Magyar Hirlap, 1850. szeptember (2. évfolyam, 244-268. szám)
1850-09-26 / 265. szám
119a bevétele délután két óráig folytattatott. Öexcja a hivatalnokok munkálatának megelégedését jelentette ki. Legmeglepőbb volt azonban a testületre nézve öexciának azon leereszkedése, hogy az óbudai korona uradalmi főtiszt úr által a Nagy Ignácz „Magyar titkai“ által elhíresült óbudai határkorcsmában (Radlwirthshaus) rögtönzött magyar ebédben részt vett, hol aztán a jó budai vörös bor mellett több toastok mondattak, ő excja, az elnök és főfelügyelő urak egésségéért. De nem szabad még érintetlenül hagyni azon benyomást sem, melyet ő excjának magyar nyelvbeni jártassága az egyének keblében maga után hagyott, halasztatott, felbőszítette a bécsi újságírókat. Hanem türelmet, uraim ! a kormány nem organizálhat oly gyorsan egy országot, melyben még az utolsó két évek alatt ütött sebek begyógyitandók, mint ezt egy vezérczikkben lehet; nem adhat az országnak egyszerre más alakot, más törvényhozást, más igazságkiszolgáltatást. Azonban teljes joggal remélhetjük, hogy az alkotmányi statútum is mielőbb meg fog jelenni, és az országnak definitive tudtára adatik jövője. Rachel k. a. és a vele jött franczia színésztársaság tegnap Corneille „Horatius“-aival kezdte meg előadásait. Roppant lelkesedés fogadta a a híres művésznőt első megjelenésekor. Mindenki egyetértett abban, hogy ritkán látni nőt, ki a szerep eszméjét ekkép fölfogná, s oly érzésteljesen, oly valóban művészileg játszanék. Az iszonyú drága árak daczára (egy páholy 20, egy zártszék 5 pft.) a ház tömött volt. Pest, sept. 24. A Magyarországban létesitendő telekadó orgánumai a pestbudai kerületben is kineveztetvén, Mandl főbiztos ur folyó hó 10-án az előmunkálatokat megkezdette. A három első napot az utasítások magyarázásában és értelmezésében töltötte, s kellemes és értelmes előadása semmi nehézséget megfejtetten nem hagyott. Vége lévén az utasítások értelmezésének, csütörtökön, pénteken és szombaton az óbudai határban létező minden mivelési ágak és azok tulajdonságaira nézve mutogatta meg az utasítás értelmébeni becslések fokozatát, ismét oly érthetőleg, hogy mai napon már a jegyzőkönyv a vizsgálat alá vett mivelési ágakról és osztályokról el is készíttetett. Úgy halljuk, hogy e héten már minden becslő biztos megkezdi munkáját a maga járásában. Azon nehézséggel kell azonban találkozni mindjárt hivataluk megkezdésében a biztosoknak, hogy noha még márciusban megvolt a politikai tisztviselőknek hagyva, miszerint a népet ezen Magyarországban szokatlan esetre előre elkészítsék , megmagyarázván neki, hogy ezen adózás neméről elszórt hit és rémités egészen alaptalan, mivel az eddig divatozott aránytalan adózásnak s minden huzavonának vége csak ez által szakad és minden földbirtokos csak ez által jővén tisztába birtokára s tiszta jövedelmére nézve, megszorulása esetében mindenütt hitele lesz pénzszerezhetésre, mégis alig történt egy két helyen ezen üdvös rendelet teljesítése: — pedig ezen nagy föladatnak sikeresítésére legfőbb eszköz a nép sympathiája, s ha ezt előre meg nem nyertük, akkor igazán ezer meg ezer akadályokkal kell az orgánumoknak küzdeni, s a terhes munka bevégzését senki előre meg nem mondhatja. Mi jó volna, ha néplappal bírnánk! ez által már régen fölvilágosíttatott volna a nép, és a választmányok megalakítása most már semmi nehézséggel nem járna. A telekadó hivatali osztályának főfelügyelője Mandl ur reggeli 7 órakor a Pesten szállásoló hivatalnokokkal gőzösre ülvén ismét Ó-Budára sietett, hol a városházánál tartott ülésben, mind az uradalom, mind a város részéről a termények ára 1824-ről bemutattatván, jegyzőkönyvbe iktattatott. Ezután a város egyik utczáját vette lajstromozás alá, s minden háznak, épületnek és házi kerteknek miképeni fölvételét s beírását tárgyalta, kiérvén a város végére, hol a szántóföldek kezdődnek, egyenkint minden földnél fölügyelő úr átvette a jegyzőkönyvet, és személyzetével, az eddigi