Magyar Gazda, 1842. július-december (2. évfolyam, 53-104. szám)

1842-09-18 / 75. szám

MAGYAR GAZDA KIADJA A’ MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET. Utasod év» Pesten, September Iokán 1842. T•­< SZíl III. TARTALOM : A’ cselédséggel bánásról. — Trágyakészítés. Vége. (F.)­­—■ A’ pálinkaégetés üzéséről. (Dr. Gall Lajos). — A’ stájer- vagyis vereslóhér szárítása. —Gazdasági hírek. (Jezerniczkij Ferencz). — Hirdetés.— Gabona ára. A’ cselédseggeli bánásmódról. A’ ki szolgál, épen olly jó, mint a’ ki fizet. A’ beleszokott előtt olly könnyűnek látszik, a’ gazdaságbéli dolgosok és cselédekkel úgy bánni, hogy velők a’ foglalatosságok minden nemében kí­vánt czél éressék ; de mégis meg kell vallani, hogy bizonyos fogás vagy tapintat kívántatik arra, hogy a munkásokkal valamit jó kedvvel végeztessünk, a honnan sokszor a’ legderekabb és jobb akaratú emberek sem tudják e’ tárgyban az igazi utat felta­lálni. Jelesen a’ földmívelők szokását, erkölcsét és jellemét fel kell tudni fogni, hogy őket megértsük, ’s tőlök megértessünk ’s ezért találkoznak sok egyének, különösen, kik ifjúságukat nagyobbára városokban és mivelt körökben töltötték, kik eleinte mindjárt azon szolgálatra kész engedelmességet, mit egyelőre megkívánhatni gondoltak, fel nem találják. Ők a’ pózban gyakran a’ szeretet, hála, szerénység, igaz­ és igaztalanság sokkal finomabb érzelmeit teszik fel előre, mint a’ mennyi a’ dolgozó osztálynak fájda­lom­­ átalában tulajdona lehetne, nevezetesen gyak­ran igen sokáig tart, mig az alsó osztály egészen sajátos, néha kiállhatatlan dölyfösködéséhez hozzá törődnek,­­s a’ rajtok való uralkodás módját felta­lálják. Legelső szabályul tegyük magunknak azt, hogy a’ legcsekélyebb munkással is nyájas szeretettel ’s mint gondolkodó, önálló valóval bánjunk. Ez által tápláljuk a’ nemesebb emberi tulajdonokat, s vetjük meg alapját bizonyos személyes ragaszkodásnak. Némethonban a’ cselédek szerencsére fennebb álla­nak, sem hogy őket csupa bot, vagy pálinkás palaczk bírná munkásságra, nem tagadják ugyan ők meg egy elöljárójuktól is az illő tiszteletet, de nem is olly rabszolgai jellemük, hogy egy geszleri kalap előtt magokat meg alázzák. — Örök igazság marad, hogy csak az szerettetik és tiszteltetik, ki szeretet és tiszteletre méltó. Leghatályosabb tehát, ha maga a’ gazda megy elől jó példával. Ha látják a’ cselé­dek , hogy uraik irtóznak a’ magok megerőtetésétől, nélkülözni nem tudnak, és a’ gazdasági foglalatos­ságot a’ gyönyöröknek utána teszik, akkor ők sem éreznek nagy kedvet magokban máskép cselekedni. I­a ellenben tapasztalják, hogy uraik egész buzgó­­sággal neki feki­sznek a’ dolognak, s a’ cselédek munkáit megtudván ítélni, ha tartozásaikat megtet­ték , azt azonnal elismerik , akkor ők is t. i. a’ cse­lédek uraikhoz ragaszkodnak és a’ gazdaság ’s an­nak gyarapodása iránt érdekeltetnek. Az ebből fo­lyó átalános szabály tehát, igyekezzél a’ belátás­ban és jótevésben a’ legderekabb lenni, akkor örö­mest fogják elsőségedet elismerni. Midőn cselédekkel van ügyünk, kerüljük a’

Next