Magyar Futár, 1858 (3. évfolyam, 185-287. szám)
1858-05-23 / 224. szám
nagybojár engedélyét megsemmisítettnek és magát új hitelintézet felállítltatására jogosítottnak tekinteni. — Nularidt ttr pedig Dessauban Németországon a „moldovai nemzeti bank“ részvényesei gyűlésén megmutatta, hogy a bojárok a bank tőkéjét kölcsön mind felvették jószágaikra 7—8/„re — holott ott 12°/0 a törvényes kamat; a kormány is betett volt 70,000 db. aranyat, ez is a többi után ment. Már most senki sem akar fizetni , tehát a bank sem tud tovább fizetni, a kormány még is sürgeti a 70,000 db. aranyat. Ila nem azt hiszi N. ur, hogy a német bankok felkarolják moldovai telepük ügyét s kisegítik e kis zavarból. * (A színművészet hanyatlásáról Franciországban) az államminister Fould következő körirata a párisi színház igazgatókhoz ad tanúságot: „Igazgató úr!“ Sajnálattal látom, hogy a színházi nyelvben a közönséges és otromba szólásmódok és bizonyos, a tolvajnyelvből (argot) vett durva kitételek használása mindinkább becsúszik, ez az alsóbb bohózat rész eleme, mely sérti a jó ízlést és ezt tovább tűrni nem lehet. A censori bizottmány szigorú utasításokat kapott és én sietek azt önnek jelenteni, kérve önt: jogos befolyásával segélyemre lenni. A drámai művek nincsenek ugyan mindnyájan a nyelv ugyanazon tisztasága törvényének alávetve; a nemek különbfélesége magával hozza a formák különbféleségét és feljogosítja azokat, de azért még a legléhább színházaknak is vannak szabályai és határai, melyektől illetlenség és rész következések nélkül eltávozni nem lehet. * (A magyar protestánsok közzsinata), mint az A. A.Z. tudni akarja, felsőbb helyen meg volna engedve. E szerint a prot. egyházi ügyek rendezése nem volna messze. Külföldi szemle. Párisban ikkre van, hogy az angol kormány megkereste Franciaországot, ismét egy hadosztályt küldeni Chinába és e kívánságot Anglia azon céljának tulajdonítják, miszerint seregeit újból Indiában akarja felhasználni. A „Sécurité commerciale“ bukások ellen biztosító társaság két ügyvivője megbukott s csalás és sikkasztás bűnéért a fenyitő rendőrtörvényszék elébe állíttatott. Átalánosan erősítik, az „irók társulata“ igazgatósága ellen törvényes nyomozás van folyamatban egy uj botrány miatt. A párisi utóválasztás kimenetele, annyiban némi jelentőséggel bír, mivel a conservativ választókat semmi ösztönzés sem volt képes restségekből tettre serkenteni, míg a forradalmi oppositio, melyet senki sem ösztönözhetett, a legtöbb választó előtt még névből sem ismert jelöltjére buzgón szavazott. A párisi éle most abban gyönyörködik, hogy a kormányi jelölt egyedül az „incurable“-k sectiojában (a gyógyithatlan betegek kórházáról nevezve) nyert tetemes többséget. A gyógyithatlanok ezen osztályában csak 25 szavazati esett Picardra. A hírek Bosquet mintlétéről nagy részint alaptalanok voltak. A marsal mind jobban érzi magát és Párist rövid időn elhagyhatja. — Orsini második levelének közzététele által, mint gr. Walewski az idegen követeknek kinyilatkoztatta, gr. Cavour a baloldalnak akart kedveskedni, mielőtt a sor a Deforesta törvényre került volna. Madrid, máj. 6. A követek gyűlésében, egy házi szabály kérdés feletti szavazás, miniszerkrízist okozott. Midőn az elnök egy cikknek az eddig érvényestől különböző magyarázatot adott *), a hivatalt viselő követek közül többen ellene szavaztak, hibáztatva, hogy a törvényt megsértette. A belügyminiszer, Ventura Diaz, most ezek letételét kívánta, de társai a kívánatnak csak korlátozva akartak engedni, mivel szerintük a hivatalnokok elbocsátása a t. tanácsot illeti, mire mindenki maga benyújtotta elbocsáttatását. Ennek következtében, különböző töredékek követei, kikhez gr. San Luis is csatlakozott, ,*) Az ok, alapjában jelentéktelen