Magyar Fórum, 2012. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

2012-10-04 / 40. szám

­ Vaszy Viktor (Budapest 1903 - Szeged 1979) neves karmester, egy ideig zeneigazgató, később színházigazgató, a budapesti Zeneakadémián végezte zenei tanulmányait. Kimagasló és korán jelentkező tehetségét az is mutatja, hogy már főiskolás korában gyakran vezényelte vendégkarmesterként a Székes­­fővárosi Zenekart. Tanulmányai befejezése után, 1921-1941 között a Buda­pesti Egyetemi Énekkarnak, majd pedig részben ugyanebben az időben, 1935-1941 között a Budapesti Palestrina Kórusnak is a karmestere volt. A kórusokkal, azok vezetőjeként számos koncert körutat tett Európában, de fölléptek az USA-ban is. 1941-1944 között a Kolozsvári Nemzeti Színház opera­­társulatának volt az igazgatója. A háború után, 1945-ben Szegedre került, ahol megszervezte a Szegedi Nemzeti Szín­ház operatársulatát, majd 1949-ig a színház operaigazgatója volt. Amikor a szegedi operatársulatot föloszlatták, Vaszy Viktor visszaköltözött Budapestre. A SZOT, a MA­VÁG, majd a Vasas Művészegyüttesnél lett karmester. Közben zene­­akadémiai tanárként is működött. 1957-ben visszakerült Szegedre, és 1969-ig a Szegedi Nem­zeti Színház igazgatója lett. A színház-igazgatóság után, 1969-1975 között is a Szegedi Nemzeti Színháznál maradt mint zenei igazgató, közben a Szegedi Szimfonikus zenekar vezető karmestereként is működött. Az Életrajzi Lexikon előbb említett adatsorából kimaradt, hogy a kolozsvári munkálkodás után - immár magától Vaszy Viktortól származó önéletrajzi adatok szerint -1944 végétől, amikor Budapesten tartózkodott, rövid ideig a Magyar Á­lla­­mi Operaházban karmesterként foglalkoztatták. Ekkor, 1945. szeptember 7-én a Budapesti Nemzeti Bizottság egyik igazoló bizottsága „igazolt”-nak minősítette. Szerencséje volt, hogy 1945-ben került sor az igazoló eljárásra, mert néhány év múl­va már aligha lett volna politikailag feddhetetlen és „igazolt”. Az A­VO ugyanis hamarosan kiderítette Vaszy Viktorról, hogy tulajdonosa a Sigmund Laudis és a Fehér Csillag Lovagrend kitüntetéseknek, tagja volt a Turul Bajtársi Szövetség­-nek, és az Emericana Nagyrend 2 zeneügyi bizottságának is elnök­­karnagya is volt. Az ÁVH (Államvédelmi Hatóság) „belső reakció elhárítás­sal” foglalkozó I/2-e alosztálya 1950. augusztus 10-én szemé­lyi dossziét­ nyitott „Viktor” fedőnéven Vaszy Viktorra, és en­nek keretén belül konspiratív eszközök és módszerek alkal­mazásával - elsősorban hálózati felderítéssel - szoros operatív ellenőrzés-feldolgozás alá vonták. Az egyszerű feldolgozásra vonatkozó javaslatban leírtak szerint a már említetteken kívül az államvédelmi megfigyelést az is indokolta, hogy „a felsza­badulás előtt Kolozsvárott fasiszta magatartást tanúsított, több üldözöttet adott át a Gestapo-nak. (...) Szegedi tartózko­dása alatt, mint operaigazgató, akadályozta a »haladó művé­szet« elterjedését, maga köré tömörítette a jobboldali művé­szekét”. Operatív feldolgozó munka során - amely, mint a későb­biekből látható lesz, éveken át tartott - soha egyetlen adat, vagy bizonyíték sem keletkezett arról, hogy Vaszy Viktor akár Kolozsvárott, akár máshol, bárkit a Gestapo-nak átadott vol­na. A „fasiszta magatartás” a rákosista rémuralom alatt jobb­oldali konzervatív, és főleg erősen klerikális beállítottságú embereket jelentett, akiknek pedig semmi közük nem volt a fasizmushoz. Az kétségtelen, hogy Vaszy Viktor jobboldali beállítottságú volt, erősen konzervatív, és egyáltalán nem tit­kolt vallásossággal. A „haladó művészet” alatt pedig akkoriban a kritikátlanul követendő szovjet zenei irányzatot értették. A SZOT Titkársága­­ konkrétan Kolb József titkár - által 1951. április 26-án készített dokumentum szerint „Vaszy tíz éven keresztül vezette az Egyetemi