Magyar Hirlap, 1850. augusztus (2. évfolyam, 218-243. szám)

1850-08-07 / 223. szám

Pest, Szerda, Megjelenik e lap hétfőt és ünnepet ki­véve mindennap. Előfizetési díj: fél­évre, házhoz küldve 8 frt. Vidékre, postán küldve 9 fr 30 kr. É­vnegyedre helyben házhoz küldve 4 frt; vidékre postán küldve 4 frt 50 kr. ezüstben. — Helyben havi előfizetés is nyittatott 1 frt 30 krjával; a havonkénti előfizetés mindig a hónap 1 -töl számittatik.— A hirdetések ötször halálozott soráért 4 kr. ezüstben számittatik. augustus 7-én 1850-Előfizethetni helyben a kiadónál saját kereskedésében (na­gyhid utcza 671. sz. a. Takácsyházban) és nyomdájában : (a I d n­n a soron, kegyesrendiek épü­letében). Vidéken minden cs. kir. posta­­hivatalnál. Szerkesztői iroda van: régi posta-utczában 25-dik sz. a. első emeletben. HIVATALOS RÉSZ. Hirdetmény. A cs. k. pénzügyministerium f. e­. jul. 18-i 823S/p. m. sz. a magas kibocsátványa folytán elhatá­rozd : a 488 sorozat alatt elsorsolt magyar kamarai kötelezvényeket, melyektől eddig azok tulajdonosai­nak a kötelezvények beválthatása nélkül a kamatok eredeti érték után pénzben kifizettettek , a régibb státus adóssági kötelezvényekkel hasonlóan kezeltetni, s ennélfogva megfelelő sorsolási státus adóssági kö­telezvényekkel­ beváltatl­atásukat elrendelni. Mely magas miniszeri határozat azon figyelmez­tetéssel tétetik közzé, hogy a kérdésben levő köte­lezvények kamatozása sept. 1 -jével megszűnik s hogy azok megfelelő p. p. sorsolási­ statusadóssági köte­lezvényekért a budai hitelpénztárnál beváltandók.— Buda, jul. 29. 1850. Magyarországi cs. k. kamarai igazgatóság. 223­ sz .............................. ............ ■— NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, aug. 4. Kemény Z­s­i­g­m­o­n­d l­eg uj­a­b­b mű­­v­éről. Mielőtt e mű részletes taglalatára kiterjesz­­ked­nénk, meg kell mondanunk, véleményünk sze­rint: mit tartunk mi napi­renden? mit tartunk mi e perczben azon főczélnak , mely felé a nem­zet értelmiségének, különösen azon töredékének, melyet egy civilisáló és alkotmányos irányú kor­mány sugallatára a feledés kegyelmében részesite legújabban ő felsége, és melyhez némi bizalom halvány sugara még maradt tán e haza lakói kebelében, törekednie kell. E czel minden gondolkozó szemei előtt csak egy lehet: azon politikai színvonalra emelni a köz­­érzést, közvéleményt, melyen a forradalom első diadalaként megszilárdult „birodalmi egy­ség eszméje“ minden törekvések iránytűje, kifejteni és érlelni kell a közértelmiségben az utolsó események által bebizonyult azon igazsá­got, hogy Magyarországban képtelen­ség oly politika, mely az austriai birodalom bel-és Európák­özi viszo­­n­y­a­i­t i­g­n­o­r­á­l­n­i akarja. Az események hatalma által kudarczot val­lott annyi bölcseség, még több önhittség lealázó látmányában határozatlanul ingadoz egy még csak fejlődő s keskeny határokra szabott értelmiségü nemzet, s ily érzelmi-politikus nép ellenében elis­merem Kazinczy Gáborral, hogy ha „egy nem, az önfeláldozásnak kell kimondani meggyőződésünke­t,“ — e meggyőződés­nek határozott és egyenes nyilvánítását férfiasabb­nak, s a hazára üdvösebbnek tartom , mint annak hiú emlegetését, hogy daczára a történtekben rejlő iszonyú leczkének ,elveinknek egyet­len egyike sem rendült meg.“ Kemény Zs. Magyarországnak a monar­chiával­ szorosabb viszonyát bevégzett ténynek tekinti, és „h­ogy európai és birodalmi szempontok nélkül többé semmi irányt kitűzni, hitelre emelni, f­ö­n­­tartani nem lehet, elismeri, és elismeri, hogy ha igényeinket a birodalom organismusának szükséges kellékeivel öszhangba nem hozzuk ,épen azon jó, melyet leginkább ki­­vántunk, nem történik meg, és épen azon rész, melytől leginkább fé­l­ünk, be­követ­k­e­z­i­k.