Magyar Gazdák Szemléje, 1942 (47. évfolyam, 1-6. szám)

1942-02-01 / 1. szám

MAGYAR GAZDÁK SZEMLÉJE XLVII. ÉVF. 1. SZÁM 1942. JANUÁR-FEBRUÁR HÓ A HARMADIK BIRODALOM AGRÁRTÖRVÉNYEI A NEMZETI SZOCIALIZMUS TÜKRÉBEN. A mezőgazdasági krízis — amely a liberális kor gazdasági életének legkérlelhetetlenebb erőpróbája volt — mindenekelőtt, főként Európára és azon belül elsősorban a gazdaságilag magasan fejlett népekre korlátozó­dott. Majd a szabad világgazdaság további kiterjesztésével Európán kívüli országokat is utolért, sőt végül az egész földtekét is sújtotta. Ezért van az, hogy ma már nincsen a világnak olyan kultúrnépe, amelyik ne igyekeznék a gazdasági életbe erős kézzel beavatkozni és azon belül rendet teremteni. A krízis a német mezőgazdaságot különös mértékben sújtotta­­ válságot a világ­kereskedelem élezte ki. Ezáltal tudta a birodalom u. i. szükségleteinek egy részét újonnan feltárt világrészekről beszerezni, ami maga után vonta a népesség számának nagymérvű megnövekedését, dacára annak, hogy a mezőgazdaság intenzitása csökkent. Az olcsó ten­gerentúli agrártermékeknek megvolt még az a kedvezőtlen lélektani hatása is, hogy a nép saját parasztságát, mint valami nélkülözhetők terhest, majdnem feleslegest tekintette. Az eredmény a parasztságnak és munkájának fokozatos leértékeléséhez vezetett. Amíg Németországnak a XIX. század közepén élelmiszerekben és mezőgazdasági termelvények­­ben kivitele volt, addig 1909—1913. évek átlagában a behozatal csupán élelmiszerekből és élőállatokból — a mezőgazdasági nyersanyagot nem számítva — 2 milliárd márka fölé emelkedett. Ez az állapot elviselhetetlenné vált, amidőn a Német Birodalom a világháborút követő versaillesi diktátum után a 9­6% elszakított lakossággal szemben a gabonával bevetett területek 17%-át és a burgonyaföldek 18,2%-át adta le, ugyanakkor a népsűrű­ség négyzetkilométerenként 140-re emelkedett. Az eddig hitelező államból adós állam lett. Ennek a helyzetnek a kiéleződését nem ismerték fel mindjárt, mert a nagy kölcsönök az élelmiszerbehozatal eddigi nívójának tartását, sőt emelését —­ függetlenül a kivitel fejlődésétől — lehetővé tették és a munkanélküliek egyre növekvő száma a vásárlóerő hiánya folytán magát megfelelően ellátni nem tudta. Németország a szabad világgazdaság összeomlásának, a kivitel csökkenésének, a külföldi hitel megvonásának és az ezekből adódó devizanehézségeknek következtében mind nagyobb válságba jutott, úgyhogy a gaz­dasági válság bonyolultsága egyre nagyobb arányokban jelentkezett. Ekkor ébredt a nem­zeti szocializmus annak tudatára, hogy a válság áthidalására új utakat kell keresni. A nemzeti szocializmus, illetve annak agrárpolitikája nemcsak az 1919. év óta fennálló német összeroppanást likvidálta, de világnézeti letö­rését is jelentette a 150 éves liberális uralomnak. Abból a jelszóból: „Köz­érdek az egyéni érdek előtt“, amely egy népnek ősrégi megváltozhatatlan életjogát fejezi ki, következik az igazolása annak, hogy az egyest és a nép­csoportot — mégha az az ú. n. „magasabb érdekkel" összeütközésbe is kerül — az összlakosság életjogainak alá kell rendelni. Egy nép boldogulásának előfeltétele a biológiai életforrás biztosítása az életképes parasztság. Aki lelke mélyéből óhajtja népe fennállását és jövőjét, kell, hogy akarja a parasztságot. Hogy a parasztság fenntartható legyen, meg kell adni az életlehetőségének az előfeltételeit. Előfeltétel: az állandóság, folytonosság és a meggyökerezés biztosítása. Nem labilitás, hanem az életalap stabilitása a követelmény. Beláthatjuk ennek igazát, ha szem előtt tartjuk, hogy a paraszt a röggel elválaszthatatlanul össze van nőve. A rög a paraszt egzisztenciájának egyetlen alapja. Viszont ennek az alapnak, vagyis a földnek három specifikus tulajdonsága van: az ingatlansága, megnagyobbíthatatlansága és

Next