Magyar Futár, 1858 (3. évfolyam, 185-287. szám)

1858-05-23 / 224. szám

nagybojár engedélyét megsemmisítettnek és magát új hitelintézet felállítltatására jogosítottnak tekin­teni. — Nularidt ttr pedig Dessauban Németorszá­gon a „m­old­o­va­i nemzeti bank“ részvénye­sei gyűlésén megmutatta, hogy a bojárok a bank tőkéjét kölcsön mind felvették jószágaikra 7—8­/„­­re — holott ott 12°/0 a törvényes kamat; a kor­mány is betett volt 70,000 db. aranyat, ez is a többi után ment. Már most senki sem akar fizet­ni , tehát a bank sem tud tovább fizetni, a kor­mány még is sürgeti a 70,000 db. aranyat. Ila nem azt hiszi N. ur, hogy a német bankok felkarolják moldovai telepük ügyét s kisegítik e kis zavarból. * (A színművészet hanyatlásáról Franciországban) az államminister Fould következő körirata a párisi színház igazgatókhoz ad tanúságot: „Igazgató úr!“ Sajnálattal látom, hogy a színházi nyelvben a közönséges és otromba szó­lásmódok és bizonyos, a tolvajnyelvből (argot) vett durva kitételek használása mindinkább becsúszik, ez az alsóbb bohózat rész eleme, mely sérti a jó ízlést és ezt tovább tűrni nem lehet. A censori bi­zottmány szigorú utasításokat kapott és én sietek azt önnek jelenteni, kérve önt: jogos befolyásával segélyemre lenni. A drámai művek nincsenek ugyan mindnyájan a nyelv ugyanazon tisztasága törvé­nyének alávetve; a nemek különbfélesége magával hozza a formák különbféleségét és feljogosítja azo­kat, de azért még a legléhább színházaknak is vannak szabályai és határai, melyektől illetlenség és rész következések nélkül eltávozni nem lehet. * (A magyar protestánsok köz­zsi­nata), mint az A. A.Z. tudni akarja, felsőbb he­lyen meg volna engedve. E szerint a prot. egyházi ügyek rendezése nem volna messze. Külföldi szemle. Párisban ikkre van, hogy az angol kormány megkereste Franciaországot, ismét egy had­osztályt küldeni Chinába és e kívánságot Anglia azon céljának tulajdonítják, miszerint seregeit újból Indiában akarja felhasználni. A „Sécurité commerciale“ bukások ellen biztosító társaság két ügyvivője megbukott s csalás és sikkasztás bűnéért a fenyitő rend­őrtörvényszék elébe állíttatott. Átalánosan erősítik, az „irók társulata“ igazgatósága el­len törvényes nyomozás van folyamatban egy uj botrány miatt. A párisi utóválasztás kimenetele, annyiban némi jelentőséggel bír, mivel a conservativ választókat semmi ösztönzés sem volt képes restségekből tettre serkenteni, míg a forra­dalmi oppositio, melyet senki sem ösztönöz­hetett, a legtöbb választó előtt még névből sem ismert jelöltjére buzgón szavazott. A párisi éle most abban gyönyörködik, hogy a kormányi jelölt egyedül az „incurable“-k sectiojában (a gyógyithatlan betegek kórházá­ról nevezve) nyert tetemes többséget. A gyó­­gyithatlanok ezen osztályában csak 25 sza­vazati esett Picardra.­­ A hírek Bosquet mintlétéről nagy ré­szint alaptalanok voltak. A marsal mind jobban érzi magát és Párist rövid időn el­hagyhatja. — Orsini második levelének közzététele által, mint gr. Walewski az idegen követek­nek kinyilatkoztatta, gr. Cavour a baloldal­nak akart kedveskedni, mielőtt a sor a De­­foresta törvényre került volna. Madrid, máj. 6. A követek gyűlésében, egy házi szabály­ kérdés feletti szavazás, mi­­niszerkrízist okozott. Midőn az elnök egy cikknek az eddig érvényestől különböző ma­gyarázatot adott *), a hivatalt viselő követek közül többen ellene szavaztak, hibáztatva, hogy a törvényt megsértette. A belügy­mi­­niszer, Ventura Diaz, most ezek letételét kí­vánta, de társai a kívánatnak csak korlátozva akartak engedni, mivel szerintük a hivatal­nokok elbocsátása a t. tanácsot illeti, mire mindenki maga benyújtotta elbocsáttatását. Ennek következtében, különböző töredékek követei, kikhez gr. San Luis is csatlakozott, ,*) Az ok, alapjában jelentéktelen