s még csak politikai sem volt. A szabálykérdés ugyanis a kisebbség neveinek nyilvánítását illette, mi eddig mindig gyakorlatban volt. TÁRCA. Kérek Amerikából. I. Az átkelés. New- York.... Már a Havreból indulás meghatározott napja előtt, a kapitány aHumboldtot a belső kikötőből a külsőbe tolatta. Néhány napig erős vihar dühöngött, de ma derülten mosolygott a nap a város és a nyílt tenger felett. Dél-felé az utasok mindnyájan a Humboldton voltak; a gép elkezdett lassan játszani, a kerekek mintegy gondolkodva verdesték a viz felületét és halkan tolának minket kifelé a tágas tengerre, mig a hajó- és partról az ágyuk dörögtek s Havre szép világa kalapokkal és zsebkendőkkel szerencsés utat vitett az uj világba. —1852. jan. 13-dika volt, midőn mi ily módon hátat fordítottunk az ó világnak. Kevéssel előbb láttuk még „Canada“, a francia gőz-fregatot, mintegy ötszáz politikai fogollyal, uj rendeltetése helye, Cayenne felé haladni, mi arra emlékeztetett, hogy „Humboldt“-unknak, utolsó útjával, a menekvő Kothot kellett átvinni, ha nem is azon részébe Amerikának, hol a Cayenne-bors terem. Alig érezte most magát a hajó valódi küzdterén a világtengeren, azonnal mutatni kezdette óriás erőit. A kerekek tajtékká korbácsolták a sós hullámzatot és a szél vigan futt az egészen kifeszített vitorlákba, így rohantunk előre, nem tudom egy óra alatt minő gyorsasággal, mert csak annyira emlékezem, hgy még némely gondolataimat visszaküldtem a szárazföld felé. A gyönyörű idő, hozzám hasonlóan, a többi utast is visszatartóztatta a fedélzeten, míg a hullámok nagyobb körökben kezdettek dagadni és elkezdődött a tánc, mely a tengeri betegséget hozza. Január á átalában a téli hónapok nem igen csábítók az atlanti oceanon átkelésre, különösen ha az utazás az óvilágból az út felé tart. E hónapokat azért, mennyire csak lehet, kerülik és az oceán-gőzösök, ez idő alatt aránylagosan mindenütt üresek. Mégis a tapasztalás azt tanítja, hogy a balesetek éppen ez évszakban a legritkábbak, mert öt év óta az elsüllyedt amerikai hajók mind a szép évszakban pusztultak el. Gondoljunk csak az „Arctic“, „Pacific“, „Franklin“, „St. Francisco“, „Central-Ameriká“-ra, sőt magára „Humboldt“-ra is és még oly sok másokra. Ezúttal az utasok száma rendkívül csekély volt a „Humboldt“-on is. Azonban reméltük, hogy a szolgaszemélyzet figyelme és a tulajdonképpi comfort annál nagyobb lesz, minél kisebb a vendégek száma. És úgy is volt. A társaság, mint látszott, francia kalandorokból grisette-jeikkel, amerikai üzérekből, kiknek nagyobb része dohányt vágott, német zsidókból és minden nemzetiség politikai menekültjeiből állott. Egy kis kivételt néhány amerikai gentleman látszott csinálni akarni, kik, miután egy trip-et (ugrást) tettek túl az óceánon, hazájukba visszatértek, hogy ott az európai társaság felett „leckéket“ tartsanak és azokban az amerikainak nagy előnyeit dicsőítsék. Ez utóbbiak egyike, egy orvos és rabszolga-tenyésztő Kentuckyból, egy magas, szikár alak, közeledett hozzám s mialatt szivarját meggyujtotta, ismeretséget akart kötni. Elbeszélte nekem, hogy tripjében Berlinig és Bécsig hatolt, nehány német szót megtanult s aztán éppen december másodika (1851) előtt ismét Párisba érkezett. E december 2-dikát erősíti, hogy soha el nem felejti, mert e nap neki hüvelykébe került. Örvén a kíváncsiság, szemtanúja lenni egy hatalmas forradalomnak, korán reggel már a boulevardokra sietett, hogy a forradalmi előkészületeket és a kitörést szemlélhesse. — „Nálunk — monda — nem értenek a forradalomcsináláshoz és mégis hatalmasan érdekel ott mindenkit egy oly színjáték, veszélyek között és nagyszerű diszítményekkel. Hogy én Európában, egy forradalomban jelen lehettem, nekem otthon a társaságban sokáig első rangot