Magyar Fórum, 2001. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
2001-01-04 / 1. szám
2 Csurka István Magyar szemmel Szilveszter éjszakáján Balatonedericsen kiálltam az erkélyre a csillagok alá. Ajándékszerűen fényes, tiszta volt az égbolt, a csillagok úgy szikráztak, mint augusztusban is ritkán. Felettem a Göncöl és arrébb a Fiastyúk. Éreztem a csillagok mosolyát az én parányi meghatottságomon. A kétezret meg kétezer-egyet, az általunk idelent nagy jelentőségűnek tartott évfordulót nevezték az égitestek. Körükben ennyi időt számon se tartanak. Az elmúlt század vége és az új századezred első évtizede között azonban földi társadalmi, politikai, gazdasági köreinkben sem várható gyors, jellegzetes változás. Szinte minden megyen úgy, mint eddig: rosszul. Értelmetlenül, álnokul, gyilkosan és népek milliót tönkretéve, kicsi keveseket meggazdagítva. A globalizmus, ami ezeknek a pénzbirtokos nemzetközi köröknek az új uralkodási formája, még egy ideig még nagyobb hatalomra és még nagyobb kiterjedésre tud szert tenni, s csak a mélyben, csak láthatatlanul, látszólag erőtlenül és hiábavalóan gyülekeznek az ellenerők, amelyek aztán meg fogják dönteni ezt az uralmi formát, illetve ésszerűbb, méltányosabb működésre fogják késztetni, kényszeríteni. Valószínű, hogy előbb a világuralmat jelenleg birtokoló, katonai fölénnyel rendelkező USA társadalmában következik be borulás, uralomváltás. A fehér és a majdnem fehér, de latin, valamint a fekete népek birkózásába beleszáll negyedikként az ázsiai, a kínai és indiai is. A kimenetel, a végeredmény ma még megjósolhatatlan, csak az bizonyos, hogy a világuralmat a belső rendezetlenség miatt fogja ez a nagy állam elveszíteni. Alkalmatlanság miatt. Ezt az alkalmatlanságot már ma is láthatja bárki, de még nincs elegendő ellenterv, ellenerő. A pénzügyi és a közlési-agymosási hatalom szövetsége jelenleg még annyira erős, mint a legvastagabb páncél. Az amerikai társadalom nagy részével, és most már lassan az európaival is, majdnem mindent el tudnak hitetni, akármit el tudnak előre hallgatni, és a viszonylagos jólét és a sivár konformizmusba kötésig süppedt szabadságélménnyel - nem magával a szabadsággal, mert a konformizmus határain túl bunkózás jön és egzisztenciális fenyegetés! - most még elő tudják állítani a nyugodtan fogyasztó, s igénytelenségében sima társadalmat, de éppen a dörömbölő másmilyenek, más színűek, más igényűek - nem feltétlenül jobb igényűek - miatt, valamint az elkövetett gazságok visszahatásai és a mértéktelen fogyasztás, pazarlás következményei miatt, azaz a természet kivédhetetlen közbeszólásai miatt a változás, a megdőlés be fog következni. És persze egész népeket, ártatlan kultúrákat, pontosabban nem eléggé erős, nem eléggé öntörvényű kultúrákat fog maga alá temetni. Lappangó, csendes népirtások és nyilvánosak követik majd egymást. Ezek már folynak, és a századváltás ezek menetére nincs befolyással. Magyarországon eddig csak Pannon Rádió híreiben szerepelt a tény, hogy a NATO Szerbiában, Boszniában, s most Koszovóban úgynevezett gyöngített urániummal töltött lövedékeket vetett be, azaz atomfegyvert, és ettől olasz és belga katonák, esetleg maguk a kilövők betegedtek meg. Albán, szerb és bosnyák leukémiásokról eddig nem