Magyar Hirlap, 1850. szeptember (2. évfolyam, 244-268. szám)

1850-09-26 / 265. szám

119a be­vétele délután két óráig folytattatott. Ö­excja a hivatalnokok munkálatának­ megelégedését je­lentette ki. Legmeglepőbb volt azonban a testületre néz­ve ö­exciának azon leereszkedése, hogy az ó­bu­dai korona­ uradalmi főtiszt úr által a Nagy Ig­­nácz „Magyar titkai“ által elhíresült óbudai ha­tárkorcsmában (Radlwirthshaus) rögtönzött ma­gyar ebédben részt vett, hol aztán a jó budai vörös bor mellett több toastok mondattak, ő excja, az elnök és főfelügyelő urak egésségéért. De nem szabad még érintetlenül hagyni azon benyomást sem, melyet ő excjának magyar nyelv­­beni jártassága az egyének keblében maga után hagyott, h­alasztatott, felbőszítette a bécsi újságírókat. Ha­nem türelmet, uraim ! a kormány nem organizál­­hat oly gyorsan egy országot, melyben még az utolsó két évek alatt ütött sebek begyógyitandók, mint ezt egy vezérczikkben lehet; nem adhat az or­szágnak egyszerre más alakot, más törvényhozást, más igazságkiszolgáltatást. Azonban teljes joggal remélhetjük, hogy az alkotmányi statútum is mi­előbb meg fog jelenni, és az országnak definitive tudtára adatik jövője. Rachel k. a. és a vele jött franczia színész­­társaság tegnap Corneille „Horatius“-aival kezdte meg előadásait. Roppant lelkesedés fogadta a a híres művésznőt első megjelenésekor. Minden­ki egyetértett abban, hogy ritkán látni nőt, ki a szerep eszméjét ekkép fölfogná, s oly érzéstel­jesen, oly valóban művészileg játszanék. Az iszonyú drága árak daczára (egy páholy 20, egy zártszék 5 pft.) a ház tömött volt. Pest, sept. 24. A Magyarországban létesitendő telekadó or­gánumai a pestbudai kerületben is kineveztetvén, Man­dl főbiztos ur folyó hó 10-án az előmun­kálatokat megkezdette. A három első napot az utasítások magyarázásában és értelmezésében töl­tötte, s kellemes és értelmes előadása semmi ne­hézséget megfejtetten nem hagyott. Vége lévén az utasítások értelmezésének, csütörtökön, pénteken és szombaton az ó­budai határban létező minden mivelési ágak és azok tu­lajdonságaira nézve mutogatta meg az utasítás ér­­telmébeni becslések fokozatát, ismét oly érthe­­tőleg, hogy mai napon már a jegyzőkönyv a vizs­gálat alá vett mivelési ágakról és osztályokról el is készíttetett. Úgy halljuk, hogy e héten már minden becslő biztos megkezdi munkáját a maga járásában. Azon nehézséggel kell azonban találkozni mindjárt hivataluk megkezdésében a biztosoknak, hogy noha még márciusban megvolt a politikai tisztviselőknek hagyva, miszerint a népet ezen Magyarországban szokatlan esetre előre elkészít­sék , megmagyarázván neki, hogy ezen adózás neméről elszórt hit és rémités egészen alaptalan, mivel az eddig divatozott aránytalan adózásnak s minden huzavonának vége csak ez által szakad és minden földbirtokos csak ez által jővén tisztába birtokára s tiszta jövedelmére nézve, megszoru­­lása esetében mindenütt hitele lesz pénzszerezhe­­tésre, mégis alig történt egy két helyen ezen üdvös rendelet teljesítése: — pedig ezen nagy föladatnak sikeresítésére legfőbb eszköz a nép sympathiája, s ha ezt előre meg nem nyertük, ak­kor igazán ezer meg ezer akadályokkal kell az orgánumoknak küzdeni, s a terhes munka bevég­zését senki előre meg nem mondhatja. Mi jó volna, ha néplappal bírnánk! ez által már régen fölvilágosíttatott