Magyar Gazdák Szemléje, 1942 (47. évfolyam, 1-6. szám)

1942-02-01 / 1. szám

elpusztíthatatlansága. Hogy ennek a ténymegállapításnak jelentőségét tisztán lássuk, ál­lítsuk szembe a földet, mint a termelés egyik tényezőjét a másikkal, vagyis a tőkével. A tőke mozgékony, megsemmisíthető és növelhető. Ebből az összehasonlításból világosan ki­tűnik, hogy miért kellett a liberális kor jellemzőjének, a föld ingóságának, a nemzeti szocialista agrártörvényekben az állandóságot szembehelyezni. A liberalizmus követelte a mozgathatóságot és ez volt a sajátos, elérni kívánt eszméje. Ezért nem alapszik vélet­lenen, sőt logikus következménye a liberális eszmének az, hogy korának embertípusát a mozgékony foglalkozásban a ,,kereskedő" személyében rajzolja meg. A liberalizmus fel­adata volt a széjjelhúzó gazdaságot egyensúlyba hozni azáltal, hogy a kereslet és kínálat játékával a termelés és szükséglet kiegyenlítésére törekedett. Az árak ingadozása ké­pezte az alapját ennek a bizonytalan, magasabb cél nélküli gazdaságnak. Az sem vélet­len, hogy a nemzeti szocializmus vezére a legmozgékonyabb kereskedővel szemben az állandóságot magánviselő parasztot állította. Nemcsak a paraszt, de egyáltalán az ember is, mint életalapját megkívánja az ál­landóságot, ha a néppel és az állammal szemben feladatát be akarja tölteni. Az ember csak akkor lehet a népnek teljes értékű tagja, ha mint a nép csiracellája családot alapít. Ehhez azonban bizonyos meggyökerezés szükséges. Hogy az embernek a gazdasággal szembeni elsősége biztosíttassák, szüksége van úgy az egyesnek, mint az egész népnek a stabil, tönkre nem tehető, konjunktúraingadozásoktól nem függő gazdasági létre. A kötöttségnélküli mozgathatóság elve még az ingatlan javat is ingóvá teheti. Így vált elsősorban a föld ingatlansága a telekvásárlás szabaddá tételével ingóvá, olyannyira, hogy végül is a rög a hitel- és zálogleveleken keresztül épolyan ingó áruvá vátozott, mint bármely más tőke. A föld ingatlanságán kívül, annak második tulajdonsága a megnagyobbíthatatlanság is a liberalizmus áldozatává esett. A liberális világgazdaság kialakulása megnövelte a régi világ megnagyobbíthatatlan kultúrtalaját a világ feltárása, illetve szűz steppék bevonása által. A földet forgalmi áruvá az tette, hogy meg lehetett terhelni. Mindegy, hogy a birtok örökösök kifizetése, személyi vagy gazdasági hitel igénybevétele, vagy vásárlás következ­tében adósodott el, mindegyik eset ingatlanságától fosztotta meg a földet. A paraszt­­család gazdasági alapjának állandósága megtört, a vér a földtől elvált. Ezzel belevágták a bárdot a paraszt létalapjába. Minden nyomorúságnak, amit a parasztságnak az utóbbi évtizedben végig kellett szenvednie, a legfőbb, sőt majdnem kizárólagos okát a föld el­adósodottságában találjuk. Sem a természet mostohasága, sem a katasztrofálisan alacsony termésátlagok, sem a háború, sem pedig a nyomott árak nem hatottak oly rombolólag az egzisztenciákra, mint a föld megterhelése és az eladósodottság. Végül az a lehetetlen ál­lapot, mely a megcsökkent hozamból akarta a kölcsöntőkének egyre emelkedő kamatait a csökkenő árak ellenére előteremteni, a modern kapitalista parasztirtáshoz vezetett. Minthogy a nemzeti szocializmus a parasztsorvadást nemcsak átmene­tileg akarta megállítani, az árverések letiltásával és ezzel, mintegy a leg­­rosszabbtól a parasztságot megmenteni, hanem gyökeres beavatkozással akart segíteni, ezért a föld liberális mozgathatóságát és az eladósodás to­vábbi lehetőségét meg kellett szüntesse. Ezzel a föld visszanyerte eredeti tulajdonságát, ingatlanságát. Kivetkőztették árujellegéből és a vérnek el nem idegeníthető, meg nem terhelhető alapjává vált. Nem az volt a lényeg, hogy a jelen nehézségeit teherkönnyítések által szükségképpen áthidalják, hanem a nélkülözés okát kellett gyökeresen megszüntetni. Röviden­ a liberális labilitást, mely paraszt- és népellenes­nek bizonyult, a napirend állandóságával kellett felváltani. Ezt az agrár­­politikai intézkedést a paraszti hitbizományi törvény (Erbhofgesetz) tes­­tesíti meg. Ez a törvény lényegében tiltja a föld megterhelését. Új adós­ság még öröklés esetén sem kebelezhető a birtokra, ami a parasztüzemek eladósodottságának eddig egyik fő oka volt. Még kevésbé vehető fel arra reálhitel. Fentiekből a mi viszonyainkra is tanulságot vonhatunk le. Számtartásstatisztikai kutatásaink alapján a tőkék katasztrális holdankénti értéke 1929—1936-ig 1860 P-ről 970 P-re csökkent. A tőkének ez a nagymérvű értékcsökkenése a válságos évek árdepressz­­sziójának tudható be. Kevés tőke keresett elhelyezést a termelésben, ami a föld árának

Next