Magyar Gazda, 1859 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1859-11-22 / 30. szám
30. szám. NOVEMBER 22-kén, PEST, 1859. Hatvani utcza és ország-út sarkán, a ,,Zrínyihez“ czímzett házban, 2-dik emelet, hova az előfizetési pénzek , — valamint tudósítások és egyéb levelek is intézendők«. MAGYAR GAZDA, MEZEI IPAR S ÁLLAMGAZDASÁGI ISMERETEK HETI KÖZLÖNYE. Megjelen e lap ily alakban mi mién kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre . . . . 6 frt ú. p. Szerkesztői lakás: Előfizethetni azonkívül: A pesti czukorgyár épületében levő angol gépraktárban a vasúti indóház mellett, valamint a „központi kertcsarnokban“ a régi hídfőnél, a hid— utczával szemben. Fél évre......................3 frt ú. p. GAZDASÁGI SZAKKÉPZÉS, ISMERETTERJESZTÉS. Azon hiányok közt, melyek a m. gazdaság művészetének pangását, illetőleg nem a megnehezült viszonyok arányában emelkedését eredményezik, tekintélyes helyet foglal el azon körülmény, hogy nincsenek átalában gazdaképző intézeteink. Jöjjünk tisztába a czélszerű szakképzés, ismeretterjesztés alapgondolatára nézve. Angolországban például a mezei gazdaságot a gyakorlat terén tanulmányozza az ifjúság, s kétségbe nem vonható, hogy csekély adalékot nyújt a tisztes gazdaosztály soraiba az országos gazdaképző intézet, és mégis mennyire virágzó ott a m. gazdaság! Ne felejtsük azonban, hogy Angolországban temérdek gazdasági egyesület van, melyek az ország különböző részeiben számos szántási versenyeket, kiállításokat, értekezleteket rendeznek, ne felejtsük azon gyakorlati irányú felolvasásokat, melyek évenkint a m. gazdaság nevezetesebb tárgyairól az országban itt-ott tartatnak; ott van aztán az a virágzó gazdasági irodalom, a könnyű közlekedés, a tetemes számú helyesnél helyesebben berendezett gazdaság, mégpedig a szerencsés birtokosztály értelmében minden kiterjedésű birtokra nézve. Mindezeknek, mondhatjuk, híjával vagyunk mi, s így különösebben oda vagyunk utasítva, hogy mi gazdasági intézetekben nyerjünk alapos képzést, mégpedig oly formán, hogy a ma gazdasággal foglalkozó osztályok különböző szellemi képzettségéhez, illetőleg gazdai igényeihez képest osztozhassanak a tudomány áldásos malasztjaiban. Ha hazánk mezőgazdasága történetében csak néhány évtizedre visszatekintünk, azt látjuk, hogy akkor több figyelem s több tapintat volt a gazdai iskolázásra. A keszthelyi Georgikon míg egyrészről a gazdatiszti osztály újonczainak a tudományosabb szakképzést igyekezett megadni, nem felejtkezett meg ama derék néposztályról sem, melyet akkor mis era plebs-nek neveztünk,s 1845-ben keletkezett egy különösebben ezen néposztály fiainak gazdai képzésére vállalkozott intézet, a szőkehalmi, amott Czegléd mellett. E század elején, 1806-ig, két m. gazdasági intézetünk volt, a keszthelyi és szarvasi, 1839-ben három, a keszthelyi, magyar-óvári és rohonczi, s 1847-ben szintén három, a keszthelyi, magyar-óvári és szőkehalmi. Lehetséges-e, hogy napjainkban, mikor a mezei gazdaságra annyi, azelőtt nem ismert teher nehezkedett, s mikor a m. gazdaság az állami háztartásnak oly rendkívül jelentékeny támaszává jön, kevesebb gyámolítást érdemeljen a mezőgazdaság ügye, sem mint mennyiben szerencsésebb, vagy legalább kevésbbé súlyos körülmények közt részesült? Bizonyára nem mutatja ezt az is, hogy az utóbbi időben a birodalom némely részeiben földmíves iskolák állíttattak, s in. gazdasági kísérleti telepek rendeztettek. Hát hazánkban ? Az 1848-ik és még nehány utána következett év az egyes honfiak áldozatkészségéből táplálkozott intézeteket elseperte .30