Magyar Futár, 1858 (3. évfolyam, 185-287. szám)
1858-06-03 / 227. szám
Kolozsvár Megjelenik e lap hetenként kétszer vasárnap és estttart Ukttn. Előfizethetni minden postahivatalnál bérmentes levélben vagy helyben a szerkesztői szálláson a kis Szamos mellett, az úgy nevezett Bayerkert 413 sz. alatt, egy évre 13. félévre öt negyedévre Softtal (Harmadévi folyam.) Csütörtök jun. A hirdetések négyszer hasábozott sorának ára 4 pengő krajcár s ezenkívül mindenkori beiktatásért 15 pkr. kincstári adó. Vidéki hirdetésekbe egyszersmind a díj is beküldendő. Igénytelen szózat a hazai história ügyében. „Viribus unitis.“ Az ó kor kilenc múzsái közül egynek sem voltak kis hazánkban annyi tisztelői, mint a komoly vésőt forgató Klipnak. És e tisztelők száma korunkban sem apadott. Mindazáltal birunk-e már hazánk történetével ? Múzsánk honi kegyenceinek legkedveltebbje, gróf Kemény József, azt mondá: kortársaink feladata e tekintetben csak az anyagok szorgalmas megszerzése lehet, a mester, ki e megszerzett anyagokból fölépítendi hazánk történetének büszke palotáját, később kornak gyermeke leend. És ez anyag megszerzési tisztet nálánál derakasabban senki sem teljesítette. Mit egy emberélet lelkesedett, fáradhatlan munkássága tehet, azt ő megtette. Vannak-e követői az Erdély történetének roppant tengerére bocsátkozottnak ? Vannak, szava nem hangzék el a pusztában. Társulatok és egyesek hangya-szorgalommal hordják ama díszes épület számára a szükséges anyagokat De elégséges-e, mi eddig e téren történt? A haza közhálájára érdemesek gróf Mikó Imre füzetei; nagybecsüek a „Verein für siebenbürgische Landeskunde“ minden évben kiadott „Archiviójának kötetei; dicséretre méltók Ackner Mihály, Schuler Fridrik, Schuller Károly, Teutsch és mások munkálatai, de mi ez a feladat roppant terjedelméhez képest? Erdély régiségei, az egyházi történetek némely speciális ágainak, olykor a felekezetesség határain túl nem ható illustratioja; egyes népnek története mindaz, mit eddig leírunk. Hol Erdély valamennyi népeinek okadatolt ismertetése? Hol a különféle hitfelekezetek minden phasisait élénkbe állító munkák? Ki merítette ki hazánknak a külföldhöz és különösen Törökországhoz való viszonyait? Tökéletesen bírjuk-e, mi hazánk Magyarországtól lett elszakadását illeti ? Nem mondom, hogy mindez terra incognita előttünk, de bevégzett munkával egy ága sem bir honi történeteinknek. Mi tehát a teendő? Szerény véleményünk szerint a következőknek létesítése volna szükséges: 1. a köz és magánlevéltárakban találtató okmányok kiadását nagyobb mértékben folytatni. 2. Erdély különböző hitfelekezeteinek országul, zsinatul hozott végzéseit összeszedni és kiadni. 3. A „Verein für siebenbürgische Landeskunde“ címü egyletet tettlegesen, nem csak név szerint, általános, országos egyletté átalakítani, melynek évi gyűlésein a magyar, német és — mint közvetítő — a latin nyelv volnának a közlekedés egyenjogú eszközei. 4. Ez Egylet kebeléből a segesvári mellékegylet mintájára több fiókegyletet alakítani. 5. Az egylet évkönyveibe a senkitett nyelvek valamennyien írott munkálatokat fölvenni. Hazánk történetei e három nyelven vannak írva, tudásukat ezután sem nélkülözhetendi egy történetíró is. Egyik volt társnemzetünk némi tekintetben e téren már megelőzött. Biztos kútfőkből tudjuk ugyanis, hogy az ágostai hitvallású egyházi főtanács a történelmi anyagnak, mely a régi zsinatok és egyházlátogatások cikkeiben, egyházi törvények és káptalani (esperesi) intézményekben foglalva a levéltárakban feltalálható, összegyűjtését és egy Codex ecclesiasticus alakjában kiadását elhatározta, e codex szerkesztésével Teutsch igazgatót bízván meg, kinek az illetők segédkezet