Magyar Futár, 1858 (3. évfolyam, 185-287. szám)
1858-02-21 / 198. szám
Koloszvár 193 Vasárnap febr. 21. 1858. Megjelenik e lap hetenként kétszer vasárnap és csütörtökin. Előfizethetni minden postahivatalnál bérmentes levélben vagy helyben a szerkesztői szálláson k. tordautczai 13 sz. alatt: egy évre 18. félévre 8. negyedévre 3 pfttal HICIttmiL (Har'mad-évi folyam.) A hirdetéseit négyszer hasábozott sorának ára1 pengő krajcár s ezenkivül mindenkori beiktatásért 1 & pkr. kincstári adó. Vidéki hirdetésekkel egyszersmind a díj is beküldendő. Discursusok. III. La morale est obligatoire pour les corps de nations, eomme pour les simples particuliers : eile est le droit commun de 1’ univers. Portalis. (K. N. I.) (Az emberiség) fejlődéséről részletesen írni nem szándékunk, különben is e tárgyban jeles dolgozatok léteznek, melyekből feladatunkra vonatkozólag egy két eszmét csupán csak azért fogunk idézni, hogy kitűnjék, hogy az emberiség is az idő és térben való kifejlődésében logikai egymásutánt követ, s hogy az „elszigetelt“ körben óriásinak vélt sok esemény, az „egésznek" folyamát felvéve, alig tűnik fel. Elismert igazság, hogy az anyagi és szellemi erő kifejtése azon feladat, melyre az emberi társaság utasítva van, hogy e földön célját, melyet jóllétnek, közboldogságnak nevezünk, megközelíthesse. A sem szenved kétséget, hogy a kifejlődés többeknek együtt- és közremunkálása által, az úgynevezett polgári társadalomban, eszközöltetik. Ha az emberiségnek az idő és térben fejlődését vizsgáljuk, észre fogjuk venni, hogy a társadalmakat összetartó institutiók és azoknak formái a vezéreszmék irányában különféleképpen alakultak és változtak; ezeknek különbfélesége, bármily jogegyenlőségi tanok dacára, a jövőben is meglesz, azon egyszerű okból, mert az egyén sajátsága, mely a természet mivolta, a társadalmak egyéniségére is áthat, itt is ott is a szélsőségek meglévén; ennél fogva bátran lehet állítani, hogy a népfelség eszméjére alapított alkotmányok dacára is a szabadságnak és jogegyenlőségnek gyakorlatilag teljes élvezete éppen úgy, mint a legerőteljesebb autocratia ellenében az absolutismus egyetemisége, mindig az utópiai ábrándok sorába fognak tartozni. Azonban a századokat rendre véve, örömmel lehet tapasztalni, hogy az emberiség, habár lassan és itt ott kivételesen, mégis nagyobb részben folytonos haladásban van. Ha a pogány és keresztény kort párhuzamosak, a különbség kitűnik, az a személyt elvből dolognak tekintvén, pedig, ha az embervásárt itt ott kivételesen eltűri, de az elvet kárhoztatja, mi pedig minden esetre haladás, a javulás a hiba elismerésén kezdődvén. A keresztény korban is, különböző időszakok szerint, a haladást észrevehetni. Mekkora a különbség eszmékben a hierarchia legfénylőbb korszaka és a reformatio, a feudum és az emancipatio századai között! A természeti tudományok és a philosophia a vallásban és a politikában mennyi babonát és minő balfogalmakat szüntettek meg! S valljon hizeleghet-e századunk önmagának, hogy utódának mindkettőre nézve javithatót ne fogna hagyni hátra ? A múltnak a jelennel egybehasonlítása után, a fejlődés szigorú törvényére hivatkozva, legyen szabad szerényen kétkednünk. Az emberiség fejlődése közlekedés által eszközöltethetvén, nem szólunk a gőz erejéről, mely mind szárazon mind vizen, alig egy pár évtized alatt, máris mesésnek látszó eredményeket idézett elő s a kereskedésnek és az által