Magyar Futár, 1858 (3. évfolyam, 185-287. szám)
1858-01-07 / 185. szám
ségben id. gályái Rácz István b. Szolnok és Doboka megyék volt táblabirája és az utolsó országgyűlésen követ, jobb létre szenderült. Sokoldalú miveltséggel biró férfiú volt; a conservativ párthoz tartozott és a legzajosb politikai párttusák között szerepelt. Béke hamvaira! — Ref. fö egyháztanácsi alelnök, gondnok és nyug. kormánysz. tanácsos Lészai Lajos emlékezetére a gyásztisztelet f. hó 22-én tartatott meg. — A farkasok nálunk is szaporodnak ; a közel szellőben öt jelent meg e napokban; egyet a vincellér földre teritett, miután kutyája áldozatul esett; egyet a kerülő fogott kaptánynyal, egy mást az erdész ejtett el lesben; a múlt napokban hajtóvadászat tartatott s egy elesett. A „Hölgyfutár“ londoni levelében említett 3 angol lovat (yorkshirt) és néhány leicesteri kost ma vitték itt keresztül. A nemes állatok nem szenvedtek a hosszú úton; tulajdonosuk gr. Lázár Móric személyes felügyelete alatt történt az Angolországból idáig szállítás. E napokban egy ház fedele égett le. Városunk világítása még most is sötétségben tart. 1 1* Torda, dec. 31. (Esetek.) Bagaméri János sóvágók főnöke az aknában egy vigyázatlan lépés által 60—70 ölös mélységbe zuhant, midőn a gépek körül egyik akna szájánál forgolódott. Teste ízre porrá törve találtatott. — Egy szöcs legény a felállítandó erdélyi tébolyda számára rendezett nagy sorsjátéktól elmaradni nem akarván, gazdájától pénzt lopott és feltett 3 pftot egy sorsjegyre. Néhány nap múlva napfényre került lopása; a sorsjegyet előbb a legénynek ítélték oda, később mégis a kárvallott gazdának adták vissza. Ila ez egyszer sokat nyerne, nem bánná, hogy meglopták. r. 1. Déva, dec. 20. A dévai kasinó napról napra mind inkább igyekszik megfelelni azon magas célnak, melyre tulajdonképpen hivatva van; alig egy évnegyede múlt el, hogy a forradalmi idők alatt csaknem végképpen elpusztult könyvtárát rendbe hozta, s már is azt oly állásba helyezte, hogy akár mely olvasó egyletnek méltán büszkeségére válna. Eddigekg az érintett könyvtár 150 rendes részvényesekkel bír, kik mindnyájan egy évre 6oftot fizetni magukat aláírásilag lekötelezték. Az eddig befolyt előfizetési összegből csak a múlt héten is 80 darab szépirodalmi s tudományos munkát szállíttatott az igazgatóság,még pedig a legjelesebb honi íróink dolgozatait. A f. hó 16-dikán tartott választmányi gyűlés pedig hasonló célra ismét 50 pstot szavazott meg. Ezekből kitetszik, hogy Déva és vidéke szellemi tekintetben sem akar más hason értelmességgel biró vidéktől megelőztetni. Dacára az uj évben beköszöntő hírlap-bélyegnek és egyéb a kasinó szükségeit pótló tetemes kiadásoknak, a derék igazgatóság a jövő évre is meghozatni határozta mindazon lapokat, melyeket a folyó évben jártatott, u. m. Pesti Napló, Magyar Futár, K. Közlöny, Vasárnapi Újság társlapjával, Hölgyfutár, Sieb, Bote, kivételt egyedül a Wanderer szenvedett, helyét a „Gazdasági lapok“ foglalták el. Színészeink most sincsenek, talán a jövő tavaszszal akarnak meglepni, midőn gazdáink a mezei dolgokkal lesznek elfoglalva. Vigyázzanak, nehogy akkor az ismeretes magyar dal végszavaival köszöntsük őket, mely így hangzik: „Édes fecském, jó utat“. Azonban ha netalán Bács Károly úrnak valamiképp eszébe jutna