Magyar Gazda, 1846. július-december (6. évfolyam, 48-95. szám)

1846-09-26 / 70. szám

1130 1129 bírható jószágért keveset adnak, ’s idő múltával az még is gyakran örökre elmarad az elzálogositók kezeitől; továbbá, hogy a’ nemesi birtok milly gyengén áll hitel dolgában, naponkint tapasztalást szerezhetni, csak össze kell vele hasonlítani a’ városi birtokot, melly pedig még adó alatt is áll; végre hogy az elzálogosított jó­szágokat egy­könnyen vissza ne vegyék, értenek in­tézkedni az illetők, midőn sokkal nagyobb összeget iratnak eladási okleveleikbe, mint mennyin az eladás megtörtént, vagy mennyit a’ megvett jószág valólag ér. Már hogy az ősiségi törvények fennmaradása mellett birtok-biztosság nincs, ’s igy virágzó mezőgaz­daság nem igen van felhiva, azt úgy hisszük kétségbe nem fogja vonni ollyatén, ki az örök-bevallás, vagy is birtok-eladás teketóriáit, ’s csiklandós oldalait nálunk ismeri. Már hogy az örök­ bevallás érvényes legyen, törvényes feltétel először, három betöltendő ünnepé­lyesség , másodszor meg kell kínálni három rendbeli atyafiakat, mint ol­­yanokat, kiket a’ vétel elsősége illet, harmadszor — midőn ezek megtörténtek — követke­zik a’ hátulsó ajtó, mellyen szép csendesen kisurran­­hatni. Úgy van t. i. a’ magyar jogban megírva, hogy az örök bevallás háromféle, ezek között van egy, mellyről ha bebizonyitatik, hogy szerinte történt az eladás, úgy a’ minden egyéb kellékek- és olajokkal megkent örök-bevallást az örökösök mindenkor meg­­erőtlenithetik. E’pont pedig azt tartja, hogy azon eset­re érvénytelen az örök eladás, ha az csupán vesz­tegetésből történt volna! Már kérem alássan, mellyik i­l­d­o­m­o­s j­o­g­v­é­d nem tudná ezt bebizo­nyítani, ’s mellyik jószág az, mellynek birtoka ellen e’ firma alatt ne lehetne pert kezdeni. És ime itt vagyunk a’ magyar jószág-eladás furcsaságánál; itt vagyunk azon pontnál, melly miatt a’magyar fö­l­d­bir­­tokosnak nincsen hitele, a’ magyar föld­birtoknak értéke, ’s a’ magyar mezőgaz­daságnak következetes és folytonos ter­­mékenyebbülése. Ollyan ennél fogva a’nemesi földbirtok nagy része, mellynek birtoklása nem lévén biztosságban, a’ mező­gazdasági üzlet fajta tőkéket emésztve kezeltetik, má­sika meg értéken felül fizettetvén, a’ biztosság végett, rajta az ellőállitás­ok nélkül drágittatik. Veszélyes irány mindkettő, szives olvasó, mert az elsőben sorvadás, a’ másikban költséges gazdálkodás alapittatik; tehát egyik­ben sem azon kívánatos, azon kellő állapot, melly sze­rint a’ földbirtok kézről kézre folytonos növekedő é­r­t­é­k­k­el m­e­g­y­e­n á­t. És ez ime, az ősiségnek azon status és mezőgazdasági irányban elkövetett vét­ke, mi miatt halált érdemleni látszik, ez azon olvasatlan érték-összeg, mellyet a’ status-jóléttől kiadásként kö­vetel. Olvassák meg most már az illetők, hogy a’ csa­ládok (!) és nemzetiség fentartásával (?) ez insti­tute mit hoz, ’s a’ számlát be lehet fejeznünk. A’ befejezés — sejtjük, egy nagyszerű debet — sal­­dót, magyarul kiadási fölösleget, mutatand. ’S ha igy akkor mit késni az ösiség eltörlésével ? hisz azon czé­­lok másodika, mellyért az ösiség pártoltatik, a’ nem­zetiség, okos honosítási törvények nyomán igen szépen elérhető. Érzékeny sebje továbbá az ország mezőgazdasá­gának a’ pénznek hiánya, ’s bankok nem léte miatt a’ szerfelett magas pénzláb, a’ nagy kamatok , mellynek következtében mezőgazdasági javítások olly hellyeken is meghiúsulnak]­ gyakran, hol egyébkint tán a’ kellő értelem ’s biztosság megvolna, ’s melly miatt, a’ szigo­rúbb törvénykezés mellett újabb időkben annyi föld­­birtokos került kelepczébe, ’s annyi földbirtok h­ará­­csolás alá. Mezőgazdasági előállításnál, mint az olvasó tud­ja, négy töke működik; u. m­. az a­l­a­p, álló, f­o­r­g­ó, ’s értelem-töke. Az alaptőke magában foglalja a’ földet, mellyen a’ termelés történik, az álló töke a’ gaz­dasági felszerelést, a’ forgó töke azon pénz és egye­bekben foglalt érték összeget, melly a’ gazdasági mű­ködés folytonosságára perczenkint, naponkint kíván­tatik ; az értelem tőkéje végre áll a’ gazdasági előál­lítást vezérlő egyén vagy egyének mezőgazdasági elő­állításra vonatkozó értelmi képességéből. Már egyedül azon körülmény, hogy e’ tényezők összeható műkö­dése állítja elő a’ tiszta jövedelmet, bizonyossá tehet bennünket arról, miszerint a’ tiszta jövedelem akkor leendhet csak a’ lehető legnagyobb, ha a’ feljebb em­lített tényezők egymással kellő arányban álla­nak. Továbbá valamint minden okozat előállításánál különböző értékű tényezők, okok munkálnak össze, úgy a’ mezőgazdasági tiszta hasznot előállító té­nyezők is különböznek hatásaikban, az az egyik in­­inkább befoly a’ tiszta jövedelemnek előállítására mint a’ másik, ez jobban vagy kevésbé mint a’ harmadik. Már a’ mezőgazdasági előállításba befolyó tőkék legjelentékenyebbje természetesen az értelmi tő­ke, melly mind annyit vezérli, kezeli, ’s mellynek ér­tékétől kölcsönzik a’többi tőkék is terményességüket; az értelem tőkéje után hatásban legjelentékenyebb a’ forgó töke, melly — ha hasonlítással szabad élnem — ugyan az a’ mezőgazdaságnál, a’ mi vasúton a’ moz­gató erő, forgó töke után következik az álló ’s ezután végre az alaptőke. Hazánkban a’ csekély mezőgazda­sági értelmesség miatt jobbára fordítva veszik a’ tőkék fontosságát, ’s utolsó helyre sorozzák azt, mi elsőre va­ló. Ez azonban a’ dolgon mit sem változtat; tartsanak az emberek bármit, a’dolgok nem a’szerint veszik ujjokat; ’s fonák kezeléssel lehet ugyan menetüket aka­

Next