magyarázatok s munkálatok után próbáját adta, miképen fogta föl a nagy czélt, és örömmel látta, hogy az öt környező magyar egyének meg fognak felelni a nagy föladatnak. Déli 12 óra tájban jött ki a munkálatok megtekintésére báró Geringer ö excja, mlgos Nyéki Mihály elnök úrral s több jeles vendégekkel, kiknek jelenlétében a szőlők és rétek jegyzőkönyv Fővárosi, napló. (Sept. 25.) * A rendőrség az utczák takaritására, és tisztántartására nézve azon üdvös intézkedést hozta be, miszerint ezentúl e munkát nem rabok által fogja teljesítetni, hanem fogadott napszámosokkal, kik nem kényszeritett munkát teljesítvén, bizonyosan nagyobb gondot és ipart forditandnak az utczák takaritására. A söprés mindenkor a szinházi előadások után fog megkezdetni, mi nem csak a járókelőkre, hanem e munkát teljesítő egyénekre is czélszerű, mert ezen foglalkozásukon kívül nappal is kereshetik kenyerüket. Kívánatos lenne, hogy intézkedés történnék Budán is, hol szinte tömérdek szemét van. A Kik elévült csúzban, tagmerevségben, szaggatásokban s más ilynemű bajokban szenvednek, legbiztosabban folyamodhatnak Weiner Betti asszonyhoz (lakik könyök- utcza 1346. sz. a.) ki is csupán növényi szerek külső alkalmazása által már sokakat gyökeresen kigyógyitott e korunkban mindinkább elhatalmasodó bajokból. Jelen ajánlat közrebocsátására közelebbről egy rég időktől fogva szenvedő irodalmi barátunk tökéletes helyreállítása szolgáltatott alkalmat. — A felső tót megyékből írják a Fr. Z.-nak, miszerint az ottani állapotok, mióta a hivatalnokok önkényessége és visszaélései a sajtó erős támadásainak kitételvék — föltünőleg megjavultak, és ezen urak a közel veszély által megfélemlítve be kezdik látni, hogy a nyilvánosság hangja előtt minden aprószerű zsémbelösködésnek el kell némulnia. így van jól a hivatalnokok becsületességének, hasznosságának s érdemeinek koronát — a középszerűség, fölfujtság és brutalitás ellen a leghatárzottabb oppositiót. — A budai sütö ezék az ottani tanácshoz az 1846—ki díjszabályzat behozataláért folyamodott s engedelmet is kapott rá. Mindazáltal némely pékek önkényszerüleg szabadságot vettek maguknak a 2 váltó krra határzott süteményt 1pkron eladni, azon ürügy alatt, hogy a váltópénz hiánya miatt a mindenkori váltogatások a kisebb eladási forgalomban gyakori félkrajczár veszteséget vonnak maguk után, mely kárt ők szenvedni nem tartoznak. Bármilyen igaz volt is egy részről ezen állítás, a közönség átalános panaszára a hatóság a sütetek anyagi nagyobbítása nélkül behozott áremelést egyszer mindenkorra eltilta. A pékek most tehát folyamodni akarnak, hogy a díj kiegyenlítése végett náluk is a bécsi ezüstpénzlábra fektetett díjszabályzat hozassák be, miután ez a legjobb szer a fogyasztó közönséget és az élelmiszerárusokat kielégíteni. — Hiteles hírek szerint a budai egyetemi nyomda a folyó év végével működését meg fogja szüntetni, s a budai gymnasium számára ugyanazon iskolai könyvek hozatnak be, melyek Bécsben és Prágában a lefolyt iskolai évben használtattak. S egyedüli bizományos Schröpfer budai könyvkötő lenne, miután a pesti könyvkereskedés kiterjedése s a budaiak azon mániája mellett, hogy mindent Pesten szeretnek vásárolni, a budai könyvkereskedők igen csekély keletnek örvendenek. Hogy azonban ezen merev egyedáruság mellett, miszerint az iskolai könyvek egyetlen budai bizományosnak adatnak át, nyerendnek-e valamit? bátran kétségbe vonjuk. — A közoktatási ministerium az osztrák birodalmi gymnasiumoknak Klieperl történet-földrajzi atlasát 16 levélben (nyolczadik kiadás) ajánldat ó-történeti tanulmányra, s illetékes szakemberek ítélete nyomán a Wolfenbüttelben, Holle könyv- és műkereskedésében 1850-ben megjelent történet-földrajzi kéziatlast König Theophiltől 15 táblázatban a legalkalmasabb rajzmunkának nyilvánitá. Midőn erre az itteni könyvárosok, s a gymnasiumi igazgatók figyelmessé tétetnek, a tanulóifjúság is a közelebbi iskolaév kezdetével azon hozzáadással tudósitatik, hogy mindkét rész ára mintegy: 1 ft 45 kr., a második részé egyedül : 1 ft 21 kr. * Clark A. ur a pesti kikötőtársulat általi felhivatás következtében , miután az előleges költségek teljesen fedezve vannak, napokban több mérnökök és vízműépitészek társaságában Újpestre kiment, a kikötőül használandó Dunaág megvizsgálására. A rendkívül csekély vízállás a működést igen megkönnyitvén, remélhető, hogy nem sok idő alatt sikerülend megszereznie a kivántató adatokat. — A „Pr. Z.