“ Mi a magyar nemzet bon sens-jábani bizal­munkat több ízben kijelentettük már, s attól, hogy forradalmi csalódásai a lengyel könnyelműség, vagy olasz ravaszság szerencsétlen ösvényeire sér­tendők, soha sem tartottunk, annál kevésbbé lep meg, ha az értelmiség a hazát ért viszontag­ságoknak egyedül tanulságát és nem szenvedélyeit őrizvén meg emlékében , országos viszonyain­kat oly elfogulatlansággal tekinti, melytől egye­dül várhatjuk, hogy a nemzet jövőjét legalább is koczk­áztatni nem f­o­g­j­a , s hiszszük, hogy K. Zs.al egyetértve a nemzet józanabb része nem fog sóhajokkal ragaszkodni a pragmatika sanctio azon betűihez, mikből— mint már egy ízben megjegyeztük — függetlenségét ma­gyarázta ki az 1848. előtti nemzet, s absolutis­­musát a kormány. In fact, that the fondamental law of a nation should receive its interpretation from the exigencies of the time is — if the painful experience of centuries leaches us anything­ — a rudimental axiom in politics. *) Midőn K. Zs. műve elején azon irányadó nyi­latkozatokat örömmel olvastuk, méltán várhattuk, hogy az e­l­v corollariumaival is fog szerencsél­tetni, annál inkább, mert mindjárt első lapján ki­tűzi azon életre való kérdést, hogy „mi­t kell tennünk jelen­ helyzetünkben?44 A lap utolsó, azaz 214-ik lapjáig nem szűnik meg vára­kozásunk , ott azonban azt tudjuk meg, hogy a röpirattal szerzője inkább „irtani és tájé­kozni, rostálni és szemelgetni, mint­sem alkotni44 akart; — s a cselekvendők fe­löl csak közelebbi munkája szóland. Az irtás, rostálás , szemelésnek is meg van a maga ideje, sőt elismervén, hogy a nemzetnek előbb múltja iránt kell tisztába jönie, hogy jele­nét megismerhesse, ezen múltnak, a magyar po­litikai élet árnyalatainak, a különböző párttörek­véseknek valódi színébe helyezése annál érdekesebb, sőt szükségesebb, mert végig­te­kintve akár 1825-től, akár 1526-tól fogva a közbirodalommali viszonyainkon , a dolgok ok­szerű természetes fejleménye az , hogy ezen vi­szony ellentétes elemei közt egyszer kenyértö­­résre kellett kerülni, — és ha természetes is, hogy 1848 előtt a pártok a közbirodalommali vi­szonyt szívesen ignorálták, a küzdelmek eredmé­nye megtanított, hogy a birodalom egységi esz­méje a mi külön törekvésünknél erősebb ; de hogy ne csak a physikai erőt vegyük argumentumul, azt kiemelendőnek tartjuk, hogy az európai civi­­lisatio igényei szerint átalakuló birodalomban képtelenség is, hogy mi egy status 19 századi egységi szüksége ellen Werbőczivel kezünkben vitassuk autonómiánkat. Ezek K. Zs. ur által elfogadott praemissák logikai következményei, és azon nézetből, melyet teendőink alphája iránt nyilvánitánk, sajnáljuk, hogy az egyoldalúság mellőzése kedvéért — a magyar nemzet részére is le nem voná azon prae­missák következtetéseit, miknek észszerű fona­lát a gondolkozni nem szerető magyar annál ke­­vésbbé fogja lefejteni, mert előszeretetével, ked­­vencz hajlamaival ellenkeznek; midőn e kedvencz hajlamainak, s az ezek alapján Kossuth által táp­lált, a forradalom által pedig nagygyá érlelt nem­zeti téveszméknek útbaigazítása , a nemzet szel­lemi újjászületése szerintünk mellőzhetlen, ha azt kívánjuk, hogy a nemzet történetének új aerájába bele­találja magát, akkor sajnáljuk, h­a oly egyé­niségek is, kik még a corpus juris buktával nem csináltak szellemi banquerouttot, a múltak emlé­kén merengve régi