s még csak politikai sem volt. A szabálykérdés ugyan­is a kisebbség neveinek nyil­vánítását illette, mi eddig mindig gyakorlatban volt. T­ÁRCA. Kér­ek Amerikából. I. Az átkelés. New- York.... Már a Havreból indulás meghatározott napja előtt, a kapitány a­­Hum­boldtot a belső kikötőből a külsőbe tolatta. Néhány napig erős vihar dühöngött, de ma derülten mosolygott a nap a város és a nyílt tenger felett. Dél-felé az utasok mindnyájan a Humboldt­on voltak; a gép elkezdett lassan játszani, a kerekek mintegy gondolkodva ver­­desték a viz felületét és halkan tolának minket kifelé a tágas tengerre, mig a hajó- és partról az ágyuk dörögtek s Havre szép világa ka­lapokkal és zsebkendőkkel szerencsés utat vitett az uj világba. —1852. jan. 13-dika volt, midőn mi ily módon hátat fordítottunk az ó világnak. Kevéssel előbb láttuk még „Cana­da“, a francia gőz-fregatot, mintegy ötszáz politikai fogollyal, uj rendeltetése helye, Ca­yenne felé haladni, mi arra emlékeztetett, hogy „Humboldt“-unknak, utolsó útjával, a menekvő Kothot kellett átvinni, ha nem is azon részébe Amerikának, hol a Cayenne-bors terem. Alig érezte most magát a hajó valódi küzdterén a világtengeren, azonnal mutatni kezdette óriás erőit. A kerekek tajtékká korbácsolták a sós hullámzatot és a szél vigan futt az eg­észen kifeszített vitorlákba, így rohantunk előre, nem tudom egy óra alatt minő gyorsasággal, mert csak annyira emlékezem, hgy még né­mely gondolataimat visszaküldtem a száraz­föld felé. A gyönyörű idő, hozzám hasonlóan, a többi utast is visszatartóztatta a fedélzeten, míg a hullámok nagyobb körökben kezdettek dagadni és elkezdődött a tánc, mely a ten­geri betegséget hozza. Január á átalában a téli hónapok nem igen csábítók az atlanti oceanon átkelésre, különösen ha az utazás az ó­világból az út felé tart. E hónapokat azért, mennyire csak lehet, kerülik és az oceán-gőzösök, ez idő alatt aránylagosan mindenütt üresek. Mégis a ta­pasztalás azt tanítja, hogy a balesetek éppen ez évszakban a legritkábbak, mert öt év óta az elsüllyedt amerikai haj­ók mind a szép év­szakban pusztultak el. Gondoljunk csak az „Arctic“, „Pacific“, „Franklin“, „St. Francisco“, „Central-Ameriká“-ra, sőt magára „Hum­boldt“-ra is és még oly sok másokra. Ez­úttal az utasok száma rendkívül csekély volt a „Humboldt“-on is. Azonban reméltük, hogy a szolgaszemélyzet figyelme és a tulaj­donképpi comfort annál nagyobb lesz, minél kisebb a vendégek száma. És úgy is volt. A társaság, mint látszott, francia kalandorokból grisette-jeikkel, amerikai üzérekből, kiknek nagyobb része dohányt vágott, német zsidók­ból és minden nemzetiség politikai menekült­jeiből állott. Egy kis kivételt néhány ame­rikai gentleman látszott csinálni akarni, kik, miután egy trip-et (ugrást) tettek túl az óce­ánon, hazájukba visszatértek, hogy ott az eu­rópai társaság felett „leckéket“ tartsanak és azokban az amerikainak nagy előnyeit dicső­­ítsék. Ez utóbbiak egyike, egy orvos és rab­szolga-tenyésztő Kentuckyból, egy magas, szikár alak, közeledett hozzám s mialatt szi­varját meggyujtotta, ismeretséget akart kötni. Elbeszélte nekem, hogy trip­jében Berlinig és Bécsig hatolt, nehány német szót megtanult s aztán éppen december másodika (1851) előtt ismét Párisba érkezett. E december 2-dikát erősíti, hogy soha el nem felejti, mert e nap neki hüvelykébe került. Örvén a kí­váncsiság, szemtanúja lenni egy hatalmas for­radalomnak, korán reggel már a boulevar­­dokra sietett, hogy a forradalmi előkészüle­teket és a kitörést szemlélhesse. — „Nálunk — monda — nem értenek a forradalomcsiná­­láshoz és mégis hatalmasan érdekel ott min­denkit egy oly színjáték, veszélyek között és nagyszerű diszítményekkel. Hogy én Európá­ban, egy forradalomban jelen lehettem, nekem­­ otthon a társaságban sokáig első