“ sept. 21-ről írja : „A magyar-óvári gazdasági intézet újonnan kinevezett igazgatója Papsz H. W. ur, ki Németországban irodalmi működése s a hohenheimi kir. gazdasági intézetnél kitűnő gazdászati ismeretei által tüntető ki magát, tegnap Pozsonba megérkezett, s azonnal rendeltetése helyére utazott. Bizton remélhetni, hogy e férfiú vezérlete alatt a magyaróvári példányintézetté váland, mely nemsokára méltóan fog a németországi hasonló első rangú intézetek sorában állhatni. — A losoncziak részére Laczkovics Jósef ura pftot jön le kiadó hivatalunkban. + B. Haynaunak egy segédje , ki Londonban s a serházban tett fatális látogatás alkalmával vele jelen volt, közelebbről ide Pestre érkezett. Örömmel közöljük az ennek következtében elterjedt azon hírt, hogy merőben alaptalan a vád, mintha a magyar emigratio keze benne lett volna az osztrák táborszernagynak a londoni serfőzők és szénhordók általi megtámadtatása elintézésében, mit különben is egy okos és fogulatlan ember sem hitt, kinek legkisebb fogalma van Londonról — e két millió lakossal bíró világvárosról — valamint az ott nagyrészint csak tengődő, kevés számú magyarok helyzetéről. Sőt inkább azon Krowall tervezői és szerzői a serházi felügyelők voltak , kik közt egy a bécsi forradalomban is szerepelt egyén találtatik. Egyébiránt a K. Haynauval volt segédek elég loyálisok valának ötét a rá rohanók ellen maguk testével fedezni, s így a rá mért ütések nagy részét felfogni. Még azt is mondják, hogy bővebb megfontolása után minden körülményeknek jónak találtatott, az angol kormányhoz az idegen fővezér megbántásáért intézett elégtétel-követeléssel felhagyni — egyfelől, mivel azon megtámadás, az angol eszmék szerint nem valóságos bűnténynek — criminalitas — csak rendőrség ellen elkövetett vétségnek tekinthető, amiért fizetendő néhány sterlinget a botrányt elintézők úgy is örömest lefizetnék, a mellett a dolognak tovább vitatása a sajtónak a kedvetlen ügyet bővebben feszegetni, valamint az illető törvényszék előtt is több oly nyilatkozatokra és adatok előhozására adhatna alkalmat, mire inkább a feledés fátyolát kell vetni. Újabb bizonysága ez annak is, hogy jobb és helyesebb lett volna, az az iránt tett figyelmeztetésekre és tanácsokra hajlással, az egész londoni utat,s az által okozott alig letörölhető botrányt kikerülni. — F. hó 21-én plakát függesztetett ki, miszerint : „Felsőbb rendelet következtében az összes itt jelenlevő megkegyelmezettek, különben tapasztalandó büntetés terhe alatt köteleztetnék magukat a városkapitányi hivatalnál 3 nap alatt jelenteni.“ — Mondják e rendelet kibocsátására a kegyelmezettek részérőli társas összejövetelek adtak okot, mint melyek az ostromállapot szabályaival nem egyeztethetők. Jelentés és fölhívás a festészeti akadémia ügyében. Az első m. festészeti akadémiában f. évi sept. 15-én d. e. 11 órakor történt meg a növendékek tanulmány-művei kiállításának megnyitása, s egyszersmind a díjkiosztás, mely egyegy méltányló oklevélben állott. Ez alkalommal a fest. akadémiát gyámolitó társulat alulirt titkára következő előterjesztést tön, melyet egyszersmind a már ezelőtt ígért fölszólitásul tekintetni kérek : Tisztelt közönség ! Rég elismert igazság az, hogy az emberi törekvések legnemesb s legmagasztosbjai közé tartoznak azon munkálatok és foglalkozások, melyek az életet szépitni azaz szelidebbé, élvezetesb és öszhangzóbbá tenni, szóval azok, melyek szép életet teremteni iparkodnak. Ezen nemes és magasztos