biztosít, s azért én Párisban egy alkalmat sem is mulasztottam el, hol valami tenni való volt: tegnapelőtt gyűlést tartottak, hogy az elnök és ama minister gyámolítására az eljárást meghatározzák. Tegnap a congressus elnöke ezek határozatát közölte a ministeriummal, hogy compact többségre számíthatni, ha a kisebbséggel szavazott követek letétele valósággal bekövetkezik. Az elnök Isturiz a legközelebbi napra választ ígért és azonnal Aranjuezbe utazott, tervéhez megnyerni a királyné engedelmét. Ma megjelent a kortesben, kinyilatkoztatta, hogy nem szorult egy párt gyámolítására sem, hogy eréllyel és alkotmányszervileg működjék és felolvasta a királyi palotából magával hozott rendeletét, mely a kortest határozatlan időre felfüggeszti. Ez a mostani helyzet, izgatottság mindenesetre mutatkozik, a csapatok a laktanyákban vannak felállítva és zavaroktól tarthatni, azonban ez is, mint oly sok más, elvonulhat a nyugalom megzavarása nélkül. Ezalatt a királyné Aranjuezben, meglehetősen elzárkózva él, senkit sem hallgat ki és csak azokat fogadja el, kik előtt ki nem mentheti magát. Ő és a király, hírszerint Patrocinio apácát, a San Pascunal kolostorban gyakran meglátogatják. A „Gazeta“ 7-ről közli az 5-diki rendeletet, melynélfogva a királyné használva az alkotmány 26-dik cikke szerint őt illető előjogot és a ministerek tanácsára a kortesüléseket felfüggeszti. Továbbá ugyanazon napról még két rendeletet hoz, melyekben Ventura Diaz leköszönése, a királyi megelégedés mellett elfogadtatik és tárcája ideiglenesen a kegyelmi és igazságügy minister, José Maria Fernandez de la Juez-ra ruháztatik. — A mérsékelt lapok, titkos társulatok létezését hirdetik, sőt még azok neveit is említik. Az egyiket Salustianá-nak hívnák, Olozoga neve után, a másikat Patriciá-nak Escosurae után. A proggressista lapok ez okból gúnyolják a így belyongtam dec. 4-dikén a Poissoniére boulevardon, midőn egy csapat dragonyos parancsot kapott a boulevardot megseperni. Gyorsan egy szegletbe húztam meg magam, a mint a dragonyosok körökben meztelen karddal, előttem elvágtattak és hüvelykem oda volt, éppen midőn kezemet felemeltem, hogy kalapomat megragadjam. — Ezzel az orvos megcsonkított jobb kezét mutatta fel és esküdött, hogy soha többé forradalomra nem kívánkozik, még akkor sem, ha azáltal otthon gazdag örökösnőre tehetne szert.“ E meglehetős naivsággal elmondott anekdota elég érdekessé tette előttem az orvost arra, hogy őt megkülönböztetett útitársul válasszam és általa magamnak, reám nézve még ismeretlen hazája sajátságait, rajzoltassam. Mivel a többi társaság, mint már mondom, nagyon közönséges volt. Azonban két egyén még különösen kitűnt. Az olvasó ebből meg fogja ismerni: átalában minő elemekből újoncozza magát az Amerikába kivándorló tömeg, még akkor is, ha első osztályú oceán-gőzösön hajózik át. Legelőször is egy kisded francia mászott elő beszélgetésünk közepén a hajó gyomrából, hol a hordók és ládák között elrejtve lappangott és most, mint egy tyúktolvaj nézett körül, ha biztosságban van-e ? Midőn a csendőrök, a Havreból elindulás előtt, a hajón előkérték az útleveleket, a kis francia sehol sem volt látható. Most sietve kérdezett minket szüntelen körülnézve: mily távol vagyunk már a száraztól és várjon nincsenek-e többé csendőrök a hajón? A fickó megpillantásánál eszembe jutott, hogy láttam őt Havreban az ügynök irodájában, hol éppen oly félénknek mutatkozott és hogy nekem e magaviselet, mint szintén az egyén feltűnő gazember-arca azonnal gyanúsnak tetszett. Mi ez embert egy nyomozólevél által üldözött, csaló bukottnak, ha még nem nagyobb gonosztevőnek tartottuk és egy ügyvéd Philadelphiából e mellett megjegyzé, hogy a köztársaságba kivándorló franciák legnagyobb része ugyanazon fajtából