Magyar Fórum, 2004. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

2004-11-11 / 45. szám

2004. november 11. (Folytatás az 1. oldalról) Én is az együgyűek megelégedettségével néztem a falat a Tv mögött, egészen addig, amíg Szombathy Palika meg nem jelent a híradóban, egy egész vészharangjátékkal a hóna alatt, és a fájdalomtól eltorzult arc­cal be nem jelentette, hogy ma van a de­mokrácia meg a sajtószabadság fekete napja, mert holnaptól nem jelenik meg a Magyar Hírlap és nekik - mármint a szer­kesztőségnek - nem lesz állása, és ők - mármint a szerkesztőség - felajánlották a kiadónak, hogy ha még decemberig nyom­tatja a lapot, akkor ők - a szerkesztőség - alapítanak egy társaságot, és annak a kiadó odaadhatja a Magyar Hírlap nevet, és akkor ők - a szerkesztőség - megint csinálhatnak újságot, nemcsak kétmil­liárd veszteséget, és akkor lehetne vilá­gosabb ez a fekete nap, de a kiadó az mondta, hogy nem, és ekkor a segít­ségükre sietett a Magyar Nemzet (!), meg a Népszava és ők harcolnak tovább, de kötelessége mindenkinek, hogy fel­háborodjon, mert ezt nem teheti meg a tőke, hogy csak a profitot hajszolja, meg hogy belehazudik a poftjukba, hogy még holnap is megjelennek, mert ők - a szerkesztőség - a demokrácia leg­fontosabb intézménye és alapja. Ők igen, az a kétszázötven, akit Leisztingerék kirúgtak a Pick Szegedtől, meg az a ki tud­ja hány tízezer, százezer, aki az elmúlt tíz évben az áldott jó szabadon áramló tőke, meg a piaci verseny, meg az „ilyen a kapi­talizmus, miért nem képezte magát” ne­vében munkanélküli lett, az nem. Ők csak a rendszerváltás vesztesei. De hát „min­denki akart rendszerváltást, vagy nem?” Magyar Fórum Hajódudás és a kisgömböc Krómer István közíró telerajongta a Ma­gyar Nemzet november 5-i számának 6. oldalát. Előrebocsátom, amit az MDF hivatalos vezetésének magatartásáról ír, abban még akkor is igaza van, ha ezeket a tételeket fel is használja egy új keletű magyarországi legenda teremtésére. Jól írja Krómer a Fidesz és MDF, illetve egészen pontosan Orbán Viktor és Dávid Ibolya vitája kapcsán, hogy ma nagy a tét Magyarországon. „Gigantikus erőköz­pontok fenik a fogukat a magyar társa­dalom még megmaradt közjavaira. Fáj­dalom, Krómer arról egy szót sem ejt, hogy hogyan jutottunk idáig, a „meg­maradt közvagyon állapotáig”. Mintha az elmúlt 15 esztendőben a legnagyobb privatizátor nem éppen a polgári kor­mány lett volna. Mintha nem Orbán Vik­tor és társai szabadították volna a magyar vidékre az Európai Unió rablógazdálko­dási szisztémáját. Mintha nem Orbán Viktor fogadta volna el, hogy a magyar földvagyon jövőjét suszterolják be a tőke szabad áramlásának fejezetébe. Mintha nem Orbán Viktor és Torgyán József uralkodása idején liberalizálták volna to­vább a magyarországi földtörvényt. Ezen az sem enyhít, ha ezt tovább folytatta Medgyessy. Krómer közíró jól látja. Az SZDSZ el­készítette a terveit ,hogy egyetemeink­ből szabad demokrata kézi vezérléssel oktatástechnikai komplexumokat, egy­fajta jobb gimnáziumot hozzanak létre, de hívjuk ezt is egyetemnek. Az egyházi iskolákat immár nem pusztán a Dabas- Sári-féle botránykeltés puha módszeré­vel próbálják lehetetlenné tenni. Igen, Dabas-Sári. Mit tett a gyalázatos botrány ellen a Fidesz? Semmit. Megalakította a DAFI-t, a Fidesz alvállakozását és bese­gített Fodor Gábornak. Igaz, akkor még nem voltak vallásosak Orbánék. Azt írja Krómer közíró: Orbán saját munkájával és tehetségével megakadá­lyozta az MSZP végleges megdicsőülé­sét. Remek. De akkor hogyan került a mi­niszterelnöki székbe Medgyessy, majd egy paprikajancsi, Gyurcsány Ferenc? Valóban jól írja Krómer. Orbán Viktor politika-technikai teljesítménye önma­gában is lenyűgöző. Azért tartunk itt, azért került képtelen helyzetbe az erdé­lyi, a délvidéki, a kárpátaljai és a felvidé­ki magyarság. Csak a jó Isten tudja, lesz­­e kettős állampolgárság, lesz-e autonó­mia. A zseniális politika-technikai tel­jesítményt félszívű emberek nyújtották, és ez a következménye. Mintha nem a Fidesz gyűrte volna széj­­­jel a kereszténydemokratákat, a kisgaz­dákat. S mintha a MIÉP-pel is nem ugyanez lenne a szándéka. O