Magyar Gazda, 1843. július-december (3. évfolyam, 53-105. szám)
1843-10-19 / 84. szám
1329 1330 fogva tartja; hiszen a’ szabadság szüli azon morális erőt, melly nélkül egy nép úgy, mint egyes egyén képtelen nagyobb következmények létrehozására, hiszen csak szabad, függetlenül munkálkodó egyén képes munkáját legczélirányosabban és legsikeresebben kihasználni, csak szabad ember képes a’lehető legnagyobb sikert előidézni. Pedig mennyi szabadsággal bir saját tetteiben a’ gazdasággal foglalkozó magyar? A’ jobbágy------óh a’jobbágy —ennek semmi akaratja; de hiszen ezen szegény jobbágynak tulajdona sincsen (?), ő a’ másét miveli.* *) Hazánknak ébredező szelleme fog ezen osztályról gondoskodni; jőni fog egy boldogabb idő. — De tán jobban vannak földbirtokosaink? kevés esetben; hol többeknek együtt összekevert apróbb birtokuk van, ott kevéssel, vagy tán semmivel jobban, mint a’jobbágyok; hol egynek elkülönözött önmaga kezelte nagyobb birtoka van , ott legjobb lábon állhatna gazdaságunk; legalább egyéni szabadságának tökéletes használatában van maga a’ kezelő, ’s értetlenségéből vagy tunyaságából származott hátramaradás vétke teljes mértékben méltán sujtja önmagát és erszényét. De milly ritka eset ez is honunkban? nagyobb birtokosaink többnyire mások által kezeltetik jószágaikat, ’s milly monstruma ez már a’ kezelésnek , milly csudás keveréke europaszerte divatos öszpontositásnak, centralisationak? itt annyi a fokonkint derivált szabadság korlátozásnak lépcsője, hogy midőn a kezelőre kerül az akarati szabadság , = 0. aequale zero. Ez azon centralisatio kis példánya, melly a’ Pesti Hírlap 118 — 119. számaiban nagyban ábrázolva van, ezen központosításban az egyenlőség a’ szolgaság egyenlősége, és pedig a’ szolgaság azon legsúlyosabb nemének, melly nemcsak tilt önmeggyőződést követni, hanem parancsol is meggyőződés ellen cselekedni. Léteznek elrendezések, mellyeket igen jó kezdetnek lehet mondani; — ott, hol a’ száztóli rendszer (procentuationalis systema) létrekapott, tagadhatatlan , hogy jó uton vannak. De el nem hallgathatom itt némelly földesuraknak azon hibás lépésüket, hogy az okszerű gazdálkodás behozatalára sokat áldoztak, tiszteiket igen becsületes fizetéssel ellátták,’s azonkivül százfólit is leköteleztek — uradalmi főtiszteiknek, kiknek 4—5, vagy több gazdaság is jókora távolságban lévén keze alatt, hogy annál biztosabban munkálkodhassanak, meghatalmazással birnak mindent belátásuk szerint szabadon mivelni,miáltal egész urodalmaknak ők lesznek kezelői, nem kormányzói többé, többi tiszttársaik pedig mint az ő eszméiknek eszközei, akaratjóknak zsarnokigájába hajlani kényszerülvén , a’ nélkül is semmi akarati, és értelemalkalmazhatási szabadsággal nem bírván, alásüllyednek azon cathegoriába, melly a’ „Gazdasági Tudósítások“ XEVik füzetéhez mellékelt Roh. közi, 46 — 48 lapjain leiratik. Figyelemre méltó még, hogy e’ meghatalmazás többnyire olly egyéneket ér, kik hízelgés, bő beszéd, és nagyszerű ígéretekkel a’ birtokos fülét betültvén, mindenhez inkább, mint valódi gazdasághoz értenek. — Ez által történik azután, hogy a’ mozgások nagy része sikeretlenül alkalmaztatik; hogy nagyobb uradalmaink nagy része annyi tiszta jövedelmet nem hoz , mint annak állandó úri jövedelmei, majorságos földeinek, környékben divatozó áron vett haszonbéréhez tudva tennének; sőt sok helyen annyit sem hoz, mint a’ csupa robottartozás 10 pengő krral számítva ér. És ez olly uradalmakban is történik, mellyek (jobb tisztekbeni szüntelen válogatás kedvéért, számos szegény áldozatokkal bővelkednek , kik hivatalukat szájas kontároknak átengedni kénytelenitettek), a’ jó és okszerű gazdálkodás nevével pöffeszkednek. És birtokosaiknak elég látni a’ szaporodott instructiót, a’ látni, futni nem szűnő tisztgyarmatokat, hallani a’ kecsegtetéseket boldog jövendőre, — ezekről condlucál erszényének leendő hízására, miglen türelme megszakadván, a’ végső eredmény több százezrekkel, vagy milliókkal szaporult adósságot mutat elő, mellyek hamis biztatatások kiszinezésére, oktalan és soha nem jövedelmezhető beruházások beszerzésére tétettek. — Pedig egy szálig igy van és nincs nagyítva a’ dolog; de példát idézni nem lehet; merthuius generis exempla forent odiosa. Uraim! földesurak! ez egy kórállapot, mellyen segítve nem lesz, míg Ti pulya gondtalanságba merülve, nagyságos regenseknek publicistát, prókátort, vagy csillagvizsgálót választotok,— hajdút a’ harangöntéshez.*) Ha mozgunk, mozogjunk czélszerűen, ne vesszen annyi üdvhozható munkánk siker nélkül, ’s ha valóban változtatni kell, ne saj *) Ez már uram nem áll. A’ magyar jobbágy telke olly tulajdon , olly saját vagyon , mellynél különb tulajdoni joggal semminémű ősi nemes jószág sem bir. Ugyan ki veheti el a’ jobbágytól telkét, ha tartozásait, melylyek valóban csekélyek , kielégíti? — ’s ki hátráltatja őt jobban szántani’stb. vagy több takarmányt termeszteni, jobb marhát nevelni és a’ t. ? Szerk. *) Mi részünkről azon véleményben vagyunk , hogy hazánkban a’ gazdasági jószágigazgatónak publicistának és jogtudósnak is kell lennie; de hogy a’ jogász és publicista gazdasági ismeret és saját hosszas gyakorlat nélkül józan jószágkezelésre, ritka geniális embereket kivéve , képtelen, szinte nem lehet tagadni. Ha a’director (feltevén , hogy ő valóban mezei gazda.) a’ mathesishez is ért, mit értekező uz tán perauxesim csillagvizsgálásnak nevez, nekiépen nem árt. Szerk.