Magyar Hirlap, 1850. augusztus (2. évfolyam, 218-243. szám)
1850-08-07 / 223. szám
Pest, Szerda, Megjelenik e lap hétfőt és ünnepet kivéve mindennap. Előfizetési díj: félévre, házhoz küldve 8 frt. Vidékre, postán küldve 9 fr 30 kr. Évnegyedre helyben házhoz küldve 4 frt; vidékre postán küldve 4 frt 50 kr. ezüstben. — Helyben havi előfizetés is nyittatott 1 frt 30 krjával; a havonkénti előfizetés mindig a hónap 1 -töl számittatik.— A hirdetések ötször halálozott soráért 4 kr. ezüstben számittatik. augustus 7-én 1850-Előfizethetni helyben a kiadónál saját kereskedésében (nagyhid utcza 671. sz. a. Takácsyházban) és nyomdájában : (a I d nn a soron, kegyesrendiek épületében). Vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Szerkesztői iroda van: régi posta-utczában 25-dik sz. a. első emeletben. HIVATALOS RÉSZ. Hirdetmény. A cs. k. pénzügyministerium f. e. jul. 18-i 823S/p. m. sz. a magas kibocsátványa folytán elhatározd : a 488 sorozat alatt elsorsolt magyar kamarai kötelezvényeket, melyektől eddig azok tulajdonosainak a kötelezvények beválthatása nélkül a kamatok eredeti érték után pénzben kifizettettek , a régibb státus adóssági kötelezvényekkel hasonlóan kezeltetni, s ennélfogva megfelelő sorsolási státus adóssági kötelezvényekkel beváltatlatásukat elrendelni. Mely magas miniszeri határozat azon figyelmeztetéssel tétetik közzé, hogy a kérdésben levő kötelezvények kamatozása sept. 1 -jével megszűnik s hogy azok megfelelő p. p. sorsolási statusadóssági kötelezvényekért a budai hitelpénztárnál beváltandók.— Buda, jul. 29. 1850. Magyarországi cs. k. kamarai igazgatóság. 223 sz .............................. ............ ■— NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, aug. 4. Kemény Zsigmond leg ujabb művéről. Mielőtt e mű részletes taglalatára kiterjeszkednénk, meg kell mondanunk, véleményünk szerint: mit tartunk mi napirenden? mit tartunk mi e perczben azon főczélnak , mely felé a nemzet értelmiségének, különösen azon töredékének, melyet egy civilisáló és alkotmányos irányú kormány sugallatára a feledés kegyelmében részesite legújabban ő felsége, és melyhez némi bizalom halvány sugara még maradt tán e haza lakói kebelében, törekednie kell. E czel minden gondolkozó szemei előtt csak egy lehet: azon politikai színvonalra emelni a közérzést, közvéleményt, melyen a forradalom első diadalaként megszilárdult „birodalmi egység eszméje“ minden törekvések iránytűje, kifejteni és érlelni kell a közértelmiségben az utolsó események által bebizonyult azon igazságot, hogy Magyarországban képtelenség oly politika, mely az austriai birodalom bel-és Európáközi viszonyait ignorálni akarja. Az események hatalma által kudarczot vallott annyi bölcseség, még több önhittség lealázó látmányában határozatlanul ingadoz egy még csak fejlődő s keskeny határokra szabott értelmiségü nemzet, s ily érzelmi-politikus nép ellenében elismerem Kazinczy Gáborral, hogy ha „egy nem, az önfeláldozásnak kell kimondani meggyőződésünket,“ — e meggyőződésnek határozott és egyenes nyilvánítását férfiasabbnak, s a hazára üdvösebbnek tartom , mint annak hiú emlegetését, hogy daczára a történtekben rejlő iszonyú leczkének ,elveinknek egyetlen egyike sem rendült meg.“ Kemény Zs. Magyarországnak a monarchiával szorosabb viszonyát bevégzett ténynek tekinti, és „hogy európai és birodalmi szempontok nélkül többé semmi irányt kitűzni, hitelre emelni, föntartani nem lehet, elismeri, és elismeri, hogy ha igényeinket a birodalom organismusának szükséges kellékeivel öszhangba nem hozzuk ,épen azon jó, melyet leginkább kivántunk, nem történik meg, és épen azon rész, melytől leginkább félünk, bekövetkezik.