nyújtani köteleztettek, így az ágostai hitvallásnak számára egyházjogot szerkesztőidnek, melynek összeírását helytartói titoknak Ranicher úr volt szives felvállalni, íme mindjárt 2-dik pontunknak egy részben való létesítése. S hol volna e fiókegyletek helye? Hazánk nagyobb tanodáinak helyein: Kolozsvártt, Brassóban, Maros-Vásárhelyen, Besztercén, Csikban , Károly-Fejérvártt és Segesváron. S ha ez egylet ilyképpen országosittatván, választmánya Szebenben székelve, kezelési nyelvül a németet tartaná meg, mi állhatna útjában annak, hogy a Kolozsvártt állítandó Múzeum hasonlólag országosittatván magyar administratioval végül megalapitassék? Kettős kapcsa a kölcsönös, legszebb, mert szellemi téren viruló, érintkezésnek fonná át a honnak közös gyermekeit legderekabb, mert intelligens fiaiban, * *3 Ompolyi. Nyilvános köszönet Báró Jósika Lajos ur ő nagysága, az erdélyi cs. k. úrbéri főtörvényszék elnöke, udvari tanácsos, cs. kir. kamarás és a szent István-rend lovagja, városunkból a közhaza szent ügyének előmozdítására eltávozván , jótékonysága és nemes szive szép bizonyítványát hagyta hátra az által, hogy test-gyakoroat készületeit, melyek 500 pftnál többet érnek, a kolozsvári rom. kath. nagy gymnasiumnak nagylelküleg odaajándékozni méltóztatott; miért az örök hálára kötelezett szülők és tanuló ifjúság nevében forró köszönetét nyilvánítja a nevezett tanintézet tanári kara. * Amint mai hirdetési lapunk felhívásából kitetszik, a kolozsvári úrbéri törvényszék az első, mely előtt tagosítási per indult meg. A jó példa meg van adva, a többi vidékek földbirtokosainak csak követni kell. * Múlt hó közepén tartották Bécsben gróf Andrássy György nagymaga elnöklete alatt az austriai birodalom bányászai évi közgyűléseket. Ennek végével ministeri tanácsos Wiesner úr az austriai ércbánya-művelésről néhány érdekes adatot terjesztett elő, melyeket közölni érdekesnek véljük. 1855-ben az érctermelés értéke 70 milliót tett, a felhasznált szén és nyersanyag pedig 24 millióra ment; a nemzeti gazdaság tehát 46 millióval szaporodott. Ez érték előállításán összesen 112,000 munkás dolgozott, kiknek mindenikére közép számítással 160 és a vasbányászatnál 200 ft évi kereset esett. Mindenik munkás összes termelése 700 ftra rúgott, miből az ő keresetét és a nyersanyagot lehúzva, a közgazdagságnak 450 ft maradott. Legtöbb szaporodás a vastermelésnél mutatkozik, míg a nemes ércek a termelési áron alul állanak. A munkásokra gondoskodást 355 testvérláda könnyíti, 3,300,000 pft vagyonnal. * (A telekkönyvek) Magyarországra bevitelének előmunkálatai felett adott kimutatás szerint az. év első negyedében, a következő főtörvényszékek kerületeiben, u. m. a budapestiben 86,382, a posonyiban 86,491, a sopronyiban 113,950, az eperjesiben 56,619 és a nagyváradiban 94,244 földparcellát helyszíneltek. Egészben véve, Magyarországon az eddigi helyszínelt földparcellák száma 11,096,539-re ment. * A Pottendorfban, hg. Eszterházy jószágán, múlt hó 26-dikán tartott lóugratás (Steeple-chase) alkalmával gr. Zichy Rudolf lova oly erősen öszszeütközött a jelen volt és hasonlóképp ugratni rohant volt Vilmos főherceg ő fensége lovával, hogy mindkettő azonnal összerogyott. A császári főherceg szerencsére nem kapott semmi tetemes sérülést s még azon este visszatért Bécsbe. Gróf *) E szép és hazafias javaslatot olvasóink komoly figyelmébe ajánljuk. Szerk. Zichy is csak könnyű sértést szenvedett, de lova halva maradt a téren. (Az őrültek helybeli intézete), mely ideiglenesen a felállítandó országos tébolyda helyét pótolja, jelenleg 28 elmebeteget számít, kik többnyire csendesen viselik magukat. * (Egy palotás ház) van b. Farkas utcában, évtizedek