Magyar Gazda, 1846. július-december (6. évfolyam, 48-95. szám)
1846-09-26 / 70. szám
Pest, September 26-án 1846, 70. Hatodik év 2-ik fele. MAGYAR GAZDA KIADJA A’ MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET. TARTALOM: Korszerű agitatio a’ szem elöl tévesztett mezőgazdaság érdekében. (Korizmics.) Utazási közvélemények Lombardiából. (Kapitány Sándortól.) A’ télelőtti szántás hasznai. Aphorizmák. Gazdasági tudósítások Heves megyéből (Salacz Imre.) — Győr megyéből CG. K.) Hegyaljai mozgalom. Hirdetések. Gabonaár. Korszerű agitatio a’ szem elől tévesztett mezőgazdaság érdekében. XVI. Minden institutiónak kiadása azon rész, ’s bevétele azon jó , mit eszközöl; az az : nincsen bevétel kiadás nélkül. — Igen jó , ha a’ bevétel a’ nagy, ’s a’ kiadás a’ kicsiny; igen rész, ha ez tán megfordítva áll. Az institutiokat tehát meg kell fontolni, hogy tudja az ember hányadán van velők, hogy tudja valljon a’ fenntartás nem kerül-e többe, mint mennyit az institutio hoz. ügy de ezt eszközölni, nem könnyű dolog, miután az institutiok számosai, természetüknél fogva, számokkal nem mérhetők meg. És abban, hogy az institutiok számosai számokkal nem mérlegezhetők, fekszik a’ bökkenő, fekszik annak oka, hogy némelly legkártékonyabb institutio is kegyeltetik ’s számtalan jót eszközlőnek tartatik, holott ha a’ számítási hozzá férhetlenség nem bástyázná körül, már régen a’ lemult századok lomtárába utasitatott volna; igy pedig él, uralg ’s díszéig kegyelve, ápolva. Egy Oly számokkal megmérhetlen institutio, szives olvasó, a’ hajdan fényes és díszes ösiség; ugyan az, mellynek árnyéka alatt, olly jó izűeket alvának kedves emlékezetű elődeink, 's alusznak ma is szeretett véreink közűl. Ez institutiónak első czélja a’ családok (!) conserválása, második mint mondják a’ nemzetiség fentartása volna. No már mennyire conserválja az ősiség a’ családokat, azt legjobban megmondják a’ régiek romjain felkapaszkodott újak, ’s megmondják a’ geneologiával foglalkozók; ’s mennyire tartotta fenn a nemzetiséget, azt a’ jó isten után, tán legjobban megmondják a’ számos elnemzetietlenedett magasb családaink, mellyeknek körében a’ magyar nyelv még ma is szörnyen nem otthonos. Egyébiránt nem minket illethetvén vizsgálni azt, ha valljon az ősiség azon értelemben, mellyben az elődök által alkottatott, eljárt-e, ’s eljár-e kötelességében; mi ez oldalról nem is időt rendünk, hanem e’ helyett szabadságot veszünk magunknak , az ősiségnek status- és mezőgazdaságra vonatkozó behatását vizsgálat alá venni. A’ dolgok becse belértékükön kívül főleg a’ birtoklás biztosságától függ. A’ bírás biztossága pedig azon varázs erő, melly a’ tulajdonosban azon hatalmas vonzalmat szüli, mellyet tulajdon-szeretetnek nevezünk; ’s ez ismét azon állapot, melly a’ tulajdonunkban lappangó, értékben emelhető sajátságokat felkeresi, ápolja és kifejti. Már ha ezek a’bírtokbiztosságnak művei, úgy természetesen, a’ bizonytalan leírás ezekkel tökéletesen ellenkező eredményekre vezet; azaz: birtok-biztosság nélkül nincsen bennünk azon melegítő érzelem, mellyet tulajdon-szeretetnek nevezünk, ’s e’ nélkül nincsen törekvés birtokunk értékét állandólag magasbitani, hanem van igenis, csűrés csavarás által a’ birtoklásba belegyökerezhetni, a’ bizonytalanság ideje alatt pedig mennyire csak lehet — rabló méhekkint — zsákmányolni. Ez igy lévén, nem lesz nehéz az ősiségnek status-és mezőgazdaságra vonatkozó kártékonyságát megértenünk. Az által ugyanis, hogy az ősiség a’ földbirtokot néhány családnak akará biztosítani, a’ természettel harczba lépett, ’s a’ földbirtoknak valamint tőke-értékét, úgy haszonvételét is hihetlenül megcsonkitá. A’ természettel harczba lépett igen, mert pazarló családot semmi erő nem tarthat virágzásban; megvontá a’ földbirtok értékét tökében kamatban igen, mert bizonytalan birtokért senki sem ád annyit, mint bizonyosért, ’s mert bizonytalan birtokot nem javítani, értékben nevelni, hanem zsákmányolni szoktak. De sőt azon családoknak mellyeknek javát akarná az ösiség, financiális tekintetben valólag kárukra van, mert az illy bizonytalanul