Magyar Futár, 1858 (3. évfolyam, 185-287. szám)

1858-06-03 / 227. szám

szoros éljen hangzott ihletett ajkairól a dicsően u­­ralkodó felséges fejedelemért, mit tobszorosan visz - hangoztatott az örömben áradozó közönség, melyet végre az ifjak ajkain megrendült néphymnus zárt be. Másnap a buzgó főpásztor rég. 8 órakor Len­­gyelfalvára ment, hogy híveit megörvendeztesse és közülök többeket megbérmáljon. A déli 12 óráig tartó isteni tiszteletet követő rövid ebéd után O­­láhfaluba sietett, hol másnap misézett és bérmált, mi­közben ellenállhatlanul ragadó szónoki tehet­ségének páratlanul fényes bizonyítványát, ha vala­hol, itt leginkább kimutató. Innét 22-kén a Som­lyói búcsúra indult. Bizonyára, hol csak a székely­­földön megjelenik, megjelenése fölött mindenik székely szíve forró érzelmének legszebb diadal napját ünnepli. Ilyen és hasonló alkalmakkal megbecsülhetlen a bérkocsi. Ez évben városunkban is van az, de csak egy, és ennek is oly borsos az ára, misze­rint nagy városban annyi időre és annyi pénzzel kettőt lehetne bérleni No de csak hogy van, így is köszönetet mondunk a kezdőnek. A bekövetke­zett nyári napokban szinte szükségesek a mulató kertek is; ebből is van egy példányunk, ha nem éppen fényes, de kielégitő. Omne initium durum. r. 1. Külföldi szemle. Egész Franciaországban • nagy sensatiot­ gerjesztett a tábornok belügyi ministernek egy körlevele a főispánokhoz, mely szerint minden kórházak, szegény- és jótékony in­tézetek földbirtoka eladóvá tétetni s annak árán államadóssági kamatok vásárlása, a csá­szári kegy föltétele mellett, ajánltatik. A mi­niszer több év óta tartott vizsgálatok után azon eredményt látja egész bizonyossággal kide­rültnek, hogy azon közintézeti fekvő javak 2­-2­­ , %-nél többet nem jövedelmeznek, s a miatt az alapítók szándéka és a­ szegények java szenved csorbát, mert lm egy 100,000 frankot érő és csak 2000 frankot jövedel­mező jószágot eladnak, annak árán a mostani zo%/p-árfolyamon 4284 fr. kamat­beírásokat lehet vásárolni s akként a szerencsétleneket kétszerre hatályosabban istápolni. A miniszer még azon ellenvetést is, hogy az állampapí­rok devalválódhatnak, holott a fekvő birtok becse folyvást növekedik, azzal igyekszik megcáfolni, hogy a sokkal nagyobb jövede­lemből évenként egy részt lehet tőkésíteni s a bekövetkezhető kamatleszállás követke­zéseit megelőzni. A főispánok erősen vannak intve a császár ezen akaratának az illető javak igazgatóságai által, még a status min­den pártfogása megvonásának fenyegetésével is, eszközlésbe vételére. A klérus és egyá­­taljában a birtokos osztályok nagyon meg vannak hökkenve ezen állami com­munismus kezdetén, mert minden csekély jövedelmezés mellett, sincs senkiért*kedve fekvő birtokát oly bizonytalan álla­mi kötelezvényekkel, me­lyek valódi értéke —pénzé t. i.—mindig csökken, fölcserélni. R­ingóvá tenni célzott földbirtok értéke küztlö00 millió frank, az államnak pedig nélu® év óta folyvást nö­vekedő és már 90(1Ruillion fel­ül hágott flottans adóssága van——­ a mi t. i. még nincs rentekké szilárdítva, csak ideig- óráig tartó col­okban van kiadva —; ennek kellene ve­vőt szerezni s egyátaljában a fentek árfo­lyamát felhágtatni. E fejti meg a rendelet értelmét. — Több ily jovak kormányzói már lemondottak hivatalaikról és az államtanács maga is óvakodik a rendelet ellen. Angliában az admiralitás lordjai parancsot adtak minden kikötőkben fekvő hadihajók fölszerelésére és a dentökben öszpontosulására (ellendemonstratio a Cherbourgba készülő hajóssergi mutatványra). London, máj. 22. Midőn tegnap estre Cardwell gáncsolási indítványának visszahú­zása elvégre és visszavonhatlanul tudtul ada­tott, az alsóház ministeri oldalán hosszasan tartó és fékezetlen kacaj tört ki. Ez volt az alsóház többsége érzelmének valódi és füg­getlen kifejezése és hozzátehetjük: a politikai olvasók többségének is Angliában, bár­mit mondottak is a nemzet „nagy boszúsá­gá“-ról a tory-kabinet ellenei. A derültség ugyanezen kitörését tapasztaltuk a parton, a „Sun“ boltja előtt, hol az elhaladókat egy ablak-ragaszt­­vány értesítette az ármány gyalázatos és szé­gyenteljes kudarcáról, az „összes szabadelvű párt nagy combinátiójának“ siralmas idétlen szüléséről. Igazi „bolondok napja!