rangot biz­­t­­osít, s azért én Párisban egy alkalmat sem is mulasztottam el, hol valami tenni való volt: tegnapelőtt gyűlést tartottak, hogy az elnök és ama minister gyámolítására az eljárást meghatározzák. Tegnap a congressus elnöke ezek határozatát közölte a ministeriummal, hogy compact többségre számíthatni, ha a kisebbséggel szavazott követek letétele való­sággal bekövetkezik. Az elnök Isturiz a leg­közelebbi napra választ ígért és azonnal A­­ranjuezbe utazott, tervéhez megnyerni a ki­rályné engedelmét. Ma megjelent a kortesben, kinyilatkoztatta, hogy nem szorult egy párt gyámolítására sem, hogy eréllyel és alkot­mány­szer­vileg működjék és felolvasta a ki­rályi palotából magával hozott rendeletét, mely a kortest határozatlan időre felfüggeszti. Ez a mostani helyzet, izgatottság mindene­setre mutatkozik, a csapatok a laktanyákban vannak felállítva és zavaroktól tarthatni, a­­zonban ez is, mint oly sok más, elvonulhat a nyugalom megzavarása nélkül. Ezalatt a királyné Aranjuezben, meglehetősen elzár­kózva él, senkit sem hallgat ki és csak azo­kat fogadja el, kik előtt ki nem mentheti magát. Ő és a király, hírszerint Patrocinio apácát, a San Pascunal kolostorban gyakran meglátogatják. A „Gazeta“ 7-ről közli az 5-diki rende­letet, melynélfogva a királyné használva az alkotmány 26-dik cikke szerint őt illető elő­jogot és a ministerek tanácsára a kortesü­léseket felfüggeszti. Továbbá ugyanazon nap­ról még két rendeletet hoz, melyekben Ven­tura Diaz leköszönése, a királyi megelégedés mellett elfogadtatik és tárcája ideiglenesen a kegyelmi és igazságügy minister, José Maria Fernandez de la Juez-ra ruháztatik. — A mérsékelt lapok, titkos társulatok létezését hirdetik, sőt még azok neveit is említik. Az egyiket Salustianá-nak hívnák, Olozoga neve után, a másikat Patriciá-nak Escosurae után. A proggressista lapok ez okból gúnyolják a így belyongtam dec. 4-dikén a Poissoniére boulevardon, midőn egy csapat dragonyos parancsot kapott a boulevardot megseperni. Gyorsan egy szegletbe húztam meg magam, a mint a dragonyosok körökben meztelen karddal, előttem elvágtattak és hüvelykem oda volt, éppen midőn kezemet felemeltem, hogy kalapomat megragadjam. — Ezzel az orvos megcsonkított jobb kezét mutatta fel és esküdött, hogy soha többé forradalomra nem kívánkozik, még akkor sem, ha azáltal otthon gazdag örökösnőre tehetne szert.“ E meglehetős naivsággal elmondott anekdota elég érdekessé tette előttem az orvost arra, hogy őt megkülönböztetett útitársul válasszam és általa magamnak, reám nézve még isme­retlen hazája sajátságait, rajzoltassam. Mivel a többi társaság, mint már mondom, nagyon közönséges volt. Azonban két egyén még különösen kitűnt. Az olvasó ebből meg fogja ismerni: átalában minő elemekből újoncozza magát az Ameri­kába kivándorló tömeg, még akkor is, ha első osztályú oceán-gőzösön hajózik át. Legelőször is egy kisded francia mászott elő beszélgetésünk közepén a hajó gyomrából, hol a hordók és ládák között elrejtve lap­pangott és most, mint egy tyúktolvaj nézett körül, ha biztosságban van-e ? Midőn a csend­őrök, a Havreból elindulás előtt, a hajón elő­kérték az útleveleket, a kis francia sehol sem volt látható. Most sietve kérdezett minket szüntelen körülnézve: mily távol vagyunk már a száraztól és várjon nincsenek-e többé csend­őrök a hajón? A fickó megpillantásánál e­­szembe jutott, hogy láttam őt Havreban az ügynök irodájában, hol éppen oly félénknek mutatkozott és hogy nekem e magaviselet, mint szintén az egyén feltűnő gazember-arca azonnal gyanúsnak tetszett. Mi ez embert egy nyomozólevél által üldözött, csaló bukottnak, ha még nem nagyobb gonosztevőnek tartot­tuk és egy ügyvéd Philadelphiából e mellett megjegyzé, hogy a köztársaságba kivándorló franciák legnagyobb része ugyanazon fajtából

Next