bennünket még e tél folytán szerencséltetni, előre is figyelmeztetjük, hogy ne sajnálja társaságát képzettebb tagokból összealkotni, mint a minőkkel a múlt őszön itten a közönséget untatá; s akkor megleend győződve, Déva derék lakossága sem fogná a pártolást tőlük elvonni. Noha a szeged-temesvári vaspálya megnyitása óta Pesthez Déva csak 30 óra, mindamellett a Pesti Naplót hetenként csak háromszor kapjuk, s akkor is a számokat rendszerint felcserélve, az ebbeli rendetlenség elhárítását az illető szerkesztőség figyelmébe ajánljuk. J. 1. már két gazdáját hagyta el, mert almát rázni küldöttek — egyátalában nem örvendünk. Az inasok kötelessége: engedelmeskedni, ha t.i. lopni nem küldik. A Szász Károly bírálata elleni vélemény pedig a „P.Napló“-ba való, ahol Sz. K. Medgyes Lajos egyházi beszédeit bírálta; végül minden t. rendes és nem rendes levelezőinket arra kérjük, hogy minél gyakrabban, de lapunk szűk terét tekintve, közleményeiket a lehető legvelösb rövidséggel megírni szíveskedjenek. Tárca. A kelet-indiai társaság birodalma. m. A társulat további küzdelmeinek története sokkal többre terjedne, mint amennyi helyet egy újság a történelmi kifejlődéseknek áldozhat. Azok között voltak igen terhesek, nevezetesen: a műsorei Hyder Ali és ennek fia Tippu Sab elleni harcok. De a társulat mindig szerencsés volt nehéz körülmények között, azok leküzdésére, alkalmas emberekre is találni. Warren Hastings lord Wellesley, mint főkormányzó s egyszersmind mint hadvezér ennek testvére Wellesley Arthur (a későbbi herceg Wellington) azonférfiak, kiknek a társulat hatalma feltartózhatlan emelkedését köszöni. Bármennyi ok legyen s különben erkölcsi vagy jogi szempontból a társulat politikáját kárhoztatni , bármily kevéssé lehet is az ember egyetértésben annak lelkiismeretlen bekebelezési és fosztogatási rendszerével, e politika mégis szükséges és az adott viszonzoktól reá erőszakolt politika volt. Egy francia szavaira emlékeztet az, midőn Nagy Péter Richelieu sírját Párisban meglátogatta és a mellett így kiáltott fel: „Oh grand ministre, si tu vivois encore, je te donnerois volontiers la moitie de mon empire pour apprendre de toi à bien gouverner l’ autre!“ *) Ekkor kíséretéből egy francia azt mondá halkan magában: „Si tu lui avois donné une moitie, tu n’ auvois pas longtemps gardé l’ autre! **) *) Oh nagy minister, ha te még élnél, örömest neked adnám birodalmam felét, csak hogy megtanulhatnám tőled, jól kormányozni a másikat **) Ha neki adtad volna az egyik felét, a másikat nem sokáig tarthattad volna meg. Külföldi szemle. (Hamburgi rokonszenv Austria iránt.) Tudva levő dolog, hogy a pénz dolgában annyira megszorult hamburgiak legelőbb a porosz kormányhoz folyamodtak kölcsönért. A porosz miniszerelnök Mannteuffel az erre vonatkozó sürgönyében foglalt tagadó válaszát a hamburgi „Börsenhalle“ megcáfolja és ebbéli feleletét így fejezi be: „Hogyha a tanács rendszabályai az óhajtott sikert előidézni fogják, úgy az érdem nem csak a hamburgi hatóságokat fogja illetni; büszkék lesznek abban osztozhatni ama hatalmas szövetséges állammal, melynek nagylelkű bőkezűsége és a viszonyok nagyszerű fölfogása öszhangzásban áll az állásponttal, melyet a múlt századok története az ő számára Németországban és Európában kijelöl,és kis szabad