Magyar Gazda, 1846. július-december (6. évfolyam, 48-95. szám)
1846-09-26 / 70. szám
1130 1129 bírható jószágért keveset adnak, ’s idő múltával az még is gyakran örökre elmarad az elzálogositók kezeitől; továbbá, hogy a’ nemesi birtok milly gyengén áll hitel dolgában, naponkint tapasztalást szerezhetni, csak össze kell vele hasonlítani a’ városi birtokot, melly pedig még adó alatt is áll; végre hogy az elzálogosított jószágokat egykönnyen vissza ne vegyék, értenek intézkedni az illetők, midőn sokkal nagyobb összeget iratnak eladási okleveleikbe, mint mennyin az eladás megtörtént, vagy mennyit a’ megvett jószág valólag ér. Már hogy az ősiségi törvények fennmaradása mellett birtok-biztosság nincs, ’s igy virágzó mezőgazdaság nem igen van felhiva, azt úgy hisszük kétségbe nem fogja vonni ollyatén, ki az örök-bevallás, vagy is birtok-eladás teketóriáit, ’s csiklandós oldalait nálunk ismeri. Már hogy az örök bevallás érvényes legyen, törvényes feltétel először, három betöltendő ünnepélyesség , másodszor meg kell kínálni három rendbeli atyafiakat, mint olyanokat, kiket a’ vétel elsősége illet, harmadszor — midőn ezek megtörténtek — következik a’ hátulsó ajtó, mellyen szép csendesen kisurranhatni. Úgy van t. i. a’ magyar jogban megírva, hogy az örök bevallás háromféle, ezek között van egy, mellyről ha bebizonyitatik, hogy szerinte történt az eladás, úgy a’ minden egyéb kellékek- és olajokkal megkent örök-bevallást az örökösök mindenkor megerőtlenithetik. E’pont pedig azt tartja, hogy azon esetre érvénytelen az örök eladás, ha az csupán vesztegetésből történt volna! Már kérem alássan, mellyik ildomos jogvéd nem tudná ezt bebizonyítani, ’s mellyik jószág az, mellynek birtoka ellen e’ firma alatt ne lehetne pert kezdeni. És ime itt vagyunk a’ magyar jószág-eladás furcsaságánál; itt vagyunk azon pontnál, melly miatt a’magyar földbirtokosnak nincsen hitele, a’ magyar földbirtoknak értéke, ’s a’ magyar mezőgazdaságnak következetes és folytonos termékenyebbülése. Ollyan ennél fogva a’nemesi földbirtok nagy része, mellynek birtoklása nem lévén biztosságban, a’ mezőgazdasági üzlet fajta tőkéket emésztve kezeltetik, másika meg értéken felül fizettetvén, a’ biztosság végett, rajta az ellőállitások nélkül drágittatik. Veszélyes irány mindkettő, szives olvasó, mert az elsőben sorvadás, a’ másikban költséges gazdálkodás alapittatik; tehát egyikben sem azon kívánatos, azon kellő állapot, melly szerint a’ földbirtok kézről kézre folytonos növekedő értékkel megyen át. És ez ime, az ősiségnek azon status és mezőgazdasági irányban elkövetett vétke, mi miatt halált érdemleni látszik, ez azon olvasatlan érték-összeg, mellyet a’ status-jóléttől kiadásként követel. Olvassák meg most már az illetők, hogy a’ családok (!) és nemzetiség fentartásával (?) ez institute mit hoz, ’s a’ számlát be lehet fejeznünk. A’ befejezés — sejtjük, egy nagyszerű debet — saldót, magyarul kiadási fölösleget, mutatand. ’S ha igy akkor mit késni az ösiség eltörlésével ? hisz azon czélok másodika, mellyért az ösiség pártoltatik, a’ nemzetiség, okos honosítási törvények nyomán igen szépen elérhető. Érzékeny sebje továbbá az ország mezőgazdaságának a’ pénznek hiánya, ’s bankok nem léte miatt a’ szerfelett magas pénzláb, a’ nagy kamatok , mellynek következtében mezőgazdasági javítások olly hellyeken is meghiúsulnak] gyakran, hol egyébkint tán a’ kellő értelem ’s biztosság megvolna, ’s melly miatt, a’ szigorúbb törvénykezés mellett újabb időkben annyi földbirtokos került kelepczébe, ’s annyi földbirtok harácsolás alá. Mezőgazdasági előállításnál, mint az olvasó tudja, négy töke működik; u. m. az alap, álló, forgó, ’s értelem-töke. Az alaptőke magában foglalja a’ földet, mellyen a’ termelés történik, az álló töke a’ gazdasági felszerelést, a’ forgó töke azon pénz és egyebekben foglalt érték összeget, melly a’ gazdasági működés folytonosságára perczenkint, naponkint kívántatik ; az értelem tőkéje végre áll a’ gazdasági előállítást vezérlő egyén vagy egyének mezőgazdasági előállításra vonatkozó értelmi képességéből. Már egyedül azon körülmény, hogy e’ tényezők összeható működése állítja elő a’ tiszta jövedelmet, bizonyossá tehet bennünket arról, miszerint a’ tiszta jövedelem akkor leendhet csak a’ lehető legnagyobb, ha a’ feljebb említett tényezők egymással kellő arányban állanak. Továbbá valamint minden okozat előállításánál különböző értékű tényezők, okok munkálnak össze, úgy a’ mezőgazdasági tiszta hasznot előállító tényezők is különböznek hatásaikban, az az egyik ininkább befoly a’ tiszta jövedelemnek előállítására mint a’ másik, ez jobban vagy kevésbé mint a’ harmadik. Már a’ mezőgazdasági előállításba befolyó tőkék legjelentékenyebbje természetesen az értelmi tőke, melly mind annyit vezérli, kezeli, ’s mellynek értékétől kölcsönzik a’többi tőkék is terményességüket; az értelem tőkéje után hatásban legjelentékenyebb a’ forgó töke, melly — ha hasonlítással szabad élnem — ugyan az a’ mezőgazdaságnál, a’ mi vasúton a’ mozgató erő, forgó töke után következik az álló ’s ezután végre az alaptőke. Hazánkban a’ csekély mezőgazdasági értelmesség miatt jobbára fordítva veszik a’ tőkék fontosságát, ’s utolsó helyre sorozzák azt, mi elsőre való. Ez azonban a’ dolgon mit sem változtat; tartsanak az emberek bármit, a’dolgok nem a’szerint veszik ujjokat; ’s fonák kezeléssel lehet ugyan menetüket aka