Magyar Gazda, 1846. július-december (6. évfolyam, 48-95. szám)
1846-09-12 / 67. szám
1080 1079 használ; — nem az utóbbin , mert azon, minden gazdasági foglalkozás iránt, gyakran undorodással párosult részvétlenség mellett, melly eddig a’ törvényhozói gyülekezetek legszámosb tagjait elfogá, — kik közül sokaknak nagyravágyástól felizgatott szilaj fiatalságuk miatt a’ mezőgazdaság száraz részleteihez semmi hajlamuk nem lehetett, — többnyire minden, még a’ legérdekesb odavágó kérdések is, a’ törvényhozási testületnél terra incognitává lettek elannyira , hogy még majdnem legszerencsésebben járt azon országok mezőgazdasága, mellyeknek törvényhozó testülete legkevésbé foglalkozott vele. Ezen ítélet szigorúságát Európa két legnagyobb alkotmányos nemzetének tapasztalása eléggé igazolja. Nagybritannia, ’s Francziaország törvényhozásának Achilles sarkát képezi gazdasági szaka; főleg ezen utolsó országban uralkodik e’ tekintetben, kitűnő tehetségei daczára, a’ legnyomorubb tétlenség, vagy még kárhozatosb ön haszonvágy , melly magát a’ gazdasági téren emelt minden vitában szenvedélyes pártküzdés , vagy a’ különben dagályosan magasztalt szabadság önkényes korlátozása által nyilvánítja, mint azt az előbbi oltalom bizalmában roppant költséggel állított számos répaczukor-gyárnak bajosan igazolható bukása, — a’ túlságosan felcsigázott eleség-adó (accise) által előidézett meghamisítása az első életszükségeknek , — ’s több effélék igen is világosan bizonyítják. De még az annyira practicus Angolhonban is épen most fedezte fel a’ gabonakérdés kimenetele, mellynek jótékony eredménye biztosításául legnagyobb ministerének, egy második Aristid gyanánt ostracismusi kárhoztató Ítélet következtében áldozatul kelle esni, — de még inkább a’ szerencsétlen Irhon rabszolgai állapota,— azon szomorú hiányokat, mellyek a’ parlamentális élet tetőpontján a’ mezei viszonyok fontolóra vételekor, a’ meglepett szemnek feltáratnak. Azon viszásság érzete, miszerint mind ezek, mind más, az ipart és kereskedést érdeklő anyagi kérdések felett olly gyülekezeteknek kell határozni, ’s törvényeket hozni, mellyeknek nagyobb része e’ tárgyakhoz mitsem ért, — alkalmat nyújtott mind a’ két nevezett törvényhozóságnál segédeszköz gyanánt az „Enquet“-elmek behozatalára ; nemcsak előttünk, de még eddig Némethon előtt is olly ismeretlen cselekvésmódnak , mellynek értelmezésére még a’ német nyelv sem bir helyes kifejezéssel, hacsak az Auskunfts- Einholung (értesülés) el nem fogadtatik. Illy anyagi kérdésekben ugyanis bizottmányok neveztetnek ki azon utasítással, hogy személyes vizsgálat, ’s olly szakértő férfiakkal, értekezés által, kiknek értelmiséggel párosult gyakorlatából a’ fenforgó kérdés legterjedelmesb megoldását várhatni, — mindazon tudósításokat szedjék össze, mellyekre alapos ítéletet alapitni lehet. Ezen összeszedett állítások, ’s gyakran becses statisticai adatok, Angolhonban néha borzasztó gyűjteményekre terjedve, statusköltségen kinyomtatva nyujtatnak be a’ parlamentnek, mi Francziaországban csak azon bizottmány kivonatával történik, mellynek indítványa rajta alapszik. A’ nézetek rendkívüli különbsége mellett, melly a’ gazdasági kérdésekben számtalan , egymástól eltérő helybeli viszonyok szerint fenforog, találhatni ezen állítások , ’s feltételekben a’ leghatározottabb helyeslést, ’s tagadásokat, vagy legalább tetemes módosításokat ugyanegy kérdésben, — ép úgy mint a’ gazdasági egyesületek gyűléseiben, hol ugyanannyi fekete, mint fehér mondatik el a’ nélkül, hogy valami határoztatnék ; — minek következtében természetesen az előadó, ki csak kivonatot köteles előterjeszteni, azon adatokat fogja leginkább kiemelni, mellyek eleve bészítt véleményét támogatják, a’ többi ellenkező tapasztalatokat pedig árnyékba helyezi. Ez az angol bizottmányi biztosoknál kétségenkivül nehezebben megy, mert a’ jelenlévő kinyomtatott egész munkálatból lehet minden különböző véleményű tagnak a’ jelentést ugyanazon kutforrásból megczáfolni. De ki is merjen minden elöleges alapos szakismeret nélkül, olly rend , ’s öszszefüggetlen zavarokból összeszedett, egymással ellenkező adatok felett, mellyeknek átolvasása maga fél ember életet igényelne, határozott ítéletet mondani. Ennek aztán eredménye is gyakran ollyan , mint az 1833. évben fejedelmi tanács parancsából Irhon állapota megvizsgálására kiküldött választmányé vala, melly roppant költséggel összekötött három évi működése után jelentését 200 vastag foliántokban nyujtá be a’Parlamentnek, olly jelentést, melly boldogtalan terjedelme miatt minden gyakorlati haszon nélkül maradt épen úgy, mint az 1836. évben Nagybritannia földmivelésének megvizsgálására a’ parlamentből a’ mostani ministerium elnöke , Lord Russel elnöksége alatt kiküldött hasonló bizottmányé, melly csak az alsó háznak 18,000-nél több kérdés- ’s feleletről, a’ felső házi bizottmány pedig 12,000-nél, ’s az országbankokat illetőleg 10,000-nél több illyetén kérdés-, ’s feleletről adott be jelentést. És mégis neveztetett javai ismét az ithoni burgonya-inség félelme miatt gróf Devon elnöksége alatt egy hasonló bizottmány, mellynek elődeihez képest szinte nem volt eddigelé más eredménye, mint hogy azon még folyvást tartó, borzalmas állapot szomorú bebizonyítására szolgált, mellyben az ithoni földmivelők milliói legnyomorultabb czigányainknál is mélyebben sülyedtek. De mindezen akadályok daczára, mellyek a’ törvényhozás gazdasági szakában inkább, mint bármelly másban ellentállnak , meg kell mégis örömmel ismerni,