küzdelmek dulakodását föl­­ elevenítik, s midőn jövőről van szó — a múltat emlegetik; valójában félünk, hogy ily után a közérzelem­ tisztába hozása viszonyaink iránt si­kerülni nem fog. Midőn e szerint K. Zs. művében a kiindulási pontot tartjuk ferdének, nézetünkön mit sem vál­toztathat az, hogy a magyar politikai életet moz­gásba hozott erők oly hosszadalmas elem­zése tán nem egyedül a magyar közönség szá­mára íratott; mit K. Zs. a magyar nép monarchi­es, és antisocialistikus hajlamai tanúságául oly „csongrád és békési“ részletességgel fölhoz, annak czélja nem rejtély; nemzetünknek a mo­narchia viszonyaiban becsét emelni nemes szándék — mely azonban ily után aligha fog gyakorlati ér­tékre emelkedni, mert renditletlen meggyőződé­sünk, hogy a nemzet sorsa valamint 1848 előtt is a közhit ellenére nem Metternichtől függőit — úgy ma is nem annyira a kormánytól, mint önma­gától függ; s meggyőződésünk , hogy a valódi értelmiségnek több dolga , nagyobb küzdelme leend a nemzet közérzetével, az iránya vesztett, de józanabb irányra vezethető közvéleménynyel — mint a kormánynyal, melynek fölvilágosítása s megnyerésére—azonfölül — a röpiratoknál czél­­ravezetőbb eszközök is vannak. Kisértsük meg magunkon az oly élénk ön­tudattal nélkülözött polgári bátorságot, mond­juk ki meggyőződésünket nyíltan, határozottan, érthetőn; a magyar hetvenkedő tetszelgésében mindig bátrabban dac­olt a felső hatalommal, mint a profanum vulgus ellenszenveivel. Csak a vilá­gos szó képes fölvilágosítani, mellőzzük a k­é­­t­e­s allusiak jesuilismusát, ebben mások mindig túl fognak tenni a magyaron; formulázzuk tisz­tán , utógondolat nélkül a nézeteink szerint kö­vetendő politikát, mert a tett idején ismét azon szomorú látvány tanúi leendünk, hogy a párt farka fogja vezetni fejét, s egy status-férfiui „hugli“ fog kijátszani daczára phrasis-üzenünk­­nek — daczára tudákos bibliai és sententiosus modorunknak, melyek rajtunk ezelőtt sem segí­tettek , s komoly körülményeinkhez, mint az irói hiúság monumentumai,gúnyos ellentétben állanak. Átalános nézeteink igazolását a „műnek“ részleteiből fogjuk meríteni *).— K­ecskeméthy Aurél. teur-ügy mind semmi, a majoritás rögtön keze nyújt, mihelyt B­ar­o eh­e­ur jobbjában valami compressionalis törvényjavaslatot lát. Tegnap például elhatároztatott, hogy a szin­­h­ázi censura helyreállítását illető ja­vaslat s­ü­r­g­e­t­ő­l­e­g fog tárgyaltatni. A la bonne heu­re ! C­a­r­r­i­e­r­ur engedményezett lapjai leg­alább illő helyen fognak árultatni. — A nemzeti gyűlés majd tapasztalandja, hogy valamint a kor­mány pártfogása alatti hírlapok közöl akadt egy P­o­u­v­o­i­r­s egy M­o­n­i­t­e­u­r, és úgy fog akad­ni a censurált theatrum­ok közt egy színpad, mely a bonapartismust az ő rovására s tán pelengérre állításával fogja hirdetni. Honnan, honnan nem azon hir terjedt el, hogy Bar­o­che a kabinetből ki akar lépni. És van nagy hűhó. Olvasóim tán emlékeznek, hogy a Mo­ni­teurt illető múlt heti híres ülésben Baroche­ur meghunyászkodása után úgy nyilatkozott,hogy míg ő a cabinetben lesz, coup d’é­­tat nem leend. Képzelhetni, hogy ily nyilat­kozat után kilépésének híre mindig­ gyanításokra ad alkalmat. Én egyébiránt a hírt nem hiszem. Az osztályokból egy rendkívül nevezetes je­lentés jött ki. A­r­n­a­u­d és B­a­c­nak az electora­­lis törvény el­törlése iránt benyújtott indítványu­kat illetőleg a gyűlésnek elő fog adatni, hogy a bizottmány a javaslatot most mint i­d­ő e­l­ő­tt­i­t nem tartja vitatás alá vehetőnek, mert az új tör­vény eredménye még nem tudatik definitive, de ha ez eredmény olyan lesz, mint azt minden ol­­dalróli tudósítások lenni állítják, akkor igen­is a bizottmány is fogja annak egészíteni eltörlését vagy legalább erős módosítását javasolni.