volna a nép, és a vá­lasztmányok megalakítása most már semmi ne­hézséggel nem járna. A telekadó hivatali osztályának főfelügye­lője Mandl ur reggeli 7 órakor a Pesten szállá­soló hivatalnokokkal gőzösre ülvén ismét Ó-Bu­­dára sietett, hol a városházánál tartott ülésben, mind az uradalom, mind a város részéről a termé­nyek ára 1824-ről bemutattatván, jegyzőkönyvbe iktattatott. Ezután a város egyik utczáját vette lajstro­mozás alá, s minden háznak, épületnek és házi kerteknek miképeni fölvételét s beírását tárgyalta, kiérvén a város végére, hol a szántóföldek kez­dődnek, egyenkint minden földnél fölügyelő úr átvette a jegyzőkönyvet, és személyzetével, az eddigi magyarázatok s munkálatok után próbáját adta, miképen fogta föl a nagy czélt, és öröm­mel látta, hogy az öt környező magyar egyének meg fognak felelni a nagy föladatnak. Déli 12 óra tájban jött ki a munkálatok meg­tekintésére báró Geringer ö excja, mlgos Nyéki Mihály elnök úrral s több jeles vendégekkel, kik­nek jelenlétében a szőlők és rétek jegyzőkönyv­ Fővárosi, napló. (Sept. 25.) * A rendőrség az utczák takaritására, és tisz­tántartására nézve azon üdvös intézkedést hozta be, miszerint ezentúl e munkát nem rabok által fogja tel­jesítetni, hanem fogadott napszámosokkal, kik nem kényszeritett munkát teljesítvén, bizonyosan nagyobb gondot és ipart forditandnak az utczák takaritására. A söprés mindenkor a szinházi előadások után fog megkezdetni, mi nem csak a járókelőkre, hanem e munkát teljesítő egyénekre is czélszerű, mert ezen fog­lalkozásukon kívül nappal is kereshetik kenyerüket. Kívánatos lenne, hogy intézkedés történnék Budán is, hol szinte tömérdek szemét van. A Kik elévült csúzban, tagmerevségben, szag­gatásokban s más ilynemű bajokban szenvednek, leg­biztosabban folyamodhatnak Weiner Betti asszony­hoz (lakik könyök- utcza 1346. sz. a.) ki is csupán növényi szerek külső alkalmazása által már sokakat gyökeresen kigyógyitott e korunkban mindinkább el­hatalmasodó bajokból. Jelen ajánlat közrebocsátására közelebbről egy rég időktől fogva szenvedő irodalmi barátunk tökéletes helyreállítása szolgáltatott alkalmat. — A felső tót megyékből írják a Fr. Z.-nak, miszerint az ottani állapotok, mióta a hiva­talnokok önkényessége és visszaélései a sajtó erős támadásainak kitételvék — föltünőleg megjavultak, és ezen urak a közel veszély által megfélemlítve be kezdik látni, hogy a nyilvánosság hangja előtt minden aprószerű­ zsémbelösködésnek el kell némulnia. így van jól­ a hivatalnokok becsületességének, hasznos­ságának s érdemeinek koronát — a középszerűség, fölfujtság és brutalitás ellen a leghatárzottabb oppo­­sitiót. — A budai sütö­ ezék az ottani tanácshoz az 1846—ki díjszabályzat behozataláért folyamodott s engedelmet is kapott rá. Mindazáltal némely pékek önkényszerüleg szabadságot vettek maguknak a 2 váltó krra határzott süteményt 1­pkron eladni, azon ürügy alatt, hogy a váltópénz hiánya miatt a min­denkori váltogatások a kisebb eladási forgalomban gyakori félkrajczár veszteséget vonnak maguk után, mely kárt ők szenvedni nem tartoznak. Bármilyen igaz volt is egy részről ezen állítás, a közönség átalános panaszára a hatóság a sütetek anyagi nagyobbítása nélkül behozott áremelést egyszer mindenkorra eltilta. A pékek most tehát folyamodni akarnak, hogy a díj kiegyenlítése végett náluk is a