érkezett hír, csak olasz katonák váratlan haláláról. Ilyesmi az Irak elleni háború után is előfordult utókövetkezményként. Ezekre az alattomos gyilkolásokra semmi szükség nem volt, ezt semmi másnak, mint fegyverkipróbálásnak minősíthetjük. Most állítólag csak 150 ezer darab ilyen lövedéket lőttek ki, de eljön majd az idő, amikor esetleg többet adnak egymással viaskodó afrikai és ázsiai vagy dél-amerikai bandák kezébe, s ennek tömeghalál, elnéptelenedés lesz a következménye. Elhallgatott gonosztettel állunk szemben, amelyben az elhallgatás veszélyesebb, mint a gonoszság. Mert az elhallgatás teszi lehetővé a kiterjesztést, a további alkalmazást. Az eset egyébként pontosan mutatja be a mai világrend működését. Van egyfelől a pénz hatalmát védő fegyvergyártás és a fegyverkereskedelem igényeinek megfelelő állandó háborúzás, amelyhez részben erkölcsi alapot teremt a világsajtó, a világtévé. Milosevicset meg kell semmisíteni, a népirtást meg kell fékezni, Szaddám Huszeint meg kell zabolázni, hajrá bojkott, hajrá háború, aztán pedig az általuk elkövetett gazságokról és a sok folyamatos háborúnak a valódi céljairól és általában a nagyvilágban, az üzleti életben zajló folyamatok igazi természetéről, irányáról, céljáról semmit ne tudjon meg az a tömeg, amely szavazataival fedezi ezt, semmit ne tudjon meg az a katona, aki az atomlövedéket az albánok vagy a palesztinok közé lövi. De az a dollármilliárdos sem szívesen tud minderről, aki mesebeli palotájában mindennek a dús gyümölcseit élvezi, mert ez a világrend úgy van megszerkesztve, hogy mindenki csak a részletek egy részletét látja, tudja, s így jól táplált, felvitaminozott lelkiismeretében nem ver hullámokat a háborgás, a bűntudat. Legalább annyira nem, hogy exkluzív életét, exkluzív nőjét, pazarlását továbbra is élvezni tudja. Hogy élenjáró fogyasztó maradjon. Neki legyen elég egy neki meg sem kottyanó milliós jótékonyság, aminek csak egy része táplálja az atomlövedék-gyártást. A század első napjaiban tehát tudnunk kell a következőket: nem a megmaradásra ítélt népek, kultúrák között tartanak számon bennünket, de ettől még megmaradhatunk, megmaradásunk csak a saját ügyünk és csak az egész nemzet, tehát a legalsóbb és legszegényebb rétegek és a felsőbbek, a középosztály és az abból kitermelendő valódi, nemzeti elit összefogásával és tudati megtisztulásával, együttes akaratával lehetséges. Ebben nincs félmegoldás. Ha még sokáig, akár egy-két évig is megtűrjük a nyakunkon a bankárkasztot, annak nemzetellenes, pontosabban a nemzet sorskérdéseit elutasító magatartását, harácsolását, pénzügyi diktatúráját, akkor megástuk a saját nemzeti tömegsírunkat, amelybe egzisztenciális fenyegetéssel és tulajdonunk végső elvételével, földünk felvásárlásával fognak belelökdösni, egyenként és csoportosan. Vagyis a félmegoldások, az arany középutas beletörődés és önáltatás kora lejárt. De ez már a harmadik pont lehetne. A magyar társadalom még a Kádár-Aczél-kor utóéletében sanyarog. Az értelmiség, a középosztály alig mer megmozdulni, és jobb belátása ellenére cselekszik, fél, mert egzisztenciája ugyanazoknak a kezében van, akikében volt, illetve az azoknak a helyébe lépett új internacionalisták és kozmopoliták kezében. A nép fele visszasírja a Kádár-kor