Magyar Gazda, 1843. július-december (3. évfolyam, 53-105. szám)
1843-09-17 / 75. szám
1186 1185 találkozik egy nem mindennapi szorgalom, vagy töbtb mint középszerű értelem, ő csak mindig és örökké nem más mint gép, és fájdalommal látja át, hogy ki több mint közönséges erőt, akaratot és értelmet hozott e’ pályára, ez nem szükséges, és felesleges volt, nemcsak jutalmat nem, de elismerést sem nyert; mindeniknek egyforma sorsa , nyomorúságos jelenje, és koldusbotra kilátás jövendőre. — Már mennyi energiát és tartós munkásságot? mennyi érdeket az egésznek java, és ügye előmozdítása iránt ? mennyi elemét szilárd akarat és okszerű haladásnak várhatni illy állású gazdatiszttől ? Pedig illy nyomorult kezekben sorvadott a’ honi gazdaság. Csak néhány éve , mióta több földesurak megnyitván keblüket az emberiség gyengéd érzésének, tisztjeikről és cselédjeikről úgy mint embertársaikról gondolkodnak, jelenre illőbb fizetéssel látván el őket, jövőre pedig őket és övéiket nyugdíjjal biztosítva, és meg vagyok győződve, látják is sikerét kegyelmes indulatoknak, mert az embernek, — vannak kivételek jobbra balra — de közönségesen, olly fizetésen kivid, mellyből elélhet, jövőrei biztosítása egy részről ösztön erejének megfeszítésére, nemes elszánással mindent elkövetni, mit szorgalom és elmebeli mivelődés adhat, mi illy jótékony dit elérésére érdemesíthet; más részről a’ háladatosság méltányos érzete szinte ezen czélhoz vezet, szeretetet s érdeket önt a’ kebelbe a’ tárgy iránt, és a’megnyugtatott, mellékutakat nem kereső tiszta elme, a tárgyiránti vonzalommal mesterfogások, fortélyok kitalálásán gondolkodva igyekezetet, akaratot, erőt, és elmét egyformán feszít meg azon jóságos bőkezűség meghálálásául. ügy van nagylelkű földesurak, kik a nektek szolgáló tisztek és cselédek sorsa iránt figyelmesek, különös bőkezűséggel jövendőjüket biztosítottátok, az emberiségnek egy szép áldozatot hoztatok, — de nem kell felejteni, hogy egyszersmind önérdektöket hatalmasan előmozdítottátok, mert az érdemlett díjnak kiadása leghatalmasb rugó a’ munkásságra, leginkább pedig a’ munkásság legüdvösb nemére, mellyben az észnek is része van. Tudják azt a’ külföldi mindennemű vállalkozók, kik a’szorgalom díját inkább bőven mint szíikmarkuan mérik ki, és hasznát látják. Kedves kötelességemnek ismerem itt a tisztelt közönséget megismertetni a’ honunkban már létező nyugdíjintézetekkel, mellyeknek lényegét egészen de csak kivonatban fogom közleni. 1. Fürng, Szász- Coburg és Gothai Stg Ferdinand. Minden gazdasági és vasgyári tiszteinek és cselédeinek, kik a’ Magyarországban ’s átalában ausztriai birodalomban szerzett, vagy házasság után nyert jószágaiban szolgálnak, vagy szolgálni fognak, tudtokra adja előre azon — 1839ik év január lső napján életbe lépendő — nyugdijbeli biztosítást, mellynek hiv szolgálatjok után megadására magát és örököseit törvényesen lekötelezi. Pontjai következők e’ nyugdíj-szabálynak: 1. A’ jogot, valamelly tisztjét vagy cselédjét nyugalomba helyeztetni, valamint ezeknek, úgy özvegy és árváiknak, a’ szabályos nyugdij kiadatását megrendelni egyedül magának tartja fel és örököseinek a’ herczeg. 2. Nyugdíjra képesek : valamennyi uradalmi, törvényes, politicus, gazdasági, erdei, cancellariabeli, és vasgyári tisztek, az írnokok befoglalásával , úgy szinte a’ várak ’s kertek felügyelője, az uradalmi földmérők, és építőmesterek, továbbá a’ várnagyok ’s kertészek is, a’ cselédek közül pedig a’ vadászinasok, törvényszolgák, juhmesterek (birkások) és valamennyien kik egyenruhát viselnek, u. m. a’ kádárok, huszárok, hajdúk, mezei, ’s erdei csőszük, gazdák, s a’ murányi uradalmi urcsinálók. A’ többi cselédségnek pedig, u. m. béreseknek, juhászoknak, ’s minden uradalmi szolgáknak, kik nem rendszerezett, hanem csak kölcsönös egyezéstől függő változó fizetéseket húznak, úgy a’ mesterembereknek is, kik az uradalom részére, s egyszersmind másoknak is dolgoznak, a’ szabályos nyugdíjra igények nincsen. Különös figyelmet érdemlő esetekben nem leszen az uraság idegen ezeknek kegydijakat adni. A’ mi pedig a’ vasgyári munkásokat illeti, ezek a’ munkára saját vétkük nélkül lett alkalmatlanság esetére — a’ meddig tulajdon czéhládájok az ő ellátásokra elégséges nem leend — az urasági vasgyári pénztárból is mindenkor a’ birtokos megítélése szerint felsegélést nyerendnek.*) 3. A’ szabályos nyugdíjnak mennyisége, minden nyugdíjra képes tagnak a’ rangjához, mellyel az illető tag nyugalomba lett helyeztetése idejében felruházva vala, és szolgálati éveihez, — a’ gyakornoki esztendők befoglalásával — van irányozva. Idegen szolgálatokból átlépett tiszteknek, az idegen uraságnál eltöltött szolgálati évek csak azon esetben fognak itt beszámoltatni, ha az nektek nyilván megajánltatott. 4. A’ szabályos nyugdijak, az illető tagoknak rangjára figyelmezve, hat osztályokba soroztatnak, mellyeknél ha kétséges lenne , valamelly ezekben nem érintett tag mellyik osztályhoz tartozzék, az eldöntés csak az uraságot illeti. A’ lehető legtágasabb kör.