Magyar Gazda, 1842. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1842-05-26 / 42. szám
KIADJA MAGYAR GAZDA a’ magyar gazdasági egyesület. MásodiV Festem, május 26-án 1842, 43. szám. TARTALOM : A’ gyümölcsfa ültetésről. (Darányi). — Nagy és terranfák ’s bokrok átültetéséről. (*). — Pálinkamoslék-takarmányozás. (Jól). — Meghívás a’ pátkai mcterna megnézésére. (Seidel Pál). — Még egy szó az üszüghez. (Caál Dániel). — Gabona ára. A gyümölcsfaültetésről. Sok buzgó gyümölcsészek nem győznek azon eléggé csodálkozni, miért halad még most is sok vidéken a’ földészeknél a gyümölcsfaültetés olly igen lassan; sőt magok a’ kormányok, mellyeknek alattvalóik java szivökön fekszik, nyomozzák azon akadályokat, mellyek még e hasznos iparágnak útját állják. Nagyobb részint úgy vélekednek, hogy a’ parasztnak értetlensége, restsége, és őseitől öröklött agg szokásossága az egyedüli akadályok, és ezeket igyekeznek folyvást a buzdítás és oktatás által elháritni. Jóllehet azonban mindezek némelly vidéken máig is csakugyan hatalmasan gátolják a’ gyümölcsfatenyésztést, nekem mindazáltal úgy tetszik, van még valami, mi eddig erőteljességgel nem, vagy épen kevéssé vétetett figyelembe, holott pedig igen nagy fontosságú. Jelen korunkban majd mindenfelé találkozik egy két gyümölcsfabarát, kik nemcsak egyes gyümölcsfákat ültetnek, hanem házi kerteiket és közel fekvő telkeiket is bőven ellátják fákkal, ámde épen ezen vállalatokban rejlik a botránkozás köve, melly a’ gyümölcsfatenyésztés haladásának útjában áll, s azt előre motszanni sem engedi. Meglehet másutt jobban megy a dolog, de a’ mennyire én tapasztaltam , ezen ültetvényi vállalatok nem igen derekasan gyarapodnak. Néhányan a’ fiatal ültetvények közül több esztendők óta sinlődnek; mások már végkép kivesztek, és csak itt ott látszik egy vagy kettő felüdülni, ’s a’ remény vékony fonalát még néhány évig nyújtogatni. A’ félig, vagy épen nem sikerült vállalatot szemmel látja a’ szomszéd, ujjal mutat a’ szomorú eredményre, és többé nincs oktatás, nincs buzdítás, melly őt illy vállalat megkísértésére bírhatná. Még maga az is, ki jó példával ment elől, bátorságát veszti, és a helyett, hogy állhatatosan folytatná kísérleteit, s igyekeznek kitapogatni az ültetésnél minden esetre elkövetett hibákat, mérges ellenévé válik minden efféle vállalkozásnak, sőt minden képzelhető okokat előhord másoknak illy háládatlan munkától elrezzentésére. — „Én — úgymond ő — megtartottam a’ gyümölcsfaültetésnél mindazon szabályokat, mellyek a’ leghíresebb fatenyésztők könyveiben megirvák; jó, egészséges, és épgyökerű csemetéket szereztem, számukra két lábnyi mély s 4 lábnyi öblös gödröket ástam, jó földbe ültettem, megiszapoltam,jó vaskos karóval gyámolítottam , szorgosan ápoltam , és minden veszedelemtől megóvtam. Maga Straf Simon két tanítványai, Buzhoffer és Lippleder, sem bánhattak volna már velők jobban, szorgalmatosabban ; és még is lássátok — pedig már 18 hosszú esztendeje, mióta elültették — milly nyomorultak e’ fák. — Elég az hozzá, hogy a’ mi földünk, a’ mi vidékünk gyümölcs