bécsi ezüstpénzlábra fektetett díjszabályzat hozassák be, miután ez a leg­jobb szer a fogyasztó közönséget és az élelmi­szer­­árusokat kielégíteni. — Hiteles hírek szerint a budai egyetemi nyom­da a folyó év végével működését meg fogja szüntetni, s a budai gymnasium számára ugyanazon iskolai köny­vek hozatnak be, melyek Bécsben és Prágában a le­folyt iskolai évben használtattak. S egyedüli bizo­mányos Schröpfer budai könyvkötő lenne, miután a pesti könyvkereskedés kiterjedése s a budaiak azon mániája mellett, hogy mindent Pesten szeretnek vá­sárolni, a budai könyvkereskedők igen csekély kelet­nek örvendenek. Hogy azonban ezen merev egyed­­áruság mellett, miszerint az iskolai könyvek egyetlen budai bizományosnak adatnak át, nyerendnek-e vala­mit? bátran kétségbe vonjuk. — A közoktatási ministerium az osztrák biro­dalmi gymnasiumoknak Klieperl történet-földrajzi atlasát 16 levélben (nyolczadik kiadá­s) ajánld­at ó-történeti tanulmányra, s illetékes szakemberek ítélete nyomán a Wolfenbüttelben, Holle könyv- és mű­kereskedésé­ben 1850-ben megjelent történet-földrajzi kéziatlast König Theophiltől 15 táblázatban a legalkalmasabb rajzmunkának nyilvánitá. Midőn erre az itteni könyv­­árosok­, s a gymnasiumi igazgatók figyelmessé tétet­nek, a tanulóifjúság is a közelebbi iskolaév kezdeté­vel azon hozzáadással tudósitatik, hogy mindkét rész ára mintegy: 1 ft 45 kr., a második részé egyedül : 1 ft 21 kr. * Clark A. ur a pesti kikötőtársulat általi fel­hivatás következtében , miután az előleges költségek teljesen fedezve vannak, napokban több mérnökök és vízműépitészek társaságában Újpestre kiment, a kikötőül használandó Dunaág megvizsgálására. A rendkívül csekély vízállás a működést igen megkön­­nyitvén, remélhető, hogy nem sok idő alatt sikerülend megszereznie a kivántató adatokat. — A „Pr. Z.“ sept. 21-ről írja : „A magyar-óvári gazdasági intézet újonnan ki­nevezett igazgatója Papsz H. W. ur, ki Németor­szágban irodalmi működése s a hohenheimi kir. gaz­dasági intézetnél kitűnő gazdászati ismeretei által tün­tető ki magát, tegnap Pozsonba megérkezett, s azon­nal rendeltetése helyére utazott. Bizton remélhetni, hogy e férfiú vezérlete alatt a magyar­óvári példány­intézetté váland, mely nem­sokára méltóan fog a né­metországi hasonló első rangú intézetek sorában áll­hatni. — A losoncziak részére Laczkovics Jósef ur­a pftot jön le kiadó hivatalunkban. + B. Haynaunak egy segédje­­ , ki Londonban s a serházban tett fatális látogatás alkalmával vele jelen volt, közelebbről ide Pestre érkezett. Örömmel kö­zöljük az ennek következtében elterjedt azon hírt, hogy merőben alaptalan a vád, mintha a magyar emi­­gratio keze benne lett volna az osztrák táborszernagy­nak a londoni serfőzők és szénhordók általi megtá­­madtatása elintézésében, mit különben is egy okos és fogulatlan ember sem hitt, kinek legkisebb fogalma van Londonról — e két millió lakossal bíró világ­városról — valamint az ott nagyrészint csak tengődő, kevés számú magyarok helyzetéről. Sőt inkább azon Krowall tervezői és szerzői a serházi felügyelők vol­tak , kik közt egy a bécsi forradalomban is szerepelt egyén találtatik. Egyébiránt a K. Haynauval volt se­gédek elég loyálisok valának ötét a rá rohanók ellen maguk testével fedezni, s így a rá mért ütések nagy részét felfogni. Még azt is mondják, hogy bővebb