“ Mi a magyar nemzet bon sens-jábani bizalmunkat több ízben kijelentettük már, s attól, hogy forradalmi csalódásai a lengyel könnyelműség, vagy olasz ravaszság szerencsétlen ösvényeire sértendők, soha sem tartottunk, annál kevésbbé lep meg, ha az értelmiség a hazát ért viszontagságoknak egyedül tanulságát és nem szenvedélyeit őrizvén meg emlékében , országos viszonyainkat oly elfogulatlansággal tekinti, melytől egyedül várhatjuk, hogy a nemzet jövőjét legalább is koczkáztatni nem fogja , s hiszszük, hogy K. Zs.al egyetértve a nemzet józanabb része nem fog sóhajokkal ragaszkodni a pragmatika sanctio azon betűihez, mikből— mint már egy ízben megjegyeztük — függetlenségét magyarázta ki az 1848. előtti nemzet, s absolutismusát a kormány. In fact, that the fondamental law of a nation should receive its interpretation from the exigencies of the time is — if the painful experience of centuries leaches us anything — a rudimental axiom in politics. *) Midőn K. Zs. műve elején azon irányadó nyilatkozatokat örömmel olvastuk, méltán várhattuk, hogy az elv corollariumaival is fog szerencséltetni, annál inkább, mert mindjárt első lapján kitűzi azon életre való kérdést, hogy „mit kell tennünk jelen helyzetünkben?44 A lap utolsó, azaz 214-ik lapjáig nem szűnik meg várakozásunk , ott azonban azt tudjuk meg, hogy a röpirattal szerzője inkább „irtani és tájékozni, rostálni és szemelgetni, mintsem alkotni44 akart; — s a cselekvendők felöl csak közelebbi munkája szóland. Az irtás, rostálás , szemelésnek is meg van a maga ideje, sőt elismervén, hogy a nemzetnek előbb múltja iránt kell tisztába jönie, hogy jelenét megismerhesse, ezen múltnak, a magyar politikai élet árnyalatainak, a különböző párttörekvéseknek valódi színébe helyezése annál érdekesebb, sőt szükségesebb, mert végigtekintve akár 1825-től, akár 1526-tól fogva a közbirodalommali viszonyainkon , a dolgok okszerű természetes fejleménye az , hogy ezen viszony ellentétes elemei közt egyszer kenyértörésre kellett kerülni, — és ha természetes is, hogy 1848 előtt a pártok a közbirodalommali viszonyt szívesen ignorálták, a küzdelmek eredménye megtanított, hogy a birodalom egységi eszméje a mi külön törekvésünknél erősebb ; de hogy ne csak a physikai erőt vegyük argumentumul, azt kiemelendőnek tartjuk, hogy az európai civilisatio igényei szerint átalakuló birodalomban képtelenség is, hogy mi egy status 19 századi egységi szüksége ellen Werbőczivel kezünkben vitassuk autonómiánkat. Ezek K. Zs. ur által elfogadott praemissák logikai következményei, és azon nézetből, melyet teendőink alphája iránt nyilvánitánk, sajnáljuk, hogy az egyoldalúság mellőzése kedvéért — a magyar nemzet részére is le nem voná azon praemissák következtetéseit, miknek észszerű fonalát a gondolkozni nem szerető magyar annál kevésbbé fogja lefejteni, mert előszeretetével, kedvencz hajlamaival ellenkeznek; midőn e kedvencz hajlamainak, s az ezek alapján Kossuth által táplált, a forradalom által pedig nagygyá érlelt nemzeti téveszméknek útbaigazítása , a nemzet szellemi újjászületése szerintünk mellőzhetlen, ha azt kívánjuk, hogy a nemzet történetének új aerájába beletalálja magát, akkor sajnáljuk, ha oly egyéniségek is, kik még a corpus juris buktával nem csináltak szellemi banquerouttot, a múltak