Magyar Gazda, 1844. július-december (4. évfolyam, 1-52. szám)

1844-08-04 / 10. szám

147 148 léssel május elejéig lehet várakozni. — Vetés idejében a’ gazda minden erejét a’ kenderföld szántására for­dítsa , és úgy intézze, hogy fél nap alatt, a’ kender­földnek szántása, magnak elvetése és béboronálása megtörténjék, mielőtt a’fris szántás kiszáradott volna; vagy ha nagyobb kiterjedést mivelne, a’ részenként, vagy is meg lévén egy fogás szántva, ezt, m­ig a’ 2-ik szántalik, beveti, és tüske-boronával beboronálja. — Szükség továbbá, hogy a’ kender illendő sűrűségben keljen ki, azért a’ mag a’ lehetőségig eloszoltassék, melly czélra a’ termesztő vagy igen aprón fog vetőre szántatni, vagy vastagabb fogú, tehát kevesbbé mé­lyebb hasításokat maga után hagyó vasfogassal a’ föl­det megboronáltatja előbb és úgy vetteti be, minden holdat két pozs. mérő maggal, és rögtön tüskeboro­nával elsimítja. Az ekkép elkészített jó, kövér és tiszta föld egypár eső után szép és jól fizető kendert fog termeni. Ezen kender nem kétszerre, mint a’ közönséges, hanem egyszerre , azaz virágosa a’ magvassal együtt nyűvettetik. A’ nyüvésnek idejét, minthogy a’ kendernek kifejlődése az időjárástól függ , meghatározni nem le­het, hanem annak szükségét következendő ismertető jelek mutatják. A’ virágosa elporzott, levelei hullani kezdenek, de szálai még nem száradnak, a’ magvasa sárgulni kezd, és nagyobb részben haragoszöld szí­nét elvesztette; melly jelenségek többnyire augustus 10-kétől közepéig láthatók, ha a’vetés még április hónap 24-kéig megtörtént. — Ha ezen jelek látszat­nak, a’ kender átalában nyüveltelik, vagy ha nagysága és vastagsága miatt, a’ mi szárazságban megtörténik, azt kihúzni nem lehetne, baltákkal tőben kivágatik, és szokott nagyságú kévékbe köttetvén, ha eláztatása mindjárt következik, 3 vagy 4 nap apróbb kúpokban száritatik, ha pedig csak őszszel vagy következendő tavaszszal áztatják el, a’ fenntebbi helyezetben töké­letesen kiszáritatik­ Magnak való vagy a’ sűrű vetés egy részéből ha­­gyatik, mennyit l. i. a’ gazda szükségesnek tart, és ebből— kinek tetszik —a’ virágosát ki is lehet nyitni, vagy pedig a’ magnak való különösen neveltetik bur­gonya és kukoriczaföldeken . A’ kapáló-ekével ne­velendő burgonya és kukoriczaföldeken, a’ sorokban apróbb gyermekek által minden lépésre egypár szem kendermag a’ földbe dugdostatik; más, kézi kapákkal mivelendő illyes földeken a’ kendermag igen ritkán el­­szóraltatik, és a’föld tüskeboronával elsimitalik, a’ kukoricza vagy burgonya kapálásakor pedig a’kender­palánták vigyázva épen fenntartatnak. Az illyen ritkán kikelt kenderszálak bőven szoktak magvazni. Aratása úgy szokott megtörténni, mint a’ közön­séges kenderé, és ha választani lehet, inkább melegebb álló, mint folyóvízben áztatandó. Ha a­ beáztatás ki­­nyüvés után mindjárt, az akkoriban ép legsürgetőbb munkák miatt meg nem történt, a’ termesztőnek köny­­nyebbségére őszszel vagy tavaszszal is végbe mehet. Leggazdaságosabb azonban a’ tavaszi vagyis május elején való áztatás, midőn minden tavaszi munkák meg­szűntek, a’ vizek, mellyek nyáron által megfogytak vagy talán ki is száradtak, mindenütt megszaporodtak, ’s már hosszabb napokban melegednek is. A’ kender ázásának ideje második titka a’ ter­mesztésnek, ettől függ, valljon a’kender kereskedésre vagy csak fonásra leszen-e alkalmatos, vagy pedig ha elázott, egyedül kócznak használható.—Itt az óriási vagyis kereskedésre szánt kenderről lévén a’szó, ennek meleg időben 3 nap ázni elegendő, egyébiránt minthogy a’kender kiázása a’viz melegségétől függ, ezt pedig minden időben meghatározni nem lehet, az elegendő ázásnak ismertető jelei ezek: harmadnap a’ beáztatott kenderből huzassanak ki vékonyabb és vastagabb szá­lak, és ha ezen szálakról, hüvelykujjal dörgöltetvén, a’ felső zöld hártya (epidermis) lemegyen, ha a’ken­der fája megtörik, és arról a’ kender szála, melly il­­­lyenkor még egy kevéssé zöldes színű szokott lenni, ámbár darabosan és szalag formára, de végig lefosz­­lik, a’ kender kimosásának ideje megjelent, mellyel késni nem is lehet, azért a’mennyiséghez arányzott erővel történjék a’ kimosás. — Ha korábban mosatik ki a’ kender, akkor törése igen alkalmatlan, sőt, ha vastag a’kender, a’mi elkerülhetetlen, azt a’poz­­dorjától kitisztítani csaknem lehetetlen; ekkor a’ ken­der megtartja nyerseségét, ’s minthogy a’külső hár­tya, melly a’szálakat enyv gyanánt összetartja, le nem ázott, azok nagyobb szélességben összekötve ma­radnak, ’s lilálás közben sem válnak el egymástól. Ha pedig a’ kender tovább ázott, a’ szálak fehérebbek, és puhábbak lesznek ugyan, de erőtlenebbek, és ekkor már tengeri köteleknek nem, hanem csekélyebb mun­kákra használható A’ kendernek törésig való eltartására, akár ki lé­gyen az öszszel áztatva, akár nem, költséges épületek nem szükségesek, mert azt kazalokban is minden kár nélkül el lehet tartani.— A’ kazalok szélessége, mint­hogy a’ kender hosszú szokott lenni, két kéve hossza­ságú, magossága a’szél­ességéhez, hosszasága a’szük­séghez mérsékelt, teteje pedig, hogy fenékig ne ázzék, lejtős legyen. A’ kender törése csak száraz állapotban, és me­leg időkben történhetik meg czélirányosan, máskép sok és a’ kereskedésben megvetést okozó pozdorja marad a szálak között. — E’ fajta kendernek a’ törése, minthogy erősebb és vastagabb szokott lenni, a’ közön­séges kender­ törőkön vagy tilókon igen fárasztó volna,

Next