Magyar Gazda, 1845. július-december (5. évfolyam, 53-105. szám)
1845-10-22 / 85. szám
MAGYAR GAZDA KIADJA A’ MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET. Ötödik év Sí-ik fele. Pesten, October 22-én 1845. §5. s im. TARTALOM: Hol kezdje a magyar? (Zombory Leopold). — Uri közlemények (Kapitány Sándor). — Göböly-ükrök hizlalásáról (Bogma). — Módok a’közelgő ínség elhárítására. (Stand Imre). — Középponti egyesületi munkálódások (Török János.) — Figyelmeztetés gyümölcsoltványok eladása ügyében (Tóthfalusi Miklós). — Vidéki egyesületi mozgalmak. (Proetz Ad.) — Gabonaár. Hol kezdje a’ magyar? Közel ezredévig egyre harczolt a’ magyar, ’s minden figyelme és ereje a’ véres ütközetekre lön fordítva. A’gyászos jelszó nem volt egyéb, mint háború! Kérdem pedig, hogy valljon micsoda okozhat rémitöbb pusztításokat? döghalál-e, avvagy háború? — ’S reményiem, kiki azt fogja velem felelni: háború! Mert a’ halálvész elragadja népeinket, de meghagyja falvainkat, kincseinket, értékeinket. A’ háború ellenben tűzzel vassal felemészti mindenünket, —’s ha életünknek eseményesen kegyelmezni talál is, csonkán, bénán — kordosan ereszt vissza hazánkba , hol mérge, dühe csak a’ borzasztó romokat hagyá hátra, eltenve mindent, mi hasznos, üdves, mi jó. Azonfölííl a’ mirigyhalál által nyugalomra szendéről át a’ kitűrt halandó, de a’ háború iszonyatos fergetegként zaklatja a’ világot, ’s rombolva dúl fel minden épet, minden szépet. Honunknak illyenekre jön minden összes ereje nem régi időkig feldolgozva. ’S általa oda jutott, hogy minden teendők és végzendők egyeteme áll előtte, — ’s nem tudja, hol kezdje?... mint gazda neki türközöilik, ’s roppantul akarna iparkodni, és lovat venne, — de ól nincs, juhot szerezne, de nincs ahol, ökröt, tehenet, bikát szeretne tartani, de pénze sincs rá, hogy megvásárolhassa; szántana, vetne , de sem eke, sem borona, sem szekér, sem taliga — semmi, sőt még hajléka sincs, hol a’ hideg és rut idők ellen menedéke lenne; mert nyakába is csorog, ha esés van ’s a’ t. ’S innen azt sem tudja , min kezdje? min végezze? — ’S én azt mondom, hogy volt idő, hol az emberek a’ szóval keveset gondolva, egyedül az anyagi érdekekbe voltak elmerülve; és nekik méltán lehetett mondani, hogy nem csupa kenyérből (anyagból) él az ember ’s a’ t. A’ mai időkben ellenben annyira szónok- és szó-világban élünk, hogy szinte feljogosítva érezhetjük magunkat azt mondani, mikép nem csupa szóból él az ember, hanem minden czikkből, melly szükséget fedez. — És ime, kimondtam egyszersmind azt is, hogy min kezdje a’ magyar? t. i. azon, a’mi szükséget fedez!... És én jövőre fejtegetni fogom, hogy a’szükségek hányfélék? ’s micsoda erök alkalmazása által fedezhetni azokat? vagyis, a’ nemzeti lehetősségről, avvagy más szavakkal, hogy miképen lehet a’ nemzet tehetőssé? ... Illy szempontból kiindulva érthetni, mint mondható a’ római szónok: nihil homine libera dignius oeconomia? — Ungvár, octob. 1 l-én 1845. Zombory Leopold.