emlékén merengve régi küzdelmek dulakodását föl elevenítik, s midőn jövőről van szó — a múltat emlegetik; valójában félünk, hogy ily után a közérzelem tisztába hozása viszonyaink iránt sikerülni nem fog. Midőn e szerint K. Zs. művében a kiindulási pontot tartjuk ferdének, nézetünkön mit sem változtathat az, hogy a magyar politikai életet mozgásba hozott erők oly hosszadalmas elemzése tán nem egyedül a magyar közönség számára íratott; mit K. Zs. a magyar nép monarchies, és antisocialistikus hajlamai tanúságául oly „csongrád és békési“ részletességgel fölhoz, annak czélja nem rejtély; nemzetünknek a monarchia viszonyaiban becsét emelni nemes szándék — mely azonban ily után aligha fog gyakorlati értékre emelkedni, mert renditletlen meggyőződésünk, hogy a nemzet sorsa valamint 1848 előtt is a közhit ellenére nem Metternichtől függőit — úgy ma is nem annyira a kormánytól, mint önmagától függ; s meggyőződésünk , hogy a valódi értelmiségnek több dolga , nagyobb küzdelme leend a nemzet közérzetével, az iránya vesztett, de józanabb irányra vezethető közvéleménynyel — mint a kormánynyal, melynek fölvilágosítása s megnyerésére—azonfölül — a röpiratoknál czélravezetőbb eszközök is vannak. Kisértsük meg magunkon az oly élénk öntudattal nélkülözött polgári bátorságot, mondjuk ki meggyőződésünket nyíltan, határozottan, érthetőn; a magyar hetvenkedő tetszelgésében mindig bátrabban dacolt a felső hatalommal, mint a profanum vulgus ellenszenveivel. Csak a világos szó képes fölvilágosítani, mellőzzük a kétes allusiak jesuilismusát, ebben mások mindig túl fognak tenni a magyaron; formulázzuk tisztán , utógondolat nélkül a nézeteink szerint követendő politikát, mert a tett idején ismét azon szomorú látvány tanúi leendünk, hogy a párt farka fogja vezetni fejét, s egy status-férfiui „hugli“ fog kijátszani daczára phrasis-üzenünknek — daczára tudákos bibliai és sententiosus modorunknak, melyek rajtunk ezelőtt sem segítettek , s komoly körülményeinkhez, mint az irói hiúság monumentumai,gúnyos ellentétben állanak. Átalános nézeteink igazolását a „műnek“ részleteiből fogjuk meríteni *).— Kecskeméthy Aurél. teur-ügy mind semmi, a majoritás rögtön keze nyújt, mihelyt Baro eheur jobbjában valami compressionalis törvényjavaslatot lát. Tegnap például elhatároztatott, hogy a szinházi censura helyreállítását illető javaslat sürgetőleg fog tárgyaltatni. A la bonne heure ! Carrierur engedményezett lapjai legalább illő helyen fognak árultatni. — A nemzeti gyűlés majd tapasztalandja, hogy valamint a kormány pártfogása alatti hírlapok közöl akadt egy Pouvoirs egy Moniteur, és úgy fog akadni a censurált theatrumok közt egy színpad, mely a bonapartismust az ő rovására s tán pelengérre állításával fogja hirdetni. Honnan, honnan nem azon hir terjedt el, hogy Baroche a kabinetből ki akar lépni. És van nagy hűhó. Olvasóim tán emlékeznek, hogy a Moniteurt illető múlt heti híres ülésben Barocheur meghunyászkodása után úgy nyilatkozott,hogy míg ő a cabinetben lesz, coup d’état nem leend. Képzelhetni, hogy ily nyilatkozat után kilépésének híre mindig gyanításokra ad alkalmat. Én egyébiránt a hírt nem hiszem. Az osztályokból egy rendkívül nevezetes jelentés jött ki. Arnaud és Bacnak az electoralis törvény eltörlése iránt benyújtott indítványukat illetőleg a gyűlésnek elő fog adatni, hogy a bizottmány a javaslatot most mint idő előttit nem tartja vitatás alá vehetőnek, mert az új törvény eredménye még nem tudatik definitive, de