért még csak szemrehá­nyást sem szabad tenni neki, mert két­ségtelen, hogy minden ellenére, kárára történt, hiszen szabadságot kapott ugyan, de mit kezdjen vele pénz nélkül, és munka, hivatás nélkül. Nem a kü­lönbséget tenni nem tudó nép a hibás, hanem a nyilvánosság, a sajtó, a paktum­politika a bűnös, amelyik elhallgatta és eltagadta előre, hogy ezt a sanyarú sorsot a volt elitnek, a Kádár-Aczél-korszak­­ban kifejlődött pénzügyi­ párt és sajtó­zsoldos seregnek, a volt elvtársurainak köszönheti. Persze jó néhány csiszlik társutast, átváltozóművészt és nemzeti középútmenedzsert is ide kell számíta­nunk. Vagyis a rendszerváltást a volt ha­talombirtokosok és az árulók szövetsége hárította el, ezt is pontosan kell tudnunk ezekben a készülődéses napokban. Mert a nemzeti értelmiség javában, a középosztály kis vagyonocskáiban, mű­helyeiben - már ami még megmaradt - érzékelhető a készülődés hangulata. Ez most sorsdöntő. Ismét csak a Pannon Rádióra hivatkozva: egy szerény felhí­vásra órák alatt több teherautónyi ado­mány gyűlt össze a kicsiny vételkörzet­ben. Csak a hívó szót hallották meg az emberek: „a kárpátaljai magyarságnak lesz” és még sült hurkát is hoztak egy tepsivel, hogy vigyük át a fagyon. Van tehát mozdulás, és több a mozdulás szándéka azokban a magyar rétegekben, ahová el sem ért még a hívó szó. Tragé­diánk csak akkor volna bizonyosan be­következő, ha ez a mozdulási szándék nem élne. Ha nem éppen ez az új felvilá­gosodás terjedne és nem éppen a jelenle­gi hatalomgyakorlók - ez most nem a kormányra való utalás, vagy csak kisebb részben az! - szorulnának rá ordas ha­zugságokra, elhallgatásokra. De már rá­szorulnak, mert bizonyos frontszaka­szaikat már csak ezekkel a félrevezeté­sekkel tudják tartani. Továbbra is titok­ban kell tartaniok, hogy ki milyen mó­don, milyen rövid idő alatt szerzett me­sész vagyont, és hozzá hatalmat. Ne tud­ja meg senki, hogyan s mi módon lett a Népszabadságból megint Népszabad­ság, Bertelsmann-tulaj­­donban, hogyan lett a Tv 2, hogyan épült a Pintér­palota, hogyan lehet Su­­rányi MNB-elnök mind­máig. Fenn kell tartani azt a mesét, hogy ez az egész folyamat más módon, mint ezzel a vadnyugati gengszterséggel nem volt le­bonyolítható. Azt kell állítani, hogy ez az egész alapjában jól van így, s másféle lebonyolítást, igazságtételt, igazságos elosztást a Nyugat, Amerika, s a világli­beralizmus meg sem enged nekünk. Ve­gye tudomásul a magyarság, hogy sorsa az önfeladásig való alkalmazkodás. Ma­radjunk szolgák a hamburgeres gulá­­gon, s akkor egyre több lesz a fasírt a két rosszul sült zsemlepofa között. Ma már egyre több értelmes magyar fordít hátat ennek a bűzhödt közmeg­egyezésnek, és készülődik az ellene való fellépésre, az ellenállásra. Mi kuruc­ ma­­gyarok egyre szilajabb nótáinkat fújjuk szaporodó tábortüzeinknél, a labancok pedig Demszky-trükkökre készülnek. A jövő közvetlen nagy veszélye a Demszky-trükk, amely máris élvezi a teljes libsajtó támogatását. A cél az, hogy ezt a háromszor lejáratott, azaz először még a Kádár-Aczél-időben el­lenállónak, leleplezőnek eladott, majd ’90-ben a legradikálisabb rendszervál­tónak kikiáltott pártot, amely azután bebizonyította, hogy éppen az