“ az elne-­­­vezést joggal választottuk. Az egész tegnapi ülés, megnyitásától bezárásáig, csak egy nagy­szerű komikus megszégyenítés volt a táma­dók részén, és duzzadva növekvő elégtétel a megtámadottakra nézve. A nemes lord Pal­merston rendesen szándékos, számító tréfa­­űző, tegnap megvidámította a gyülekezetet és a­nélkül, hogy akarná , meg fogja vidá­­mítani az országot, a tények és saját bűnei hatalma által. „A legújabb hírek­, melyek In­diából jőve, Indiába vissza fognak menni, mondta ő, a ministeri sürgönynek oly erős ellensúlyul szolgálnak, hogy én az én tiszte­letreméltó Cardwell barátomnak tanácsolom­ indítványát­ visszavonni.“ ... E tények: Ou­­tram tiltakozása az elkobzási rendelet elle­nében és az azáltal előidézett vészhozó be­nyomásról való jelentések. Soha a parlament történetében becstelen, aljas cselszövény töké­letesebben meg nem szégyenült! Hogy az alkalmazás ne hiányozzék, záradékul Disraeli, Enesa—1Tii­iiiMMiBiir­iiiiiiiiMBisgsgsg? ryggaggaa azt a gyönyört szerezte magának, hogy bát­ran kimondotta: „szavazzatok, ha akartok, mi készen vagyunk; különben, ha kívánjátok, nem fogjuk tőletek a visszavonulás arany­­hidját megtagadni.“ — És, téve hozzá Bright, ezután legyetek becsületesebbek s különösen előrelátóbbak combinatioitok készítésében.— Az ájtatos gróf Shaftesbury most illőnek találja eltagadni jelenlétét a cselszövők Cambridge-h­ázban tartott vasárnapi híres meetingjénél.“ Indiából fontos hír nincs. Bahadur­khan súlyos beteg. Nena Sahib pedig 17,000 em­berrel és számos tüzérséggel Barillybe érke­zett és 1. Canning fejére díjat tűzött ki. Az ő díját nem­rég a lord 50,000 rúpiáról egy lakra (100,000 pft) emelte. Svédországban hat nőt, a rom. kath. hitre áttérésük miatt, számkivetésre ítéltek. Oroszországban a parasztok felszabadítása, egy különös módosítvány segélyével most gyorsabban halad előre. Ha valamelyik kor­mányzóságban csak három nemes ember ta­lálkozik is a kormány tervei részére, azok azonnal fel vannak jogosítva fiók­választmányt alkotni, tanácskozni és javaslataikat bekül­­deni a központi választmányhoz, mely azo­kat megvizsgálja, módosítja és aztán az egész kormányzóságra kötelezőnek nyilvánítja. Egy­szersmind a parasztosztályt a kormány az által igyekszik emelni és szorosan magához csatolni, hogy a munkás, józan és becsületes parasztoknak újonnan alapított érdemjelt osz­togat — oly eszköz, mely azon roppant becs­nél fogva, melyet Oroszországban a rendje­lekbe helyeznek, célját nem tévesztheti el. A lengyel lapok hosszas tudósításokat hoznak a tervezett nagyszerű galliciai vasu­­takról, melyektől ezen, Európa minden orszá­gai között — Izlandot sem véve ki — az er­kölcsi és phisikai szennybe elvitázhatlanul legmélyebben sülyedt országra nézve, a leg­kedvezőbb eredményeket várhatni. A vállalat élén az ország leggazdagabb és legtekinté­lyesebb emberei állanak, de mindaddig, míg az előkelő urak és nagy földbirtokosok, nem jószágaikon, hanem Bécsben, vagy más fővá­rosokban élnek és birtokaik jövedelmét, ré­mítő fényűzésben ott tékozolják el, a sze­rencsétlen ország egészen jó állapotra és az alsóbb nép némi miveltségre soha sem ver­­gődhetik. A­ki ezen termékeny országot nem ismeri, annak fogalma sem lehet a galliciai paraszt iszákosságáról és butaságáról, mint szintén az ottani zsidók erkölcsi sülyedtsége­ és absolut semmirekellőségéről sem De mig a nemes ember nem lakik saját földjén, nem bőttek. Már tégladarabok hullottak a szobámba. Hogy felugrottam, gyertyát gyújtottam és a csen­gettyűt meghúztam, bizonyosan szükségtelen erő­sítenem. De jó darab ideig kényszerültem a csen­gettyűt ismételve húzni, míg az ajtó kinyílt és egy mulatt bedugta fejét, azonban éppen oly hamar ismét eltűnt, anélkül, hogy kérdésemre felelt vol­na. Azalatt folyt a kőmives munka és semmi két­ségben nem hagyott, hogy szobám erőszakos vál­tozáson megy keresztül. Hatszor, hétszer kelle új­ból csengetnem, mig végre a szobaleány megje­lent, az ajtót messze kitárta s állva maradva bá­mulatos egykedvűséggel, mintha semmi sem tör­tént volna, kérdé: what do you want, sir? (mit kíván