Magyar Futár, 1858 (3. évfolyam, 185-287. szám)
1858-01-14 / 187. szám
Kolozsvár JiS^o Csütörtök jan. 14. 1858» ______ _____________ " - r. ■■ ■ i ■ ■" i ■ ii — ... in—-—.. .„ negyedévre 3 pfttalMAGYAR FUTÁR. (Harmadévi folyam.) Megjelenik e lap hetenként kétszer vasárnap és csütörttökön. Előfizethetni minden postahivatalnál bérmentes tévéiben vagy helyben a szerkesztői szálláson k. tordautczai 13 sz. alatt, egy évre 13, félévre A Hirdetések négyszer hasábozott sorának ára 4 pengő krajcár s ezenkívül mindenkori beiktatásért 1 & pkr. kincstári adó. Vidék hirdetésekkel egyszersmind a díj is beküldendő. ICSS5* A cim mellett olvasható előfizetési dijakért teljes számú példányokkal még folyvást szolgálhatunk. 25-dik hadsergi parancs. Tetszett a Mindenható akaratának hadsergem legidősb veteránját, annak győzelemkoszoruzott vezérét, leghívebb szolgámat gróf Radetzky tábornagyot ez életből kiszólítani. Az ő halhatatlan dicsősége a történeté. Hogy azonban hős neve hadseregem számára örökre fenmaradjon, ötödik huszárezredem azt folyvást és örök időkig viselni fogja. Hogy Velem együtt gyászoló hadseregem fájdalmának kifejezés adassák, parancsolom továbbá, hogy az elhunytért minden katonai állomáson ünnepélyes gyászisteni tisztelet tartassák, és egész hadseregem és hajóhadam 14 napig gyászt öltsön. Ezen idő alatt minden zászlónak gyászfátyolt kell hordania. Bécs, január 5. 1858. Ferenc József s. k. Ő cs. kir. apostoli felsége, gróf Radetzky Tódor vezérőrnagyhoz a következő legfelsőbb kéziratot méltóztatott intézni: „Kedves gróf Radetzky! Ön édes atyjának, dicső tábornagyom Radetzky grófnak, elhunyta mély gyászszal tölt el Engemet. Fogadja ön ezennel legbensőbb részvétem kifejezését. Enyhítse ön fájdalmát azon meggyőződés, hogy a halhatatlan hős elvesztését Én, a haza és a hadsereg, melyet ő győzelemre vezetett, épp oly fájdalommal siratjuk, mint Ön, ki az elhunytban a szeretett atyát gyászolja. Az Én gondom lesz, a nagy férfiú emlékének a méltó tiszteletet megadni, és a Magam, házam és a haza körüli érdemeinek emlékezetét az utódoknak maradandó emlék által átszolgáltatni.“ Bécs, január 5. 1858. Serenc flózsef s. k. Az „Oesterr. Corresp.“ ekkép jelenti gróf Radetzky halálát: „Egy leverő gyászhir rázza meg Austria minden országait. Radetzky gróf tábornagy nincs többé. D f. hó 5-kén reggeli 8 óra után 5 perccel , 91 éves korában kimúlt. — Minden valódi austriai mélyen gyszolandja ezen nagy veszteséget; s valóban kevesen voltak Austria hősei közt, kik a trón s haza irányában oly elenyészhetlen érdemet szereztek volna maguknak mint Radetzky. — Már másfél emberkor előtt magas állásban s kitűnőleg vevén részt az 1813. s 1814. évi nagy harcokban, a gondviselés által arra volt feltartva, hogy még egy dicsteljes élet estéjén nehéz veszély idején, Austria zászlaját magasra emelje föl és hasonlithatlan világos hadvezéri tekintettel s tántorithatlan hadvezéri bátorsággal győzelemről győzelemre vezesse. — Az élet császári Urának legmagasabb kegye, a vitéz hadsereg legmélyebb s legbensőbb tisztelete, a haza minden hit fiainak hálája, a kortársak becsülése s bámulata boldogitá; most a ritka dicsfényben elhunytat, mint a legnemesebb s legünnepeltebb hősök egyikét, a történelem jegyzi fel elenyészhetlen tábláira s Radetzky emléke a legkésőbbi időkig Austria harcosai előtt örök fényű vezércsillagul fog ragyogni.