Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1980
Zelk Zoltán versei
ZELK ZOLTÁN: Szólít a lámpafény Szólít a lámpafény, a kályha lángja, a plüssdivány, a vízfoltos falak, apám, anyám kezük tördelve állnak az ablakban :,,Mikor jön már haza ?” Lemállott válláról az ifjúság, lerongyolódott róla a férfikor, mi dolga még a sürgő városokban, mi útja még a földi utakon, kinek ágyában, kinek mellén alszik? szívén emlékek jégcsapja vacog? s mi minden reggel begyújtjuk a kályhát, kitakarítjuk ezt a csillagot ... Zsömletánc a régi idők mozijából MÁNDY IVÁNNAK cipőt rágcsál, oly nagy az éhe. Ha úgy van kedve Chaplin úrnak, mégse harap ő a zsömlébe, a zsömlék is táncolni tudnak — csak ráálmodja asztalára ég a havas táj Aranylázban, és jóságos parancsszavára ül Chaplin úr egy kis faházban, a két zsömle örökké járja! Gyermekvers az új idők mozijáról SÁRA SÁNDORNAK Így aztán az ember, kinek a szakálla Volt egyszer egy ember, s minden hajaszála szakálla volt kender, s bajusza is kender: fölmászott a fára, most már nemcsak egyszer, szerencsére, épp arra járt hanem százezerszer s meglátta őt Sára — úgy mászik a fára, hát az még milyen szerencse, ahogy lefotografálta hogy nála volt csudamasinája! Sára! Tulipán fa Éppen csak fölkaphattam a fejem, olyan hirtelen jött a kerítéshez, hát tegeznem kellett a gyönyörűt, bár tudtam, ehhez még kölyök vagyok, hiszen csupán gyermekkoromban láttam hozzá hasonlatost : a körhintát a Búza-téren, s a menyasszonyt a kocsiról leszállva, ahogy szépsége küllős sugarában forog, forog a templomudvaron.