Magyar Fórum, 2011. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

2011-12-08 / 49. szám

2011. december 8. Mélyszántás Az őszi mélyszántás nyár végétől tél beálltáig végezhető. Elengedhetetlen munka, a talaj ugyanis így készíthető fel a téli csapadék felvételére, csak így válik tavaszra a rögös földből porhanyós termőtalaj. Ez az új rovat­­ a Mélyszántás­­ is nyár végétől tél elejéig, egészen pontosan majd januárig tart. Addig hétről hétre ki akarom forgatni a közbeszédben összeállt, szikkadt, tápanyagszegény tématalajokból a termőképes való­ságot. Ez az írás két hete vár a megjelenésre. Akkor az aktuálisabb téma szorította ki az oktatás ügyét, pedig ez is alapvető jelen­tőségű. • A kormány új oktatási törvényét az országgyűlés feltehe­tőleg elfogadta. A hurrogók kórusa, mint minden javaslatot, mely a Fidesz-KDNP-hez vagy akár áttételesen Orbánhoz köthető, már a megjelenés, a megismerés előtt átordított. Szakmaiatlan, maradi, szigorkodó, hülyeség. Nagyjából ezek a jelzők rögzültek az olvasóban a törvényjavaslat kapcsán. Be kell valljam, hogy a propaganda még engem is megingatott, különösen az egész napos iskola tálalása ébresztett ellenérzéseket. Hihetetlen erős és kidolgozott az ellenoldal propagandája. Szinte tudományos alapossággal készítik elő azokat az érzelem­keltő jelzőket, melyek bármely javaslatot sötétre színeznek, melyek bárkit képesek valami antipatikus sárgás mázzal bevonni, valami avítt, áporodott szaggal átitatni. Most is jelesre vizsgázott a véleményferdítők hada: a szak­államtitkárt és helyetteseit már holmi porosz pedellus és egy úttörő rajparancsnok keresztezésével létrehozott szörnyeteg végrehajtóinak láthatta a nagyérdemű. A törvényt átolvasva, valamint a helyettes államtitkárok előadásait végighallgatva újra bebizonyosodott a vélemény­ferdítők aljassága. Nem állítom, nem állíthatom, hogy tör­vény tökéletes, hogy majd egy csapásra megoldódnak a magyar oktatásügy évtizedes, ha nem évszázados problémái. De, hogy a szakállamtitkárság szándéka jó és a törvényt előké­szítők felkészült, értelmes emberek, arról megbizonyosod­tam. Ez már önmagában több, mint amit az elmúlt kurzus­ról bármikor elmondhattunk. Nem látom értelmét felsorolni a törvény helyes törekvé­seit. A tanterv egységesítése, az állam oktatásfelügyelő jogá­­nak helyreállítása, a központosítás, a bolognai rendszer ano­máliáinak mérséklése, a finanszírozási nehézségek megol­dása, a tankötelezettség 18-ról 16 életévre visszaállítása, a felsőoktatás túlburjánzásának visszametszése mind fontos lépések, de a cikk terjedelme nem engedik meg ezek részle­tes vizsgálatát. Nem is erről akartam írni, sokkal inkább arról, ami nincs a törvényben, mert nem is lehet benne. Az oktatásügy kér­dése elsősorban a tanulók és a tanárok kérdése. A­ legfonto­­sabb, hogy a tanár mit tud hozzáadni a tanuló fejlődéséhez és a tanuló mennyit képes ebből befogadni. A kérdés kissé leegy­szerűsítve tehát a tanárok és tanulók minősége körül forog. Magyarországon a kommunizmus áldatlan hatásai miatt a társadalom túlnyomó többsége egy erkölcsileg, etikailag és logikailag kifogásolható rendszerben szocializálódott. Azon kevesek, akik ezeket a rossz hatásokat elkerülték, lénye­gében kizárták tudatukból az uralkodó rendszert és a nevel­kedés munícióját elsősorban egy más világban szocializáló­dott emberektől, leginkább a