Magyar Gazda, 1843. július-december (3. évfolyam, 53-105. szám)

1843-10-19 / 84. szám

1329 1330 fogva tartja; hiszen a’ szabadság szüli azon morá­lis erőt, melly nélkül egy nép úgy, mint egyes egyén képtelen nagyobb következmények létrehozására, hiszen csak szabad, függetlenül munkálkodó egyén képes munkáját legczélirányosabban és legsikere­sebben kihasználni, csak szabad ember képes a’le­hető legnagyobb sikert előidézni. Pedig mennyi sza­badsággal bir saját tetteiben a’ gazdasággal foglal­kozó magyar? A’ jobbágy------óh a’jobbágy —en­nek semmi akaratja; de hiszen ezen szegény job­bágynak tulajdona sincsen (?), ő a’ másét m­iveli.* *) Hazánknak ébredező szelleme fog ezen osztályról gondoskodni; jőni fog egy boldogabb idő. — De tán jobban vannak földbirtokosaink? kevés esetben; hol többeknek együtt összekevert apróbb birtokuk van, ott kevéssel, vagy tán semmivel jobban, mint a’job­bágyok; hol egynek elkülönözött önmaga kezelte na­gyobb birtoka van , ott legjobb lábon állhatna gaz­daságunk; legalább egyéni szabadságának tökéletes használatában van maga a’ kezelő, ’s értetlenségé­ből vagy tunyaságából származott hátramaradás­ vétke teljes mértékben méltán sujtja önmagát és er­szényét. De milly ritka eset ez is honunkban? na­gyobb birtokosaink többnyire mások által kezelte­tik jószágaikat, ’s milly monstruma ez már a’ ke­zelésnek , milly csudás keveréke europaszerte diva­tos öszpontositásnak, centralisationak? itt annyi a fokonkint derivált szabadság korlátozásnak lépcső­je, hogy midőn a kezelőre kerül az akarati sza­badság , = 0. aequale zero. Ez azon centralisatio kis példánya, melly a’ Pesti Hírlap 118 — 119. szá­maiban nagyban ábrázolva van, ezen központosí­tásban az egyenlőség a’­ szolgaság egyenlősége, és pedig a’ szolgaság azon legsúlyosabb nemének, melly nemcsak tilt önm­eggyőződést követni, hanem pa­rancsol is meggyőződés ellen cselekedni. Léteznek elrendezések, mellyeket igen jó kez­detnek lehet mondani; — ott, hol a’ száztóli rend­szer (procentuationalis systema) létrekapott, tagad­hatatlan , hogy jó uton vannak. De el nem hallgat­hatom itt ném­elly földesuraknak azon hibás lépésü­ket, hogy az okszerű gazdálkodás behozatalára so­kat áldoztak, tiszteiket igen becsületes fizetéssel el­látták,’s azonkivü­l százfólit is leköteleztek — ura­­dalmi főtiszteiknek, kiknek 4—5, vagy több gazdaság is jókora távolságban lévén keze alatt, hogy annál biztosabban munkálkodhassanak, meghatalmazással birnak mindent belátásuk szerint szabadon mivelni,miáltal egész urodalmaknak ők lesz­nek kezelői, nem kormányzói többé, többi tiszttár­saik pedig mint az ő eszméiknek eszközei, akarat­­jóknak zsarnokigájába hajlani kényszerülvén , a’ nélkül is semmi akarati, és értelemalkalmazhatási szabadsággal nem bírván, alásüllyednek azon ca­­thegoriába, melly a’ „Gazdasági Tudósítások“ XEVik füzetéhez mellékelt Roh. közi, 46 — 48 lapjain le­­iratik. Figyelemre méltó még, hogy e’ meghatalma­zás többnyire olly egyéneket ér, kik hízelgés, bő beszéd, és nagyszerű ígéretekkel a’ birtokos fülét betültvén, mindenhez inkább, mint valódi gazdaság­hoz értenek. — Ez által történik azután, hogy a’ moz­gások nagy része sikeretlenü­l alkalmaztatik; hogy nagyobb uradalmaink nagy része annyi tiszta jöve­delmet nem hoz , mint annak állandó úri jövedelmei, majorságos földeinek, környékben divatozó áron vett haszonbéréhez tudva tennének; sőt sok helyen an­­­nyit sem hoz, mint a’ csupa robottartozás 10 pengő krral számítva ér. És ez olly uradalmakban is tör­ténik, mellyek (jobb tisztekbeni szüntelen váloga­tás kedvéért, számos szegény áldozatokkal bővel­kednek , kik hivatalukat szájas kontároknak áten­gedni kénytelenitettek), a’ jó és okszerű gazdálko­dás nevével pöffeszkednek. És birtokosaiknak elég látni a’ szaporodott instructiót, a’ látni, futni nem szűnő tisztgyarmatokat, hallani a’ kecsegtetéseket boldog jövendőre, — ezekről condlucál erszényének leendő hízására, m­iglen türelme megszakadván, a’ végső eredmény több százezrekkel, vagy milliókkal szaporult adósságot mutat elő, mellyek hamis bizta­­tatások kiszinezésére, oktalan és soha nem jövedel­mezhető beruházások beszerzésére tétettek. — Pedig egy szálig igy van és nincs nagyítva a’ dolog; de példát idézni nem lehet; merthuius generis exempla forent odiosa. Uraim! földesurak! ez egy kórállapot, mellyen segítve nem lesz, míg Ti pulya gondtalan­ságba merülve, nagyságos regens­eknek publicis­tát, prókátort, vagy csillagvizsgálót választotok,— hajdút a’ harangöntéshez.*) Ha mozgunk, mozogjunk czélszerű­en, ne vesszen annyi üdvhozható munkánk siker nélkül, ’s ha valóban változtatni kell, ne saj­ *) Ez már uram nem áll. A’ magyar jobbágy telke olly tulajdon , olly saját vagyon , mellynél különb tulajdoni joggal semminémű ő­s­i nemes jószág sem bir. Ugyan ki veheti el a’ jobbágytól telkét, ha tartozásait, mely­­lyek valóban csekélyek , kielégíti? — ’s ki hátráltatja őt jobban szántani’stb. vagy több takarmányt termesz­teni, jobb marhát nevelni és a’ t. ? Szerk. *) Mi részünkről azon véleményben vagyunk , hogy ha­zánkban a’ gazdasági jószágigazgatónak publicistának és jogtudósnak is kell lennie; de hogy a’ jogász és publicista gazdasági ismeret és saját hosszas gyakor­lat nélkül józan jószágkezelésre, ritka geniális em­bereket kivéve , képtelen, szinte nem lehet tagadni. Ha a’director (fe­lt­e­vé­n , hogy ő valóban me­­­zei gazda.) a’ mathesishez is ért, mit értekező uz tán perauxesim csillagvizsgálásnak nevez, nekiépen nem árt. Szerk.

Next