Magyar Fórum, 2018. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
2018-02-01 / 5. szám
2018. február 1. Falurombolás Harminc éve, 1988 tavaszán jelentette be Nicolae Ceausescu román államfő, a Román Kommunista Párt főtitkára, hogy az országban 2000-ig végrehajtják az úgynevezett „településszisztematizálási tervet”, melynek során „agráripari centrumokat” hoznak létre. A köznyelvben csak egyszerűen „falurombolásként” elhíresült program a tizenháromezer romániai falu mintegy felének a felszámolását irányozta elő. Ezeknek a pusztulásra ítélt falvaknak a szimbólumává vált Bözödújfalu, illetve annak tóba fullasztott temploma, amelyet most, harminc év után újjáépítenek. Szovátától mintegy 30 kilométerre található Bözödújfalu. A települést, amelyben Közép-Európában egyedülállóan éltek együtt katolikusok, unitáriusok, görögkatolikusok és székely szombatosok 1989-ben rombolták le és árasztották el vízzel, miután a kommunista vezetés egy víztározót álmodott meg a helyére. A terveknek megfelelően a 28 méter magas és 625 méter hosszú gát megépült, a Kis-Küküllő egyik bal oldali mellékfolyóját, a Küsmödöt duzzasztotta meg. Bözödújfalu lakóinak ezért menniük kellett, többségüket közeli településekre költöztették át. A kommunista dózerolási kényszer: A kommunista tervgazdaság elképzelése az volt, hogy a két-háromezer főnél kisebb lakosú településeket, azaz a romániai falvak felét eleve életképtelennek minősítik. Az 1995-ig tartó második szakasz végére megyénként 2-3 agráripari komplexumot terveztek, az utolsó szakaszban, 2000-ig pedig 558 városi jellegű agráripari központ jött volna létre iskolákkal, kórházakkal, sport- és művelődési központokkal. Bözödújfalu, a Ceausescu-diktatúra faluromboló politikájának áldozata. A lakosságot többszintes lakóházakban helyezték volna el, ezeket kizárólag a központi típustervekkel összhangban lehetett volna megépíteni. 1985-től már több települést felszámoltak Bukarest környékén és Giurgiu megyében, de a modellértékűnek tekintett új településeken többnyire a legalapvetőbb szolgáltatások is hiányoztak. Ceausescu bejelentését követően az ország egész területén megkezdődött a községek átszervezése: a falvak bontásához még hozzá sem fogtak, de sok helyen az orvosi ellátást már megszüntették. Méretüket tekintve a magyarlakta falvak nem érték el az életképessé nyilvánítás alsó határát, s veszélyeztetettekké váltak a német nemzetiségű falvak is, mivel lélekszámuk az NSZK-ba tartó kivándorlás miatt folyamatosan csökkent. Az erdélyi magyarság felszámolása volt a cél. A falurombolás ellen világszerte tiltakoztak, nemzetközi mozgalom indult a romániai falvak védelmében. Ekkorra példátlanul nagy feszültség alakult ki a varsói szerződésen belüli két ország - Magyarország és Románia - között. Budapesten, az akkori pártállami időktől teljesen szokatlan módon 1988. június 27-én a Hősök terén 70-80 ezren tüntetnek a romániai falurombolás ellen. Válaszul a magyar aggodalmakra, a magyar tiltakozásra, a kommunista Románia bezáratta a kolozsvári magyar konzulátust. Mindennek nyomán menekültek ezrei indultak Romániából Magyarországra. A feszült politikai helyzetben augusztus 28-án teljesen váratlanul találkozott Aradon az új magyar miniszterelnök, Grósz Károly Nicolae Ceausescuval, de egyetlen fontos kérdésben sem sikerült megállapodásra jutniuk. A településszisztematizálási programot végül a román vezetés 1988 végén lelassította, amiben a nemzetközi tiltakozásoknál nagyobb szerepet játszott az anyagi eszközök hiánya. A terveket aztán a romániai forradalmi átalakulás törölte el véglegesen, amely 1989. december 22-én magával sodorta Nicolae Ceausescut és egész rendszerét. Magyar Fórum HUNYADI MÁTYÁS-ÉV BOLDOGASSZONYHAVA Dr. Hidán Csaba - Jancsó Badacs Károly - Márte Tamás Sértő Kálmán - Vörösmarty Mihály - Hóman Bálint - Bajcsy-Zsilinszky Endre Kimmel István - Péter Árpád - Pósa Zoltán - Borbély József - Dr. Kiss Lajos - Dr. Diószegi György Antal - Dr. Sebestény Sándor Keresse az újságárusoknál és a Magyar Fórum kiadóhivatalában! MÉG KAPHATÓ A JANUÁR HAVI MAGYAR FÓRUM 3 Csendes ima a Belvárosi Plébániatemplomban Nehéz terhekkel járulok eléd, Uram! Engem arra kértek Szent Hajlékodban, hogy beszéljek a Horthy-családról, a kormányzóról, hitveséről, fiairól és Ilona asszonyról. Itt, a Belvárosi Plébániatemplomban Szent László királyunk, Szent Erzsébet és Szent Gellért vértanú püspökünk ereklyéje olyan szívünket dobogtató, lelkünket mozgósító erőt ad csendes imánkhoz, amely távol tart minden méltatlan gyanakvást. Te jól tudod, Uram, hogy nem a kedveskedő nosztalgia, még kevésbé a provokáló szándék vezet bennünket. Amikor a Horthy-családra és Horthy Miklósra emlékezünk, nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a vesztes háború után, a kíméletlen és brutális kommunista terrort követően a kivéreztetett magyarságnak és példátlanul megcsonkított hazánknak olyan vezetőt adtál, Uram, vitéz nagybányai Horthy Miklós személyében, aki képes volt rendbe tenni országunkat a két világháború között. Revíziós politikája történelmi szükségszerűség volt. Nem törődhetett bele az ország területe kétharmadának elcsatolásába. Az mindmáig a gyalázatos trianoni döntéshozók szégyene! Horthy Miklós az ország kiszolgáltatott helyzetében, a hitleri hadvezetéssel szemben is vette a bátorságot a lengyelországi lengyel és köztük zsidó menekültek befogadásához. A kormányzó vette a bátorságot, hogy Európában egyedül fegyveresen védje meg honfitársainkat, a budapesti zsidóságot, és hogy amíg csak lehetett, ellenálljon a zsaroló Hitler követeléseinek a zsidóság érdekében is. Nem botrány tehát - inkább természetes gesztus - hogy az iszonyú és embertelen holokauszt, a vészkorszak emléknapján, szentmise keretében katolikus hívőként emlékezünk Magyarország kormányzójára, családjára is. Zsidó honfitársaink példát vehetnének azon zsidó honfitársainkról, akik méltányolták Horthy Miklós kormányzó bátor döntéseit és ezt számos formában kifejezésre is juttatták. Részükről sem kellene több, mint méltányosság a megítélésben. Jól tudom, Uram, hogy szinte lehetetlent kérek. Akik elszenvedték az üldöztetést, a megbélyegzést, a haláltáborok megsemmisítő borzalmait, azok és utódaik örökké sirató kegyelete szent és sebezhetetlen. Mégis azt kérem Tőled, Uram, hogy segíts bennünket a megbékélésben! Horthy Miklós történelmi, politikai karaktergyilkosság áldozata, akinek személyiségét, életútját tudatosan bemocskolták, eltorzították. Részleteiben elemezni, tényekkel szembesíteni az évtizedeken át tudatosan torzított, Horthy Miklósról alkotott képet, történészek feladata, felelőssége. Történészek feladata ezt elvégezni a tudományban, az oktatásban, az iskolai tankönyvekben. De politikusok, közéleti emberek dolga megbecsülni és bátran, mindenféle támadás ellenére vállalni a Horthy-korszakból és a kormányzó államférfiúi tulajdonságaiból mindazt, amit józan ésszel és méltányossággal ma is vállalhatunk és vállalnunk is kell. Idő kell ehhez, Uram, még több gyógyító idő, és rendkívüli türelem. Horthy Miklós családi történetét most fölidézve, óhatatlanul eszembe jut magának a családnak, az örök családnak a jelentősége az ember életében és sorsában, valamint a családfő és a szülők szerepe az utódok élettörténetében. Nyilvánvaló, Uram, hogy Horthy Miklós jelleme, emberi tartása nemcsak átöröklés, de férfiúi példája révén is elháríthatatlan hatással volt a fiúk magatartására, jellemére. István jellemében és sorsában jól látható ez a hatás. Tartás, férfiúi bátorság - sok más tulajdonság