Magyar Futár, 1858 (3. évfolyam, 185-287. szám)

1858-09-19 / 258. szám

Kolozsvár 25§. Megjelenik e lap hetenként kétszer vasárnap és csü­törtöki­n. Előfizethetni minden postahivatalnál b­ér­men­teslevélben vagy hely­bena szerkesztői szál­láson a kis Szamos mellett, az úgy nevezett B­a­y­e­r­­kert 413 sz.alatt, egy év­re 13. félévre 6, negyed­évre 3 pfttal MAGYAR FUTÁR. (Harmad-évi folyam.) Vasárnap sept. 19. 185. A hirdetése hasábozott sorának pengő krajcár s ezenkívül mindenkori beiktatásért 16 pkt. kincstári adó. Vidéki hirdetésekkel egyszersmind a díj is beküldendő. Az October—decemberi utolsó évnegyedre előfizethetni helyben a szerkesztői szálláson vagy S­t­e­i­n J. könyvárus urnái, v­i­d­é­k­e­n minden cs. kir. postahivatal által bérmentes levelekben. Évnegyedi előfizetési díj S ft­p. Politikai szemle. A történetcsinálásnak is megvan éppen az a sorsa, a­mi minden más mesterségnek. A­hol valamely államban a történelem csend­ben, de a belfejlődés annál biztosabb útján, készül, oda nem igen irányul a világ figyelme, mert hiszen azt mondják: a­hol minden a maga rendjén történik, ott minden okos em­ber előre tudja megjósolni, mily rendben fogják egymást követni az események. De a­hol nagy zajjal, úgy csattanósan csinálják a történetet, oda feszült figyelemmel függeszti az egész világ szemeit, mert hiszen ott meg­lepetéseket várunk, nem sejtett, nem remélt dolgokat. És a szemleirő­l hódol a divatnak, és ír arról, a­miről a közönség legjobban szeret olvasni, tehát Törökországról, Indiáról, Chináról s más ily háborús világrészekről. Szegény törökök! Ugyan megváltozott a sor­suk, és amíg ők hajdan a világot árasztották el hadaikkal és fegyvereik zajával, ma a világ hadai és fegyverzaja tölti el az ők országát; hajdan Európát kellett védeni ellenök, ma már oda jutottak, hogy Európa egyik része ellen a másik kell, hogy védje őket. És hogy találják ők magukat e védelem alatt? Meg­lehetősen roszul. Természetes dolog, hogy a védelmeket önkényt ajánlott hatalmasságok, ezt nem tették ingyen, az az, habár anyagi nyereményekre nem tartanak is igényt, leg­alább azt kívánják, hogy a Szultán kü­l- és belpolitikájában fogadja el tanácsadásaikat, vagy­is magyarán megmondva tegye azt, a­mit ők akarnak. Természetes továbbá, hogy ily körülmények közt Árgus-szemekkel őrzik egymást, nehogy valamelyik befolyása a török ügyekre a másiké felett túlsúlyt nyerjen, és ha ily alkalommal egymásra neheztelnek, a szegény török kell, hogy az árát megadja. Másképp nem is volna magyarázható azon ingatag politika, a­melynél fogva ugyanazon egy hatalmasság a töröknek ma hű barátja és holnap ellensége. Csak nem rég láttuk, hogy Franciaország a montenegróiak mellett, a török kormány ellen lépett fel, és ugyana­zon török birodalom épsége ellen működött úgy ezen mint a Dunafejedelemségek szer­vezése ügyében, a­melyet csak rövid idővel azelőtt roppant pénz- és emberáldozattal vé­dett a Dobrudjában és Krímben az orosz hatalmaskodás ellen. Az angolok meg előbb hadierővel támogatják a török kormány ha­talmát és tekintélyét, azután meg neki álla­nak és csupa türelmetlenségből a Dseddah bombázásával gyógyíthatlan sebet ejtenek rajta. Legújabban a „Times“ éppen egyene­sen neki esik a török birodalomnak, és fej­tegetvén, hogy annak végképpi felbomlását csak is az angol és francia civilizatio akadá­lyoztathatja meg, keserű kifakadásokkal szám­lálja elé, mennyi nehézséggel kell még az angoloknak megküzdeniök, a­míg Törökor­szág polgárosításának nagy feladatát