Magyar Hirlap, 1850. augusztus (2. évfolyam, 218-243. szám)
1850-08-07 / 223. szám
986 saját kormányuk ellen. A nemzetiség és ebből származtatott állítólagos jogok eszméjéből és a czifra szavakból kivetkőztetve ez ügyet, s tisztán kimondva az igazságot, a dolog oda megy ki, és annak azon állása van. Tudva van, hogy Schleswig régebben, mintegy század óta, Németországtól teljesen elszakadt, Dániához csatoltatott, és sem a hajdani német birodalommal, sem az 1815- ben fölállított német szövetséggel legkisebb politikai összeköttetésben sem állott. A dolgok c rendét a schlesvigiek maguk,mint Europa, folyvást elismerték, Dánia jogát Soldesvig bírására nézve több hatalmasságok garantirozták. — Eljött azonban 1848, a forradalom éve, — a schlesvigiek fölzendültek a dán kormány ellen, — mert ők németek, s egy még 1460-ban kelt régi oklevélnél fogva Holsteinnal elválhatlanul összekapcsolták, s azóta a herczegségek a törvényes királyság ellen nyilvános zendülésben vannak. Az ügy épen olyan, mintha Elsais vagy Lotharingia föllázadnának a franczia kormány ellen, mivel e tartományok lakosi is nagy részben németek, és németek is kívánnak maradni. Szóval, ami most Schleswig-Holsteinban történik, az a nemzetiség ürügye alatt, a törvényes kormány ellen folytatott forradalmi viadal. Hogy a herczegségekben más örökösödési jog van, mint a királyságban, s ez utolsóban — hogy úgy mondjuk — szoknya, az elsőkben nadrágtörvény uralkodik, ott tehát a leány itt pedig a filágnak van örökségi következése— e körülmény, — miután az uralkodó királyi háznak még két tagja él — a király és nagybátyja — a dolog fenn kifejtett állásán semmit sem változtat, és a zendülésnek törvényes szint nem kölcsönöz. Kár azért a törvényes kormány elleni föltámadást védni, pártolni azon lapoknak, melyek — és igen helyesen — azt az olaszok és magyarok irányában kárhoztatták. Ez utolsók sem tettek 1848. és 49-ben egyebet, csak a mit e székvárosi sajtó sympathiáját megnyert schlesing-holsteiniak jelenleg mivelnek. A törvényes kormány ellen föltámadó , és a törvényes rendet fölforgató forradalommal különös vonzódásnál vagy rokonszenvnél fogva kapitulálni és azt itt legyezni, ott pedig kárhoztatni, épen oly helytelen, mint nevetséges. Ami az olasz vagy magyar földön bűn és vélek, annak marad, ha a schleswig-holsteini német patrióták cselekszik is azt. Az elvhez kell rendületlenül ragaszkodni , bármi kivétel az alól megdönti azt. — Egyébiránt ide is illik, mit ,,Don Caesar de Bazan“ vígjátékban a spanyol minister mond : ,Furcsa dolog az a politika !‘ Párisban tehát, és a franczia köztársaságban az uj sajtótörvény már kihirdettetett, mely az ottani sajtót lényeges megszoritások alá veti. A franczia kormány és nemzeti gyűlés e ténye ellen is nagy lárma, mérges kiabálás és feljajdulás jön, s még franczia és angol mérsékelt lapok is, mint jelesen a „Journal des Débats“ — az említett rendszabály elleni aggodalomban és lármában osztoztak. Hogy a sajtószabadság, mint minden más szabadság is, a szent és embertől el nem rabolható jog, ez kétséget nem szenved. De hogy a szabadsággal történt és történik kártékony visszaélés, ez is épen oly igaz. A franczia parlamenti többség és kormány minden tényeit menteni és azok apológiáját írni — nincs szándékom. A hatalommal épen úgy vissza lehet élni, mint a szabadsággal, s annak is ártalmas következései nem maradnak ki. De ki Francziaország jelenlegi állapotát és helyzetét fogulatlanul és előítéteteken fölül emelkedő szemekkel tekinti, az a zabolátlansággá és a társasági minden alapokat aláásó kicsapongássá fajult ottani véres szabadság korlátozását nem kárhoztathatja. Hol, mint Francziaországban jelenleg, a communismus és socialismus tanai oly félelmes és méltán aggasztó mértékben terjesztetnek, s a nép legszámosabb alsó és igy szegény osztálya közt a polgári társaságot gyökerében megtámadó veszélyes elvek és ezekből folyó vágyak a sajtó által folyvást