ha ez eredmény olyan lesz, mint azt minden oldalróli tudósítások lenni állítják, akkor igenis a bizottmány is fogja annak egészíteni eltörlését vagy legalább erős módosítását javasolni. Ezen motivált jelentése a kérdésbeni indítvány tárgyalás alá nem vétele ajánlatának mindenfelé, de különösen a kormány- és Eliséenél igen nagy sensakot okozott. Tudni kell, hogy a nemzetgyűlés indítványokat vizsgáló bizottmányában egyetlen republicanus, de csak szabadabb elvű conservativ egyén sincs. — Klapka jelenleg Párisban mulat, pár nap után azonban Angliába tér vissza, hol állandóul maradand. Itt volt, de ma elment Szirmay Pali. — Hamburgba megérkezett Kemény Farkas, ki már útban van ide vagy Londonba. Megérkezett végre nekem. ... hét levél magyar dohányom, melyet rendkívüli ünnepélyességel fel is szidunk. 9) Valójában az, hogy egy nemzet alaptörvénye az idők igényeitől nyerje magyarázatát, — ha a századok kínos tapasztalása némi tanulsággal bír — alapelvet képez a politikában. Levelezések. Paris, julius 31. Ha még egyszer annyit veszekednek, ha még oly nagyon egymás hajába kapnak is, azért a végrehajtó és törvényhozó hatalom egy tekintetben a legjobban értik egymást, a leggyüngédebb barátságban vannak, és e tekintet a szabadság systematicus nyirbálása- Doratio-, Pouvoir- és Moni * K. Zs. röpirata fölüli megkezdett jelén bírálati czikkek által Kazinczy Gábor ur ígérete szerinti közléseitől azért elzártnak tekintetni távolról sem akarja a Szerk. Bécs, august. 30. A schlesvig-holsteini ügy most a bécsi sajtót különösen foglalatoskodtatja. Mióta jul. 25-én a dánok a schlesvig-holsteini serget megverték, s előre nyomulnak, az itteni lapok, pártszinezetkülönbség nélkül, kisebb nagyobb részben, a schlesvig-holsteini, mint német nemzeti ügy iránt nagy rokonszenvet tanusítnak; ennek veszteségéről a fájdalom és keserűség hangján szólnak, a dán zsarnokság ellen lármáznak, s Austriát ez ügyben természetesen Dánia ellen föllépni, s magának azzal Németországon sympathiát szerezni, unszolják, felszólítják. Még a mérsékelt ,Lloyd‘-ot is elragadta e nemzeti túlság heve. Mi történik most azon csatatéren ? A fellázadt, tehát pártütő schlesvig-holsteiniak állítólag szabadságuk és függetlenségük — vagy mint mondják, régi jogaik — kivívására hadat folytatnak a dán királlyal, tehát azon törvényes hatalommal, mely alatt századok óta állanak, így ők forradalmat kezdettek és folytatnak TÁRGZA. Párisi tollrajzok. Julius 29. Barátom Bérli! Nem tudom hol vagy, de ezen körülmény a mai időben, midőn oly sokakra lehet rákiáltani, hogy :Járatlan utakon ki jársz4, — nem ok arra, hogy neked ne írjak, ez legfölebb is csak arra ok, hogy e — mindenütt jelen lehetőséged sehol sem találhatóságának ajánlott levelet hozzád ne küldjem, mit — mint okos ember — nem is teszek. Annak pajtás, hogy egymást nem láttuk, isten kegyelmetlenségéből, ma egy hete épen tizenöt hónapja múlt. „Szép kis idő nemde?“ kellene jól magyarosan kérdenem, de árva lelkemre mondom, hajlandóbb volnék a XXIV-ek számára gondolni ki valami bókot, mint ama kérdés föltételével aesthetikai ízlésemet sem tinek bizonyítani. Mi és mi nem történt azóta , te is csak úgy tudod mint én, ki ha nem „bolyongok is vad utakon“, de azért épen olyan „bánat embere“ vagyok, mint egy bizonyos hazánkfia, kinek holléte iránt Teleki Sándortól tudakozódván, feleletül azt nyerem, hogy „vadállat a ki erdőben!