Magyar Gazda, 1845. július-december (5. évfolyam, 53-105. szám)

1845-10-22 / 85. szám

M­AGYAR­ GAZDA KIADJA A’ MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET. Ötödik év Sí-ik fele. Pesten, October 22-én 1845. §5. s­­ im. TARTALOM: Hol kezdje a magyar? (Zombory Leopold). — Uri közlemények (Kapitány Sándor). — Göböly-ükrök hizlalásáról (Bogma). — Módok a’közelgő ínség elhárítására. (Stand Imre). — Középponti egyesületi munká­­lódások (Török János.) — Figyelmeztetés gyümölcsoltványok eladása ügyében (Tóthfalusi Miklós). — Vidéki egyesületi mozgalmak. (P­r­o­e­t­z Ad.) — Gabonaár. Hol kezdje a’ magyar? Közel ezredévig egyre harczolt a’ magyar, ’s min­den figyelme és ereje a’ véres ütközetekre lön fordítva. A’gyászos jelszó nem volt egyéb, mint háború! Kér­dem pedig, hogy valljon micsoda okozhat rémitöbb pusztításokat? döghalál-e, avvagy háború? — ’S re­ményiem, kiki azt fogja velem felelni: háború! Mert a’ halálvész elragadja népeinket, de meghagyja falva­­inkat, kincseinket, értékeinket. A’ háború ellenben tűzzel vassal felemészti mindenünket, —’s ha életünk­nek esem­ényesen kegyelmezni talál is, csonkán, bénán — kordosan ereszt vissza hazánkba , hol mérge, dühe csak a’ borzasztó romokat hagyá hátra, eltenve min­dent, mi hasznos, üdves, mi jó. Azonfölííl a’ mirigy­­halál által nyugalomra szendéről át a’ kitűrt halandó, de a’ háború iszonyatos fergetegként zaklatja a’ világot, ’s rombolva dúl fel minden épet, minden szépet. Honunknak illyenekre jön minden összes ereje nem régi időkig feldolgozva. ’S általa oda jutott, hogy minden teendők és végzendők egyeteme áll előtte, — ’s nem tudja, hol kezdje?... mint gazda neki türközöilik, ’s roppantul akarna ipar­kodni, és lovat venne, — de ól nincs, juhot szerezne, de nincs ahol, ökröt, tehenet, bikát szeretne tartani, de pénze sincs rá, hogy megvásárolhassa; szántana, vetne , de sem eke, sem borona, sem szekér, sem ta­liga — semmi, sőt még hajléka sincs, hol a’ hideg és rut idők ellen menedéke lenne; mert nyakába is cso­rog, ha esés van ’s a’ t. ’S innen azt sem tudja , min kezdje? min végezze? — ’S én azt mondom, hogy volt idő, hol az embe­rek a’ szóval keveset gondolva, egyedül az anyagi ér­dekekbe voltak elmerülve; és nekik méltán lehetett mondani, hogy nem csupa kenyérből (anyagból) él az ember ’s a’ t. A’ mai időkben ellenben annyira szónok- és szó-világban élünk, hogy szinte feljogosítva érez­hetjük magunkat azt mondani, mikép nem csupa szó­ból él az ember, hanem minden czikkből, melly szük­séget fedez. — És ime, kimondtam egyszersmind azt is, hogy min kezdje a’ magyar? t. i. azon, a’mi szüksé­get fedez!... És én jövőre fejtegetni fogom, hogy a’szükségek hányfélék? ’s micsoda er­ö­k alkalma­zása által fedezhetni azokat? vagyis, a’ nemzeti lehetősségről, avvagy más szavakkal, hogy mi­képen lehet a’ nemzet tehetőssé? ... Illy szem­pontból kiindulva érthetni, mint mondható a’ római szónok: nihil hom­­ine libera dignius o­e­­conomia? — Ungvár, octob. 1 l-én 1845. Zombory Leopold.

Next