hintegettetnek — ott a polgári rend felbomlásának eltávolítása, és a felforgatási törekvések elébe állás a kormánynak maga és társaság iránti mellőzhetlen tartozása. Ha egy kormánynak joga sőt kötelessége, a dögvész vagy más ragályok és pusztító nyavalyák terjedése ellen óvó és gátló intézkedésekről gondoskodni, vagy a virágzó várost hamuba döntő és ezerek jólétét s vagyonát megemésztő tűz és lángok harapózását akadályoztatni és elfojtani — akkor a társaságot megmérgező, vallást, erkölcsiséget, személy és vagyonbátorságot veszélyező, s igy a társaság alapját aláásó ártalmas eszmék és tanok terjesztése ebibe is állani, el nem vitázható joga sőt kötelessége. A politikai szabadság épen oly szempontból tekintendő, mint az erkölcsi. Ez utolsó nem abban áll, hogy mivel az ember tehet valamit, tehát azt tegye is, s ha ereje vagy szabadsága van szomszédját kirabolni vagy agyonütni, azt tenni neki valóban szabad is. Sőt inkább, mivel erkölcsi szabadságánál fogva a jó és rész közt választhat, magát csak az elsőre határozhatja el. A sajtószabadságot is csak jóra szabad és kell használni. Az szent jog, melyet a visszaélés által profanálni épen oly bűn és vétek, mint az erkölcsi szabadságot gonoszság növelésére aljasítni. A polgári társaságnak ügyelni kell, hogy felvilágosodott, jól rendezett sury védje a polgárok e jogát a kormány önkénye ellen , mint szintén másfelől azon joggal lehető visszaéléseket és kihágásokat is akadályoztassa. Mint Perier Kázmér egykor monda, a szabadság a törvény despotismusa. Törvény és rend a polgári társaság megdönthetően támaszai és legerősebb alapjai. A franczia sajtónak azért szabályozása és a rend érdekében korlátozása , európai fontosságú esemény. Ezért igen erősen óhajtandó, hogy a franczia kormány is, a kezébe adott hatalommal vissza ne éljen, mert ez veszedelmes reactio magvát hintheti el. A szabadságot egyébiránt ma félteni ok nélküli aggodalom. Mint a tündökölve ragyogó napot kioltani nem lehet, úgy a szellemi világosságot és szabadságot — mig az emberi lélek, ezek teremtése él — semmi kormány ereje vagy hatalma homályba nem boríthatja, sem el nem fojthatja. Mert az emberi lélek isteni szikra, s végetlen hatalmú! Egy orosz császári ukáz szerint, mint Berlinből írják, meghatároztatott volna, hogy az orosz birodalomban levő hat egyetem közöl mindenikben évenkint csak 300, s igy öszvesen 1800 ifjúnak szabad tanulni. Mivel fönebb a szabadságról szóltunk, valóban e rendszabály a szabadságnak kissé furcsa értelmezése. Hihetőleg, a hit valódisága esetében, az orosz kormány intézkedni fog az iránt is, hogy a különböző osztályú ifjak közöl kik legyenek a tanulásra jogosítottak, s viszont kik az attól elzártak, és igy tudatlanságra kárhoztatottak. E politikai mérték megismertetése az uj idő kormányi bölcseségének nevezetes adalékául szolgálna. Nem régen olvastam egy hírlapban, hogy Schweizban Graubündten kantonban a katholi és református iskolák egyesítése , összeolvasztása határozattá vált. Nevezetes és utánzásra méltó, igen dicséretes intézkedés ! A vallásos szakadást és elválasztó közfalat iskolában is fentartani, vagy inkább még az iskola falai közt emelni kezdeni, a haladásnak és felvilágosodásnak nem bizonysága. Jut eszembe, hogy két évvel ezelőtt a pesti nemzeti gyűlésen az öreg Palóczy, mint a gyűlés legidőbb tagja szívreható és benyomást tett szavakkal hozta fel képviselő társai előtt, az iskolákróli tanácskozás folyamában, a maga gyermek-korát, midőn József császár alatt vegyes iskolákba jártak, hol kath. és protest, gyermekek szép egyetértésben és előmenetellel együtt tanultak s késő korig fenmaradó barátságot kötöttek. — De most, úgy látszik, a különválási elv kezd erőre kapni. Aligha a valódi tudományosság, felvilágosodás és közértelmesedés hasznára*! Midőn, mint tudva van, a kathol. egyház, vagy inkább annak hierarchiája nálunk maga szabadságát és önállását kivívta, aminek ellenében a