Magyar Gazda, 1860 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1860-09-11 / 37. szám
PEST, 1860. MAGYAR GAZDA, Aa ‘MEZEI IPARR S ÁLLAMGAZDASÁGI ISMERETEK HETI KÖZLÖNYE. 1 Egész évre . . 37. szám. SEPTEMBER 11-kén. 6 frt Megjelen e lap Szerkesztői lakás: Előfizethetni azonkívül: ily alakban minden kedden. Hatvani-utcza és ország-út sarkán, A pesti czukorgyár épületében levő , a „Zrínyihez“ czímzett házban, 2-dik angol gépraktárban a vasúti indóház ELŐFIZETÉSI ÁR: emelet, hova az előfizetési pénzek, mellett, valamint a „központi kert ú. p. — valamint tudósítások és egyéb lei Fél évre......................3 frt ú. p. velek is intézendők, utczával szemben. . . csarnokban“ a régi hídi ÜDVÖZLET Veszprémmegye gazdáinak. A kiesés a természet által gazdagon megáldott Veszprémmegye derék gazdái augustus 27-én gazdasági egyesületté alakultak, s a megalakulás első perczében oly eszmét karoltak fel, mely fényesen bizonyítja, hogy ihletett hivatottság, s az elnapolást csak tetemes kárral tűrő teendőkről tiszta és magasztos fogalom fogantatta az egyesületet. Egy gazdasági tanintézet felállításának indítványozását értjük. Tudtunkra az alapszabályi tervezet szigorlásával megbízott választmány nevében ennek egyik köztiszteletű tagja, Kerkapoly Károly úr részletezte szükségességét egy magyar gazdasági tanintézetnek, s indítványozta, hogy annak hova előbbi felállítására szükséges lépések megtétessenek,— egyszersmind annak bejelentése mellett, hogy Pápa város nevezetes segélyt ajánlott, Szent-Gál községének lelkes elöljárósága pedig az e czélra kibocsátandó részvényekből 1000 frt értéküt átvenni elhatározta, a derék szónok azon reményét fejezte ki, miszerint úgy a középponti, valamint a vidéki gazdatárs egyesületek és a veszprémmegyeit a szép eszme megtestesithetéseérti áldozatok terén ép úgy fogják gyámolitni, a mint Veszprém is kész honfiúi szent örömmel gyámolitni azon megyét, mely e téren őt túlszárnyalván, a gazd. intézet felállításában őt megelőzendi, így a közügy javáért lángoló, mély meggyőződésű, önzetlen hazafi szokott szólani, ki érzi, hogy tenni kell, zászlót ragad, pontot jelöl ki, hol a mindenünnen mutatkozó áldozatkészség oltárt emelhet, kész szellemi s anyagi adományaival elől menni, kész másoknak lobogóját követni, csak hogy a czél eléreztessék, s e czél ezúttal tanintézetet teremteni az ifjú gazdai magyar sarjadéknak, hol magát a mezőgazdaság művészetébe beavathassa. Azt mondják, azt hirdetik felőlünk, hogy földmivelő nemzet vagyunk, mi meg még azon meggyőződést is bírjuk, hogy nemzeti létünk leghatalmasabb alapköve a hazai föld birtoklása, s hogy minél virágzóbb ezen a gazdászat, annál erősebbek vagyunk anyagilag is, és — daczára e megdönthetien igazságoknak, nincs gazdasági tanintézetünk, melyben fiaink a minden foglalkozások legszebbikének, a mezei gazdálkodásnak helyes elveit megtanulhatnák. Évek óta kötelességünknek tartottuk ez ügyben gyakrabban felszólalni, s gazdáink figyelmét e hiányra irányozni, több ízben elmondottuk, hogy az újabb viszonyok beálltával a georgiconok egyes hazafi bőkezűségéből kifolyásának lehetősége megszűnt, s elmondottuk azt is, hogy az egyesületi munkásság és társulás ezen korszakában a vállvetés mindenható, csak legyen határozott akarat, és legyen ki a közbirodalom oltalma alatt a zászlót kitűzze, azon meggyőződésünket sem palástoltuk el, miszerint mi e téren arra hivatott egyesületek közremunkálását látjuk legbiztosabb eredményűnek. Szükségtelennek látjuk annak bizonyítgatásába ereszkedni, hogy nálunk megvan a jóakarat gazdasági tanintézetek életbehozására, hiszen ott van Debreczen, Kecskemét és Fehérvár városok példája, melyek földben és pénzül tetemes ajánlatokat tet-37