Magyar Futár, 1858 (3. évfolyam, 185-287. szám)
1858-06-03 / 227. szám
szoros éljen hangzott ihletett ajkairól a dicsően uralkodó felséges fejedelemért, mit tobszorosan visz - hangoztatott az örömben áradozó közönség, melyet végre az ifjak ajkain megrendült néphymnus zárt be. Másnap a buzgó főpásztor rég. 8 órakor Lengyelfalvára ment, hogy híveit megörvendeztesse és közülök többeket megbérmáljon. A déli 12 óráig tartó isteni tiszteletet követő rövid ebéd után Oláhfaluba sietett, hol másnap misézett és bérmált, miközben ellenállhatlanul ragadó szónoki tehetségének páratlanul fényes bizonyítványát, ha valahol, itt leginkább kimutató. Innét 22-kén a Somlyói búcsúra indult. Bizonyára, hol csak a székelyföldön megjelenik, megjelenése fölött mindenik székely szíve forró érzelmének legszebb diadal napját ünnepli. Ilyen és hasonló alkalmakkal megbecsülhetlen a bérkocsi. Ez évben városunkban is van az, de csak egy, és ennek is oly borsos az ára, miszerint nagy városban annyi időre és annyi pénzzel kettőt lehetne bérleni No de csak hogy van, így is köszönetet mondunk a kezdőnek. A bekövetkezett nyári napokban szinte szükségesek a mulató kertek is; ebből is van egy példányunk, ha nem éppen fényes, de kielégitő. Omne initium durum. r. 1. Külföldi szemle. Egész Franciaországban • nagy sensatiot gerjesztett a tábornok belügyi ministernek egy körlevele a főispánokhoz, mely szerint minden kórházak, szegény- és jótékony intézetek földbirtoka eladóvá tétetni s annak árán államadóssági kamatok vásárlása, a császári kegy föltétele mellett, ajánltatik. A miniszer több év óta tartott vizsgálatok után azon eredményt látja egész bizonyossággal kiderültnek, hogy azon közintézeti fekvő javak 2-2 , %-nél többet nem jövedelmeznek, s a miatt az alapítók szándéka és a szegények java szenved csorbát, mert lm egy 100,000 frankot érő és csak 2000 frankot jövedelmező jószágot eladnak, annak árán a mostani zo%/p-árfolyamon 4284 fr. kamatbeírásokat lehet vásárolni s akként a szerencsétleneket kétszerre hatályosabban istápolni. A miniszer még azon ellenvetést is, hogy az állampapírok devalválódhatnak, holott a fekvő birtok becse folyvást növekedik, azzal igyekszik megcáfolni, hogy a sokkal nagyobb jövedelemből évenként egy részt lehet tőkésíteni s a bekövetkezhető kamatleszállás következéseit megelőzni. A főispánok erősen vannak intve a császár ezen akaratának az illető javak igazgatóságai által, még a status minden pártfogása megvonásának fenyegetésével is, eszközlésbe vételére. A klérus és egyátaljában a birtokos osztályok nagyon meg vannak hökkenve ezen állami communismus kezdetén, mert minden csekély jövedelmezés mellett, sincs senkiért*kedve fekvő birtokát oly bizonytalan állami kötelezvényekkel, melyek valódi értéke —pénzé t. i.—mindig csökken, fölcserélni. Ringóvá tenni célzott földbirtok értéke küztlö00 millió frank, az államnak pedig nélu® év óta folyvást növekedő és már 90(1Ruillion felül hágott flottans adóssága van—— a mi t. i. még nincs rentekké szilárdítva, csak ideig- óráig tartó colokban van kiadva —; ennek kellene vevőt szerezni s egyátaljában a fentek árfolyamát felhágtatni. E fejti meg a rendelet értelmét. — Több ily jovak kormányzói már lemondottak hivatalaikról és az államtanács maga is óvakodik a rendelet ellen. Angliában az admiralitás lordjai parancsot adtak minden kikötőkben fekvő hadihajók fölszerelésére és a dentökben öszpontosulására (ellendemonstratio a Cherbourgba készülő hajóssergi mutatványra). London, máj. 22. Midőn tegnap estre Cardwell gáncsolási indítványának visszahúzása elvégre és visszavonhatlanul tudtul adatott, az alsóház ministeri oldalán hosszasan tartó és fékezetlen kacaj tört ki. Ez volt az alsóház többsége érzelmének valódi és független kifejezése és hozzátehetjük: a politikai olvasók többségének is Angliában, bármit mondottak is a nemzet „nagy boszúságá“-ról a tory-kabinet ellenei. A derültség ugyanezen kitörését tapasztaltuk a parton, a „Sun“ boltja előtt, hol az elhaladókat egy ablak-ragasztvány értesítette az ármány gyalázatos és szégyenteljes kudarcáról, az „összes szabadelvű párt nagy combinátiójának“ siralmas idétlen szüléséről. Igazi „bolondok napja!