protestáns egyháznak századokig fenállott és világos törvényekkel biztosított, azonban néha politikai czélokra és mesterkedésekre is használt autonómiáját a lehető legszélesebb körben, megtagadni csak az egyenjogúság elvénél fogva sem lehet, — hogy ily helyzet mellett, miben fog állani a stalushatalom felvigyázása a két vallás iskoláit illetőleg? a világi és egyházi hatalom könnyen előre látható összeütközése micsoda jeleneteket fog szülni ? s minő bonyolodások és a kormányra legnehezebben súlyosodó nehézségek fognak abból kifejlődni? — érdekes kérdések, mik komoly megfontolást igényelnek. Legközelebbről bécsi hírlapok írják, hogy gr. Wallmodent a magyarországi főparancsnokságban ő felsége segéde gr. Grünné váltaná fel. A hírt itt sokan nem hiszik, s legalább még most nem látszik valószínűnek. Az olmützi kath. herczeg-érseknek közelebbről kiadatott egy pásztori levele, melyben maga híveit a zsidók iránti türelemre és békés magaviseletre inti, egy keresztyén főpaphoz illő igen méltó hangon van írva, s a nevezett érsek felvilágosodott s a Jézus vallása szellemét felfogó emberi nemes gondolkozásának követésre méltó dicséretes példája. A derék főpap világosan kimondja , hogy az egyház szolgáinak a politikába avatkozás nem tartozik hivatásuk körébe, s A Magyarországra nézve tervezett és az adóbizottmánnyal öszvekapcsolandó pénzügyi igazgatóság— Finanzdirection, mi a hajdani k. kamara helyét pótolná — mint mondják, nem sokára létre jövend. rendszer, municipiumok és születési kiváltság visszaállításáról álmodoznak. (??) Egyébiránt valamint Haynau elmozdittatása, úgy a cs. k. felsége kegyelmi fényeinek hire, s átalában a kormánynak a magyar nemzet érdekében eddig tudomásunkra jött minden kedvező intézkedései, bennünket a mostani nyomasztó ostromállapot mielőbbi megszüntetése s egy szebb és boldogabb jövő reményére jogositnak föl, s keblünket az ifjú fejedelem iránti szeretet és hála érzetére buzdítják. Ennyit megyénk jelen politikai hangulatáról. Mi anyagi érdekeit illeti: azok napontai javulását senki sem fogja tagadni, ki tapasztalja, miként csekély kivétellel, erélyes tisztviselőink minden erejével, kötelességük lelkiismeretes teljesítésével, a nép jóléte előmozdítására fordítják, miként az eddig megyénkben több helyütt létezett részutak jó karba hozására, a jóknak föntartására kitűnő gond fordittatik. Aratásunk várakozásnak megfelelőleg ütött ki Megyénk közigazgatási tekintetből öt kerületekre van osztva, úgymint: ipolyi, szálkái, báthi, bozóki és selmeczire. Közigazgatási tisztviselők: Kormányzó elnök: Baloghi László; titok— nok:Fábián József; kiadó: Janicsák Lajos ; lajstromozó : Kabzan Sándor; főadószedő: Zaffiry István; eladószedők: Heldt Ignácz, Bakay Imre ; pénztártiszt: Podhorszky Ede; számvevő : Raksányi János ; számviteli tiszt: Czupik Ferencz. Ipolyi kerületben főbíró : Bory Károly; segéd : Matuska Adolf. Szálkáiban : Huszár Sándor; segédje: Sántha Ignácz. Báthiban: Sembery Bódé; segédje: Ebensperger János, egyszersmind bakabányai polgármester. Bozókiban: Thuranszky Kár., segédje : Ocsovszky Antal. Selmecziben: Goldbrunner Sándor , egyszersmind selmeczi polgármester; segéde: Knapich Eduárd. Ezeken kívül van három élelmezési biztos : Szabó József; Horváthy József; Czibulya János. Utibiztosok: Kalzan Antal; Kelecsényi Lajos; Plachy László. Csendbiztos : Valentini András. Főorvos : Steger János. Kerületi orvosok: Berko József; Hönigh Ignácz ; Selymesy István ; Krammer Ferencz; Horváth Antal. A népszámolás eredményét, annak bevégeztével — s ha az igazságszolgáltatási hivatalok újonnan rendezve, s a hivatalnokok kinevezve s megerősítve lesznek, azoknak rendezetét és névsorát is közlendem. y—s. Hont megyéből, aug. 1-én. Ii megyénket csak fölületesen ismeri is , az jelen politikai életének vázolását a legnehezebb munkák egyikének tartandja. Mert ahol annyiféle ü és gondolkozású ember van, mint itt, kik között legszámosabbak