­ Ezen motivált jelentése a kérdésbeni indítvány tár­gyalás alá nem vétele ajánlatának mindenfelé, de különösen a kormány- és Eliséenél igen nagy sensak­ot okozott. Tudni kell, hogy a nemzetgyű­lés indítványokat vizsgáló bizottmányában egyet­len republicanus, de csak szabadabb elvű conser­­vativ egyén sincs. — Klapka jelenleg Párisban mulat, pár nap után azonban Angliába tér vissza, hol állandóul maradand. Itt volt, de ma elment S­z­i­r­m­a­y Pali. — Hamburgba megérkezett K­e­­mény Farkas, ki már útban van ide vagy Lon­donba. Megérkezett végre nekem. ... hét levél magyar dohányom, melyet rendkívüli ünnepélyes­ségel fel is szidunk. 9) Valójában az, hogy egy nemzet alaptörvénye az idők igényeitől nyerje magyarázatát, — ha a századok kínos tapasztalása némi tanulsággal bír — alapelvet képez a politikában. Levelezések. Paris, julius 31. Ha még egyszer annyit veszekednek, ha még oly nagyon egymás hajába kapnak is, azért a vég­rehajtó és törvényhozó hatalom egy tekintetben a legjobban értik egymást, a leggyüngédebb ba­rátságban vannak, és e tekintet a szabadság syste­­maticus nyirbálása- Doratio-, Pouvoir- és Moni­ *­ K. Zs. röpirata fölüli megkezdett jelén bírálati czik­­kek által Kazinczy Gábor ur ígérete szerinti közlé­seitől a­zért elzártnak tekintetni távolról sem akarja a S­z­e­r­k. Bécs, august. 30. A schlesvig-holsteini ügy most a bécsi saj­tót különösen foglalatoskodtatja. Mióta jul. 25-én a dánok a schlesvig-holsteini serget megverték, s előre nyomulnak, az itteni lapok, pártszinezet­­különbség nélkül, kisebb nagyobb részben, a schlesvig-holsteini, mint német­ nemzeti ügy iránt nagy rokonszenvet tanusítnak; ennek veszteségéről a fájdalom és keserűség hangján szólnak, a dán zsarnokság ellen lármáznak, s Austriát ez ügyben­­ természetesen Dánia ellen föllépni, s magának azzal Németországon sym­­pathiát szerezni, unszolják, felszólítják. Még a mérsékelt ,Lloyd‘-ot is elragadta e nemzeti túl­­ság heve. Mi történik most azon csatatéren ? A fellázadt, tehát p­á­r­t­ü­t­ő schlesvig-holstei­­niak állítólag szabadságuk és függetlenségük — vagy mint mondják, régi jogaik — kivívására ha­dat folytatnak a dán királ­lyal, teh­át azon törvé­nyes hatalommal, mely alatt századok óta álla­nak, így ők forradalmat kezdettek és folytatnak TÁRGZA. Párisi tollrajzok. Julius 29. Barátom Bérli! Nem tudom hol vagy, de ezen körülmény a mai időben, midőn oly sokakra lehet rákiáltani, hogy :Járatlan utakon ki jársz4, — nem ok arra, hogy neked ne írjak, ez legfölebb is csak arra ok, hogy e — mindenütt jelen lehetőséged sehol sem találhatóságának ajánlott levelet hozzád ne küldjem, mit — mint okos ember — nem is teszek. Annak pajtás, hogy egymást nem láttuk, is­ten kegyelmetlenségéből, ma egy hete épen ti­zenöt hónapja múlt. „Szép kis idő nemde?“ kellene jól magya­rosan kérdenem, de árva lelkemre mondom, haj­landóbb volnék a XXIV-ek számára gondolni ki valami bókot, mint ama kérdés föltételével aesthe­­tikai ízlésemet sem t­inek bizonyítani. Mi és mi nem történt azóta , te is csak úgy tudod mint én, ki ha nem „bolyongok is vad uta­kon“, de azért épen olyan „bánat embere“ vagyok, mint egy bizonyos hazánkfia, kinek holléte iránt Teleki Sándortól tudakozódván, feleletül azt nye­­rem, hogy „vadállat a k­i erdőben!