meg­oldhatják. Érdemes erre nézve a „Times“ saját szavait ide­igtatni: Tekintsük meg nyu­godtan, úgymond, azon feladatot, a­melynek megoldását elvállaltuk Törökországban. A megoldás nemleges része elég egyszerű volt, azt be is végeztük. Nem hagytuk Törökországot orosz hatalom alá esni. De Törökország száz­féleképpen pusztulhat el Oroszország egyenes behatása nélkül is, a­mint egy egy beteg is meg szokott halni valami halálos betegségben orvosi segély nélkül is. Először is Törökor­szág— azaz legalább mostani kormánya — kétségtelenül tönkre teszi magát, ha magára lesz hagyatva. Az alap, a­melyen mi tartós épület emelésére vállalkoztunk, a legrot­­hadtabb és leggyengébb, a­melyet csak kép­zelni lehet. Nincs nekünk itt dolgunk egy túlfinomítás által elmecserészett, saját eről­ködéseiben kimerült polgárisodással, hanem valami sokkal roszabbal, bomladozó barbár­sággal van bajunk, oly fajjal,amely mindent elpusztítván maga körül azáltal maga magát is elpusztította. Constantinápoly bevétele óta a törökök a készből éltek; ők csak egy ke­­resetmódot ismertek — a rablást, a­mely a győzelemmel jár, és így éppenségesen neki ültek, hogy a dicsőséggel zsákmányul nyert örökséget megegyék. Akármely más vidéken ezzel csakhamar meglettek volna, de a gyen­gesége mellett még­is rendszerető byzánci császároktól felhalmozott kincsek oly mesé­sek voltak, oly határtalanok az ország se­gédforrásai, égalja bujasága, és földje termé­kenysége, hogy e falánk sáskákat 400 esz­tendeig táplálta, a nélkül, hogy a magok csinálta éhségben elhaltak volna. De már most beállanak a 400 éves pusztítás követ­kezményei. — Itt már most áttér a szultán udvara tékozlásaira, és a pénzügy rendezé­sének lehetetlenségét következtetvén belőle, egyenesen kimondja, hogy a török állam új­jászületéséből a török elemet merőben ki kell zárni. Végre így fejezi be okoskodását. A szellem, a­melynek e zűrbe rendet kell hoz­nia, Angolhon és Franciaország (és Austria!) polgárisodásának szelleme, a­mely a köve­tek által hat a török kormányra. De itt is alig fognak az eszközök megfelelni a célnak. Senki se állhat jót a két követ folytonos egyetértéséről, miután azoknak nemcsak Tö­rökország hanem saját nemzeteik érdekeit is szemmel kell tartaniok, és nem egyszer kí­­sértetbe jöhetnek, hogy a maguk befolyását eleibe tegyék Törökország javának. Mert te­gyük, hogy egyet fognak érteni: várjon meg­­lesz-e a török kormányban az erő vagy a jó akarat kívánataikat teljesíteni ? Igaz, hogy a szultán most financiális reformerré, azaz pénzkölcsönzővé lett, de ha majd a kezében lesz a pénz, vájjon nem fog e visszaesni a tékozlás rendszerébe a melynek magát oly hosszasan és tudva odaengedte volt ? ... A „Times“ ilyetén okoskodása mellé a furcsaság tekintetéből ide tesszük Palmerston nyilatkozatát ugyan ez ügy felett, a­mikor Párisban valaki azt kérdezte tőle, hogy hi­szi-e Törökország újjászületésének lehetősé­gét. A lord azt felelte: Bizonyosan hiszem, és a szultánnak nincs másra szüksége, mint hogy hagyják őt magára, és engedjék, hogy tegyen szabadon úgy , mint maga akar. Emlékszem, tette hozzá mosolyogva, hogy sok évvel ezelőtt egy londoni utcában egy ember futott utánam, és arra figyelmeztetett, hogy zsebkendőm kilóg a zsebemből, én ne­vetve a­zt mondtam neki: „ha ön ki nem húzza,bizonyosan nem fog kihullani“ és ugyan­azt mondhatná a porta európai barátjainak is. Egyébiránt Austria és Angolhan el van­nak határozva, egész határozottsággal ellen­­állani Oroszország és Franciaország tervei­nek