az ó-conservativek és szabadelvűek , kevesebbek az aristokraták, legkevesebbek az uj szabadelvűek, vagyis olyanok, kik a jelen idők és körülmények szellemét föl- s fogván, s a kínálkozó alkalmakat fölhasználván, nemzetünk forradalom okozta sebeinek gyógyítására, s veszteségei pótlására testtel s lélekkel járulnak — ott még a legügyesebb politicus tolla is , tehetlensége érzetében, a politikai életrajz alatt eltompulna. Azt mégis merem állítani, hogy a volt katonai teljhatalmú parancsnok b. Haynau elmozdítása hatást, s átalában jó hatást tön minden véleményünkre, mind a mellett, hogy az említett esetről mindnyájan úgy véleményeznek , amint saját érdekük és gondolkozásmódjuk indítványozza. Világos tehát, hogy az ó-conservativek és aristokraták ebben, hozzájárulván a két kamra és helytartótanács visszaállításának hire, saját győzelmüket képzelik rejleni, s már az egész régi 1 nagybánya , jul. 27. Kelet- és nyugatszatmár megye összeolvadásáról már semmi kétség többé. Ez egybeolvadás által majdan meghiúsul a 3 kerületi románok terve, mely mindnyájunkból megtestesült oláht akart volna képezni, s véget érend az utópiai álom, mely néhány pópát négy hónapon át a legédesebb mámorban ringatott. Mi ezen változás beálltával szívhúrjainkat nem a legkellemesben érinti, az egyedül a közszeretet és tiszteletben részes megyei elnök Gabányi Sándor körünkbeli elvesztése , ki kormányzása rövid ideje alatt kérlelhetlen szigorral járt ugyan el a reá bízottakban , de azért mégis humánus eljárási modora vajmi sokszor tudá velünk elfelejtetni azt, hogy ostromállapotban vagyunk. A nagybányai fióktörvényszék, melynek elnökévé , Kende Gusztáv neveztetett ki, már megalakult. Ülnökök lettek : Matolcsi Károly, volt nagybányavárosi főbíró; Tordai István volt városi főkapitány ; Puskás Tivadar, volt felsőbányai polgármester; Jendrásik Ferencz, volt bányászati előadó , hegybíró; Farkas János , föszbíró, és Glanczer Károly, volt kapnikbányai bányásztiszt; tollnokká választatott Harácsek Ignácz, városunk volt főjegyzője, igtatónak pedig Seimann Norbert, a bányászatnál alkalmazva volt hely iglató. A „gendarme“ teljes fölszerelésére, a kerületünkre esendő 3000 p. ft az illető helyre már elküldetett. Trevinyák cs. k. biztos, ki néhány feladás következtében küldetett hozzánk , közmegelégedéssel hagyta el városunkat, melynek csendes falai között 5 hét elforgása alatt folytonos vizsgálatokat tartott. Talán csak elérjük már valahára, hogy a nemezis büntető keze nem fog nyugodtan heverni a szemtelenség fölött, mely más szerencsétlenségén akarja boldogságát fölépíteni. Az itt szállásoló 22 vadász ezred 1-ső százada szelíd viselete rokonszenvünket megnyerte. Időjárásunk változékony , kevés nap múlik el anélkül, hogy az ég komor tekintetet ne öltene magára, mit aztán rendesen nagyszerű dörgés szokott felváltani. Múlt hetekben ez égi háborúnak egy 15 éves leány lett áldozata , kit a villám érintése , mely a házat porrá égető, egy jobb életre szenderített. Az aratás beállott; életben nem fogunk szükséget látni, de hegyeinken a szüret nagyon szomorúan fog kiütni; a tél rendkívüli keménysége ugyanis annyira elrongálta a szőlő-vesszőt, hogy rajtuk Bachus nedve négy év múlva sem fog megteremni. — Óvári vannak , melyek azelőtt tehetősek és jómódúak valának , s most végképi elszegényedésnek néznek eléje. A lakosság koldusbotot tart kezében, ahelyett hogy egy szebb jövőre támaszkodhatnék. S nem a forradalmi korszak utófájdalmai ezek, s nem is a kormány velük nem gondolása e nyomatásnak oka , hanem egyedül a a földesuraság, mely rendszerezett zsákmányolással teszi tönkre alattvalóit. A nemesi birtokuralomnak régi bűne ez. A nógrád-füleki kerületben két helység van — mint a Pr. Z. írja — melynek lakosai a legelő és faizás jogaiból — és igy törvényes illetékükből — kizárattak , s úrbéri telkeik irtásfölddel cseréltettek ki; ha valamely helylakónak tobb darab szántófölde vagy