mellett - az apa nyomán, az ő életútja példája alapján sorsalakító tényező volt István életében és halálában. Ki tudja, milyen sors várt volna rá és milyen sors várt volna hazánkra, ha 1942-ben Alekszejevkában nem akar bizonyítani, ha nem akarja megmutatni ottani környezetének és bajtársainak, hogy ő a kormányzó helyetteseként, Horthy Miklós elsőszülött fiaként nem kivételezett katona a háborúban. Ha nem akarja bizonyítani, hogy a haza védelmében nincs kivétel, mindnyájunknak ott és akkor kell teljesíteni, ahová éppen rendelték és éppen akkor, amikor kell. Megfordulhatott Horthy István fejében az is, hogyha a frontszolgálatot vállalja és következetesen végigviszi, akkor hihető lesz mindenki előtt az is, hogy a kormányzó helyetteseként vagy akár kormányzóként is megállja a helyét, bízhatnak benne, hazája számíthat rá. István személye talán lehetett volna nemzetünk számára az utolsó sorsfordító esély. Nem lehetett, mert korai halálában éppúgy, mint életében meghatározó erővel nyert szerepet az öröklött és az édesapai példázat nyomán a becsület törvényét mindig szem előtt tartó jellem. A család összetartásában, szervezésében és a kormányzónak nyújtott csendes, de annál biztosabb támogatásában - mint általában a közéletben, a politikában szerepet vállaló férfiak életében - a maga asszonyi és édesanyai mivoltában ugyancsak pótolhatatlan a feleség hivatása és feladatvállalása. Ez is családfenntartó szerep. És minél nagyobb felelősség hárul a férfira, a családfőre a nagyobb család, a nemzet sorsának alakításában, annál nagyobb, annál fontosabb az asszonyi, az anyai hivatás teljes értékű betöltése. Horthy Miklós hitvese, Purgly Magdolna asszonyi támaszt jelent férjnek, gyereknek, és ez a támasz, mely a szűkebb családnak biztosíték, nélkülözhetetlen a nagyobb család, a népközösség, nemzetünk számára is. A Horthy család belső biztonságának, szeretetteljes közösséggé formálásának és fegyelmének aligha lebecsülhető szerepe volt a túlélésben. Hiszen István tragikus halála, ifjú Horthy Miklós elrablása, a német megszállás, nemzetünk háborús veszteségei, majd az emigráció, a mindennapi élet megszervezése Estorilban, idegen környezetben, távolról a haza aggasztó sorsát figyelve, csak a család megtartó erejével volt lehetséges. A család háborús életének és emigrációs utóéletének rendíthetetlenül hűséges szolgálója volt Ilona asszony, Horthy István özvegye, Horthy Miklós menye, aki évtizedeken át tartotta a család emlékezetét nemzetünk tudatában. Uram, öt esztendővel ezelőtt hívtad Égi Útjára Ilona asszonyt, akit a család kérésére ebben a templomban búcsúztattam és szólhattam a történelmi évtizedeket megidéző életéről. Ilona asszony Horthy Miklós kormányzó mellett a vészterhes fenyegetettségben részt vállalt a kiugrási kísérlet és a zsidómentés kockázatos részfeladataiból. Történelmi örökséget, sorsot viselt évtizedeken át hűséggel, becsülettel, tisztességgel. Aki egyszer is Ilona asszony szemébe nézett, aki fényképen, híradós felvételen vagy Koltay Gábor filmjében érzékelte tündöklő szemének ragyogását, a múltat idéző mondatainak selymes sodrását, az megköszöni Néked, Uram, amiért engedted, hogy Ilona asszony 95 esztendeig szolgálja hazáját, s legyen visszaemlékezésében, könyvében hiteles, koronatanúja a kormányzó úr, Horthy Miklós életének. Mennyei Atyánk, köszönöm, hogy erőt adtál és mindent leírhattam. Tanításoddal élünk, nem lehet üdvözítő a kényelmes kereszténység. Csak az egyenes beszéd köthet, erősíthet olyan megbékélést, amely a kölcsönös tisztelet, megértés és méltányosság jegyében képes tartós nemzeti összefogást formálni. Erre pedig, Uram, mint mindenkor, most is erős szükségünk van. Kérünk, Urunk, hallgass meg minket! Elhangzott volna 2018. január 27-én Lezsák Sándor