meg­fontolása után minden körülményeknek jónak találta­tott, az angol kormányhoz az idegen fővezér meg­­bántásáért intézett elégtétel-követeléssel felhagyni — egyfelől, mivel azon megtámadás, az angol eszmék szerint nem valóságos bűnténynek — criminalitas — csak rendőrség ellen elkövetett vétségnek tekinthető, a­miért fizetendő néhány sterlinget a botrányt elin­­tézők úgy is örömest lefizetnék, a mellett a dolognak tovább vitatása a sajtónak a kedvetlen ügyet bőveb­ben feszegetni, valamint az illető törvényszék előtt is több oly nyilatkozatokra és adatok előhozására adhatna alkalmat, mire inkább a feledés fátyolát kell vetni. Újabb bizonysága ez annak is, hogy jobb és helyesebb lett volna, az az iránt tett figyelmeztetésekre és taná­csokra hajlással, az egész londoni utat,s az által oko­zott alig letörölhető botrányt kikerülni. — F. hó 21-én plakát függesztetett ki, misze­rint : „Felsőbb rendelet következtében az összes itt jelenlevő megkegyelmezettek, különben tapasztalandó büntetés terhe alatt köteleztetnék magukat a városka­pitányi hivatalnál 3 nap alatt jelenteni.“ — Mondják e rendelet kibocsátására a kegyelmezettek részérőli társas összejövetelek adtak okot, mint melyek az ost­romállapot szabályaival nem egyeztethetők. Jelentés és fölhívás a festészeti akadémia ügyében. Az első m. festészeti akadémiában f. évi sept. 15-­én d. e. 11 órakor történt meg a nö­vendékek tanulmány-művei kiállításának meg­nyitása, s egyszersmind a díjkiosztás, mely egy­­egy méltányló oklevélben állott. Ez alkalommal a fest. akadémiát gyámolitó társulat alulirt titkára következő előterjesztést tön, melyet egyszersmind a már ezelőtt ígért fölszólitásul tekintetni kérek : Tisztelt közönség ! Rég elismert igazság az, hogy az emberi törek­vések legnemesb s legmagasztosbjai közé tartoznak azon munkálatok és foglalkozások, melyek az életet szépitni azaz szelidebbé, élvezetesb és öszhangzóbbá tenni, szóval azok, melyek szép életet teremteni iparkodnak. Ezen nemes és magasztos czélu, ezen öszsugárzó cselekvények pályáján haladnak kétségtelenül a szép­­művészetek s ezek közt a képző­művészetek is. A művészet­­ virága a műveltségnek s hajnal­­derűje egy öszhangzóbb szép élet fejleményének. A ré­gibb s újabb kor népeinek haladási története egyiránt tanúsítja, mikép csak ott emelkedett valóban nemes magasságra a műveltség szelleme, hol a művészet ih­letett angyalának szárnyalása jelölé az irányt; de ta­núsítja egyúttal azt is, hogy önálló művészet csak ott fejlődött, hol az a nemzet és nép önálló jelleméből serkedő műveltségnek benső életerőiből fakadhatott. Ennek tudata okozá, hogy jelen szerény bár, de szép törekvésű művészeti akadémiának keletkezését számos művészetbarát a közművelődés nevében haza­fias örömmel üdvözlé. Öt éve lesz October 3-án, hogy ez intézet meg­­nyilt, — s mához egy hónapra öt éve, hogy annak gyámolitására művészet­barátokból társulat állott ös­­­sze, mely legkülönösebben azt tűzte czélul magának, hogy az intézet gyámolitásának tekintetéből szegé­nyebb sorsú de tehetséggel biró ifjakat képeztessen. Ez által két czélt vélt elérhetni a társulat. Átalánosan ugyanis elősegíti az üdvös törekvésű akadémiának fönállhatását, mi nélkül a különben kedvezőbb anyagi körülmények közt létezőknek sem nyílnék ily aránylag jutányos út e tanulmányi ágnak gyakorlására, — kü­lönösben