Magyar Gazdák Szemléje, 1926 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1926-01-01 / 1-3. szám
végeredményben általános visszasülyedést az extenzitásba állapíthatunk meg. A föld ma kevesebb tőkét tud felvenni. Értéke, nemkülönben az instrukcióé is, lecsökkent a felére, harmadára és ezen értéknek csak 20—30%-áig szolgál fedezetül , a gazda által felajánlható fedezet tehát egyhatod-egyhetedrésze a korábbinak. Ez még — bizonyos szempontból — szerencse; mintha a gazdasági élet maga iparkodnék útját állni a túlságos megterhelésnek. A hitelválság enyhülésétől hirtelen javulást várni hiú remény volna. Másik, ma leggyakrabban hangoztatott panasza a mezőgazdaságnak az adókérdés. A Bacher-ügy rengeteg kárt okozott az országnak, de megvolt az a haszna, hogy felnyitotta az eddig nem látók vagy látni nem akarók szemét. Ha a kormány levonná azoknak a tényeknek konzekvenciáit, amelyek kínos meztelenségben tárultak fel és bizonyára nem egyedül állnak, megfelelőbb bánásmódra számíthatna az adózás szempontjából a mezőgazdaság, mely részben az eltitkolt mert eltitkolható adóforrások helyett adózik a maga megfoghatóságában. Azok az adatok, melyeket egyik mezőgazdasági kamarának gyűjtött a gazdák adózásáról, megdöbbentők. Tíz és húsz aranykorona közt van egy-egy gazda holdankénti adóterhe, amelyet fizet s nem csupán kellene fizetnie. Figyelembe kell venni, hogy az állam többi fő jövedelmi forrásainak, a vámoknak és a forgalmi adónak túlnyomó része szintén a gazdákra nehezedik, mint a számbelileg nagyobb fogyasztótömegre. Ma már mosolygunk azon a régi adóelméleti állításon, hogy a nagy terhek serkentőleg hatnak a gazdasági életre, mely kénytelen az adótöbbletet kitermelni. Mintha gazdasági életünk az ellenkező hibába esett volna : ha gyengül a teljesítőképessége, azzal vigasztalja magát, majd segít az állam. Magyarország közgazdaságát az utóbbi évtizedekben az állami támogatás nagy mérve jellemzi ; a szubvenciók és kölcsönök bőkezű osztogatása terén csak Franciaország járt előttünk. Az iparfejlesztés jelszava alatt kezdtük ; a hitelszövetkezeti intézmények állami dotálásával kapott ízelítőt a mezőgazdaság ; a valorizálatlan jegyintézeti hitelekben pedig rendszerré vált a kényeztetésnek ez a módja, mely mellett természetesen elkerülhetetlen volt, hogy egyesek mostoháknak ne