szebb napokat látott család­juktól vették. Az oktatás alapvető nehézsége, hogy a most oktató, nevelő tanárok túlnyomó többsége természetesen szintén az erköl­csileg, etikailag és logikailag indokolhatatlan rendszer hatá­sait hordozza magában, így kellene az új generációkat erköl­csileg, etikailag és logikailag elfogadható értékrendre nevel­ni. Azokat a tanulókat, akik közül a legtöbben hasonló ér­tékdeficitet hordozó családokban vagy éppen családon kívül nőnek fel. Ehhez hozzáadódnak a világot eluraló birodalmi kultúra hatásai, a keresztyén/keresztény ember természe­téből fakadó alapnormák felülírása. Oktatás A helyzet tehát nehézségekkel teli. A remény lényegében azokban a tanárokban és tanulókban keresendő, akik képe­sek felülemelkedni, akik képesek a jó hatásokra koncentrál­ni, akik nem hagyják, hogy a józan ész ellenében, a jó erkölcs ellenében módosítsák tudatukat. A fent említett hatások ellenére meglepően sok ilyen em­ber él köztünk. Ez adhat bizakodásra okot, ez lehet a kilába­lás alapja. Első lépésként fel kell ismernünk, hogy az óvoda és az is­kola célja nem a gyerek elhelyezése. Nem lehet az az oktatási intézmény elsődleges célja, hogy a gyerek ne legyen otthon. Nem lehet cél, hogy a gyereket valahogy elfoglaljuk, valahogy bezárjuk a négy fal közé, valahogy rávegyük, hogy csöndben maradjon, valahogy elfárasszuk annyira, hogy a szülőnek ne okozzon problémát. Az iskolának nem lehet célja a tananyag leadása. Már a ki­fejezés is borzasztó. Az anyagot leadó tanártól milyen alapon várjuk el, hogy ismereteket adjon át, hogy minőségi fejlő­désre késztesse a gyerek gondolkodását? Az iskolának - legyen az felsőoktatási intézmény vagy szakmunkásképző - nem lehet célja önmagában a papír, a bi­zonyítvány megszerzése. Nem lehet cél, hogy túl legyünk a vizsgán. Az iskolának nem lehet célja memóriafejlesztő elfoglaltsá­gok szervezése. Ugyanis, amit ma széles körben tanulásként ismerünk, az nem más, mint jelentés nélküli szövegek vagy jelek memorizálása. Természetesen a memorizálandó szöve­geknek a legtöbb esetben van jelentésük, csak éppen a tanu­lók számára nem jelentenek semmit. Ugyanis senki sem ma­gyarázza el nekik, hogy mi van a szöveg mögött. Az anyag leadásába ez már nem fér bele. A másik oldalon végre tudomásul kell vennünk, hogy nem minden gyerek, nem minden tanuló rendelkezik azonos ké­pességekkel. Attól, hogy Róbert képtelen megérteni a má­sodfokú egyenlet megoldóképletét, esetleg mechanikusan elsajátítja a módszert, de számára az x és az y élete végéig va­lami mágikus hókuszpókuszt jelent, attól még Róbertből ki­váló gumis, pincér, asztalos vagy szabadbölcsész lehet. Az iskolának nem lehet célja az önbizalom lerombolása, az alkotásra való hajlam megsemmisítése. Nem fogadható el, hogy alkalmatlan, középszerű emberek bebetonozzák magukat katedrákra, tanszékekbe, igazgatói posztokba, és szakmai érvekre hivatkozva egyék az ifjúság életét. Ugyanakkor meg kell adni a lehetőséget a beképzelt, ag­resszív, az alapvető viselkedési normákat elfogadni képtelen tanulók eltávolítására is. Ha cigány származásúak, ha nem. Végre ne csak a hátrányos helyzetű, ne csak a különleges, ne csak a valahogy kilógó tanulókat támogassuk! Természete­sen őket is, de talán a normális, az átlagos tanulókat is segít­sük! Ugyanis belőlük nagyon sok van. És végül, a tehetségek támogatása nem lehet