“ — Annyi bizonyos,hogy sok nem úgy történt mint akartuk, és sokat nem akartunk a mi úgy történt. No de se baj, máskép leszen Ezután ! Ezután! már mi után ? Ezután! már mi­kor? Hjali pajtás, ha te ezt tudni akarod, akkor ide kell jönnöd , ide a somnambul­e-k classi­­cus honába, hol a szerint mint többet vagy keve­sebbet fizetsz , öt vagy husz franknyit tudsz meg a jövőből és múltból, ha ugyan ez utolsónak in­kább elfeledéséért nem fizetnél. Nem is képzelheted barátom, hogy a Som­nambulismus itt mily kereseti ággá vált. Hí­vők és hitetlenek egyaránt tódulnak a szendergő jósnők templomába, mert ide is csak épen olyan nép jár , mint a szemhunyoritó R­i­m­i­n­i-beli sz. szűz elébe, hol, míg némelyek keresztet vetve, hi­ük egész erejével látják a pislogást, addig má­sok hitetlenségük tekinteteit másfelé, tán épen valamelyik szép hívönön jártatván, közbotrányt okozólag kiáltanak fel, hogy „meglehetősen co­­quettiroz.“ Hogy a sorm­ambulok látogatói közt sok mindenféle országbeli emigranst is találhatni, alig kell mondanom. Trahit sua quemque voluptas. A felelet, melyet a jövendőt illetőleg nyernek (a múltat egyik sem kívánja m­e­g­j­ó­s­o­lt­a­t­n­i) nagyon stereotyp s körülbelül mindig ide megy ki: „Ö­n 1852-ben fog haza menni, h­ol nagy hivatalt viselen­d.44 Egy hazánkfia, ki hasonló feleletet kapott, ugyancsak csúffá tette P­y­t­h­i­á-ját, mert a jóslat utáni napon már haza ment, alkalmasint sokallva a hivatalra! várakozás két évi idejét. 1852! eseményterhes év! feléd fordul az alva- mint ébren-beszélök nagy serege! Te vagy a h­a­t­á­r­r­a, melynek árnyékába az elfáradt R­e­­mény — e bolygó zsidó — leheveredik, szo­­­rongásteljesen fülelve, ha váljon még egyszer és ismét a csalódás e szavakkal költendi-e föl: „Tovább, tovább, tovább!!!“ — Te vagy a pont, melyet a hajótörést szenvedett szabadság zú­zott árboczának darabjain idestova hányatottak megpillantva fölkiáltanak: „föld! föld!“ holott pe­dig lehető, hogy csak egy sziget vagy, melyen a menekülni hívőkre............Kannibálok várakoz­nak , s hyénák leskelődnek. De bármi légy is , annyi bizonyos , hogy te­kintélyed nagyszerű s hogy már 500 napi távol­ból is süvegeltetel nem egy képmutató által, ki hajlongásai közben— míg ideje és módja van rá — ugyancsak igyekszik megtömni zsebeit. Bár merre tekintsek is, czimborám, minden­felé csak készületeket látok a nagy özönvíz ellen , melyet M­a­r­r­a­s­t és a többi prófétáknak Constitutio czimü könyvéből, a Burgrave-ok és más írástudók a Messiás elérkezte utáni 1852-ik esztendőnek tavaszára eljövendőnek s az ismere­tes világnak az ő nagy részét elboritandónak lenni kiolvasták. Mindenki dolgozik , senki sem akar készü­letlenül találtatni. Bonaparte Lajos pedig hall rala szóza­tot, mely hozzá így szól rala: „Bonaparte- N­o­é , épits bárkát, es végy bele a vallás, birtok és családiság képviselői közöl két két jezsuitát, uzsorást, továbbá vedd be elisée-i udvarlóidat’ s a másféle állatokból is egy egy párt, hogy a ki­váltságosaknak valaha egy faja se ves­szen ki. Ha bárkád kész és telve van, akkor én várni fogod a suffrage universel csatornáinak megnyí­lását , és a 40 nap és 40 éjjel eső szavazati ezé­­dula zápor közt evezni fog a császárságnak Ara­­rátja felé , hol bárkád .....fölakadand, így a szózat. Bonaparte Lajos pedig neki álla a bárkaépitésnek, s levágatá rá a szabadság szá­zados erdejének legszebb tölgyeit, és rakat vala előlegesen is gatakat, mig a nép ...... igen, míg a nép töltéseket csinál. Hanem az igazat megvallva, kevesen biznak a Bonaparte bárkájának biztosságában s azért kiki a legmagasabb pontokat keresi. (Vége közelebb.)

Next