Énekkart, amely a legsovi­nisztább, legreakciósabb, irredenta műsorpolitikát folytatta”. Többek között hivatkozik Szelényi István, „zongoraművész elvtárs” véleményére is, aki szerint „Vaszy az Egyetemi Ének­kar műsorában irredenta propagandát folytatott. (...) Vaszy antiszociális, (...) politikailag sötét alak”. Major Ervin, „ze­neművész, folklórtudós”, szerint „Vaszy mindig jobboldali volt, már 1938-ban szimpatizált a németekkel... Az Egyetemi Énekkar csupa klerikális, reakciós, antiszemita egyénekből állt”. Az 1952. május 16-i jelentésében „Plátó” fedőnevű ügy­nök: „Vaszy a felszabadulás előtt az Egyetemi Énekkar veze­tője volt, ami egyházi irányítás alatt állott. Ezzel az énekkar­ral sokat járt Vaszy Viktor külföldön, többek közt Ameri­kában is”. „Hóman Bálint­ kultuszminiszter nevezte ki a kolozsvári opera igazgatójának, mikor vitéz Wieser Tibor volt a főrende­ző, és csupa jobboldaliakat szerződtettek”. Ezt az információt „Czeglédi” fedőnevű ügynök szolgáltatta 1951. április 16-án. Kolb József is kitért erre az időszakra: „A Horthy-rendszer leghűbb kultúrpolitikai kiszolgálóját, Vaszy Viktort, éppen ezeknek az érdemeknek elismeréseként tette meg a horthysta kultuszkormányzat, az erdélyi bevonulás után, a kolozsvári opera főzeneigazgatójává.” Már egy 1945. november 27-i államvédelmi jelentés szerint „Vaszy Viktor, mint nagy nacionalista, a Kolozsvári Színház igazgatója volt (helyesen zenei igazgató volt - BL), és erős jobb­­oldaliságáról volt híres”. Néhány évvel később, 1950. május 24-én Vaszy Viktor az ÁVH szerint „szélsőjobboldali beállí­tottságú, Kolozsvárott kapcsolatban állt a fasiszta Fáy András kultuszállamtitkárral”. Ugyanebben a jelentésben arról is szó van, hogy „Takács Paula­ operaénekesnő szerint Vaszy Viktor és Vitézi Tibor­, amikor Kolozsvárt a németek megszállták, fölajánlották szolgálataikat a német katonai hatóságnak”. Eb­ből az operaénekesnői állításból csupán annyi az igaz, hogy Vaszy Viktor és Vitézi Tibor közreműködésével volt egy ko­lozsvári hangverseny, amelyet katonáknak - német katonák­nak is - tartottak. A front közeledtével felszabadítóként emlegetett szovjet vörös hadsereg elől, a Kolozsvári Nemzeti Színház társulatá­nak nagy része Budapestre menekült. Egy már említett - 1945. november 27-i - államvédelmi jelentés szerint „Teleki Géza­ intézkedésére Vaszy Viktor kapta meg a szegedi állami opera igazgatói megbízását”. Egy néhány évvel későbbi doku­mentum, „Czeglédi” fedőnevű ügynök 1951. április 16-i jelen­tése szerint viszont „Vaszy Viktor a felszabadulás után Balogh páter 10 segítségével került a szegedi operához”. Ugyanez a je­lentés érdekes módon arról is említést tett, hogy az előzőek­ben felsorolt különböző negatív minősítések ellenére Vaszy Viktor „legjobb barátainak egyike Zöld Sándor 11 jelenlegi bel­ügyminiszter” volt, aki azokban az években a nagyszegedi MKP bizottság titkáraként tevékenykedett. 1954. november 30-i jelentésében „Czeglédi” fedőnevű ügy­nök arról is írt, hogy Vaszy Viktor „a felszabadulás után a ko­lozsvári színház maradványait ügyesen átmentette Szegedre. (...) Múltját leplezendő az MKP-be is befurakodott több fa­siszta énekessel, Szanati Józseffel 12, Fehérpataki Ervinnel és Lorenz Kornéliával13 együtt.” Különös figyelmet érdemelnek azok a fennmaradt állam­védelmis dokumentumok, amelyek arról szólnak, hogy Vaszy Viktor milyen magatartást tanúsított, és kikkel tartott kap­csolatot a háború utáni években Szegeden. Ezek a megállapí­tások az ÁVH hírforrásait is minősítik, azokat is akik, neve­­síthetők, azokat is, akik máig az ismeretlenség homályában maradtak. Bizonyos Hantos Ádámnétól származó adatok sze­rint „Vaszy Szegeden igen opportunista módon viselkedett. Az egyesülésig az SZDP tagja volt (korábban az MKP tagságról esett szó - BL), majd átvételre került az MDP-be, de visszami­nősítették tagjelöltnek. (...) Igyekezett leplezni reakciós múltját. Legjobb barátja Fehérpataki Ervin­ magánénekes volt, akitől félt kissé, mert a kolozsvári múltjáról tudhatott”. 