Magyar Grafika, 2004 (48. évfolyam, 1-8. szám)
2004 / 8. szám
Szakirodalom NYOMDÁSZOK KÖZLÖNYE (1883-1885) Persovits József Szakirodalmunk ez ideig csak érintőlegesen említett lapja, a Nyomdászok Közlönye, amely a Gutenberg és a Typographia megjelenése után, időrendben a harmadik volt. A lap összes számát sikerült felkutatni, a közel féléves kutatási eredmény rövid összefoglalóját jelen írásommal bocsátom útjára. A Nyomdászok Közlönyének mindössze három évfolyama jelent meg: az I. évf. 1. sz. 1883. június 1-jén, az utolsó szám pedig, a 111. évf. 13. sz. 1885. július 1-jén került ki a sajtó alól. A lap fejlécén szak- és társadalmi lapnak definiálta magát. Havonta kétszer jelent meg Budapesten: minden hónap 1-jén és 16-án. Indulásakor a felelős szerkesztő Pusztai Ferenc, később Ács Mihály volt. A szerkesztőség a Budapest II., Hattyú utca 10. szám alatt, a kiadóhivatal pedig a Budapest VIII., Hunyadi utca 32. sz. alatt működött. A lap előfizetési ára: fél évre 1 forint, negyed évre 50 krajcár. Egyes szám 10 krajcárért volt kapható. A fejlécen szerepelt még a „kéziratok vissza nem adatnak" és a „hirdetések árszabály szerint” információ. A lapot a Franklin Társulat nyomdájában nyomtatták. Példányszámra vonatkozó pontos adatok nincsenek, illetve a szükség szerinti kitétel volt használatos. Az első szám megjelenését ötszáz példányra tervezték, de hétszáz példányban lett kinyomva. A lap kiadása körülményeit vizsgálva megállapítható, hogy az akkor még kétnyelvű (német és magyar) Typographia „ellenlapjaként" jött létre, pontosabban annak magyarosításáért küzdött. Felelős szerkesztője, Pusztai Ferenc, az első számban rávilágít arra, hogy miért is született a lap: „Teremteni magyar szakirodalommal magyar nyomdászati ipart ... őszintén akartuk ezt már régebben megjelenő Typographia című nyomdászati lapban megteremteni, de nem volt rá terünk, mert a Typographia kétnyelvűségénél fogva ott a nyomdász-társadalmi dolgokat és szakirodalmat egyszerre kultiválni, a lehetetlenséggel határos... Elmondjuk röviden, hogy 1882. évi december 3-án azon indítvány, mely a Typographia egynyelvűségét kérte, négy szótöbbséggel elvettetett. Meghajoltunk a többség akarata előtt, de ... kijelenthetjük, hogy e lapot addig, míg a Typographia nem lesz egészen magyar és nem lesz az egylet szakközlönye, hanem idegen istenek oltára, addig mi a Nyomdászok Közlönyét támogatni és szellemi munkásságunk tárházává tenni meg nem szűnünk... Jelszavunk: Csupán magyar szakirodalom teremthet magyar nyomdászati ipart!” Íme a program, megfogalmazott célokkal. 1883. május 9-én, a magyar nyelvpártiak egy lapkiadó szövetkezetet alakítottak mintegy száznegyven taggal. Az alakuló ülésen kimondták, hogy heti tíz krajcár tagdíjjal pénzalapot hoznak létre, amellyel lapot indítanak. Szerkesztőbizottságot is választottak, amelynek tagjai voltak Pusztai Ferenc felelős szerkesztő irányításával Ács Mihály, Dadai Géza, Griesz Ede, Hódy Soma, Láng József Lipót, Schwind Béla, Seper Kajetán és Tanay József. Lapkiadóként Katits Antal, a kiadó munkatársaként Aigner József és Grebencz Lajos, ellenőrként pedig Szabó Dezső lett bejegyezve. A vállalkozás a magyar nyomdásztársadalomban helyeslésre talált. Sikerére jellemző volt, hogy már az első szám megjelenése utáni napokban kétszázötven szaktárs lépett be. Július 27- én pedig, a már korábban alakult szakmai Társas Kör kérelmezte, hogy a Nyomdászok Közlönyét tegyék a kör hivatalos lapjává. A lap 1883. október 16-ai 10. számában Az olajág c. cikkben egy átirattal foglalkoztak, amely az anyaegylet választma- Pusztai Ferenc arcképe MAGYAR GRAFIKA 2004/8 89