óta bevégzetlen állapotban. Zápor és vihar által megtépett fekete falai, melyek eddig nem éppen a legszebben meredtek ég felé, most már — mint az előkészületekből következtetni lehet — végre fedél alá fognak jutni. Valóban ideje is volt már, hogy üssön az átalakítás órája . (An. váradi vasút első import alaja) Kolozsváron — nehezen találná ki az olvasót a „gotscheber“-ek és savoyardok. Az első, úgy látszik, sikerült, mert darab idő óta a hibás narancs ára 4 pkr, de a második okvetlenül el fog ismét tűnni. A kis Savoyard az ő tamburinója idétlen cincogásával és madárnyelvével nem hogy magához vonzaná, hanem még elkergeti a gyermekeket. Bodola Károlyné, született Kovács Róza, a bű nő és jó anya, tüdősorvadás következtében, múlt vasárnap a jobb életre szenderült. Három kisded, a vigasztalatlan férj, jó rokonok és barátok siratják a boldogult kimrultát. Béke poraira (Ba lá zs S á dor), ki jó darabig félretette volt a pennát, ismét elővette e fegyvert, „melyen kivid nincsen számodra“ . . . más menedék. A „Szépirodalmi Közlöny“ olvasói örvendhetnek azon szép és szellemdús tárcáknak, melyekben ugyan az író uralkodó érzése, a fájdalom, adja a tónust, de azért is van oly sok igaz bennök, mert mi igazabb mint a fájdalom! Székelyu d va rh e ly, május 19. Kit a hálás szeretet mély tiszteletének tárgyául annyi ezerek közül oly kegyeletteljesen kiválaszt: annak bárminő időpontban, bárminő körülmények közt legtisztább hódolatát és törhetlen ragaszkodását ünnepi fénnyel kimutatni soha sem késett. Boldog a kor, melynek gyermekei ezt értve, igy tesznek, nemesen háttérbe szorítván a hideg szokás nyűgével békázott álérzet fattyú kinövését, s keblök szent hivatásának méltó érzetében szivnyiltsággal köszöntik az emberiség boldogsága fölött őrködő nemes lelkeket, különösen pedig azokat, kik nemzetük javát munkáló lankadatlan fáradozásukkal önáldozólag szentelik oda drága életöket. Valóban nincs szebb és, mondhatnám, meghatóbb viszony, mint azon szellemi összeköttetés, mellyel e nép buzgó föpásztorához viseltetik. Fényes tanúság erre a mai nap. Ugyanis alig hangzott el, hogy jó a föpásztor, már az egész város ünnepies díszt öltött. A polgárok felállított diszes zászlós sora, a lovasok keleti vérű fürgesége, az örömben úszó népcsoport tarkasága, a tüzes fiatalság gyönyörben lángoló vidorsága : mindannyi szembetűnő jelei valának azon határtalan tiszteletté nyilvánításának, mellyel e nép oly nagy jótevője iránt viseltetik. És kit oly forrón várt, esti 6 órakor mégis érkezett. A főpásztor egyenesen a plébániába indult, hová őt a harangok ünnepies zúgásával versenyzett hullámzó népsokaságnak örömzajos éljenzése kisérte. Itt pedig a helybeli hivatali testületek, papok, tanárok és tanulók üdvözlék a magas érkezőt, mely diszes fogadtatás annál szebben tűnt fel, mivel az idő, mely csaknem májusban mindeddig hideg-szeles kedvében érezhetőleg borongott — s szeszélyességével összetörte a 17-dikére rendezett nagyszerű majálist, kárpótlásul adván helyette az elég erős, de fel nem ismerhető kárt tett jégesőt — ma szép és tisztán derült meleg nappá változott. A tanuló ifjúság a szép időt és kedves alkalmat felhasználva, esti 10 órakor nagy számú hallgatók seregétől és a lobogó fáklyák fényétől körülfonva, alkalmi és más remek dalokat általános tetszést kiérdemelt meglepő szabatossággal hallott G. J. tanár úr szakavatott vezérlete alatt Minden dalt egy-egy alkalmi beszéd követett, mire ő excája örömteli keblének szivet és lelket meginditó hathatós szavaival fordult hozzájok, hogy őket az erény-, vallásosság-, szorgalom- és engedelmességre, melyekben eddig is fénylettek, még inkább buzdítaná. Lelkes beszéde végén három-