Magyar Grafika, 1983 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1983 / 5. szám
A nyomdaipar magyar úttörői Dr. Vajda Pál 1. rész A Magyar Grafika szerkesztőségét felkeresve a szerző özvegye közlés céljából felajánlotta a férje hagyatékában szereplő és 1972-ben angol nyelven megjelent (Hungarian pioneers of printing arts) „Magyar nyomdaipari feltalálók” című munkáját, amelyért köszönetet mondunk. Vajda Pál nyomdaiparral foglalkozó kézirata olyan műszaki-történelmi ismeretanyagot tartalmaz, amely a szerkesztőség megítélése szerint is széles körű érdeklődésre tarthat számot. Örömmel tesz a szerkesztő bizottság a megkeresésnek eleget, hogy a ma szakembere is megismerhesse azokat a magyar nyomdaipari feltalálókat, akiknek eredményeiről határainkon túl is beszélnek. A szerkesztőség feladatának tekinti az 1982- ben elhunyt szerző személyének és munkásságának bemutatását. Dr. Vajda Pál kiváló technikatörténeti szakíró volt, aki főként a magyar feltalálók alkotásait mutatta be, de ugyanakkor az igen gazdag bibliográfiákkal ellátott tanulmányai és könyvei a műszaki irodalom fontos információs forrásai is lettek. Középiskolai tanulmányait a budai Árpád Gimnáziumban végezte, majd Párizsban a Sorbonne-on tanult, és a filozófiai doktorátust szerezte meg. A technika iránti érdeklődése egyetemi éveiből adódik, amikor is sokszor megfordult a Conservatoire des Arts et Métiers-ben, a világ egyik legelső ipari múzeumában, amelynek könyvtárában is dolgozott. Hogy a különböző gépek működésének elvét, szerkezetét, fejlődésüket szakmailag is megértse, Berlinben négy féléven át hallgatta a Technische Hochschule előadásait. 1934-ben tért haza, amikor is az Országos Közművelődési Tanácsnál kezdte meg hazai pályafutását. Helyettes szerkesztőként dolgozott a Vasárnapi Könyv c. ismeretterjesztő képes hetilapnál - a mai Élet és Tudomány elődjénél -, részt vett a Technikai és Tudományos Tudósító folyóirat szerkesztésében, valamint a Világirodalmi Szemlét Tiszai Andorral együttműködve szerkesztette. Munkatársa volt a Rádióhallgatók Lexikonának és budapesti levelezője több külföldi sajtóirodának, így írásait számos országban közölték. A harmincas években és a negyvenes évek elején több ismeretterjesztő könyve jelent meg. Első nagyszabású műve a Magyar feltalálók címmel 1943-ban látott napvilágot. Ebben a hézagpótló munkában négy évszázad 46 technikusának, tudósának küzdelmes életét mutatta be 200 forrás alapján. A könyv sikerére utal, hogy számos változatban később is kiadták. A felszabadulás utáni időben dr. Vajda Pál először az irodalmi életbe kapcsolódott be. Majd azt követően különböző tudománynépszerűsítő, ismeretterjesztő előadásokban működött közre. Munkatársa volt a Szikrának - a Szakszervezeti Ifjúmunkás- és Tanoncmozgalom hetilapjának -, cikkeket írt a Dolgozók Világlapjába, az Újvilágba, majd az Élet és Tudomány levelezési rovatát vezette társszerkesztőként. 1958-ban a Zrínyi Kiadó újból megjelentette a Nagy magyar feltalálók c. könyvét, amelyben már 200 magyar tudós, mérnök és feltaláló mintegy 400 találmányát ismertette, több mint 3000 irodalmi utalással. Ezt követte a Mai magyar találmányok 1945-1965 c. kötete, amely a felszabadulástól eltelt két évtized legfontosabb 100 találmányát mutatja be megfelelő szakcsoportosításban, rajzokkal, fényképekkel gazdagon illusztrálva. De Vajda Pál nemcsak technikatörténeti szakíróként jeleskedett, hanem kiváló bibliográfus is volt. Ezért íróember létére is szívesen vállalkozott arra, hogy a hazai és főleg a külföldi szakirodalom sok esetben csak általa ismert adatait - különálló bibliográfiai formában közreadja. Munkája eredményeként több önálló bibliográfiája jelent meg az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ kiadásában a magyar alumíniumiparról, villamosiparról, a magyar hidakról, hídépítőkről stb. Munkásságának tanulmányozása közben látjuk, hogy más tudományterületekről is készített bibliográfiákat. Ilyen volt pl. az Oroszok a magyar szabadságharcról c. könyvének második része, amely az Adalékok a magyar szabadság MAGYAR GRAFIKA 19