államunk évkönyveiben egy tény kitörölhetlen betűkkel fog ragyogni: „a tény, hogy 1857-ben e város ki nem mondható ínségben volt, és hogy ezen ínségben Austria segített. Páris. Az irodalmi iparlovagoskodás mind inkább kezd terjeszkedni a francia és belga lapokban. Valóban szomorú dolog, ha látjuk, mily eszközökhez folyamodnak, hogy a régi előfizetőket megtartsák, vagy újakat csalogassanak. Elmúltak az idők, hol illőnek tartották az év hanyatlásakor programmjukat ismételni és előfizetőiket emlékeztetni, hogy lévén ragaszkodtak hozzája. Mire való volna is a politikai programút? Hiába hirdetnék, az egész világ tudja, hogy a fődolog az........... előfizető-fogási A politikai programmot a „jutalmak“ helyettesítik. Ezen az alapelvet követte a társulat is birtokai nagyobbításában. Ha meggyőzött egy szomszéd fejemet, rendesen birodalma fele részét saját igazgatása alá vette, s neki a másik felét meghagyta, hogy ő, az ettől fogva állítandó segédsergeket az ő felerésze jövedelmeiből fizethesse, és a társulat egy residensét is birtokába elfogadta. A kikerülhetlen viszályokból, a fejedelmek és a társulat képviselői között, feltámadások és harcok keletkeztek, melyeknek mindannyiszor következése lett, hogy a társadat kinyilatkoztatta: a fejdelem bebizonyító képtelenségét a kormányzásra és hogy alattvalói élénken óhajtják éppen úgy kormányoztatni, mint az angoloktól igazgatott felerész ily nyilatkozat után, minden további késedelem nélkül, a fejedelmet nyugdíjazták és pedig mindenkor oly gazdagon, hogy a többi fejedelmek elcsábitva, önként indítványoztak hasonló nyugdíjazást, mely nekik a fejedelmi élet minden gyönyöreit, ennek minden gondjai nélkül biztositá. Rögtön bekebelezése az egész meghódított országnak nem lett volna olyeszélyes, mint a felerésznek igazgatása. A tökéletes bekebelezés erőszakossága és a belföldi fejedelmek elűzése könnyen ellenszegülést és minden indiai fejedelmek szövetkezését húzhatta volna maga után. A felerésznek jobb kormányzása által a másik ismerni tanulta a — habár kapzsi, de mégis—civilizált kormányzás jótékonyságát és igy a tulajdonképpi szándék magától teljesült, minden szembetűnő erőszakoskodás nélkül. Továbbá, fölhasználta a társulat az indiai fejedelmek minden harcait egymás között, minden lázzadást, kormányváltozást a még le nem igázott tartományokban, hogy magát segítőleg vagy elhárítólag belevegyítse, a védencre egy residenst erőszakoljon és hogy mint legfőbb döntő hatalom jelenjék meg mindenütt Indiában. Ha valamely „jutalom“ hol album, hol könyv, hol megint kép, mely rendesen a „le plus beau cadeau“ (a legszebb ajándék) még pedig új évi ajándék, mert Párisban nem Karácson szombatján, hanem új esztendő napján osztogatják az angyalt. Elvégre az egész csak irodalmi szédelgés, mert az előfizetőknek ígért „hallatlan olcsó“ jutalom rendszerint kopott, meg a könyves, vagy műboltokban nem kelhető .... semmik. Hanem a párisi nép olyan, miszerint mindent hiszen, ha nagy betűkkel hirdetik. Fájdalom másutt is észrevehető ezen buba- vagy kép-lépveszőzés. Különben a nagy és híres Lamartine is annyira jutott már, miszerint a „Siécle“ és „Spectateur“-ben maconi barát Karl Alphonsehoz intézett egyik verses levelében a közönség figyelmébe ajánlani kénytelen. Roppant zajt ütött a s. germaini