Magyar Fórum, 2017. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
2017-01-05 / 1. szám
2017.január 5. Az MSZP év végi közleményében az áll, hogy az MSZP vezetése és elnöke, Molnár Gyula, támogatja Botka Lászlót abban, hogy ő legyen 2018- ban a demokratikus ellenzék miniszterelnök-jelöltje, mert az ő személye a garancia az egyetlen valódi sikerhez: a Fidesz legyőzéséhez. Botka László, az MSZP szegedi polgármestere bejelentette: vállalja a miniszterelnök-jelöltséget. A DK visszarakkantotta: Botka László jelölése szemben áll az eddigi szocialista javaslattal, hiszen nem előválasztással történt a kiválasztása. Most itt meg kell állnunk egy percre: forgassuk csak kicsit vissza az idő kerekét. Emlékeznek? A szocialista Botka László kulcsszerepet vállalt Medgyessy Péter 2004- es megbuktatásában. A puccsot, a közlő tudása szerint Gyurcsány szervezte, akit zsigerileg árulónak, a közélet leginkább diktatórikus és hatalommániás alakjának minősített párttársa, és még azt is elmondta, hogy Medgyessy ellen, Gyurcsányon kívül Botka László, az MSZP választmányának elnöke vitte a prímet Az SZDSZ- esek közül Kuncze, Horn Gábor és Eörsi Mátyás állt bele komolyan a dologba, s a puccsisták díszes koszorúját Lendvai Ildikó fogta egybe. Önök mit gondolnak, hogyan és miért nyert 2002-ben az MSZP-SZDSZ? És ha már nyert, miért is puccsolta meg a saját jelöltjét? Véleményünk szerint üzleti érdekből, s az üzletfeleket a Soros-körben lévőknek tételezzük. A lényeg, hogy az 1998-ban megválasztott Orbán ezeknek helyből nem tetszett. Ráadásul tapasztalták, hogy az orbáni négy év alatt nem az ő szájuk íze szerint mennek a dolgok. Az ország sikere Soroséknak smafu: az ősi elv a meghatározó: aki az üzletet akadályozza, azzal szemben bármilyen aljas eszköz megengedett. Bevetettek hát mindent. Rágalmaztak mindenkit, ahogy a csövön kifért. 2002-ben kitalálták Medgyessyt, őt mint párton kívüli miniszterelnök-jelöltet tűzték a horgukra csalinak, úgy gondolták, ha már kifogták vele a hatalomba kerülés aranyhalát, úgysem ficánkol, de ha valami csoda folytán mégis, arra az esetre ott van a kezükben a D-209-es zsuga. Sorosék viszont éppen Medgyessytől remélték, hogy vigyázza a bukszájukat. Talán Medgyessy is úgy gondolta, ebből a pozícióból csak szóvá teheti, hogy Gyurcsány, de külö Puccsistük nösen az SZDSZ-esek szőrös mancsa a megengedetten felül markol bele a Sorosék einstandolta közpénzbe. Volt ugye a megegyezéses korrupció, de a terven felüli, az M6-os autópálya plusz 40 milliárdja idegesítette. Az kell még, hogy őt tegyék meg felelősnek - aggodalmaskodott. Az MSZP-SZDSZ hülyének nézte Medgyessyt, sajtójával kifiguráztatta, mint a gőzhenger tarolt, gátlástalanul lopott, a vakondtúrás és az őszibarackfa alá is alagutat fúrt a Dunántúlon, jó sok pénzért. Aztán a lopott pénzen összekaptak. Medgyessy szerint Csillagék nemcsak az ország, de Sorosék pénzét is lopták, végül az M5-ös autópálya koncessziója körüli panamával borult a bili. Medgyessyt kilőtték a buksza mellől, s míg ő belesírta bánatát az éterbe, hogy az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel, Gyurcsány, a zsigerből áruló, elfoglalta az MSZP-t. Gyurcsányék hatalma alatt csúcsra járt a magyarellenesség. „Kiirtanám az összes keresztényt”- üvöltötte az éterbe kedvenc rádiósuk, a Barangó nevű műsorvezető a Tilos Rádióban éppen