Magyar Futár, 1858 (3. évfolyam, 185-287. szám)
1858-09-19 / 258. szám
Kolozsvár 25§. Megjelenik e lap hetenként kétszer vasárnap és csütörtökin. Előfizethetni minden postahivatalnál bérmenteslevélben vagy helybena szerkesztői szálláson a kis Szamos mellett, az úgy nevezett Bayerkert 413 sz.alatt, egy évre 13. félévre 6, negyedévre 3 pfttal MAGYAR FUTÁR. (Harmad-évi folyam.) Vasárnap sept. 19. 185. A hirdetése hasábozott sorának pengő krajcár s ezenkívül mindenkori beiktatásért 16 pkt. kincstári adó. Vidéki hirdetésekkel egyszersmind a díj is beküldendő. Az October—decemberi utolsó évnegyedre előfizethetni helyben a szerkesztői szálláson vagy Stein J. könyvárus urnái, vidéken minden cs. kir. postahivatal által bérmentes levelekben. Évnegyedi előfizetési díj S ftp. Politikai szemle. A történetcsinálásnak is megvan éppen az a sorsa, ami minden más mesterségnek. Ahol valamely államban a történelem csendben, de a belfejlődés annál biztosabb útján, készül, oda nem igen irányul a világ figyelme, mert hiszen azt mondják: ahol minden a maga rendjén történik, ott minden okos ember előre tudja megjósolni, mily rendben fogják egymást követni az események. De ahol nagy zajjal, úgy csattanósan csinálják a történetet, oda feszült figyelemmel függeszti az egész világ szemeit, mert hiszen ott meglepetéseket várunk, nem sejtett, nem remélt dolgokat. És a szemleiről hódol a divatnak, és ír arról, amiről a közönség legjobban szeret olvasni, tehát Törökországról, Indiáról, Chináról s más ily háborús világrészekről. Szegény törökök! Ugyan megváltozott a sorsuk, és amíg ők hajdan a világot árasztották el hadaikkal és fegyvereik zajával, ma a világ hadai és fegyverzaja tölti el az ők országát; hajdan Európát kellett védeni ellenök, ma már oda jutottak, hogy Európa egyik része ellen a másik kell, hogy védje őket. És hogy találják ők magukat e védelem alatt? Meglehetősen roszul. Természetes dolog, hogy a védelmeket önkényt ajánlott hatalmasságok, ezt nem tették ingyen, az az, habár anyagi nyereményekre nem tartanak is igényt, legalább azt kívánják, hogy a Szultán kül- és belpolitikájában fogadja el tanácsadásaikat, vagyis magyarán megmondva tegye azt, amit ők akarnak. Természetes továbbá, hogy ily körülmények közt Árgus-szemekkel őrzik egymást, nehogy valamelyik befolyása a török ügyekre a másiké felett túlsúlyt nyerjen, és ha ily alkalommal egymásra neheztelnek, a szegény török kell, hogy az árát megadja. Másképp nem is volna magyarázható azon ingatag politika, amelynél fogva ugyanazon egy hatalmasság a töröknek ma hű barátja és holnap ellensége. Csak nem rég láttuk, hogy Franciaország a montenegróiak mellett, a török kormány ellen lépett fel, és ugyanazon török birodalom épsége ellen működött úgy ezen mint a Dunafejedelemségek szervezése ügyében, amelyet csak rövid idővel azelőtt roppant pénz- és emberáldozattal védett a Dobrudjában és Krímben az orosz hatalmaskodás ellen. Az angolok meg előbb hadierővel támogatják a török kormány hatalmát és tekintélyét, azután meg neki állanak és csupa türelmetlenségből a Dseddah bombázásával gyógyíthatlan sebet ejtenek rajta. Legújabban a „Times“ éppen egyenesen neki esik a török birodalomnak, és fejtegetvén, hogy annak végképpi felbomlását csak is az angol és francia civilizatio akadályoztathatja meg, keserű kifakadásokkal számlálja elé, mennyi nehézséggel kell még az angoloknak megküzdeniök, amíg Törökország polgárosításának nagy feladatát