Magyar Futár, 1858 (3. évfolyam, 185-287. szám)

1858-02-21 / 198. szám

Koloszvár 193­ Vasárnap febr. 21. 1858. Megjelenik e lap hetenként kétszer vasárnap és csü­törtök­in. Előfizethetni minden postahivatalnál b­é­r­­mentes levélben vagy helyben a szerkesztői szál­láson k. tordautczai 13 sz. alatt: egy évre 18. félévre 8. negyedévre 3 pfttal HICIttmiL (Har'm­ad-évi folyam.) A hirdetéseit négyszer hasábozott sorának ára­­1 pengő krajcár s ezenkivü­l mindenkori beiktatásért 1 & pkr. kincstári adó. Vidéki hirdetésekkel egyszersmind a díj is beküldendő. Discursusok. III. La morale est obligatoire pour les corps de nations, eomme pour les simples particuliers : eile est le droit commun de 1’ univers. Portalis. (K. N­. I.) (Az emberiség) fejlődésé­ről részletesen írni nem szándékunk, külön­ben is e tárgyban jeles dolgozatok léteznek, melyekből feladatunkra vonatkozólag egy két eszmét csupán csak azért fogunk idézni, hogy kitűnjék, hogy az emberiség is az idő és térben való kifejlődésében logikai egymásu­tánt követ, s hogy az „elszigetelt“ körben óriásinak vélt sok esemény, az „egésznek" folyamát felvéve, alig tűnik fel. Elismert i­­gazság, hogy az anyagi és szellemi erő ki­fejtése azon feladat, melyre az emberi társa­ság utasítva van, hogy e földön célját, me­lyet jóllétnek, közboldogságnak nevezünk, megközelíthesse. A sem szenved kétséget, hogy a kifejlődés többeknek együtt- és köz­­remunkálása által, az úgynevezett polgári társadalomban, eszközöltetik. Ha az emberi­ségnek az idő és térben fejlődését vizsgál­juk, észre fogjuk venni, hogy a társadalma­­kat összetartó institutiók és azoknak formái a vezéreszmék irányában különféleképpen alakultak és változtak; ezeknek különbféle­­sége, bármily jogegyenlőségi tanok dacára, a jövőben is meg­lesz, azon egyszerű okból, mert az egyén sajátsága, mely a természet mivolta, a társadalmak egyéniségére is áthat, itt is ott is a szélsőségek meglévén; ennél fogva bátran lehet állítani, hogy a népfel­­ség eszméjére alapított alkotmányok dacára is a szabadságnak és jogegyenlőségnek gya­korlatilag teljes élvezete éppen úgy, mint a legerőteljesebb autocratia ellenében az abso­­lutismus egyetemisége, mindig az utópiai áb­rándok sorába fognak tartozni. Azonban a századokat rendre véve, ö­­römmel lehet tapasztalni, hogy az emberi­ség, habár lassan és itt ott kivételesen, mégis nagyobb részben folytonos haladásban van. Ha a pogány és keresztény kort párhu­zamosak, a különbség kitűnik, az a személyt elvből dolognak tekintvén,­­ pedig, ha az embervásárt itt ott kivételesen eltűri, de az elvet kárhoztatja, mi pedig minden esetre haladás, a javulás a hiba elismerésén kez­dődvén. A keresztény korban is, különböző idő­szakok szerint, a haladást észrevehetni. Mek­kora a különbség eszmékben a hierarchia legfénylőbb korszaka és a reformatio, a feu­­dum és az emancipatio századai között! A természeti tudományok és a philosophia a vallásban és a politikában mennyi babonát és minő balfogalmakat szüntettek meg! S valljon hizeleghet-e századunk önmagának, hogy utódának mindkettőre nézve javithatót ne fogna hagyni hátra ? A múltnak a jelen­nel egybehasonlítása után, a fejlődés szigo­rú törvényére hivatkozva, legyen szabad sze­rényen kétkednünk. Az emberiség fejlődése közlekedés által eszközöltethetvén, nem szólunk a gőz erejé­ről, mely mind szárazon mind vizen, alig egy pár évtized alatt, már­is mesésnek lát­szó eredményeket idézett elő s a kereske­désnek és az által