Magyar Gazdák Szemléje, 1926 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1926-01-01 / 1-3. szám

végeredményben általános visszasülyedést az extenzitásba álla­píthatunk meg. A föld ma kevesebb tőkét tud felvenni. Értéke, nemkülönben az instrukcióé is, lecsökkent a felére, harmadára és ezen értéknek csak 20—30%-áig szolgál fedezetül , a gazda által felajánlható fedezet tehát egyhatod-egyhetedrésze a ko­rábbinak. Ez még — bizonyos szempontból — szerencse; mintha a gazdasági élet maga iparkodnék útját állni a túlságos meg­terhelésnek. A hitelválság enyhülésétől hirtelen javulást várni hiú remény volna. Másik, ma leggyakrabban hangoztatott panasza a mezőgazdaságnak az adókérdés. A Bacher-ügy rengeteg kárt okozott az országnak, de megvolt az a haszna, hogy felnyi­totta az eddig nem látók vagy látni nem akarók szemét. Ha a kormány levonná azoknak a tényeknek konzekvenciáit, amelyek kínos meztelenségben tárultak fel és bizonyára nem egyedül állnak, megfelelőbb bánásmódra számíthatna az adó­zás szempontjából a mezőgazdaság, mely részben az eltitkolt mert eltitkolható adóforrások helyett adózik a maga meg­­foghatóságában. Azok az adatok, melyeket egyik mezőgazda­­sági kamarának gyűjtött a gazdák adózásáról, megdöbbentők. Tíz és húsz aranykorona közt van egy-egy gazda holdankénti adóterhe, amelyet fizet s nem csupán kellene fizetnie. Figye­lembe kell venni, hogy az állam többi fő jövedelmi forrásainak, a vámoknak és a forgalmi adónak túlnyomó része szintén a gazdákra nehezedik, mint a számbelileg nagyobb fogyasztó­­tömegre. Ma már mosolygunk azon a régi adóelméleti állításon, hogy a nagy terhek serkentőleg hatnak a gazdasági életre, mely kénytelen az adótöbbletet kitermelni. Mintha gazdasági életünk az ellenkező hibába esett volna : ha gyengül a telje­sítőképessége, azzal vigasztalja magát, majd segít az állam. Magyarország közgazdaságát az utóbbi évtizedekben az ál­lami támogatás nagy mérve jellemzi ; a szubvenciók és kölcsö­nök bőkezű osztogatása terén csak Franciaország járt előt­tünk. Az iparfejlesztés jelszava alatt kezdtük ; a hitelszövet­kezeti intézmények állami dotálásával kapott ízelítőt a mező­­gazdaság ; a valorizálatlan jegyintézeti hitelekben pedig rend­szerré vált a kényeztetésnek ez a módja, mely mellett termé­szetesen elkerülhetetlen volt, hogy egyesek mostoháknak ne

Next