“ az elne-vezést joggal választottuk. Az egész tegnapi ülés, megnyitásától bezárásáig, csak egy nagyszerű komikus megszégyenítés volt a támadók részén, és duzzadva növekvő elégtétel a megtámadottakra nézve. A nemes lord Palmerston rendesen szándékos, számító tréfaűző, tegnap megvidámította a gyülekezetet és anélkül, hogy akarná , meg fogja vidámítani az országot, a tények és saját bűnei hatalma által. „A legújabb hírek, melyek Indiából jőve, Indiába vissza fognak menni, mondta ő, a ministeri sürgönynek oly erős ellensúlyul szolgálnak, hogy én az én tiszteletreméltó Cardwell barátomnak tanácsolom indítványát visszavonni.“ ... E tények: Outram tiltakozása az elkobzási rendelet ellenében és az azáltal előidézett vészhozó benyomásról való jelentések. Soha a parlament történetében becstelen, aljas cselszövény tökéletesebben meg nem szégyenült! Hogy az alkalmazás ne hiányozzék, záradékul Disraeli, Enesa—1TiiiiiMMiBiiriiiiiiiiMBisgsgsg? ryggaggaa azt a gyönyört szerezte magának, hogy bátran kimondotta: „szavazzatok, ha akartok, mi készen vagyunk; különben, ha kívánjátok, nem fogjuk tőletek a visszavonulás aranyhidját megtagadni.“ — És, téve hozzá Bright, ezután legyetek becsületesebbek s különösen előrelátóbbak combinatioitok készítésében.— Az ájtatos gróf Shaftesbury most illőnek találja eltagadni jelenlétét a cselszövők Cambridge-házban tartott vasárnapi híres meetingjénél.“ Indiából fontos hír nincs. Bahadurkhan súlyos beteg. Nena Sahib pedig 17,000 emberrel és számos tüzérséggel Barillybe érkezett és 1. Canning fejére díjat tűzött ki. Az ő díját nemrég a lord 50,000 rúpiáról egy lakra (100,000 pft) emelte. Svédországban hat nőt, a rom. kath. hitre áttérésük miatt, számkivetésre ítéltek. Oroszországban a parasztok felszabadítása, egy különös módosítvány segélyével most gyorsabban halad előre. Ha valamelyik kormányzóságban csak három nemes ember találkozik is a kormány tervei részére, azok azonnal fel vannak jogosítva fiókválasztmányt alkotni, tanácskozni és javaslataikat beküldeni a központi választmányhoz, mely azokat megvizsgálja, módosítja és aztán az egész kormányzóságra kötelezőnek nyilvánítja. Egyszersmind a parasztosztályt a kormány az által igyekszik emelni és szorosan magához csatolni, hogy a munkás, józan és becsületes parasztoknak újonnan alapított érdemjelt osztogat — oly eszköz, mely azon roppant becsnél fogva, melyet Oroszországban a rendjelekbe helyeznek, célját nem tévesztheti el. A lengyel lapok hosszas tudósításokat hoznak a tervezett nagyszerű galliciai vasutakról, melyektől ezen, Európa minden országai között — Izlandot sem véve ki — az erkölcsi és phisikai szennybe elvitázhatlanul legmélyebben sülyedt országra nézve, a legkedvezőbb eredményeket várhatni. A vállalat élén az ország leggazdagabb és legtekintélyesebb emberei állanak, de mindaddig, míg az előkelő urak és nagy földbirtokosok, nem jószágaikon, hanem Bécsben, vagy más fővárosokban élnek és birtokaik jövedelmét, rémítő fényűzésben ott tékozolják el, a szerencsétlen ország egészen jó állapotra és az alsóbb nép némi miveltségre soha sem vergődhetik. Aki ezen termékeny országot nem ismeri, annak fogalma sem lehet a galliciai paraszt iszákosságáról és butaságáról, mint szintén az ottani zsidók erkölcsi sülyedtsége és absolut semmirekellőségéről sem De mig a nemes ember nem lakik saját földjén, nem bőttek. Már tégladarabok hullottak a szobámba. Hogy felugrottam, gyertyát gyújtottam és a csengettyűt meghúztam, bizonyosan szükségtelen erősítenem. De jó darab ideig kényszerültem a csengettyűt ismételve húzni, míg az ajtó kinyílt és egy mulatt bedugta fejét, azonban éppen oly hamar ismét eltűnt, anélkül, hogy kérdésemre felelt volna. Azalatt folyt a kőmives munka és semmi kétségben nem hagyott, hogy szobám erőszakos változáson megy keresztül. Hatszor, hétszer kelle újból csengetnem, mig végre a szobaleány megjelent, az ajtót messze kitárta s állva maradva bámulatos egykedvűséggel, mintha semmi sem történt volna, kérdé: what do you want, sir? (mit kíván ön, uram?) A