pedig azt eszközli a társulat, hogy mosto­hább körülmények fiainak módot nyújt a művészet megtanulására, kik e nélkül talán az akadémia létezé­se mellett sem férhetnének ezen az ő hajlamaik, te­hetségük és lelkesedésük által szomjazott pályához. Sőt ha szabad egy távolibb és messze ágróbb ugyan, de még­sem egészen hiú reményt is érinteni, azt hi­szi a társulat, miszerint ez egyikévé lehet a legbizto­sabb utaknak, hogy idővel a festészetben saját hazai tehetségek is mindinkább kifejlődjenek s hazánkfiaiból egy önálló művész - nemzedék s általuk talán önálló hazai művészet is támadjon. Ily elvek « reményektől indíttatva a négy teljes év óta elnök Ü­r­m­é­n­y­i Ferencz ur ö excja s alel— nek K­u­b­i­n­y­i Ágoston ur ö­ngának vezérlete alatt fenálló s működő társulat szerény körben bár de még­is annyit tett, mennyit a nem épen fényes részvény­­pártfogás nyomán s különösen hazánk szomorú ese­ményei által előidézett részvét­ csökkenés szülte cse­kély pénzforrásaiból tennie lehetséges volt. Nevezet szerint a társulat költségén a négy év leforgása alatt összesen 12 ifjú nyert az akadémiában képeztetést, mi által lehetségessé lön, mit szinte örömmel kell meg­említenünk, — hogy az akadémia tulajdonosa M­a­­rastoni Jakab ar ön­maga jószántából is ez idő alatt összesen 28 növendéket részeltetett ingyen ta­nításban. S ez eredmény ha nem fényes is, de kezdő inté­zetnél mindenesetre megnyugtatónak, sőt örvendetes­nek mondható. Azonban az intézetnek, hogy nagyobbszerü ered­ményekre juthasson, s az intézet érdekében a társu­latnak nagyobbszerü s terjedtebb pártfogásra van szüksége. Ennek elérése végett fölszólitást és k­é­­relmet intéz a társulat a tisztelt közönség­­hez, hogy részvényeket váltani s magukat ez által a társulat tagjaivá avatni minél többen szíveskedjenek. Tes­szü­k ezt azon figyelmeztetéssel, hogy ez intézet eredeti tervezete szerint nem pusztán alak- és tájraj­zolás, alak-, táj- és csendélet­festésre akarna szorít­kozni, hanem a rajzolás és festészet egyéb ágaira, mint például az építészeti rajz is, kiterjeszkedni. Ez természetesen több segéd­eszközt, s különösen a ta­nári személyzet szaporítását igénylené, a­mi jelen kö­rülmények közt teljes lehetetlen. Ha meggondolja a t­­önn vígan folyt a bál. — A háziasszony a történt botrányt elsimitni s feledtetni [igyekezve mindent elkövetett a lelkesedés fönntartására. Az asztalnál bőven ömlött a pezsgő, az ifjúság ivott, nevetett, s még zajosabb jön, a harsogó zene a hölgyvilágra szokott hatással volt, s egy mulat­tató hosszú cotillon közbeszőttével sikerült haj­nali szürkületig húzni a vigalmat. A távozók utolsója Kázmér volt. — Midőn fáradtan a brougham helyébe dobta magát, szorosan mellette a dagadó párnákon egy testet érezett. A hintó a kövezeten tova robogott. — Ki merészkedik itt-------pattant fel rög­tön , de nem folytatható, mert karját vas­marok által érezé összesajtoltatni. — Csendesen uram, szólt a hang mellette, kis számadása van önnel annak, kit ön meggya­lázott , miután nyomoruvá tön. . . . — Jó, jó, de bocsássa el legalább karomat — igy — se számadást itt és most akarja ön el­végezni ? — Nem itt, de parancsolja ön kocsijának, hogy a városból ki, valamely népetlen, magányos helyre hajtson. — S mi czélja van ott önnek velem ? — Ezer ördög! nevetett föl keserűen György, s kérdezheti ezt