Karácsonykor. Liberális elhatárolódás nuku. Helyette hosszas tekli-meklizés után az MSZP-SZDSZ- hatalom a Tilos Rádióval összekacsintott, bezárás helyett 30 napos adásszünettel kicsit megdábázta, de el nem rettentette őket, hiszen a jogerős ítélet kihirdetése után szolidaritást vállalt ezzel a máslékkal több ún. „civil” rádió is. Ilyen volt az MSZP-SZDSZ-kormány és az ő sajtójának viszonya a magyar keresztényekhez. Ették a kenyerünk javát, teltek az évek tolvajlásaikkal, az ország egyre szegényebb lett, de még mindig volt mit kivinni, hát 2006-tól továbbszolgáltatták őket. Tulajdonképpen Sorosék jó gegnek gondolták a tolvajbanda választmányi ülésén miniszterelnökként elmondott ordenáré szöveget, a „húzzatok már a p...ba, (...) nincsen sok választás, elkúrtuk” tartalmát. Trágár Ferkó ezért terítette a sajtónak. Ekkor napvilágra került az is, hogy az MSZPSZDSZ-kormány szándékoltan és rendszeresen hazudott, hamisított, a tényeket eltitkolta. A magyar embereknek ekkor lett elegük belőlük, élesen elítélték a miniszterelnök, a kormány és a koalíciót alkotó pártok hazug szavait és tetteit, a nyelv, a kultúra, az erkölcsi értékek módszeres és cinikus rombolását. Ámokfutásuk tanúi és elszenvedői, az ország legalább kétharmada már szemben állt a tökéletesen erkölcstelen MSZPSZDSZ-hatalommal. Erre föl a magyar forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának emlékünnepségét az MSZP-SZDSZ-kormány bosszúból, idegen zsoldosok bevetésével, vérfürdővé változtatta. Ennek a gyalázatnak éppen a tizedik évfordulóján, 2016- ban bejelentik, hogy az MSZP puccsistája, Botka, a közös baloldal miniszterelnök-jelöltje, Vona, a Jobbik szélkakasa pedig a technikai koalíciós partnerük, párban Gyurcsánnyal. Hol van még 2018? És már tépik egymást. Medgyessy is megszólalt, ha nem veszik be a Jobbikot... akkor mi van, Soros segítségére nem számíthatnak? Van olyan ember, aki elképzeli, hogy ezek képesek egy országot vezetni? Szyla Vérbe fojtották a forradalom 50. évfordulóját Magyar ForfM Orbán kikezdte az 1945 utáni politikai rendszer megszokott kereteit Jól tette, mert ennek a rendszernek a magyarság a kárvallottja lett, haszonélvezői pedig kizárólag Sorosékhoz voltak köthetők. A korábbi haszonélvezőkhöz és a tocsikolásban kiteljesedő pártállami privatizátorokhoz és külföldi támogatóikhoz alázatos kérést intézni, lássuk be, kontraproduktív cselekedet lett volna Orbán részéről. A 2010-ben, majd 2014-ben is 2/3- dal megválasztott nemzeti kormány feje nem is választotta ezt a megoldást, mert a magyar nép sem akart kompromisszumot kötni, nem azért adta a jelentős, Európában példa nélküli felhatalmazást a nemzeti kormánynak, hogy az a rabló liberális hatalommal kiegyezzen, sőt azt kívánta, kívánja, hogy a rablott holmit vegyék vissza tőlük. A magyar nép elszámolást követel mind a mai napig, noha sejti, hogy annak végrehajtása ellen a nemzetközi erők mindent bevetnének. Elszámolás nélkül pedig bajos a kiegyezés. Mi nem bocsátkozunk most történelmi fejtegetésekbe, nem teszünk kísérletet a 19. századi kiegyezés egyenlegének megvonására, avagy a Kádárrendszerrel kötött kompromisszum máig ható gyászos következményeinek a taglalásra, fontosnak tartjuk azonban, hogy Csurka István megállapítását idézzük, amennyiben is a magyarság még soha nem nyert történelmi méretekben a kompromisszumain. A megalkuvásain pedig