megoldhatják. Érdemes erre nézve a „Times“ saját szavait ideigtatni: Tekintsük meg nyugodtan, úgymond, azon feladatot, amelynek megoldását elvállaltuk Törökországban. A megoldás nemleges része elég egyszerű volt, azt be is végeztük. Nem hagytuk Törökországot orosz hatalom alá esni. De Törökország százféleképpen pusztulhat el Oroszország egyenes behatása nélkül is, amint egy egy beteg is meg szokott halni valami halálos betegségben orvosi segély nélkül is. Először is Törökország— azaz legalább mostani kormánya — kétségtelenül tönkre teszi magát, ha magára lesz hagyatva. Az alap, amelyen mi tartós épület emelésére vállalkoztunk, a legrothadtabb és leggyengébb, amelyet csak képzelni lehet. Nincs nekünk itt dolgunk egy túlfinomítás által elmecserészett, saját erőlködéseiben kimerült polgárisodással, hanem valami sokkal roszabbal, bomladozó barbársággal van bajunk, oly fajjal,amely mindent elpusztítván maga körül azáltal maga magát is elpusztította. Constantinápoly bevétele óta a törökök a készből éltek; ők csak egy keresetmódot ismertek — a rablást, amely a győzelemmel jár, és így éppenségesen neki ültek, hogy a dicsőséggel zsákmányul nyert örökséget megegyék. Akármely más vidéken ezzel csakhamar meglettek volna, de a gyengesége mellett mégis rendszerető byzánci császároktól felhalmozott kincsek oly mesések voltak, oly határtalanok az ország segédforrásai, égalja bujasága, és földje termékenysége, hogy e falánk sáskákat 400 esztendeig táplálta, a nélkül, hogy a magok csinálta éhségben elhaltak volna. De már most beállanak a 400 éves pusztítás következményei. — Itt már most áttér a szultán udvara tékozlásaira, és a pénzügy rendezésének lehetetlenségét következtetvén belőle, egyenesen kimondja, hogy a török állam újjászületéséből a török elemet merőben ki kell zárni. Végre így fejezi be okoskodását. A szellem, amelynek e zűrbe rendet kell hoznia, Angolhon és Franciaország (és Austria!) polgárisodásának szelleme, amely a követek által hat a török kormányra. De itt is alig fognak az eszközök megfelelni a célnak. Senki se állhat jót a két követ folytonos egyetértéséről, miután azoknak nemcsak Törökország hanem saját nemzeteik érdekeit is szemmel kell tartaniok, és nem egyszer kísértetbe jöhetnek, hogy a maguk befolyását eleibe tegyék Törökország javának. Mert tegyük, hogy egyet fognak érteni: várjon meglesz-e a török kormányban az erő vagy a jó akarat kívánataikat teljesíteni ? Igaz, hogy a szultán most financiális reformerré, azaz pénzkölcsönzővé lett, de ha majd a kezében lesz a pénz, vájjon nem fog e visszaesni a tékozlás rendszerébe a melynek magát oly hosszasan és tudva odaengedte volt ? ... A „Times“ ilyetén okoskodása mellé a furcsaság tekintetéből ide tesszük Palmerston nyilatkozatát ugyan ez ügy felett, amikor Párisban valaki azt kérdezte tőle, hogy hiszi-e Törökország újjászületésének lehetőségét. A lord azt felelte: Bizonyosan hiszem, és a szultánnak nincs másra szüksége, mint hogy hagyják őt magára, és engedjék, hogy tegyen szabadon úgy , mint maga akar. Emlékszem, tette hozzá mosolyogva, hogy sok évvel ezelőtt egy londoni utcában egy ember futott utánam, és arra figyelmeztetett, hogy zsebkendőm kilóg a zsebemből, én nevetve azt mondtam neki: „ha ön ki nem húzza,bizonyosan nem fog kihullani“ és ugyanazt mondhatná a porta európai barátjainak is. Egyébiránt Austria és Angolhan el vannak határozva, egész határozottsággal ellenállani Oroszország és Franciaország