az anyagi és szellemi jól­létnek a jövőben is potencirozott arányban emeltyűje lesz, *) nem a sajtó óriási erejéről, mely távirdák szárnyain villámsebességgel az emberiséget érintkezésbe hozza, nem a bankok mindenhatóságáról, mely nem csak az adást és verést intézi, hanem a háború és béke ügyének is bérmérője; a többi ta­lálmányok roppant sorozatába se bocsátko­zunk, rövidség okáért csupán csak annyit jegyz­ünk meg, hogy ha a római birodalom legvirágzóbb korát a jelenkori állapotokkal összehasonlítjuk, ez utolsónak a ma felett mind anyagi mind szellemi felsőbbsége kétséget nem szenved és hacsak az egy évtizedi ha­ladást veszszük és a jövőre gondolunk, pél­dául a vasúthálózatot, azon arányban, a­mely­ben Belgium-, Anglia- és Franciaországban már létezik, nem csak honunkban , hanem Északon és Keleten mindenütt, a telegraphi vonalakat az é­­s újvilág között beállottnak gondoljuk : minő könnyűség és gyorsaság a közlekedésben és ez­által minő alkalom a kölcsönös megismerésre, okulásra, méltány­lásra, s ezek folytán a valódi humanitás ki­fejtésére ! Mindezek ellenében meg kell vallani, hogy az emberiség fejlődése rendén a poli­tika némelykor oly alkalmat is felhasznál, melyet a morál megvet. A gyakori esetek közül legyen elég megemlíteni, hogy az an­gol a mákonyügyben Chinával nem régen h­adat folytatott, az amerikai fejér pedig az ősi, de véres bőrű embertársát naponként irtja ki sat. Azonban a fejlődési szükséges­ségnek is megvannak sajátlagos törvényei, melyek a szellemi erőnek a nyers erőt alá­rendelik és fájdalom — de úgy van , hogy nincs állam, melyre kezdetben a civilizálás egy vagy más után ne erőszakoltat­ott volna. Egyébaránt a nyilvánosság és közszellem terjedésével a hajdani, Machiavellitől nem an­nyira roszul tanított, mint inkább tőle roszul eltanult politikai doctrinák a divatból hova­tovább mindinkább mennek ki és a „finis sanctificat media“-féle maximák a jól értel­mezett morállal szemben erej­üket naponként vesztik. Azt sem lehet tagadni, hogy itt-ott a túl­népesedés aggasztó és hogy az úgynevezett proletariusi osztály, az önfentartási ösztöntől kényszerítve, a socialismus és communismus balul felfogott eszméit is, mint a menekülés horgonyát, br­araeusi karokkal ragadta meg. Azonban ha a világ lakatlan részeit tekin­tetbe vesszük, az emberi nem túlnépesedé­sétől nincs miért tartsunk és az itt-ott e te­kintetben felmerült bajt localisnak lehet mon­dani, melyen pedig nem annyira a szaporo­­dást gátoló fibulatiok és más hasonnemű óv­szerek, mint inkább rendszeresítendő telepítés útján lehet és kell is segítni. Mert hogy a philantrop társulatok, melyek pedig az em­beriség dicséretére mondva, az ínség enyhí­tése végett nagyobb meg nagyobb körben működnek, a bajt kiirtsák, lehetlen. Az ily intézetek csak kivételesek és valamint az e­­gyesek fillérei sokat, de mindent nem tehet­nek, úgy a társulatok is az átalános ínséget el nem enyésztethetik. Megengedjük, hogy az institutiók módo­­ sát az általános európai és amerikai söt már Austráliába is elha­zott világszerű pénzkicsiseknek és ezekből folyó egész népek elvesztett csatáihoz hasonlító kereskedési buká­soknak és innen eredő ínség- és nyomorúságnak? Min­den dolognak legalább két oldala van. Szerke­ sitása valamint a birtokosok úgy az iparosok ellenében is a végett követelhető, hogy a lehető legnagyobb számnak alkalma legyen, személyes fáradság útján övéiket táplálhatni s ily értelemben a socialismust és coramu­­nismust, vagy