az anyagi és szellemi jóllétnek a jövőben is potencirozott arányban emeltyűje lesz, *) nem a sajtó óriási erejéről, mely távirdák szárnyain villámsebességgel az emberiséget érintkezésbe hozza, nem a bankok mindenhatóságáról, mely nem csak az adást és verést intézi, hanem a háború és béke ügyének is bérmérője; a többi találmányok roppant sorozatába se bocsátkozunk, rövidség okáért csupán csak annyit jegyzünk meg, hogy ha a római birodalom legvirágzóbb korát a jelenkori állapotokkal összehasonlítjuk, ez utolsónak a ma felett mind anyagi mind szellemi felsőbbsége kétséget nem szenved és hacsak az egy évtizedi haladást veszszük és a jövőre gondolunk, például a vasúthálózatot, azon arányban, amelyben Belgium-, Anglia- és Franciaországban már létezik, nem csak honunkban , hanem Északon és Keleten mindenütt, a telegraphi vonalakat az és újvilág között beállottnak gondoljuk : minő könnyűség és gyorsaság a közlekedésben és ezáltal minő alkalom a kölcsönös megismerésre, okulásra, méltánylásra, s ezek folytán a valódi humanitás kifejtésére ! Mindezek ellenében meg kell vallani, hogy az emberiség fejlődése rendén a politika némelykor oly alkalmat is felhasznál, melyet a morál megvet. A gyakori esetek közül legyen elég megemlíteni, hogy az angol a mákonyügyben Chinával nem régen hadat folytatott, az amerikai fejér pedig az ősi, de véres bőrű embertársát naponként irtja ki sat. Azonban a fejlődési szükségességnek is megvannak sajátlagos törvényei, melyek a szellemi erőnek a nyers erőt alárendelik és fájdalom — de úgy van , hogy nincs állam, melyre kezdetben a civilizálás egy vagy más után ne erőszakoltatott volna. Egyébaránt a nyilvánosság és közszellem terjedésével a hajdani, Machiavellitől nem annyira roszul tanított, mint inkább tőle roszul eltanult politikai doctrinák a divatból hovatovább mindinkább mennek ki és a „finis sanctificat media“-féle maximák a jól értelmezett morállal szemben erejüket naponként vesztik. Azt sem lehet tagadni, hogy itt-ott a túlnépesedés aggasztó és hogy az úgynevezett proletariusi osztály, az önfentartási ösztöntől kényszerítve, a socialismus és communismus balul felfogott eszméit is, mint a menekülés horgonyát, braraeusi karokkal ragadta meg. Azonban ha a világ lakatlan részeit tekintetbe vesszük, az emberi nem túlnépesedésétől nincs miért tartsunk és az itt-ott e tekintetben felmerült bajt localisnak lehet mondani, melyen pedig nem annyira a szaporodást gátoló fibulatiok és más hasonnemű óvszerek, mint inkább rendszeresítendő telepítés útján lehet és kell is segítni. Mert hogy a philantrop társulatok, melyek pedig az emberiség dicséretére mondva, az ínség enyhítése végett nagyobb meg nagyobb körben működnek, a bajt kiirtsák, lehetlen. Az ily intézetek csak kivételesek és valamint az egyesek fillérei sokat, de mindent nem tehetnek, úgy a társulatok is az átalános ínséget el nem enyésztethetik. Megengedjük, hogy az institutiók módo sát az általános európai és amerikai söt már Austráliába is elhazott világszerű pénzkicsiseknek és ezekből folyó egész népek elvesztett csatáihoz hasonlító kereskedési bukásoknak és innen eredő ínség- és nyomorúságnak? Minden dolognak legalább két oldala van. Szerke sitása valamint a birtokosok úgy az iparosok ellenében is a végett követelhető, hogy a lehető legnagyobb számnak alkalma legyen, személyes fáradság útján övéiket táplálhatni s ily értelemben a socialismust és