kontraszelek­tált. Nem lehet, hogy bizonyos tanulóknak éjjel-nappal kell készülniük egy-egy megmérettetésre, míg másoknak elég egy telefon. Ja, te vagy a fia? Miért nem szóltál? Összességében tehát minél több jó szándékkal, megfelelő képességekkel és ismerettel megáldott ember foglalkozik gyerekeinkkel, annál nagyobb az esély, hogy épkézláb orszá­got építsünk. Hatalmas munka áll az oktatási kormányzat előtt. Ez a munka nem kecsegtet teljes sikerrel. Sőt, két-három parla­menti ciklus is kevés látványos eredmények eléréséhez. Mégis, kevés ennél fontosabb feladat létezik. Csórja Gergely Hoffmann Rózsa, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium oktatásért felelős államtitkára Magyar FérisM CIVIL AKADÉMIA 2011. december 8., csütörtök, 18 óra Polgárok Háza, 1089 Bp. VIII. ker., Visi Imre u. 6. www.polgarokhaza.hu Szeretettel várjuk a Polgárok Háza Civil Akadémia c. előadássorozata 5. évadának következő előadására: Létezik keresztény kommunikáció? Juhász Judit, a Magyar Művészeti Akadémia sajtófőnöke előadása és Mit nem tudott Herder úr? - avagy miért hiszek a népfőiskolák jövőjében Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke előadása. Szervezőpartnerünk a Nemzeti Fórum és a Lakitelek Népfőiskola Kérjük, a perselyben elhelyezett összeggel szíveskedjenek hozzájárulni a rendezvény költségeihez! zmvv.polgarokhaza.hu 19 Advent a Magyar Nemzeti Galériában E hét végén is ünnepi hangulatot teremtő programokkal várja látogatóit a Magyar Nemzeti Galéria. Péntek délután tematikus tárlatvezetéssel veszi kezdetét a hétvége. A hónap témája Nagybánya művészete, amely a múlt héten nyílt Ferenczy-kiállításhoz is kapcsolódik. Szombat délelőtt a Fe­­renczy-kiállításon hallhatnak tárlatvezetést az érdeklődők, miközben családi programok várják a különböző korosztályú, alkotni vágyó látogatókat. Délután a múzeum remekműveihez vezet újabb tárlatvezetés. Eközben a Trónteremben látható késő gótikus szárnyas oltároknál gregorián dallamokat hallgathatunk az Énekes Iskola Kórusának tolmácsolásában, vezényel Bubnó Tamás. Vasárnap M.S. Mester: Vizitáció címmel szól tárlatvezetés az advent témakörében. Ugyanakkor a Galéria III. emeleti kupolaterében az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar Női Karának műsorát, többek között Kodály Zoltán, Palestrina műveit hallhatjuk, vezényel Döbrössy János. december 9., péntek 14.00 Nagybánya Művészete A programon az állandó kiállításra váltott belépőjeggyel lehet részt venni. december 10., szombat 11.00 Tárlatvezetés a Ferenczy Károly (1862-1917) gyűjteményes kiállításban A programon a kiállításra váltott belépőjeggyel lehet részt venni. december 10., szombat 11.00-14.00 Családi Nap - Napra kacagva - Aranyba öltöztetett ünnepi pillanatok A programon való részvétel ingyenes. december 10., szombat 14.00 A Magyar Nemzeti Galéria remekművei A programon az állandó kiállításra váltott belépőjeggyel lehet részt venni. december 10., szombat 15.00 Gregorián zene a késő gótikus szárnyasoltároknál A zenei programra limitált számú jegy váltható. december 11., vasárnap 11.00 Adventi tárlatvezetés A programon az állandó kiállításra váltott belépőjeggyel lehet részt venni. december 11., vasárnap 11.00 Vasárnapi kórusmuzsika A programon az állandó kiállításra váltott belépőjeggyel lehet részt venni. Magyar Nemzeti Galéria - wwvw.mng.hu

Next