kiskapus, langyos, a hallgatás és a szemhunyás fejében kisegzisztencia-gyűjtésre is lehetőséget adó és végtelenül önkizsákmányoló viszonyait, mert az új világ előnytelenebb, nehezebb, rosszabb lett számára. S ezért még csak szemrehányást sem szabad tenni neki, mert kétségtelen, hogy minden ellenére, kárára történt, hiszen szabadságot kapott ugyan, de mit kezdjen vele pénz nélkül, és munka, hivatás nélkül. Nem a különbséget tenni nem tudó nép a hibás, hanem a nyilvánosság, a sajtó, a paktumpolitika a bűnös, amelyik elhallgatta és eltagadta előre, hogy ezt a sanyarú sorsot a volt elitnek, a Kádár-Aczél-korszakban kifejlődött pénzügyi párt és sajtózsoldos seregnek, a volt elvtársurainak köszönheti. Persze jó néhány csiszlik társutast, átváltozóművészt és nemzeti középútmenedzsert is ide kell számítanunk. Vagyis a rendszerváltást a volt hatalombirtokosok és az árulók szövetsége hárította el, ezt is pontosan kell tudnunk ezekben a készülődéses napokban. Mert a nemzeti értelmiség javában, a középosztály kis vagyonocskáiban, műhelyeiben - már ami még megmaradt - érzékelhető a készülődés hangulata. Ez most sorsdöntő. Ismét csak a Pannon Rádióra hivatkozva: egy szerény felhívásra órák alatt több teherautónyi adomány gyűlt össze a kicsiny vételkörzetben. Csak a hívó szót hallották meg az emberek: „a kárpátaljai magyarságnak lesz” és még sült hurkát is hoztak egy tepsivel, hogy vigyük át a fagyon. Van tehát mozdulás, és több a mozdulás szándéka azokban a magyar rétegekben, ahová el sem ért még a hívó szó. Tragédiánk csak akkor volna bizonyosan bekövetkező, ha ez a mozdulási szándék nem élne. Ha nem éppen ez az új felvilágosodás terjedne és nem éppen a jelenlegi hatalomgyakorlók - ez most nem a kormányra való utalás, vagy csak kisebb részben az! - szorulnának rá ordas hazugságokra, elhallgatásokra. De már rászorulnak, mert bizonyos frontszakaszaikat már csak ezekkel a félrevezetésekkel tudják tartani. Továbbra is titokban kell tartaniok, hogy ki milyen módon, milyen rövid idő alatt szerzett mesész vagyont, és hozzá hatalmat. Ne tudja meg senki, hogyan s mi módon lett a Népszabadságból megint Népszabadság, Bertelsmann-tulajdonban, hogyan lett a Tv 2, hogyan épült a Pintérpalota, hogyan lehet Surányi MNB-elnök mindmáig. Fenn kell tartani azt a mesét, hogy ez az egész folyamat más módon, mint ezzel a vadnyugati gengszterséggel nem volt lebonyolítható. Azt kell állítani, hogy ez az egész alapjában jól van így, s másféle lebonyolítást, igazságtételt, igazságos elosztást a Nyugat, Amerika, s a világliberalizmus meg sem enged nekünk. Vegye tudomásul a magyarság, hogy sorsa az önfeladásig való alkalmazkodás. Maradjunk szolgák a hamburgeres gulágon, s akkor egyre több lesz a fasírt a két rosszul sült zsemlepofa között. Ma már egyre több értelmes magyar fordít hátat ennek a bűzhödt közmegegyezésnek, és készülődik az ellene való fellépésre, az ellenállásra. Mi kuruc magyarok egyre szilajabb nótáinkat fújjuk szaporodó tábortüzeinknél, a labancok pedig Demszky-trükkökre készülnek. A jövő közvetlen nagy veszélye a Demszky-trükk, amely máris élvezi a teljes libsajtó támogatását. A cél az, hogy ezt a háromszor lejáratott, azaz először még a Kádár-Aczél-időben ellenállónak, leleplezőnek eladott, majd ’90-ben a legradikálisabb rendszerváltónak kikiáltott pártot, amely azután bebizonyította, hogy éppen az ellenkezője mindennek, hiszen összeállt az utódpárttal, sőt rászorította a felgyorsított rablóprivatizációra, a Bokros-csomagra és a pénzelit, a bankároligarchia és a magyarellenesség tobzódó uralmára, újra felfújják, legalább annyira elfogadottá tegyék, amennyi egy ilyen vagy olyan kormányzáshoz elegendő. Fidesz-MSZPSZDSZ-nagykoalíciót akarnak most, a század legelején, azaz egy olyan bilincset, amelyből egyhamar nincs szabadulás. A kisgazdák már nincsenek útjában ennek a vegyeskolbásznak - fele liba, fele ló, azaz egy liba meg egy ló... -, s az MDF se. Csak a magyar radikalizmus, csak a MIÉP áll az útban, de a MIÉP tábora egyre gyarapszik. S természetesen a Fidesz táborában s magában a pártban sem akarják ezt sokan, de ebben a szervezetben már dolgoznak a régi mérgek. A fő veszély azonban az, hogy a választókkal, az engedelmes, türelmes, „minden mindegy”-es magyarokkal el tudják fogadtatni ezt a borzalmat. Ez csak a pénzoligarchiának és a kulturális, a tájékoztatási életbe beszorult Kádár-Aczél-nómenklatúrának az érdeke. A magyar népnek halál, meszesgödör. Most tehát már nem elég a puszta szándék, a mocorgás és az elégedetlenség hangoztatása. Tettekre, tényleges ellenállásra van szükség az ellen a nemzetgyilkos szándék ellen. Most már a kormány sem lehet tétlen, fel kell adnia a „mosom kezeimet”-játékot, „hiszen az elődeim követték el a hibákat”. Ez kétségtelen, de nem felmentés az ellencselekvés alól. A kormány minden részének nyilvánvalóvá kell tennie viszonyát ehhez a Demszky-labancsághoz és a terveihez. Elsősorban a tévékben és a nyilvánosság szerkezetében kell gyökeresen változtatni. Támadni kell! Minden hazugságot csírájában kell elfojtani. Ez az új év erkölcsi parancsa a legjobb magyarok számára. Magyar Fórum 2001. január 4. A MIÉP és a Magyar Fórum internetcíme: www.miep.hu Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az aláírt cikkekért a szerzők viselik a felelősséget. A szerkesztőség fenntartja az írások szellemét és tartalmát nem érintő rövidítések jogát. A/TAr'rfA n Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Szedés, tördelés: Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a Hírlap-előfizetési IrodánVlAuYAK JUKUlVl 1092 Budapest, 1092 Budapest, WolfPress Kft. ban (1089 Budapest, VIII. Orczy téri. Telefon: 303-3441,303-3442. Ráday u. 32., I. em. 3. Ráday u. 32., I. em. 4. Nyomt tárfax: 303-3440, levélcím: 1990 Budapest, Orczy tér 1.), ezenkívül Levélcím: Telefon és telefax: Sz’Ar S Budapesten a Hírlap-előfizetési és Elektronikus Posta Igazgató-A szerkesztőbizottság elnöke* 1464 Budapest, Pf. 1591 215-8795 ^ ^ ha Btságkerületi ügyfélszolgálati irodáiban,vidéken a postahivatalok-CSURKA ISTVÁN Telefon és telefax. Kiadja: „ „ Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt., árusításban megvá-218-0783 A Magyar Út Alapítvány Felelős vezető: Zsárolható az alábbi terjesztők hírlapárusainál: HIRKER Rt., NH Főszerkesztői Telefon- Felelős kiadó: Lendvai Lászlóné Rt. és regionális részvénytársaságok, Kiadói Lapterjesztő Kft., Zott vár Á czT n ti O.078, a Magyar Út Alapítvány vezérigazgató Gondos Bt. ZoLA/i U/107.LU kuratóriuma HU ISSN 0865-3909