“ Erdély kereskedése és a snezi csatorna. is. (Y. Z.) Valahányszor ezen fontos ügy szőnyegre kerül, az angolok azzal állanak elő, hogy az egész dolog haszontalan chimaera és Európának összeköttetését Keletindiával egy vasút által eszközölni indítványozzák. Ámde egy több ízben tengerek által megszakasztott, nagyobbára sivatag s nem polgári sak népektől lakott vidékeken keresztül vonuló vaspálya bizonytalan, költséges, szilárd alap nélküli és eredményre nem vezethető terv, mert ezen pálya létesítése esetében is a tengeren való közlekedés kikerülhetlen lévén, a szállítandó árukat igen gyakran vasútról hajóra és viszont kellene átrakni. Különben a suezi csatorna magától a természettől kijelölt és Európában valamint a Keleten is sokkal népszerűbb vállalat, mintsem azt végképpen megakadályozni lehessen, és oly kevéssé lehet azt akadályozni, mint a tengerek apályát és dagályát. Hogy Angolország a csatorna létesítése ellen van, igen világos és az „Ind. Beige“ stambuli levelezője szerint lord Redcliffe kijelentette, hogy Angolország abba beleegyezni soha sem fog. Ez igen természetes, mert a suezi csatornával Angolország politikai befolyása nem keveset csökkenne, miután a pontok, melyek most az Indiába vezető úton uralkodnak, egész fontosságukat vesztenék. A csatorna ellen fölhozott azon állítás, hogy a vörös tenger szelei a vitorlás hajók szállításának koronként nem kedveznek, szintén gyönge, mert a gőz és a csávás a vitorlát mind inkább háttérbe szorítják. A terv ellenei állítják továbbá, hogy a suezi csatorna valósulása esetében Egyiptom Franciaország martaléka lenne, a földközi tenger pedig francia tóvá válnék. Mi azt hisszük, hogy ezen veszély éppen a suezi csatorna által szűnnék meg. Ha egyszer Angolország, Közép-s Dél-Európa Orosz-s Törökország nagy pénzáldozatok által a tervet létesítik és az ez által megszerzett jogokat és jogalmakat szerződések által biztosítják, úgy a franciák sokkal bajosabban létesíthetik ezen vízi utakra célzó netaláni terveiket; ez esetben Franciaországnak nem csak Angolországgal hanem egész Európával gyűlne meg a baja. Mások megint a csatorna fölösleges voltát avval bizonyítják, mert néhány — tegyük fel — igen sok északi kikötő igen sokat vesztene miatta. Mellőzve, hogy valamely óriási tervnél nem az egyik vagy másik nagy kikötő hasznát, hanem millió, meg millió termesztő és fogyasztó javát tekintik, miért nem sikerült a földközi tenger kikötőinek megtiltani, hogy a jóreményfokát körül ne hajózzák? Mi e néhány sorban az annyiszor megvitatott pro és contrák rövid vázlatát adtuk és befejezésül még megjegyzésre méltónak tartjuk, hogy ha az Indiákba vezető út kiinduló pontjául a gibraltári szorost vesszük, úgy a jóreményfokánál elvezető út 11,500, a suezi pedig csak 6000 tengeri mértföld. Mennyivel vannak aztán még közelebb a Kelet felé fekvő részei Dél-Európának ? Az új világúthoz való közelségre nézve, a szárazföldi tartományok között, a török provinciák után Erdély egyike a legelsőknek. Mily változáson fog iparos kereskedése keresztül menni, ha a suezi csatorna elkészül, azt mindenki képzelheti, aki hazánk kereskedési s iparviszonyai régibb és mostani állását némileg ismeri. *) Maros-Vásárhely, jan. 9. Örvendetes hírrel, illetőleg tervvel kezdem meg ez idei- és szorosan véve, első levelemet. Egy m. vásárhelyi gézmalmi társulat akar alakulni, melynek eszméjét gr. Kornis Ferenc penditette meg. Mint halljuk, a t. gróf 10,000 pftig, kereskedő id. Fogarassi Demeter hasonlag ennyi összegig szándékoznak részt venni a vállalatban. Ha városunknak fekvését, környéke fogyasztó kapatos közönségét, a gabonatermelésre nézve közel mezőséget, az ugrai, csapói és radnóthi határokat, a faszükségletre nézve pedig a görgényi és vécsi havasokból egészen idáig vizen szállítható készletek könnyű megszerezhetését fontolóra vesszük, úgy minden túlzás nélkül bizton állíthatjuk, hogy a vállaat az illető részvényeseket a legfényesebb eredményekkel kecsegtetné, ha egy Macskán Ferenc, egy Tolnai Gábor, gr. Rindsmaul sat. abban részt venni fognának. A nevezett urakon kívül első helyen és saját érdekükben