körökben azon még nem egészen valósult hír, hogy Latrimouille Károly Lajos (thouarsi gróf, tarenti és talmonti herceg, egyik utóda az ős poitoui souverain háznak, mely a nápolyi királysághoz örökösödési igényt tartott) szóval azon hir, hogy e híres család utolsó ivadéka az ismeretes börze- és sajtóüzér Mires leányát akarja nőül venni. — A legitimisták nagy örömére a francia fiskus a határidőt elmulasztotta, mely alatt a chambordi gróf erdei elkobozását illető pert a semmisítő törvényszékhez felebbeznie kellett volna. Mondják, ezen elmulasztás a császár akarata volt, ki a királyi család utolsó ivadékát az utolsó talpalat francia birtokától megfosztani nem kívánta. London. Az angol bank a discontot 10 ° C -ról 8-ra szállította, a pénzválság tehát szűnni kezd. Lord Canning egy távirati sürgönye szerint Kalkuttából közelebbi alkalommal 2400 katonát Chinába fognak küldeni, mi arra mutat, hogy az angol ügyek Indiában jobban állanak. Politikai körökben beszélik, hogy Vernon Smith, az indiai ellenőrhivatal elnöke helyébe Sir Charles Wood fog lépni, továbbá, hogy lord Landsdowne is szándékozik a kabinetből kilépni. A királyné a svéd-norvégiai követet gróf Platent dec. 23-kán, Ferah Kliánt pedig dec. 26-án fogadta el. Luckno bevétele nov. 17-én sikerült; az elesett tisztek száma 5 a sebesülteké 31, a legénységről nem tesznek említést, a harcosok száma nem 20,000, hanem csak 12,000 volt. A delhii kir. család 24 tagját egy hadi bizottmány ítélete következésében nov. 21-én kivégezték. Az angolok a lázzafejedelmet saját népe elűzött, egész bizonyossággal számíthatott arra, hogy őt az angol szuronyok ismét visszahelyezik, természetesen udvaránál egy residensnek eltűrése, segédcsapatok állítása s mindennemű kereskedelmi szabadalmak áráért. Minden lépés előre, másikat vont maga után, sőt további előhaladásra kényszerített. A hadsereg számának és jelességének növekedésével növekedett a szükségesség is, azt foglalatoskodtatni, sőt ha a társulat világosan belátta, hogy egy győzelemből, belevegyülés- vagy segély-adásból semmi jóra nem számíthat s ha ő maga is félt, igen nagy lenni — mégis a fejedelmek hitetlensége és álnoksága, az alattvalók elégületlensége és nyomora mindig uj nagyobbodásokkal kínálta. Megállás, tökéletes nyugalom nem volt gondolható, és így a részvényekre alapított hódító végre azon hibákba sodortatott, melyek már oly sok egyes hódítókat megbuktattak. A nagyravágyó és dicsszomj legalább nem okozták amaz indiai hódításokat. Lehetséges, hogy egyes főkormányzóknál azok indokul szolgáltak, de a társulat birtoka nagyobbításainak nem alapvonásai, annál inkább, mivel azok legnagyobb része valódi szükségesség volt. Való, hogy az arra való eszközök egész mai napig soha nem is fogyatkoztak meg oly mértékben, mint jelenleg az egész benszülött bengáliai hadsereg fellázzadása által, és ez az tulajdonképp, mi az angolokat gondolkodóvá teszi. Amint volt, ez előzmény után többé ismét úgy, hosszú évek múlva sem lehet. Mint a háború és vadászatra egy iránt idomított indiai elefánt, a kornack szúrása után sokáig még saját társai ellen is megy: éppen úgy a benszülött indiai katona is. De jaj, ha felingereltetve, a rettenetes fegyvert saját megszeliditői és ápolói ellen fordítja! Angliának le kell és le is fogja győzni a ke-