Montenegro terület nagyobbítása iránt, a­melyet hír szerint Páriából megígértek Da­­nilo hercegnek. Hogy a francia kormány az ez ügyben vett állásához hű akar maradni, bizonyítja az is, hogy a Gravosa elibe ér­kezett francia hajóhadat a napokban ismét egy aviso-gőzössel szaporította. Bécs, sept. 9. A déli államvasút eladása szinte bevégzett tény. A vevők nem csak ezt, hanem a sziszeki és karinthiai vonalat is át­veszik, és így a Prága-Pilseni vasútvonalat kivéve, minden ez utolsó években engedmé­nyezett vasutak bevégzése biztosítva van. A déli vasút vevői hallomás szerint a keleti vonal átvételére is ajánlkoztak, ha megkaphatnák. :* Biztos kútfőből értesülünk, hogy már csak­ugyan lesz Kolozsvárit takarékpénztárunk. A kez­demény most a m.­helytartóságtól indult ki és igy semmi kétségünk, hogy minél hamarább létesülni fog. * Erdélyi generál-kormányzó­ig Liechtenstein Frigyes­­ magassága i. h. 13-kán indult el Bécs­­ből Szebenbe. * Fogorvosainkat figyelmeztetjük azon a pesti fogorvosoktól is már legjobb sikerrel és a fogfá­jásban szenvedő emberiség nagy vigasztalására al­kalmazásba vett új találmányra, a­melynél fogva galvanismus segítségével fájdalom nélkül húzzák ki az alkalmatlankodó fogakat. Természetesen úgy értjük a f­ájdalmatlanságot, hogy a patiensnek nem fáj. * Azon császári rendelet folytán, a­melynél fogva f. é. november­­­től kezdve a külföldi ezüst­pénzek törvényes forgalma megszűnik, a m.pénz­­ügyministérium határozatokat bocsátott ki, a­me­lyekből következőket emelünk ki: Külföldi ezüst­pénzeknek veendők mindazok, a­melyek nem hord­ják az austriai fejedelmi bélyeget, vagy oly pénz­verde bélyegét, a­mely jelenleg a birodalom terü­letébe van foglalva, mint pl. a német lovagrend, a Salzburgi v. Olmützi érsekség és a Gurki püs­pökség pénzei. Mind­azon külföldi ezüstpénzek, a­melyek 1858 október 31-kén túl kivételesen jut­nának a pénztárakhoz vagy hivatalokhoz, akár fizetésben, akár a kormánynyal szembe felvállalt kötelezettség biztosítására, mint nem pénztárnak tekintendők, és azokkal a fennálló rendeletek ér­telmében kell bánni. A pénztárak és hivatalok már mostantól kezdve ne adjanak ki külföldi ezüst­pénzeket Mindezen rendeletek kiterjednek a bel­földi de nem austriai bélyegű­ pénzekre is. * A varsói hadgyakorlatokra Sz. Pétervárról a cs. k. főhercegek Bécsben is kaptak meghívást, a melynek következtében Vilmos főherceg ő cs. kir. fensége, f. hó vége felé Varsóba fog indulni Sándor császár üdvözlésére. * A legközelebbi felségsértési perben Lem­­bergben elítélt és a legfelsőbb császári kegyelem­be ajánlott egyének mindannyian részesültek ke­­gyelmezésben, a halálos büntetések börtönre, a börtönbüntetések rövidebb időre vannak leszállítva. * A kegyes tanítórend pesti házában, a jövő iskolaév kezdetével, célszerűen rendezett convictust fog beállítani. * Nagy-Becskereken a kerületi hivatal épüle­tében levő cs. k. adóhivatal pénztárszobáját f. hó 9-kén éjjel felvették, és onnan a Wertheim féle pénztárládát a benne levő 10,000 pfttal együtt el­lopták ; a tolvajok azonban hasztalanul kísérelték meg a láda kibontását, és így a Tisza partjára el­hányták, a­hol egész tartalmával együtt jól bezár­­va megkapták. Ez újabb fényes bizonysága e szek­rények célszerűségének. * Azon kérdésben: várjon a csőd alá esett kereskedő folytathatja-e tovább üzletét, miután hi­telezőivel kibékült, a nélkül, hogy újra kimutassa tőkéjét­ a sopronyi kereskedelmi kamara jul. 7-ki ülésében felsőbb helyen egy indítványt tett, mely.

Next