Magyar Gazda, 1847. július-december (7. évfolyam, 1-52. szám)
1847-08-04 / 10. szám
MAGVAS GAZDA, MEZŐ- ÉS NEMZETGAZDASÁGI 'S MŰIPARI ÉRDEKEK KÖZLÖNYE. /E 91. Gazd. Egyesület pártfogása alatt szerkeszti és kiadja: Török János. TARTALOM : Magyar Gazdasági Egyesület; Török János m. k. — Pálinka, és takarék magtárok. T.) — Robot és dézma. (folyt.) Repcze. — Trágyaszaporitás ’s annak czélszerű fentartása. — Az agg gyümölcsfák tisztítása vagy elvágatásokról. A’ méhcsipések elleni óvszer. — Egy ujonan felfedezett gyapjumosási mód. (Buchler Jósef.) — Gazdasági tudósítás Dívákról. — Hirdetés. — Gabonaár. — Dunavizállás. MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET. A’ legközelebbi medárdvásári rendes közgyűlés által határozott rendkívüli közgyűlés f. e. augusztus hava 26-kán d. e. 10 órakor fog a’ nemzeti casinoban tartatni, mellyen tehát az Egyesület t. ez. tagjai minél számosban megjelenni kéretnek. Pesten julius 28-án 1847. Török János m. k. egyesületi titoknok. Pálinka, és takarék magtárok. T) Magyarország tehát zsírjában nem fuladt meg, de még csak kenyérben sem, mert hontársaink közül százezerek korpalisztből is alig lakhattak jól a’ múlt télen, ’s korunk szégyenére, a szó valódi értelmében ezerek éhen haltak. Egy aggodalomteljes év után eljött ismét az aratás; de a’ leczke, mit az idő sanyarusága a’ nemzetnek adott, úgy látszik ismét okulás nélkül marad. Nem mintha a’ bőség olly nagy volna, melly a’ takarékosságot ’s gondoskodást ezúttal fölöslegessé tehetné, sőt fájdalom, a’ termés, melly egyes vidékeken kielégítőnek látszik, átalában véve 's az összes nép szükségeit tekintve, nem sokkal jobb a’ tavaknál, ’s a’ búzának makacson fenn lebegő csigázott ára tanúsítja, hogy a’ jövő tél és tavasz méhében uj fanyarok, uj áldozatok, uj szenvedések rejlenek a’ néptömeg számára. ’S még sem látni intézkedéseket a’ különben bizonyos drágaság ’s éhség elhárítására , ’s a’ helyett, hogy most fele áldozattal és költséggel szükségek beszerzéséről, ’s a’ hegyi vidékek olcsó ellátásáról gondoskodnék a’ nemzet, könnyelműen, gondtalanul ’s egykedvűen mellőzzük a’ józan családapa, ’s az előre látó okos státuspolgár kötelességeit, mintha különös kiváltsága volna a’ magyarnak, hogy öt hanyagsága, ’s fásult tétlensége daczára az isteni gondviselés a’ természet törvényei ellen oltalmazza, védje, fenntartsa és gyarapítsa. Igazságtalanság volna követelni, hogy a’ nagyobb jószágok tulajdonosaik folyton csak azért termesszenek, hogy a’ néptömeget élelemmel ingyen elláthassák; holott, ha czélszerű intézkedések nem történnek, segély és ingyentartás nélkül elláthatatlan nyomor elébe nézünk országszerte. A’ jobbágyföld összeségéből kellene a’néptömeg szükségének fedeztetni, de az idei termés alig lesz elegendő arra, hogy a’ jobbágyság abból a’ közterheket, ’s a’ múlt évi szükség következtében tett adósságait leróhassa, ‘s alig fog tiz paraszt földmives között egy találkozni, ki már a’tél közepette vagy koldulni, vagy készpénzen venni kenyeret, vagy épen éhen halni kénytelen ne legyen. Hová vezethet illy állapot? ez méltó tárgya lehetne az elmélkedésnek azon nagy hazafiak előtt is,kik fölülemelkedve az anyagi jóllét prózai oldalán, egyedül az abstract politikának szentelik egyoldalúlag látszólagos törekvéseiket. — Mindenek előtt takarék magtárakról kellene gondoskodni; a’ múlt télen, természetesen, midőn a’ szükség sarkalt bennünket, az egész hazában viszhangzott illy üdvös intézetek szüksége, de megszűnvén egy pillanatra a’ baj, teljesen megfeledkezünk a’ szép szándékról, ipig ismét a‘ rémitő állapot üres feljajdulásokra 's bűnbánatra riasztja fel e’ gyermekies gondtalan fajt, melly a’ szigorú rendtől retteg, utópiát álmodik, a’ cselekvésről csak beszél, ’s a’ valódi szabadságot nem értve, ’s szabadosság után törve, az alkotmány, függetlenség, önállás, ’s polgári nemesb létnek egyedül phantomjaiban leli meddő örömét, ’s felejti hanyatlását. Minden 4-ik évben éhség, ’s alig 20 — 30 takarékmagtár a’ hazában; de annál több a’pá