felelet még nyelvemre sem jött s a leány már ismét eltűnt, még az ajtót sem zárván be. Mit tenni? Egyéb nem maradt hátra, mint újból és mind addig csengetni, mig valakit beszédre kényszerithetek. Egy, két mulatt ekkor ismét bedugta az ajtón fekete fejét, percig reám vicsorogtak és aztán hasonló gyorsasággal ismét eltűntek. Megbolondulhattam volna, mivel helyzetem holmimmel a beszakadó körcső alatt mindinkább aggasztóbb lett. Azonban nem hagytam alább a csengetéssel, habár az egész házat zenebonába kellett volna is hoznom. Végre a szobaleány ismét megjelenik, az ajtót, mint előbb, tágra kinyitja s a nélkül, hogy egy szót is vesztegetne, elkezdi podgyászaimat kiszállítani. Ismételve kellett kérdenem, mit akar holmimmal s mit akarnak szobámmal? míg, mintha abban semmi különös nem volna, azt mondd, hogy a szoba falait berontják, mivel átjáratot csinálnak. Erre már a fogadóssal kívántam találkozni, de tapasztalván, mily kevésé törődnek itt a szóbeli követeléssel, leültem és fel TÁRCA, Képek Amerikáiból. II. Az első benyomások. (Folytatás.) A míg melegedni a kandalló tüzéhez ültem, mély fájdalom fogott el; bánom, hogy elhagytam Európát és oly országba jöttem, hol sem rokont, sem barátot, sőt még egy ismerőst sem remélhettem találni, és amely éppen ellenképe látszott lenni annak, melyet otthon róla magamnak alkottam volt, így szólok magamhoz: „Te nem vagy kereskedő, sem művész, sem kézműves, sem földmivelő és csak könnyen kimeríthető forrásokról rendelkezhetel — mit akarsz itt neveléseddel és igényeiddel a világ iránt? De a kérdés későn jőve, s éppen azért felelet nélkül maradó, míg egy közelben levő roppant harang tompa zúgása azt egészen elfeledtető és álmodozásomból felrezzente. Egy mulatt, ki a pitvarban ácsorgott, kérdésemre fogaival felém vicsorogva megjegyzi, hogy az a tűzharang. Mellesleg meg kell jegyeznem itt, hogy európai idegenek csak ritkán mennek tisztán amerikai vendéglőkbe, inkább földjeikhez tartanak. Talán évek óta én voltam az első európai idegen, ki Girard-házba tévedett és a pincét mulattok és mulattaok annál kiváncsiabban szemléltek engem, minél idegenebb és szokatlanabbnak látszott minden előttem. Erre mindjárt és még a tűzharang zúgása alatt, az utcán vad orditás hangzott, mintha egy csoport chippewáh-indián tomahawk-jaikat forgatva, közelgene, vagy győzelemittasan táncolna a tűz körül. Midőn az ablakot kinyitottam, egy falka piros ujjasos embert láttam az utcán vadul rohanni s hoszúi köteleknél fogva egy nehéz, mesterségesen készített fecskendőt vonni maga után, míg az utca két oldalán borzasztó népsöpredék futott utánuk. A lárma, melyről egyébiránt a házban rajtam kívül senki sem látszott még csak tudomást is venni, alig csendesült le, miután a tűzoltók (fireman) nem sokára ugyanazon orditozás között visszatértek volt, hogy a tűzharang ismét újból kezdett zúgni és az előbbi botrány kezdődött el ismét. így ment ez tovább a nap hátra lévő részében, egész késő éjjelig, minden negyedórában új égés! Később megtudtam, hogy ez onnan van, mivel azok, kik házbérüket fizetni nem tudják, vagy áruiktól nem szabadulhatnak és azokat pénzzé akarják tenni, a házak vagy raktárokat felgyújtják és a nyert biztosítási összeggel aztán új üzlethez fognak, mert a gyújtogatás, ily emberek előtt csak oly foglalatosság, mint akármi más. A dolog utoljára annyira dühössé vált, hogy a tűzkárbiztosító intézetek saját biztost neveztek ki, ki minden égés után nyomozást indít és a gonosztevőket megbüntetted. Most legalább a gyújtogatásokkal, mint keresettel, egy év óta valamennyire alább hagytak, vagy, ami ismét lehetséges, már inkább megszoktam az amerikai társaságot és különösségeit, hogysem a tűzharangra még úgy figyelnék, mint kezdetben. Végre éjjeli tizenkét óra felé, a tűzharang és a fecskendők dacára, vendéglőmben elaludtam, midőn egy új zaj ismét arra emlékeztetett, hogy többé nem vagyok az a világban. Három és négy óra között lehetett reggel, midőn egy robaj ijesztett fel, mintha szobám mind a négy oldala ontatnék be. Az ütést és vágást tisztán meg lehetett különböztetnem, amint azok a falak ellen döröm