“ — Annyi bizonyos,hogy sok nem úgy történt mint akartuk, és sokat nem akartunk a mi úgy történt. No de se baj, máskép leszen Ezután ! Ezután! már mi után ? Ezután! már mikor? Hjali pajtás, ha te ezt tudni akarod, akkor ide kell jönnöd , ide a somnambule-k classicus honába, hol a szerint mint többet vagy kevesebbet fizetsz , öt vagy husz franknyit tudsz meg a jövőből és múltból, ha ugyan ez utolsónak inkább elfeledéséért nem fizetnél. Nem is képzelheted barátom, hogy a Somnambulismus itt mily kereseti ággá vált. Hívők és hitetlenek egyaránt tódulnak a szendergő jósnők templomába, mert ide is csak épen olyan nép jár , mint a szemhunyoritó Rimini-beli sz. szűz elébe, hol, míg némelyek keresztet vetve, hiük egész erejével látják a pislogást, addig mások hitetlenségük tekinteteit másfelé, tán épen valamelyik szép hívönön jártatván, közbotrányt okozólag kiáltanak fel, hogy „meglehetősen coquettiroz.“ Hogy a sormambulok látogatói közt sok mindenféle országbeli emigranst is találhatni, alig kell mondanom. Trahit sua quemque voluptas. A felelet, melyet a jövendőt illetőleg nyernek (a múltat egyik sem kívánja megjósoltatni) nagyon stereotyp s körülbelül mindig ide megy ki: „Ön 1852-ben fog haza menni, hol nagy hivatalt viselend.44 Egy hazánkfia, ki hasonló feleletet kapott, ugyancsak csúffá tette Pythiá-ját, mert a jóslat utáni napon már haza ment, alkalmasint sokallva a hivatalra! várakozás két évi idejét. 1852! eseményterhes év! feléd fordul az alva- mint ébren-beszélök nagy serege! Te vagy a határra, melynek árnyékába az elfáradt Remény — e bolygó zsidó — leheveredik, szorongásteljesen fülelve, ha váljon még egyszer és ismét a csalódás e szavakkal költendi-e föl: „Tovább, tovább, tovább!!!“ — Te vagy a pont, melyet a hajótörést szenvedett szabadság zúzott árboczának darabjain idestova hányatottak megpillantva fölkiáltanak: „föld! föld!“ holott pedig lehető, hogy csak egy sziget vagy, melyen a menekülni hívőkre............Kannibálok várakoznak , s hyénák leskelődnek. De bármi légy is , annyi bizonyos , hogy tekintélyed nagyszerű s hogy már 500 napi távolból is süvegeltetel nem egy képmutató által, ki hajlongásai közben— míg ideje és módja van rá — ugyancsak igyekszik megtömni zsebeit. Bár merre tekintsek is, czimborám, mindenfelé csak készületeket látok a nagy özönvíz ellen , melyet Marrast és a többi prófétáknak Constitutio czimü könyvéből, a Burgrave-ok és más írástudók a Messiás elérkezte utáni 1852-ik esztendőnek tavaszára eljövendőnek s az ismeretes világnak az ő nagy részét elboritandónak lenni kiolvasták. Mindenki dolgozik , senki sem akar készületlenül találtatni. Bonaparte Lajos pedig hall rala szózatot, mely hozzá így szól rala: „Bonaparte- Noé , épits bárkát, es végy bele a vallás, birtok és családiság képviselői közöl két két jezsuitát, uzsorást, továbbá vedd be elisée-i udvarlóidat’ s a másféle állatokból is egy egy párt, hogy a kiváltságosaknak valaha egy faja se vesszen ki. Ha bárkád kész és telve van, akkor én várni fogod a suffrage universel csatornáinak megnyílását , és a 40 nap és 40 éjjel eső szavazati ezédula zápor közt evezni fog a császárságnak Ararátja felé , hol bárkád .....fölakadand, így a szózat. Bonaparte Lajos pedig neki álla a bárkaépitésnek, s levágatá rá a szabadság százados erdejének legszebb tölgyeit, és rakat vala előlegesen is gatakat, mig a nép ...... igen, míg a nép töltéseket csinál. Hanem az igazat megvallva, kevesen biznak a Bonaparte bárkájának biztosságában s azért kiki a legmagasabb pontokat keresi. (Vége közelebb.)