Magyar Gazda, 1843. július-december (3. évfolyam, 53-105. szám)
1843-10-19 / 84. szám
MAGYAR GAZDA Harmadik év. Pesten, october Ifikon IS 13. 84. szám. TARTALOM : Jószágkezelés honunkban. (Sincerus). —■ Az anyarozsról. — Szélrosták. — Baromkinzás. — A’ pálinka elnyomására alkalmatos műborok készítéséről. KIADJA A’ MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET. Jószág kezelés Ilonunkban. Ilonunk jobb geniusa, vagy a’ mindenütt ébredező értelem és iparnak a tespedőket elmaradásuk kárérzetével nyomó ellenhatása, vagy külföldön látott jobb példák ingerlették-e honunk nagyobb földbirtokosait jószágaikba szorgalmatos munkálkodást, és értelmesebb kezelést behozni? — alig lehetne eldönteni; annyi bizonyos, hogy a’ I9ik század kezdetétől nagyszerű mozgásokat tapasztalunk. Nem is lehet benső örömérzettel nem tekinteni azon nagy földdarabra, mellyet emléket még túl nem haladó időben H. egy ó-budai malomnál csaknem kevesebbre becsült, melly most igen czélszerűen kezelt , s birtokosának dúsan jövedelmező szép urodalom. Nem lehet nem látni több igen szépen fejlődő , ’s némelly, hogy ne mondjam tökéletesen, legalább a’ mivelődés igen nagy fokára emelkedett iparágakat! De ellenben látni kell, mennyi miveletlen, látni kell, mennyi roszul mivelt anyag fekszik honunkban! — mit eddig tettünk nem is kezdet, nem is tudjuk hol kell kezdeni? Hazám boldogsága után sóvárgó kebellel, édes ábrándaimba merülve, kit látok? — a’ Daguerotyp borítékára rajzolt földtekén ülő hosszupípás magyart. Milly gondtalan kedéllyel ereszti pipája füstjét a’ félvilágon szét, mintha mondaná : ftringo mundum / Édes bűvös öregem! tedd szemeidre tátosi njodat csak egy félperczenetre, egy pillanatra hadd lássam az 189 liki Pestet! hadd ölelje lelkem azon varázsképet, mellyben honunkra egykoron illy szépen fog virradni azon boldogító nap, mellynek csak elősejditése is poétái enthusiasmusra ragadta íróját! — De pletykaság lehet-e ez? — Igen is lehet uram, tökéletes bizonyossággal mondhatom lehet, csak akarjuk, — hiszen az északamerikaiak ’stb. ’stb. — Igen, de akarni, ez ám az ábránd nálunk magyaroknál, kik mindnyájan szalmával tüzelünk, minden kezdetnél szalmatűzünk fennen lobog, ’s midőn a’ dologra jőnénk, lelkesedésünk életmécsének utolsó pislogása kihal. Min kellene mégis kezdeni? Political institutióinkon, a különböző szabadalmak és kiváltságok kiegyenlítésén, népnevelésen, az ipar és szorgalom bilincseinek megoldásán, s a’ népnek szabaddá tételén?’stb. Mind szükséges, mindezt kivívni kell; de legelsők a’ tettek, mik azonnal hatalmunkban állanak: ezeket oda kell a’ legczélirányosabban intézni, hogy ama sok miveletlen és rész mivelet alatt levő anyagokat, mellyek a’ hon jóllétét emelhetik, a’ lehető legjobb mivelet alá fogjuk ; tegyünk szabaddá minden erőt honunkban, nem korlátlanná, hanem minden erő egy törvénynek hódoljon ; és üssük fel azon bilincseket, mellyek a’ gazdaság és iparűző osztály cselekvési szabadságát