ön, uram?) A felelet még nyelvemre sem jött s a leány már ismét eltűnt, még az ajtót sem zárván be. Mit tenni? Egyéb nem maradt hátra, mint újból és mind addig csengetni, mig valakit beszédre kényszerithetek. Egy, két mulatt ekkor ismét bedugta az ajtón fekete fejét, percig reám vicsorogtak és aztán hasonló gyorsasággal ismét eltűntek. Megbolondulhattam volna, mivel helyze­tem holmimmel a beszakadó körcső alatt mindin­kább aggasztóbb lett. Azonban nem hagytam alább a csengetéssel, habár az egész házat zenebonába kellett volna is hoznom. Végre a szobaleány ismét megjelenik, az ajtót, mint előbb, tágra kinyitja s a nélkül, hogy egy szót is vesztegetne, elkezdi podgyászaimat kiszállítani. Ismételve kellett kér­denem, mit akar holmimmal s mit akarnak szo­bámmal? míg, mintha abban semmi különös nem volna, azt mondd, hogy a szoba falait berontják, mivel átjáratot csinálnak. Erre már a fogadóssal kívántam találkozni, de tapasztalván, mily kevésé törődnek itt a szóbeli követeléssel, leültem és fel­ T­ÁRCA, Képek Amerikáiból. II. Az első benyomások. (Folytatás.) A m­íg melegedni a kandalló tüzéhez ültem, mély fájdalom fogott el; bánom, hogy elhagytam Európát és oly országba jöttem, hol sem rokont, sem barátot, sőt még egy ismerőst sem remélhet­tem találni, és a­mely éppen ellenképe látszott lenni annak, melyet otthon róla magamnak alkot­tam volt, így szólok magamhoz: „Te nem vagy kereskedő, sem művész, sem kézműves, sem föld­­mivelő és csak könnyen kimeríthető forrásokról rendelkezhetel — mit akarsz itt neveléseddel és igényeiddel a világ iránt? De a kérdés későn jőve, s éppen azért felelet nélkül maradó, míg egy kö­zelben levő roppant harang tompa zúgása azt egé­szen elfeledtető és álmodozásomból felrezzente. Egy mulatt, ki a pitvarban ácsorgott, kérdésemre fo­gaival felém vicsorogva megjegyzi, hogy az a tűz­­harang. Mellesleg meg kell jegyeznem itt, hogy európai idegenek csak ritkán mennek tisztán ame­rikai vendéglőkbe, inkább földjeikhez tartanak. Talán évek óta én voltam az első európai idegen, ki Girard-házba tévedett és a pincét mulattok és mulattaok annál kiváncsiabban szemléltek engem, minél idegenebb­ és szokatlanabbnak látszott min­den előttem. Erre mindjárt és még a tűzharang zúgása alatt, az utcán vad orditás hangzott, mint­ha egy csoport chippewáh-indián tomahawk-jaikat forgatva, közelgene, vagy győzelemittasan táncolna a tűz körül. Midőn az ablakot kinyitottam, egy falka piros ujjasos embert láttam az utcán vadul rohanni s hoszúi köteleknél fogva egy nehéz, mesterségesen készített fecskendőt vonni maga után, míg az utca két oldalán borzasztó népsöpredék futott utánuk. A lárma, melyről egyébiránt a házban rajtam kí­vül senki sem látszott még csak tudomást is venni, alig csendesült le, miután a tűzoltók (fireman) nem sokára ugyanazon orditozás között visszatértek volt, hogy a tűzharang ismét újból kezdett zúgni és az előbbi botrány kezdődött el ismét. így ment ez tovább a nap hátra lévő részében, egész késő éj­jelig,­­ minden negyedórában új égés! Később megtudtam, hogy ez onnan van, mivel azok, kik házbérüket fizetni nem tudják, vagy áruiktól nem szabadulhatnak és azokat pénzzé akarják tenni, a házak­ vagy raktárokat felgyújtják és a nyert biz­tosítási összeggel aztán új üzlethez fognak, mert a gyújtogatás, ily emberek előtt csak oly foglala­tosság, mint akármi más. A dolog utoljára annyi­ra dühössé vált, hogy a tűzkárbiztosító intézetek saját biztost neveztek ki, ki minden égés után nyomozást indít és a gonosztevőket megbüntetted. Most legalább a gyújtogatásokkal, mint keresettel, egy év óta valamennyire alább hagytak, vagy, a­mi ismét lehetséges, már inkább megszoktam az ame­rikai társaságot és különösségeit, hogysem a tűz­­harangra még úgy figyelnék, mint kezdetben. Végre éjjeli tizenkét óra felé, a tűzharang és a fecskendők dacára, vendéglőmben elaludtam, midőn egy új zaj ismét arra emlékeztetett, hogy többé nem vagyok az a világban. Három és négy óra között lehetett reggel, midőn egy robaj ijesz­tett fel, mintha szobám mind a négy oldala ontat­­nék be. Az ütést és vágást tisztán meg lehetett különböztetnem, a­mint azok a falak ellen döröm­

Next