terveinek Montenegro terület nagyobbítása iránt, amelyet hír szerint Páriából megígértek Danilo hercegnek. Hogy a francia kormány az ez ügyben vett állásához hű akar maradni, bizonyítja az is, hogy a Gravosa elibe érkezett francia hajóhadat a napokban ismét egy aviso-gőzössel szaporította. Bécs, sept. 9. A déli államvasút eladása szinte bevégzett tény. A vevők nem csak ezt, hanem a sziszeki és karinthiai vonalat is átveszik, és így a Prága-Pilseni vasútvonalat kivéve, minden ez utolsó években engedményezett vasutak bevégzése biztosítva van. A déli vasút vevői hallomás szerint a keleti vonal átvételére is ajánlkoztak, ha megkaphatnák. :* Biztos kútfőből értesülünk, hogy már csakugyan lesz Kolozsvárit takarékpénztárunk. A kezdemény most a m.helytartóságtól indult ki és igy semmi kétségünk, hogy minél hamarább létesülni fog. * Erdélyi generál-kormányzóig Liechtenstein Frigyes magassága i. h. 13-kán indult el Bécsből Szebenbe. * Fogorvosainkat figyelmeztetjük azon a pesti fogorvosoktól is már legjobb sikerrel és a fogfájásban szenvedő emberiség nagy vigasztalására alkalmazásba vett új találmányra, amelynél fogva galvanismus segítségével fájdalom nélkül húzzák ki az alkalmatlankodó fogakat. Természetesen úgy értjük a fájdalmatlanságot, hogy a patiensnek nem fáj. * Azon császári rendelet folytán, amelynél fogva f. é. novembertől kezdve a külföldi ezüstpénzek törvényes forgalma megszűnik, a m.pénzügyministérium határozatokat bocsátott ki, amelyekből következőket emelünk ki: Külföldi ezüstpénzeknek veendők mindazok, amelyek nem hordják az austriai fejedelmi bélyeget, vagy oly pénzverde bélyegét, amely jelenleg a birodalom területébe van foglalva, mint pl. a német lovagrend, a Salzburgi v. Olmützi érsekség és a Gurki püspökség pénzei. Mindazon külföldi ezüstpénzek, amelyek 1858 október 31-kén túl kivételesen jutnának a pénztárakhoz vagy hivatalokhoz, akár fizetésben, akár a kormánynyal szembe felvállalt kötelezettség biztosítására, mint nem pénztárnak tekintendők, és azokkal a fennálló rendeletek értelmében kell bánni. A pénztárak és hivatalok már mostantól kezdve ne adjanak ki külföldi ezüstpénzeket Mindezen rendeletek kiterjednek a belföldi de nem austriai bélyegű pénzekre is. * A varsói hadgyakorlatokra Sz. Pétervárról a cs. k. főhercegek Bécsben is kaptak meghívást, a melynek következtében Vilmos főherceg ő cs. kir. fensége, f. hó vége felé Varsóba fog indulni Sándor császár üdvözlésére. * A legközelebbi felségsértési perben Lembergben elítélt és a legfelsőbb császári kegyelembe ajánlott egyének mindannyian részesültek kegyelmezésben, a halálos büntetések börtönre, a börtönbüntetések rövidebb időre vannak leszállítva. * A kegyes tanítórend pesti házában, a jövő iskolaév kezdetével, célszerűen rendezett convictust fog beállítani. * Nagy-Becskereken a kerületi hivatal épületében levő cs. k. adóhivatal pénztárszobáját f. hó 9-kén éjjel felvették, és onnan a Wertheim féle pénztárládát a benne levő 10,000 pfttal együtt ellopták ; a tolvajok azonban hasztalanul kísérelték meg a láda kibontását, és így a Tisza partjára elhányták, ahol egész tartalmával együtt jól bezárva megkapták. Ez újabb fényes bizonysága e szekrények célszerűségének. * Azon kérdésben: várjon a csőd alá esett kereskedő folytathatja-e tovább üzletét, miután hitelezőivel kibékült, a nélkül, hogy újra kimutassa tőkéjét a sopronyi kereskedelmi kamara jul. 7-ki ülésében felsőbb helyen egy indítványt tett, mely.