1951. június 19-én „Czeglédi” fedőnevű ügynök jelentett, hogy „Dénes Erzsi (...) elmondta neki: volt Vaszynak egy klikkje Szegeden, amely Meggyesi Pálból, Szanati Józsefből és Fehérpataki Ervinből állt”, valamennyien operaénekesek voltak. Ugyanettől a hírforrástól néhány nap múlva olyan in­formáció jutott el az ÁVH-hoz, hogy „Vaszy Dénes Erzsit két­színűnek, megbízhatatlannak, rosszindulatúnak tartja”. 1951 októberében Rissay Pál énekes elmondta „Czeglédi” fedőne­vű ügynöknek, hogy „Vaszy Viktor igen rendes ember, mert 1947-ben kihozta az internáló táborból a nyilas Papp Román operaházi hárfást, és Szegeden alkalmazta. (...) Vaszy feltétle­nül jobboldali beállítottságú, (...) és a súlyosabb politikai bű­nösök közül Koszti Izidor zsidó származású kürtöst, a nyilas párt tagját is kimenekítette az internáló táborból”. A „K-13” fedőnévvel jegyzett szegedi államvédelmi ügynök 1951. feb­ruár 7-i jelentéséből kiderül, hogy Vaszy Viktor kapcsolatban állt Shvoy Kálmán 14 egykori horthysta altábornaggyal. Shvoy egy alkalommal elmondta az ÁVH ügynökének, hogy „Buda­pesten is szokott találkozni Vaszy Viktor keresztény karmes­terrel, akit erősen mellőznek”. „Plátó” fedőnevű ügynök 1951. március 17-i jelentésében arról számolt be, hogy Vaszy Viktor kapcsolatai közé tartozik Kenessey Ferenc15 operarendező és a felsége Zentai Anna16 operaénekesnő, akiket még Szegedről ismert. Az ÁVH-nak ez az ügynöke arról is írt ebben a jelentésében, hogy Vaszy Vik­tor a következőket mondta el neki egy beszélgetésük során: „Igen sok komoly zeneszerzője van az országnak, csak ezek nem jutnak szóhoz. S nem azért mert nem szimpatizálnak a rendszerrel, hanem azért, mert a nemzetközi zsidóság Ma­gyarországra kitolt bástyái mindent elkövetnek, hogy ezek a komoly tehetségek nyilvánosságot ne kapjanak. A minden rendszerben gyökeret eresztő, s azt kritika nélkül kiszolgáló zsidóság, az ország jóindulatú, de (...) zenei tudással alig ren­delkező vezetőivel elhiteti, hogy ez a realista zene, ez a haladó zene, s aki másképpen ír, másképpen komponál, az nyugati beállítottságú, kozmopolita, ellenség”. (Folytatása következik) Bálint László „Viktor” fedőnevű célszemély Jegyzetek:­ ­Turul Bajtársi Szövetség. 1919-ben jött létre a magyarországi tudományegyete­mek jobboldali diákságát összefogó, fe­lekezeteken felüli szövetség volt. Mű­ködése idején az egyik legnagyobb és legjelentősebb befolyással rendelkező felsőoktatási ifjúsági szervezet volt. Ha­tással volt a többi egyetemi és főiskolai ifjúsági szervezetre is. Azonosult a nu­merus clausust bevezető törvénnyel. A II. világháború után mint a „horthysta, fasiszta politikai és katonai jellegű szer­vezetek” egyikét szüntették meg. 2 Americana Nagyrend. 1921 és 1946 kö­zött működött, a katolikus magyar egye­temi és főiskolai hallgatók szövetsége volt, amely egyházi vezetés alatt állt. A két világháború között a legnagyobb ka­tolikus ifjúsági szervezet volt Magyar­országon. A szövetség célja volt az egye­temisták és főiskolások olyan egységbe tömörítése, amely a megalkuvás nélküli katolicizmust, a mély hazaszeretet, és a szilárd erkölcsi alapon álló társadalmi életet tűzte ki feladatául. 1946-ban Rajk László kommunista belügyminiszter föloszlatta. 3 Forrás: ÁSZTL, „Viktor” fedőnevű, 0-9186 számú dosszié. 4 Szelényi István (Zólyom 1904 - Buda­pest 1972) zeneszerző, zongoraművész, zenetörténész. Zeneakadémiát végzett. Sokáig külföldön lépett fel zongorista­ként. 1935-ben visszatért Magyarország­ra. A munkáskórusok egyik irányítója. A háború alatt koncentrációs táborba került. 