ellenke­zője mindennek, hiszen összeállt az utódpárttal, sőt rászorította a felgyorsí­tott rablóprivatizációra, a Bokros-cso­magra és a pénzelit, a bankároligarchia és a magyarellenesség tobzódó uralmára, új­ra felfújják, legalább annyira elfogadottá tegyék, amennyi egy ilyen vagy olyan kor­mányzáshoz elegendő. Fidesz-MSZP­­SZDSZ-nagykoalíciót akarnak most, a század legelején, azaz egy olyan bilin­cset, amelyből egyhamar nincs szaba­dulás. A­ kisgazdák már nincsenek útjá­ban ennek a vegyeskolbásznak - fele li­ba, fele ló, azaz egy liba meg egy ló... -, s az MDF se. Csak a magyar radikaliz­mus, csak a MIÉP áll az útban, de a MIÉP tábora egyre gyarapszik. S termé­szetesen a Fidesz táborában s magában a pártban sem akarják ezt sokan, de eb­ben a szervezetben már dolgoznak a ré­gi mérgek. A fő veszély azonban az, hogy a választókkal, az engedelmes, tü­relmes, „minden mindegy”-es magya­rokkal el tudják fogadtatni ezt a borzal­mat. Ez csak a pénzoligarchiának és a kulturális, a tájékoztatási életbe beszo­rult Kádár-Aczél-nómenklatúrának az érdeke. A magyar népnek halál, meszes­gödör. Most tehát már nem elég a puszta szán­dék, a mocorgás és az elégedetlenség hangoztatása. Tettekre, tényleges ellen­állásra van szükség az ellen a nemzet­gyilkos szándék ellen. Most már a kor­mány sem lehet tétlen, fel kell adnia a „mosom kezeimet”-játékot, „hiszen az elődeim követték el a hibákat”. Ez két­ségtelen, de nem felmentés az ellencse­lekvés alól. A kormány minden részé­nek nyilvánvalóvá kell tennie viszonyát ehhez a Demszky-labancsághoz és a ter­veihez. Elsősorban a tévékben és a nyil­vánosság szerkezetében kell gyökeresen változtatni. Támadni kell! Minden ha­zugságot csírájában kell elfojtani. Ez az új év erkölcsi parancsa a legjobb magyarok számára. Magyar Fórum 2001. január 4. A MIÉP és a Magyar Fórum internetcíme: www.miep.hu Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az aláírt cikkekért a szerzők viselik a felelősséget. A szerkesztőség fenntartja az írások szellemét és tartal­mát nem érintő rövidítések jogát. A/T­A­r'rfA n Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Szedés, tördelés: Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a Hírlap-előfizetési Irodá­nVlAuYAK JUKUlVl 1092 Budapest, 1092 Budapest, WolfPress Kft. ban (1089 Budapest, VIII. Orczy téri. Telefon: 303-3441,303-3442. Ráday u. 32., I. em. 3. Ráday u. 32., I. em. 4. Nyomt tá­r­fax: 303-3440, levélcím: 1990 Budapest, Orczy tér 1.), ezenkívül Levélcím: Telefon és telefax: Sz’Ar S Budapesten a Hírlap-előfizetési és Elektronikus Posta Igazgató-A szerkesztőbizottság elnöke* 1464 Budapest, Pf. 1591 215-8795 ^ ^ ha Bt­ságkerületi ügyfélszolgálati irodáiban,vidéken a postahivatalok-CSURKA ISTV­ÁN Telefon és telefax. Kiadja: „ „ Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt., árusításban megvá-218-0783 A Magyar Út A­lapítvány Felelős vezető: Z­sárolható az alábbi terjesztők hírlapárusainál: HIRKER Rt., NH Főszerkesztői Telefon- Felelős kiadó: Lendvai Lászlóné Rt. és regionális részvénytársaságok, Kiadói Lapterjesztő Kft., Zott vá­r Á czT n ti O.078, a Magyar Út Alapítvány vezérigazgató Gondos Bt. Zo­LA/i U/107.LU kuratóriuma HU ISSN 0865-3909

Next