akármi egyébnek is nevezzék az ilyetén törekvést, elfogadjuk; de ha a socialismus azt tenné, hogy a javadalmak főszámra osztassanak ki, a communismus meg azt jelentené, hogy az állodalomban min­den összesítessék, az eféle követeléseket — mint a szabad versenyt megölő, a kifejlődési ösztönt ignoráló, az egyént lelketlen géppé lealázó, s a tulajdon és ipar becsén alapuló állami szerkezeteket megsemmisítő törekvé­seket— józan elménkkel fel nem foghatjuk. Azonban sem hely, sem idő itt akár Fourier­, Owen- Cabetnek, akár Louis Blanc és Proudbonnak doctrináit taglalgatni, habár megengedjük, hogy nincs oly doctrina, mely­ben valami jó ne foglaltatnék, valamint hogy oly institutio sem létezhetik, melynek némi árnyoldala ne volna, mindenesetre kézzel fogható igazság, hogy bizonyos mennyiségű tőke, legyen az birtokba vagy iparba helyez­ve, csakis egy meghatározott népszámot táp­lálhat, az azt túlhaladónak, bárminemű ex­­perimentálás dacára, máshova kell élni men­nie, ha ki nem akarja magát tenni a termé­szet törvényének, mely a bajt kiegyenlíti az által, hogy az erősebb a gyengébbet felfalja. Borzasztó, de úgy van. S­z­i­lág­y-S­o­m­ly­ó. (A törvényes el­járásról. Ill.*) (Vége). Az 1853-ik évi mártius 2-kán kiadott C3. k. nyiltparancs* **) tisztán rendeli, miszerint azon egyének, a kik az egész község területének legalább 2/3-dát birják, a tagosítást rög­tön megindíthatják. Egy kérelmet szerkesztenek, a melyben minden okaikat elősorolják a birtok új elrendezése érdekében és felfejtik azon fogalma­­kat, melyek a tagosítás következtében az azt nem akaró többi birtokosokra is háramlani fognak,­­ továbbá mi­után módon akarják , csak tisztán fel­mérés és kiosztásra akarják-e ? vagy kérik egy­szersmind a legelő, erdő, nádlási arányos illetékek meghatározását is ? Az első folyamodást t­urbá­tszék az említett pa­tens 31-ik §-sa szerint azonnal közli az ellenfelek­kel a kérelmet és 30 napra megidézteti a biróság eb­be. E napon a folyamodó felek kötelesek bebi­­zonyitni a birtok új rendezésének ajánlatos voltát és, hogy semmi a szabályozást gátoló törvényes ok vagy egyéb akadály nem létezik. Erre, a külön­ben már a kérelemben is beadott előterjesztésre, a törvényszék ítéletet hoz: vagy elrendeli a tago­sítást, vagy elmozdítja; ezen ítéletet köteles írás­ba foglalni. Ha ezen ítélet által valamely fél ma­gát terhelve érzi, szabadságában áll az ítélet kéz­besítésétől számítandó 14 nap alatt az úrbéri fő­törvényszékhez felebbezni N. Szebenbe , de ha a 14 nap eltelt, akkor a felebbezésnek nincs helye. Ezen ítélet nyomán csak mérnökkel kell e­­gyezni, a­ki a felmérést lelkiismeretesen hajtsa végre. Ajánlom Erdély birtokos urainak a mérnök­választásban, hogy minden esetre hazafiat vegye­nek fel, a­ki érti a hazai nyelveket, a­ki ismere­tes a hazai körülményekkel. Technikai­ kiképezte­­tésére elég, ha okleveles vagy oly bizonyítvánnyal van ellátva, miből kitetszik, hogy akadémita és minden ágait a technikának végezte. Ezek elég o­­kok megnyugtatni a birtokosokat a mérnök iránt. Az úrbéri­­szék hatáskörével ismeretes legyen, úgy a mezei gazdaságban is legyen ismerete, mert sok ügyes, bajos dolgai közepett csak a mérnököt ta­ * E tekintetben utasítjuk olvasóinkat az ezen lapokban hosz­­szasan előadott „az uzb.­tsz­ékek hatásköre“ cí­mű hivatalos tollból eredeti cikkekre. Szerk. **) Erdélyben ez ügyet az 1854. június 21-diki legf. pátens rendezte. A szövegbeli idézetek e pátensre nem találnak. Szerk.

Next