tőlem az, ki először kedvesemet csábítja el, aztán nyilvánosan, száz ember előtt tolvajnak nevez. — Vívni akar tehát. Én e bálés után álmat­lan és fáradt vagyok.......... — S azt hiszi ön, hogy én talán boldog, ál­­modozások közt töltöm az éjt ? — Aztán minden készület minden tanú nél­kül ; ki áll jól, hogy ön árül nem gyilkol le ? — Ily ürügyeket a kibúvásra csak egy gyá­va kereshet. Kázmér nem volt gyáva. Korán­szülötten maradva, nem volt ki kalandvágyó hajlamát mér­sékelje, mit ő nem ritkán vakmerőségig csigázott. Két évi európai utazás után a főváros élvhullám­­zatában forgácsold el könnyelműen egy meglehe­tős dús vagyon végromjait, de jelleme, a syba­­ritai kéjvadászatok közt is megtartá az álbecsület önérzetének ama bátorságát, mi a salonok szó­tárában lovagiasság czime alatt keresendő. A gunyos hideg szavakra minden válaszul kocsisára kiáltott, hogy a legrövidebb után a vá­rosligetbe hajtson. — Apropos, remélem, ön hoz fegyvert ? kérdé, midőn a még néptelen király­ utczába for­dultak. — Két török csövű pisztoly van e tokban, jön a válasz. Ezután egy szót sem cseréltek, míg a kocsi a Hermina kápolna táján meg nem állapodott. Kázmér ezt a vadgesztenye fasorba küldé vissza. — Várnunk kell mig egészen megvirrad, kezdő ekkor, mert hiszen most tiz lépésre is alig látunk. — Minek ott tíz lépés, hol élethalál forog kérdésben, felelt György sötéten, — három is elég. E két pisztoly egyikében biztos öngolyó van, a másik csupán gyutac­csal van ellátva. Ön a kihívott fél; öné a választás s az első lövés. Ha jól választ, ezek az életben utolsó szavaim; ha roszul, kocsisa Ítéletnapig várhat a fasorban. Ön vagy én. — Igen, de ez kevéssel jobb a gyilkosság­nál ! ? jegyzi meg Kázmér, s tánézésben átizzadt teste a reggeli fagyban kissé reszketett, — A gyáva remeg .... mondá ezélzólag a kérlelhetlen. Kázmér a zárt szekrényből minden további gondolkodás nélkül fölkapta a gyönyörű minü fegyverek egyikét. György nyugodtan vévé föl a másikat, három lépést tön s szemközt állt meg ellenfelével. — Készen vagyok, lehet! szólt egyhangú baritonjával. — Ves­sz el tehát, ha magad kerested a ha­lált ; felelé ez indulatosan, röviden czélzott, meg­­voná a sárkányt — s pisztolyáról a gyutacs cse­kély pattanással lepörgött. — Úgy látszik, a sors nem úgy akarta, hogy én legyek az elveszendő fél;­mondá ekkor hal­kan a havasok ifja. Lávanyugalmu arcza legkis­sebb színváltozáson sem ment át, s szemét sem hunyolttá, midőn a fegyver torkába nézett. Ké­szen van ön meghalni ? — Kímélje fejemet a szétzúzástól, s keresse inkább szivemet: hebegé a divatfi összeharapott ajkai közöl, s kékedő arczával elfordult. — Is­­ten veled Mária ! tévé hozzá alig hallh­atólag. György lebocsátá a fölemelve tartott pisz­tolyt. — Szereti ön Máriát ? kérdé érzelemtől át­hatott hangon. — Képét ön golyója sem lesz képes szivem­ből kiűzni. — S hiszi-e, hogy boldoggá tudná és akar­ná őt tenni ? — Egyedül ön lesz az oka , hogy ezt nem fogom tehetni. — Esküdjék meg, hogy Máriának, mint ne­jének, nem lesz egy boldogtalan percze ön mel­lett, s én megkegyelmezek életének. Kázmér kétkedőleg tekintett föl Györgyre. — Végezzen ön egymásután, szólt kis­vártatva, s ne gúnyolja végperczeimet. — Én nem ölöm meg önt, egyetlen hajszá­la sem görbülend meg ez alkalommal, ha kivána­­tomra esküszik. (Folytatása következik.)

Next