rétje van, ez tőle minden további törvényes eljárás nélkül elvétetik, s roszabbat kap helyette, — ha zúgolódni mer, hot a felelet. A szegény földmivelő , miután legelői jogából kivetkőztetett — a hegytetőn keres szakadt jószágának menedék legelőt, hanem alig értesült erről a földesur, ezt is fölszántana. S mily önkényes eljárás uralkodik a katonai élelmezések s más egyéb kiszolgálványok körül ? — Mig az uraság minden tartozástól fölmenti magát, a földmívelőkre a széna és más illetékeket duplán rója föl. Sürgős óhajunk , hogy e bajokon segítve legyen, — mert ily visszaélések a szorgalmas földművelőkből felemlítő proletariust teremtenek. — A P. Z. után minapi számunkban Perlakról egy lényt közlöttünk, mire a Religio minden bővebb tudomás nélkül eleve is fogadni mer, hogy az nem igaz. Mert ő ab invisis hiszi, és ab invisis nem hiszi a csodákat, a mint épen kedve tartja. Kivált az érdeklett perlaki esetet már csak azért sem hiszi, mert „fortélya nagyon könnyen fölfedezhető.“ — Furcsa mégis, hogy valahányszor népámitások ellen szólunk, a Rdl. mindjárt magára veszi s akkor aztán stylusának furkós végével — mert NB. t. Danielik ur tolla a szó teljes értelmében pásztori bot, még pedig egy a vastagabb növésnek közöl — ugyancsak nekünk fordul, s kaczkiás legyintéseit tán ha áldás volna sem osztogathatná bővebben.» (Lásd a Religionak majdnem minden második számát.). Mi azonban, mint a szent Írás tanítja, „kitérünk az indulatosnak“; elvünk igazságáért eltűrjük a pásztori bot keménységét, tűrünk, mert „türöké a mennyeknek országa.“ Bántalmait hasonló rosszal nem viszonozzuk. „Ki téged kővel hajit, dobd vissza kenyérrel“, így int a szentirás; mi is hasonlókép cselekedve, a Bet. szerkesztőjének őszinte szivünkből a lehető legjobbat kívánjuk, hogy a szerkesztés tövises pályájától menekülve , mielőbb fiara övezze fejét, — pedig meg van írva, „ki neked püspökséget kíván, az jó dolgot kíván.“ — Mi beelégszünk működésünk azon szerény jutalmával, hogy sikerült annyira vinni a jó ügyet, miszerint a Bet. sem oly könnyedén hisz már a csodáknak. S e pont körül a szóváltást részünkről bevégzettnek tekintjük. — Pozsonból írják, miszerint a Nagyszombatból oda áttett két főtörvényszék »megkezdvén működését, a megnyitó ülésben az elnök magyar beszédet tartott, s a hivatalnokok is mind azon hazának nyelvén tették le az esküt kezeibe, melynek tisztviselői. Éljenek 1 j.... — A haditörvényszék előtt még fönforgó politikai perekben az ítéletek meghozattak. S kétes várakozásaink a napokban már örömmé változhatnak. — Vakot Imre „Honvéd őrangyala“ czimű regényes korrajza betiltatott. — Ha jól értesültünk, De la Grange asszony nem sokára egy opera-egyvelegben is föllépend, melyben alkalma lesz a közönségnek e művésznő ajkairól több népdalainkat is hallhatni, s azon elragadó gyönyört , mit a „Sevillai borbély“-ban egy kedvencz dokink eléneklésével nyújtott, többszörözve élvezhetni. folyta alatt történt kezelése eredményéről folyó évi január 26-án hirlapilag nyilvánított rövid számadási kimutatásom folytában, a jelen 1850-ik január elsejétől junius utolsó napjáig , és így fél esztendő alatt eszközöltetett bevételek és kiadások mibenlétét is a pénztári tisztség számadása nyomán szinte kívántam a nagyérdemű közönség tudomására juttatni, és pediglen. A jövedelmet illetőleg: pft. kr. 1. Az érdeklett 1849-ik évi kimutatás szerint pénztári maradvány volt . ................................. 1705 3416/fM, 2. A most kérdésben forgó hat hónap alatt bérletfolyamatban és bérletszünetben történt színi előadások tisztán jövedelmeztek 42129 55 3. Páholy, zártszék és földszinti bérletekből, De la Grange Anna asszony első szerződése utáni bérletet is ide értve, befolyt 13846 20 4. Az országos pénztárból törvény, igy az összes kiadás terjedett " 68668 38 jkrra Fővárosi napló. (Aug. 5.) 1. Több vidékről írnak azon Ínségről, mely jelenleg a vidéki nép közt uralkodik. Egész községek