igen, most nehéz helyzetben van a Fidesz. Oda a közvagyon, a töredék ma­radt meg. Nincs nemzetpolitikai straté­gia, csak felemás megoldás. De ezen a helyzeten nem segít a legendateremtés, és a szédelgő feldicsérés. Brezsnyev idejében látványossá vált a Szovjetunió bukása. E korból származik a sutka, a viccecske. Baj van, tovaris Brezs­nyev, mondták a helyzetelemzők. Nem halad a szocializmus hajója. Húzzák be a függönyöket, és minden gázt eresszenek rá a hajódudára. Most a Fidesz pr-tech­­nikusai minden gőzt a mítoszteremtésre engedtek rá. Orbán Viktor alias kisgömböc (Krómer szerint!) eléfeküdt a szoci úthengernek. A jelek azt mutatják, az pedig gond nélkül átment rajta. Győri Béla Kötelező felháborodni Tehát, a magyar társadalom két csapatra oszlott: „A” és „B” csapatra. „A” csapat - Palikáék - a demokrácia letéteményesei, nekik kell hogy legyen állásuk meg pén­zük, ha véletlenül ellopnának valamit, és még véletlenekből a bíróság elé kerülnek, akkor nem börtönbe, hanem házi őrizetbe - de aztán mégse -, ha netalántán koráb­ban államvédelmisek lettek volna, akkor igazából a hazát védték, ha elloptak szál­lodákat meg üdülőket, akkor zseniális üz­letemberek, ha nem tudnak beszélni, és csak hülyeséget kérdeznek, akkor még zseniálisabb riporterek, vagy szónokok, tették be a szabálysértési csekket, senkit nem érdekel, ha kirúgják őket a tőkések, de ha esetleg nem, akkor meg jó sokat kell dolgozniuk. Ja, és nekik kell mindent megfizetni, amit „A” csapat csinál. Min­­ den félresikerült „projektet”, minden elhibázott „stratégiai döntést”, minden ellopott milliárdot „B” csapat termel meg. Azt a kétmilliárdot is, amit Palikáék el­­cikkezgettek. Minden látszólagos ideológiai vagy egyéb ellentét ellenére „A” csapat mégis csak, egy igazi csapat. „A” csapat minden tagjában több közös van - legyen Magyar Nemzet- vagy Népszava-olvasó, Fideszes, vagy MSZP-s -, semhogy bármikor „B” csapat érdekét egy pillanatra is figyelem­be venné. Közéleti ember kontra ember kettőmilliárd, null. Ui. Lapzártánkkal egy időben jelentették be, hogy a Magyar Hírlap volt szerkesztősége A pont néven indít új lapot a Zsurnaliszta Bt. kiadásában. Meglepődtem a lapindítás gyorsaságán, hiszen mi négy és fél hónapot vártunk az NKÖM lapnyilvántartásba vételére, de telefonos érdeklődésünkre a minisztérium amúgy rendkívül kedves munkatársa elmondta, hogy nekik is van empatikus készségük, ezért aztán novem­ber 8-án délután 6 órakor bejegyezték a lapot, gondolom egy nap alatt. Az már csak érdekesség, hogy a lapnyilvántartási hatá­rozat 15 napos fellebbezési határidőt tar­talmaz, ezért másokkal a lapterjesztő nem köt szerződést a fellebbezési határidő lejár­táig. De hát a terjesztőnek is lehet empa­tikus készsége. Ez az, „A” csapat. Ki emelt szót értük? A ZALAKERÁMIA Rt. igazgatósága közölte a budapesti értéktőzsde honlapján, hogy a gazdálkodás hatékonyságának növelése, működési költségeinek csökken­tése érdekében csoportos létszámcsökkentést tervez. A társaság további részletekre nem tért ki az elbocsátásokkal kapcsolatban. A 2004. július-szeptemberi időszakban a foglalkoztatottak száma 3 millió 907 ezer fő, a munkanélküliek száma 255 ezer fő, a munkanélküliségi ráta 6,1% volt - közölte a Központi Statisztikai Hivatal. Kilencven fővel tervezi csökkenteni létszámát az elkövetkező egy évben a szent­gotthárdi Opel-gyár, abban az esetben, ha a piaci folyamatokban nem történik pozi­tív változás. Mihalkó Péter, az APEH szakszervezeti tanácsának elnöke a Magyar Rádió on­­line-nak elmondta, hogy 180 embert bocsátanak el a 12 ezer fős szervezettől. A NABI Autóbuszipari Rt. bejelentette, hogy 21%-os létszámleépítést hajt végre budapesti gyárában. 198 dolgozó kapta meg az előzetes értesítést a Pick Szeged Rt.