Magyar Gazda, 1846. július-december (6. évfolyam, 48-95. szám)
1846-09-12 / 67. szám
Hatodik év 2-ik fele. Pest, September 12-én 1846. A’ gazdasági törvényhozás nehézségeiről. ■•• Engedjék meg, uraim, hogy a’gazdasági törvényhozásról átalában, és különösen honunkéról hoszszas tapasztalásimból merített gondolatimat lehető röviden közöljem önökkel; — olly tárgy, melly azon befolyásnál fogva, mellyet önök közül törvényhozásunkra már is többen gyakoroltak, vagy gyakorolni hivatva leendnek, jelen tanácskozásunkhoz annál inkább látszik tartozni, minthogy a’ tudománynak szentelt ezen társulat, — a’ köztanácskozásainkat olly gyakran felzavaró szenvedélyes pártszellem minden befolyásán felülemelkedve , ép olly képes, mint méltó az igazat hallani. Hogyha a’ törvényhozó hivatása, — mellyet már az őskor legbölcsebb férfiúinak, Lycurgusok, és Solonoknak tarta fenn, — elejétől fogva az emberi szellem legmagasb hatányának (Potenz) tekintetett, ’s működése legnehezebbnek ismertetett; ugy e’ nehézség a’ törvényhozás minden ágaira való részletes alkalmazásban azonkép látszik növekedni, minél mélyebben gyökereznek ezen ágak az emberi társaság legalsóbb osztályainak mindennapi szükségeiben. E’ körben a’ mesterkélt országlási rendszer minden készületeivel felfegyverzett törvényhozó egyszerre minden támasztól megfosztva látja magát, ’s habár Archimedeskint kísérthetné meg a’ földtekét sarkából kiemelni, itt is hasonlókép hiányzanék emeltyűjének támpontja. Legsiralmasban sülyed pedig azon mély iszapba, melly eddig a’ földmivelő népet a’ polgári társaság magasb fokozataitól elválasztotta. Azon évezredek óta, midőn még a’ testi hatalom vala mindenható, rabszolgai kézre volt bízva a’ legfontosb polgári foglalkozás, azon föld mivelése és munkáltatása, melly *) mindenkit táplál; ’s ezek nem tudva mi, ’s miért tétetik általuk, régi szokás szerint lélekszakadva törekvének barmaiknak visszaadni azon ostorvágásokat, mellyekkel önmagok zsarnoki hajtóik által sujtattak. Jóllehet a’ múlt század miveltségi előmenetelének sikerült a’ rabszolgaság eltörlése által, ezen az emberiséget annyira lealacsonyító állapotnak véget vetni, — ’s az ausztriai ház szelíd kormányzása alatt majdnem fél századdal hamarább, mint a’ szellemi túlsúlyával annyira kérkedő német éjszak több részeiben, — mind a’ mellett is csak keveset nyert a’ gazdasági törvényhozás. Habár elenyészett is a’ rabszolgaság neve, fenmaradt annak súlya még sokáig, teljes alkalmazást nyert a’ „lusimus Mariam Theresiam“ más emberszerető fejedelmek nemes törekvéseiben is , ’s már magából a’ módból, mikép a’ törvények hozatnak, világosan mutatkoznak a’ csekély eredmény okai a’ mezőgazdaság terén. Nem is említve t. i. azon önuralkodási (autocraticus) anomáliát, miszerint a’ múlt század egyik tekintélyes embere állítólag azzal kérkedett, hogy reggelijének minden csészéje mellett uj czikket szolgáltatott Jósef császár törvénykönyvéhez, — a’ törvényhozási foglalatosság napjainkban vagy a’ tiszttársi (collegial) zöld asztal nyirkos légkörében megőszült kormányférfiak feladatáld, vagy felizgatott népes törvényhozói gyűlésekben, személy, ’s párt-érdek által félrevezetett vitatkozás tárgyává tétetik. Sem az egyik, sem a’ másik után nem szolgáltatott még eddig gyógyszer a’ mezőgazdaságnak; — nem az elsőn, mert azon, — különben igen érdemes, de a’ gazdasági foglalkozásban egészen járatlan, egy vagy két emberélet bosszant, szűk kormányszéki (dicasterial) sorompók közé szorított statusférfiaknak még csak fogalmuk sem lehetett az eldöntendő tárgyról, annál kevésbé azon szabad mozgásról, melly a’ gazdának isten ege alatt egyedül 67. MAGYAR GAZDA KIADJA A’ MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET. TARTALOM: A’ gazdasági törvényhozás nehézségeiről. (Bujanovics Ed 11 á rd.) Szózat a’hegyaljai borjavitás és szőllészet ügyében. — Vége (Szabó Dávid.) Gazd tud. Szathmárból, és a’ Kunságból. — Középponti egyesületi munkálódások. (Török János.) — Gabonaár. *) Előadatott a’ m. természetvizsgálók kassai nagygyűlésén.