egyáltalán nem, még rövid távon sem. Minálunk nem maradtak fenn maradéktalanul jó emlékek a kiegyezésekről. Mindezt most azért említjük, mert meglepődve olvastuk a riherongy sajtó egyik internetes oldalán, hogy „Áder ünnepelné a kiegyezést, Orbán nem egyezne ki soha senkivel, Orbán a lázadás évének jósolja 2017-et, Áder afféle 21. századi Deák Ferencként mindenkivel szeretne kiegyezni”. Ez egy nyilvánvaló marhaság, szándékos csúsztatás. Most, amikor a rabló liberális világhatalom belsőleg és világméretekben is gyengül, szinte tántorog, éppen most miért akarna bárki is kiegyezni velük? Nem éppen ők azok, akiknek félniük kell a teljes összeomlástól? Csak kell legyen az összeomlás veszélyében valami, ha már a vérliberális Tölgyessy is szeretett eszmerendszerének totális bukásán búsong. Állításai:A közéletet az ötvenes évek eleje óta irányító pártok problémamegoldó képességébe vetett hit általánosan megbomlott; - az emberek évtizedes gondjait illetően a régi elitek érzéketlennek bizonyultak; - a tömeges migráció és a terrorizmus végképp alkalmatlannak mutatta a hagyományos európai vezetők jelentékeny hányadát; - ez alól Lengyelország és hazánk kivétel; - az Orbán vezette Magyarország bizonyult az egyik olyan államnak, ahol először mutatkozott meg az új trend. Úgy látszik, a rherongy sajtó firkászai nem olvassák már egymás orgánumait sem. MAGYAR FÓRUM KIADÓHIVATAL Nyitvatartási szerda: 830-1530csütörtök: 800-1200Cím: Budapest IX., Ráday u. 32., I. em. 3. Szerető Szabolcs a Magyar Nemzet valamikori szerkesztői-újságírói gárdáját erősen blamálva hozza önmagát, az új évben is hazudik, mint a vízfolyás. „Mintha a Fidesz halálosan komolyan venné Csurka István elhíresült kijelentését - a szakértelem olcsó bolsevista trükk -, amellyel a rendszerváltás idején a pártállami gyökerű nómenklatúra eltávolítását sürgette inkább sikertelenül, és félresöpörné a mindentudó politika akaratának útjában álló szakmai megfontolásokat. Így vált mára a szakmaiság a gyors és határozott döntéseken alapuló, eredményesnek gondolt, demokratikus felhatalmazással bíró hatalomgyakorlás nem kívánt, kiiktatandó fékjévé és ellensúlyává.” (Magyar Nemzet online 2017.01.01.) Miután Csurka István halott, gyáva, aljas módon feljogosítva érzi magát Szerető Szabolcs, hogy a 20. század egyik jeles gondolkodójának, aki nem mellesleg íróként és politikusként is beírta magát a magyarok aranykönyvébe, kiforgassa a szavait. Csurka soha sehol nem mondta, hogy a szakértelem bolsevik trükk, ezzel szemben azt mondta, hogy a bolsevikok gyakran akarják nemzetellenes tetteiket szakértelemként eladni. Tehát szögezzük le: Csurka István nem a szakértelmet nevezte olcsó, bolsevista trükknek, hanem a szakértelemre való hivatkozást. Csurka István ellentétben Szerető Szabolccsal (bocsánat a Csurkára nézve lealacsonyító összehasonlítás miatt) profi író, drámaíró volt, színdarabjai, novellái, politikai írásai egy érzékeny, tehetséges és a szakmáját magas szinten művelő ember munkái. Előrelátása, félelmetesen pontos diagnózisa egyedülálló, az utókor számára tanulságos. Emlékét sokan őrizzük. Tudjuk, hogy Szerető Szabolcs nívótlan írásába a hatásvadászat okán keveri bele Csurka Istvánt, de biztosíthatjuk, vele kapcsolatban legfeljebb arra emlékeznek majd, hogy 2017 legelején volt egy hazug, piszkos kezű, aki tollára merte venni Csurka Istvánt.