-től arról, hogy harminc nap múlva felmondanak neki - mondta Goldovics Gábor, a szakszervezeti bizottság vezetője. Az év első felében folyamatosan csökkent a hitelintézeteknél dolgozó alkalmazot­tak létszáma: a tendenciát erősítheti, hogy két fúzió éppen tart a piacon, és az OTP Bank is jelentős leépítést tervez. Alkalmazottainak 25-26 százalékától megválna a MATÁV Rt. az elkövetkező két évben - derült ki a távközlési cég sajtótájékoztatóján. Az elbocsátás évi húszmilliárd forintos költségcsökkentést hozna a MATÁV számára. kerülnek, ha tönkremegy, amit csinálnak, akkor nem ők a hibásak, hanem mások és természetesen másoknak őket meg kell menteniük. Ha véletlenül beszívva elüt­nek egy rendőrt, akkor is ártatlanok, sőt borzasztó, hogy tönkremegy a karrierjük Ja, és „A” csapat bármikor lehet nemzeti meg internacionalista, urbánus meg népi, zsidó meg keresztény, plebejus érzelmű meg arisztokratikus. Na most, a többiek a „B” csapatban van­nak. Őket beviszi a rendőr, ha nem is­ . Az állami költségvetés meghúzza a nadrág­szíjat, így aztán a tervezettnél mégiscsak kevesebb pénz jut jövőre a budapesti útfel­újításokra, valamint a tömegközlekedés fi­nanszírozására is. Pár hónapja még Demsz­ky Gábor főpolgármester szavától volt han­gos a város, hogy aztán isten úgyse’ 2005-ben rohamtempóban gyarapodik majd a fej­lesztésekben eddig is bámulatosan látvá­nyos eredményeket produkáló főváros. Jö­vőre minden szép és minden jó lesz, mert mit nekünk kátyúk, nem tömködjük egyen­ként, időtálló felújításokat végzünk, sőt annyira pörgünk, emeljük a tétet, hogy ja­nuár elsejével kétszer annyit utat, hidat, felüljárót újítunk fel, mint idén! Egyébként is, a főváros és az állam viszonya annyira harmonikus, mint még soha. Bűvös számok hangoztak el, miszerint az ötmilliárd helyett tizenhárom milliárd fo­rintot fordíthat a fővárosi önkormányzat jóságos állam bácsinak köszönhetően a meglehetősen döcögős utak újjávarázsolá­sára. A lengéscsillapítót próbára tevő uta­kon, a gödörből a felszínre zökkenve könny­be lábadt szemmel fogadtuk a híreket, kitartásra ösztönözve gépjárművünket.Szó­val, az európai parlamenti választások előtt jól időzítve, s után két hónappal is még úgy lehetett tudni, hogy Budapest főváros jövő­re 6,5 milliárd forintot fordít útrekonstruk­cióra, az állami költségvetés pedig ugyanany­­nyit tesz hozzá a kerethez. Így állapodott meg május végén Demszky az azóta utazó diplomatává vedlett exminiszterelnökkel és a pénzügyminiszterrel. A nagy dirrel-durral beharangozott buda­pesti útfelújításokat választás előtti kampány­fogásnak, alátámaszthatatlan ígéretnek minő­sítette akkoriban a fővárosi MIÉP-frakció. Zsinka László óvott is mindenkit a túlzott optimizmustól és a „bedőléstől”, mikor azt mondta: ezen beruházásoknak nincs meg a költségvetési fedezetük. A jövő évi büdzsé irányszámait csak ősszel tudhatjuk meg, s a Fővárosi Közgyűlés hétéves fejlesztési tervé­ben sem irányoztak elő útfelújításokra jelen­tős összegeket. Arra is emlékeztetett, hogy a kormány és a szociálliberális városvezetés élen jár a felelőtlen ígérgetésekben, folyik a szem­fényvesztés, az állampolgárok megtévesztése. Hát igen, a költségvetés tervezetében a közutak felújítására országosan 10 milliár­­dot szánnak, ebből kellene 6,5 milliárd fo­rintot Budapestnek megkaparintania. Nagy meccs lesz, és kisebb csodának kéne történ­nie, hogy ez bekövetkezzen, hiszen jó, ha kétmilliárd jut majd a fővárosi önkormány­zatnak. A tízmilliárdból ugyanis 4,6 illeti a közép-magyarországi régiót, ebből kaphat hármat a főváros, amelynek egyharmada vi­szont a kerületi önkormányzatoké. Zsinka szerint hiába fogadta el a főváros az útrekonstrukciós programot, úgy néz ki, nem lesz belőle semmi. Bebizonyosodott, hogy az EP-választási kampány része volt csak az egész ígérgetés. * (év) Természetesen nem örülünk a Magyar Hírlap megszűnésének. A­z esete tipikus példa a hóhér akasztására. Ez a szerkesztőség ugyanis soha nem volt szolidáris a másik oldal hasonló körülmények között felszámolt lapjaival, televíziós és rádióműsoraival. Ők akkor mindig a piacgazdaságra hivatkoztak, valamint arra, hogy a gyenge szakmai teljesítmény miatt nem vásárolják a lapot az olvasók, kerülik a hirdetők. A szélsőliberális Magyar Hírlapban a rendkívül gyér olvasói érdeklődés ellenére is hemzsegtek a jól fizető állami hirdetések. Az újság gazdasági csődje mindennek ellenére következett be. Egyébként valószínűtlen, hogy a szociálliberális oldalnak elkötelezett újságírók az utcára kerülnének. (A szerk.)

Next