1945 után elsősorban zenepeda­gógus, zeneakadémiai tanár. 5 Major Ervin (Budapest 1901 - Buda­pest 1967) zenetörténész, zeneszerző. A budapesti Zeneakadémián tanult. Ta­nár lett a zeneakadémián, de 1941-ben elbocsátották. 6 Hóman Bálint (Budapest 1885 - Vác 1951) történész, egyetemi tanár, minisz­ter, kulturpolitikus, az MTA tagja. 1932— 1938 és 1939-1942 között vallás és köz­­oktatásügyi miniszter. A II világháború után a kommunisták koncepciós per­ben háborús bűnösként életfogytig tar­tó börtönbüntetésre ítélték. A bünteté­se alatt vesztette életét. 7 Takács Paula (Palermo 1913 - Buda­pest 2003) operaénekesnő. 1941-től 1947-ig a Kolozsvári Nemzeti Színház operatár­sulatának tagja, majd a Budapesti Álla­mi Operaház énekese. 8 Vitéz Tibor (Kolozsvár 1902 - Buda­pest 1972) operaénekes. 1927-ben kezdte pályafutását a Városi Színházban. 1932-ben lett a Magyar Állami Operaház tagja. 1941-1944 között a Kolozsvári Nemzeti Színház főrendezője.­­ Teleki Géza (Budapest 1911 - Washing­ton 1983) egyetemi tanár, miniszter. 1940-1944 között a kolozsvári egyetem gazdasági földrajz tanára. 1944. decem­ber 22-től az Ideiglenes Nemzeti Kor­mányban vallás és közoktatásügyi mi­niszter. 1949-ben elhagyta Magyaror­szágot, az USA-ban több egyetemen ta­nított. 10 Balogh István (Stájerlak 1894 - Buda­pest 1976) római katolikus pap, kisgaz­dapárti politikus, államtitkár. 1918-ban szentelték pappá. Szeged alsóközpon­ton - a mai Mórahalmon - volt káplán, majd plébános. Közben lapszerkesztő. 1944-ben az ideiglenes nemzetgyűlés tagja, miniszterelnökségi államtitkár. 1944 decemberétől 1947 júniusáig az FKGP vezetőségének tagja. Résztvevő­je 1950-ben a papi békemozgalom meg­alakításának. 11 Zöld Sándor (Nagyvárad 1913 - Bu­dapest 1951) orvos, kommunista párt­funkcionárius, miniszter. 1939-ben szer­zett orvosi diplomát Debrecenben. Egye­temi tanulmányai alatt kapcsolatban állt az illegális kommunista mozgalom­mal. Közben 1936-tól a Turul Bajtársi Szövetségnek is tagja. A nyilas hatalom­­átvétel után illegalitásba vonult. 1944 decemberében az ideiglenes nemzet­­gyűlés tagja. 1945. júliusig az ideiglenes nemzeti kormány belügyminisztériu­mának politikai államtitkára, utána az MKP Központi Vezetőség osztályveze­tő­je. 1­946-1948 között a nagyszegedi MKP bizottság titkára. 1948 októberétől belügy­minisztériumi adminisztratív államtit­kár, majd 1950 júliusától belügyminisz­ter. 1951-ben öngyilkos lett, előtte a csa­ládját is kiirtotta. 12 Szanati József operaénekes, 1941-1944 között a Kolozsvári Nemzeti Színház operatársulatának tagja. 1944-ben a tár­sulat nagy részével Budapestre települt. Rövid fővárosi és szegedi tartózkodás után visszatért Kolozsvárra. 13 Lorenz Kornélia (Kaposvár 1919 - ?) operaénekesnő. 1947-1­949 között a Szegedi Nemzeti Színház operatársula­tának tagja, előtte és utána a Magyar Ál­lami Operaház énekesnője. 14 Shvoy Kálmán (Budapest 1881 - Sze­ged 1971), Ludovika Akadémiát vég­zett. 1909-ben mint katonatisztet Sze­gedre helyezték, ahol megnősült. Az I. világháború alatt végig katonatiszt. A háború után Szegeden részt vett a Nem­zeti Hadsereg szervezésében. 1920-ban alezredes, még ugyanebben az évben ez­redes. Budapestre került a honvéd ve­zérkarhoz. 1931-ben altábornagy. 1934- ben nyugállományba vonult és politi­kusként a Magyar Egységes Párt nem­zetgyűlési képviselője. 1944-ben a nyi­lasok internálták. 1945 után - haláláig - Szegeden élt. 15 Kenessey Ferenc (1916 - ?) operaren­dező, 1950-től a Magyar Állami Opera­ház tagja. Előtte a kolozsvári, majd a sze­gedi operatársulat rendezője. 16 Zentai Anna (Budapest 1924-) szí­nésznő. Pályafutását a Szegedi Nemzeti Színházban kezdte, majd 1950 és 1979 között a Fővárosi Operettszínház tagja. Magyar Fórum 2012. október 4.

Next