coramunismust, vagy akármi egyébnek is nevezzék az ilyetén törekvést, elfogadjuk; de ha a socialismus azt tenné, hogy a javadalmak főszámra osztassanak ki, a communismus meg azt jelentené, hogy az állodalomban minden összesítessék, az eféle követeléseket — mint a szabad versenyt megölő, a kifejlődési ösztönt ignoráló, az egyént lelketlen géppé lealázó, s a tulajdon és ipar becsén alapuló állami szerkezeteket megsemmisítő törekvéseket— józan elménkkel fel nem foghatjuk. Azonban sem hely, sem idő itt akár Fourier, Owen- Cabetnek, akár Louis Blanc és Proudbonnak doctrináit taglalgatni, habár megengedjük, hogy nincs oly doctrina, melyben valami jó ne foglaltatnék, valamint hogy oly institutio sem létezhetik, melynek némi árnyoldala ne volna, mindenesetre kézzel fogható igazság, hogy bizonyos mennyiségű tőke, legyen az birtokba vagy iparba helyezve, csakis egy meghatározott népszámot táplálhat, az azt túlhaladónak, bárminemű experimentálás dacára, máshova kell élni mennie, ha ki nem akarja magát tenni a természet törvényének, mely a bajt kiegyenlíti az által, hogy az erősebb a gyengébbet felfalja. Borzasztó, de úgy van. Szilágy-Somlyó. (A törvényes eljárásról. Ill.*) (Vége). Az 1853-ik évi mártius 2-kán kiadott C3. k. nyiltparancs* **) tisztán rendeli, miszerint azon egyének, a kik az egész község területének legalább 2/3-dát birják, a tagosítást rögtön megindíthatják. Egy kérelmet szerkesztenek, a melyben minden okaikat elősorolják a birtok új elrendezése érdekében és felfejtik azon fogalmakat, melyek a tagosítás következtében az azt nem akaró többi birtokosokra is háramlani fognak, továbbá miután módon akarják , csak tisztán felmérés és kiosztásra akarják-e ? vagy kérik egyszersmind a legelő, erdő, nádlási arányos illetékek meghatározását is ? Az első folyamodást turbátszék az említett patens 31-ik §-sa szerint azonnal közli az ellenfelekkel a kérelmet és 30 napra megidézteti a biróság ebbe. E napon a folyamodó felek kötelesek bebizonyitni a birtok új rendezésének ajánlatos voltát és, hogy semmi a szabályozást gátoló törvényes ok vagy egyéb akadály nem létezik. Erre, a különben már a kérelemben is beadott előterjesztésre, a törvényszék ítéletet hoz: vagy elrendeli a tagosítást, vagy elmozdítja; ezen ítéletet köteles írásba foglalni. Ha ezen ítélet által valamely fél magát terhelve érzi, szabadságában áll az ítélet kézbesítésétől számítandó 14 nap alatt az úrbéri főtörvényszékhez felebbezni N. Szebenbe , de ha a 14 nap eltelt, akkor a felebbezésnek nincs helye. Ezen ítélet nyomán csak mérnökkel kell egyezni, aki a felmérést lelkiismeretesen hajtsa végre. Ajánlom Erdély birtokos urainak a mérnökválasztásban, hogy minden esetre hazafiat vegyenek fel, aki érti a hazai nyelveket, aki ismeretes a hazai körülményekkel. Technikai kiképeztetésére elég, ha okleveles vagy oly bizonyítvánnyal van ellátva, miből kitetszik, hogy akadémita és minden ágait a technikának végezte. Ezek elég okok megnyugtatni a birtokosokat a mérnök iránt. Az úrbériszék hatáskörével ismeretes legyen, úgy a mezei gazdaságban is legyen ismerete, mert sok ügyes, bajos dolgai közepett csak a mérnököt ta * E tekintetben utasítjuk olvasóinkat az ezen lapokban hoszszasan előadott „az uzb.tszékek hatásköre“ című hivatalos tollból eredeti cikkekre. Szerk. **) Erdélyben ez ügyet az 1854. június 21-diki legf. pátens rendezte. A szövegbeli idézetek e pátensre nem találnak. Szerk.