Magyar Gazda, 1843. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)
1843-06-01 / 44. szám
MAGYAR GAZDA KIADJA A’ MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET. Malmaink ér re.it*, /w t.___________41. szám. TARTALOM : Néhány szó a’ magyar gazdákhoz Erdélyből. (Zeyk Dániel). — A’ növények betegségeiről. Folyt. — Adalék a’ lóhertermesztéshez. (Balogh László). — Gazdasági hírek. (Englits'fjótes). — Vidéki egyesületi mozgalmak,. — Hirdetések. Néhány szó a’ magyar gazdákhoz Erdélyből. Vannak gazdasági tárgyak, mellyekre nézve , ha azok iránti észrevételeinket másokkal közöljük, többnyire az jegyeztetik meg : igaz, de nem újság, eddig is tudtuk, nem volt miért tanítói képben előálljon a közlő. Azonban, ha végére járunk, ezen tudósok többnyire elmulatták azt, a’mit olly jól tudtak s helyeslenek. Hasonló tárgyakra nézve a’ gazdákat figyelmeztetni, nem épen ok nélküli dolog. Ha egy két illynemű tárgyat közlök, talán nem fog szerénytelenségnek nézetni. I. Ámbár minden gazda tudja, hogy az ugaron, ha ez idejében meg nem szántatik, a dudva felnő , megérik, kihull, ’s az elkészített s talán már be is vetett földben felkel, ámbár tudja, hogy a dudva zölden alászántva táperőt ad a földnek ; mégis rendszerint az ugar itt a földnek szárazságból eredt megkeményedése, amott régi szokás következtében igen későn szántatik fel. Minél fogva e’ helyeken az ugaron nagyra felnő a dudva, és kövérebb földön (miilyenek az erdélyi úgynevezett mezöségi határok) főképen a’ tövis mintegy erdőt képez, megért elhulló magvát pedig, nevezetesen az érintett tövis szárnyas magvát a’ szelek messze széthordják, úgy hogy azzal a’ szorgalmatosabb gazdák megszántott földjei is eltelnek , s a következő esztendőben a’ kikelt gaz a vetéseket elborítja. Ekkor a’jobb gazda sok költséggel kénytelen vetéseit meggyomláltatni, a hanyagabb pedig dudvától elnyomott vetéséből tövistől sebesített kezekkel keveset arat. Igyekezzünk tehát maga idejében ugarolni, s szerezzünk olly ekéket, mellyekkel keményedett földet is szánthassunk, vagy ha ezt nem tennők, kaszáljuk le zöld korában a’ felnőtt dudvát, mellyet úgy is szántáskor megérve kénytelenek lennénk lekaszálni, így a dudva megélése által nem szíja ki földünket, sőt zölden lekaszálva ’s alászántva gazdagítja azt, magva pedig nem tisztátalanba magunk s mások földeit. II. Minden szüllősgazda ugyan tudja , hogy csak a megért szőllő levéből várhatni jó bort, tudja, hogy némelly szőllőfajok csak a’ legkedvezőbb esztendőkben érnek meg, sőt némellyek akkor sem édesek, mások ellenben a középszerű években is megérnek , mégis ritka szőllőkért, a’ mellyben kisebb vagy nagyobb számmal ollyan szőllőfajok nem lennének, mellyek későn érnek, és tehát rósz bort adnak. • ■ Tapasztalásom van az ezen környékén (az erdélyi úgynevezett hegyalján) létező szőllőfajok tulajdonságairól. Mert figyelmezvén a fajok tenné-