leginkább M. Vásárhegy városa és az eklézsia malma volnának hivatva a legnagyobb számú részvényeket maguk számukra biztosítani. A város — ha nem csalódunk — malmai jó karba hozása tekintetéből kénytelen lesz az adósságtól eddig szűzen maradott pénztárt 20,000 pftnyi kölcsönnel megterhelni; nem volna-e célszerűbb ez összeget a tervezett gőzmalmi részvényekbe fektetni? Mert annyi bizonyos, hogy a vállalat előbb utóbb létesülni fog; ez esetben pedig úgy hisszük, hogy a vízimalomba fektetett tőke bajosan fogna hasznot hajtani. Melyik lisztfogyasztó lenne elég döre, cselédeit éjjel nappal, sokszor egész hetet tölteni engedni őrlés végett valamely malomban, midőn olyan létesülhet, honnan szükségletét minden időben, minden idővesztegetés nélkül és jóval jutányosabban fedezheti? F. R. * A brassói kohó- és vasműtársulat eddigi működéséről a „Kronst. Ztg.“ igen érdekes részleteket közül. A mondott társulat tulajdona öt akna Szt. K. Bányán, kettő A. Rákoson és 8 szabadkutatás, továbbá 6 bejelentett vaskő-kutatás , 2 barna kőszén és egy fekete kőszén szabadkutatás, összesen 24 bánya. Biz továbbá az alsó rákosi vaskő és holbaki fekete kőszén területén kivül kutató joggal a baróthi és bodosi barna kőszénre a bibarcfalvi, száldobosi, bardoci és fülei községi határokon levő spath vastelepekre; a veres vaskő kutatása. Rákostól Vargyasig még nincs befejezve; ez utóbbi, az igazgató véleménye szerint, kimeríthetlennek mondható. A fekete kőszén termelése eddigelé kívánt sikert nem adott ugyan, annál fényesebben ütött ki a baróthi barna kőszén bányászat; a baróthi barna kőszéntelep , ga él vastagságú lévén, nem csak a füles kohóműnél szükségelt tűzi anyagot pótolja, s nem csak a vert vas készítésénél van hivatva fontos szolgálatokat tenni, hanem, a létesülendő brassói vaspályavonalhoz való közelségénél fogva, több mint csupán metallurgiai céloknak fog megfelelni. A társulat Szt. Keresztbányánál is nyitott jövedelmes barna kőszénbányát. A társulat, mely elején csak a részkarban volt füles vasművet, néhány erdőnyilat Felső-Rákoson, Dobón, Almás-Lövétén, Hatodon, Dobrottán és Dezsőn és 200 holdnyi földet Brassó mellett mondhatott magáénak, most Fülén az üzlethez szükséges 16 különféle telket, építményt és műszert (ezek között a 30—40,000 mázsa évenkénti termelésre készült olvasztó kohót) állított fel és szerzett meg s a Barótban megnyitandó kőszénbánya közelében hasonlag szerzett illő telket. A fülei vasgyár június 4-től december végéig 4000 mázsát fogott készíteni, ebből 1600 mázsa öntött vas. A társulat készítményei jó minősége bizonyságául a kolozsvári kiállításon nyert bronz érmet említi az igazgató. Az 1858-iki üzleti évre Fülében 80,000 mázsa vaskövet, 30,000 mázsa barna kőszenet és kedvező esetben 12,000 m. holbaki fekete kőszenet reméli; Szt. Keresztbányán pedig 36,000 m.; az erdőkből 8000 köböl fát és 780,000 köb-láb szenet; a fülei olvasztó kohótól 18,000 mázsa vasat, ebből alkalmasint 8000 m. öntött vasat; a fülei és szt. k. bányai müvek reméllhető rudvas-készletét 12,000 m, az öntött vasét 14,000 — összesen tehát 26,000 mázsára — teszi. A reméllhető és a részvényesek közt felosztandó kamatokat és osztalékokat pedig subtractis subtradendis 40,800 ttra. * Hír szerint a 1. f. rendőri hatóság a közlekedés érdekében elhatározta, hogy az utazó kísérete, a törvényes föltételek teljesítése mellett, az igazoló jegybe fölvehető; továbbá hogy a családfő igazoló jegye által a vele utazó neje, kisko- *) És emlékezetébe vissza idézi, hogy a jóreményfoki világkereskedési út felfedezése előtt, egyike azoknak Erdélyen ment keresztül, hol, pl. Besztercén, még ma is fenállnak a raktárak, melyek a Hanzavárosok kereskedését a legtávolabb Kelettel előmozdították. Szerk.