Magyar Gazda, 1843. július-december (3. évfolyam, 53-105. szám)
1843-09-17 / 75. szám
MAGYAR GAZDA KIADJA 11 (Kilindik CV, Pesten, September 17-én 1813. <.)• ftZtlIH. TARTALOM : Nyugdíj-intézetekről. — Jóféle sáfránytermesztés. (Farkas Ferencz). — Földbirtoki viszonyok Magyarországban. (Folytatás). — Gabonaár. A’ MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET. Nyugdíj-intézetekről. A’ fiatalságot neveljük, és tanitjuk ismerni azon nemét a’ munkásságnak , melly által a’ köztársaságban valami szükségest létre hozhat; melly által a’ köztársaság érdekét valamiben előmozditsa, hogy erről a’ viszonosság elvénél fogva életfentartási eszközöket nyerjen. A’ férfikor a' tanult elméleti szabályok gyakorlati alkalmazásával, munkássággal foglalkozik. Az elaggott kornak gyámolra van szüksége, melly fiatalkori munkásságban megfeszítés által rokkant tagjainak táplálást adjon, és tehetetlenségében segítsége legyen. Ezen gyámolt addig kell megszereznie, mig a’ munkásság vagy férfikorszaka tart, nehogy midőn az embernek arczain a’ vénség barázdáit havas hajfürtök kígyózzék , és munka alatt összegörbedt lankadt tagjai különféle bajoktól szenvednek, még nevezhetlen nyomornak is kitéve legyen, hogy ne tudja napról napra hova hajtsa fejét, és miként találja azon darab kenyeret, melly siralmas életét tengesse. A’ legrettentőbb a’ kétes jövőtöli félelem. Bár mi virágos ösvényen haladjon jelen pályánk, bármi bő életeletekben részesüljünk is, azt zordon setétté, ezt keserűvé teszi a’ jövendő kétes volta. És ennek valamikénti biztosithatása foglaljad az ember egész gondját, tehetségét, úgy hogy mig e’ biztosithatásnak valami módjára nem akad , minden elmebeli nagyszerűbb foglalatosságra képtelen. Hát ha még a’ jelennek éldeletei is olly szűk korlátok közé vannak szorítva, hogy a’mindennapi szükségre alig elegendők, hogy számitni épen nem lehet, abból valamit a’ jövő biztosíthatására félre tenni? akkor a’ jelen nyomorúsága, és a’jövendőbe kétes kilátás leverik a’ kedélyt, száműzik az energiát, és az illy munkásság mint egy avult gép, halad a’ maga mindennapi útján, de a’ körülmények tekintetbe vételét, vagy valami észszerűt tőle követelni nem lehet. Illy állapotban vannak a’ gazdasági tisztek; miután számos kopár , és életelet üres oskolai éveken keresztül tengettek, legtöbben benső hivatás vagy hajlandóság nélkül, sőt némellyek nyilvános utálattal, csupa elérhetés végett, és kevesen valódi hajlandóságból lépnek ezen pályára. Most ha a’ múlt kor előttük emlékezet, ’s örömtelen folyt le, a’ jövő nem kevesbbé minden ösztön nélküli a’ serénységre, és a’ vidám munkásságra. — Lassan fonják a’Párkák életük teves fonalának kóczos szálait; mindeniknek és mindig egyformán; — érdemes vagy érdemtelen az előléptetés, és sovány jutalmazás napja egy órával sem jön korábban vagy későbben ; semmi kitüntetés vagy dicséretes elismerés,