czélu, ezen öszsugárzó cselekvények pályáján haladnak kétségtelenül a szépművészetek s ezek közt a képzőművészetek is. A művészet virága a műveltségnek s hajnalderűje egy öszhangzóbb szép élet fejleményének. A régibb s újabb kor népeinek haladási története egyiránt tanúsítja, mikép csak ott emelkedett valóban nemes magasságra a műveltség szelleme, hol a művészet ihletett angyalának szárnyalása jelölé az irányt; de tanúsítja egyúttal azt is, hogy önálló művészet csak ott fejlődött, hol az a nemzet és nép önálló jelleméből serkedő műveltségnek benső életerőiből fakadhatott. Ennek tudata okozá, hogy jelen szerény bár, de szép törekvésű művészeti akadémiának keletkezését számos művészetbarát a közművelődés nevében hazafias örömmel üdvözlé. Öt éve lesz October 3-án, hogy ez intézet megnyilt, — s mához egy hónapra öt éve, hogy annak gyámolitására művészetbarátokból társulat állott össze, mely legkülönösebben azt tűzte czélul magának, hogy az intézet gyámolitásának tekintetéből szegényebb sorsú de tehetséggel biró ifjakat képeztessen. Ez által két czélt vélt elérhetni a társulat. Átalánosan ugyanis elősegíti az üdvös törekvésű akadémiának fönállhatását, mi nélkül a különben kedvezőbb anyagi körülmények közt létezőknek sem nyílnék ily aránylag jutányos út e tanulmányi ágnak gyakorlására, — különösben pedig azt eszközli a társulat, hogy mostohább körülmények fiainak módot nyújt a művészet megtanulására, kik e nélkül talán az akadémia létezése mellett sem férhetnének ezen az ő hajlamaik, tehetségük és lelkesedésük által szomjazott pályához. Sőt ha szabad egy távolibb és messze ágróbb ugyan, de mégsem egészen hiú reményt is érinteni, azt hiszi a társulat, miszerint ez egyikévé lehet a legbiztosabb utaknak, hogy idővel a festészetben saját hazai tehetségek is mindinkább kifejlődjenek s hazánkfiaiból egy önálló művész - nemzedék s általuk talán önálló hazai művészet is támadjon. Ily elvek « reményektől indíttatva a négy teljes év óta elnök Ürményi Ferencz ur ö excja s alel— nek Kubinyi Ágoston ur öngának vezérlete alatt fenálló s működő társulat szerény körben bár de mégis annyit tett, mennyit a nem épen fényes részvénypártfogás nyomán s különösen hazánk szomorú eseményei által előidézett részvét csökkenés szülte csekély pénzforrásaiból tennie lehetséges volt. Nevezet szerint a társulat költségén a négy év leforgása alatt összesen 12 ifjú nyert az akadémiában képeztetést, mi által lehetségessé lön, mit szinte örömmel kell megemlítenünk, — hogy az akadémia tulajdonosa Marastoni Jakab ar önmaga jószántából is ez idő alatt összesen 28 növendéket részeltetett ingyen tanításban. S ez eredmény ha nem fényes is, de kezdő intézetnél mindenesetre megnyugtatónak, sőt örvendetesnek mondható. Azonban az intézetnek, hogy nagyobbszerü eredményekre juthasson, s az intézet érdekében a társulatnak nagyobbszerü s terjedtebb pártfogásra van szüksége. Ennek elérése végett fölszólitást és kérelmet intéz a társulat a tisztelt közönséghez, hogy részvényeket váltani s magukat ez által a társulat tagjaivá avatni minél többen szíveskedjenek. Tesszük ezt azon figyelmeztetéssel, hogy ez intézet eredeti tervezete szerint nem pusztán alak- és tájrajzolás, alak-, táj- és csendéletfestésre akarna szorítkozni, hanem a rajzolás és festészet egyéb ágaira, mint például az építészeti rajz is, kiterjeszkedni. Ez természetesen több segédeszközt, s különösen a tanári személyzet szaporítását igénylené, ami jelen körülmények közt teljes lehetetlen. Ha meggondolja a tönn vígan folyt a bál. — A háziasszony a történt botrányt elsimitni s feledtetni [igyekezve mindent elkövetett a lelkesedés fönntartására. Az asztalnál bőven ömlött a pezsgő, az ifjúság ivott, nevetett, s még zajosabb jön, a harsogó zene a hölgyvilágra szokott hatással volt, s egy mulattató hosszú cotillon közbeszőttével sikerült hajnali szürkületig húzni a vigalmat. A távozók utolsója Kázmér volt. — Midőn fáradtan a brougham helyébe dobta magát, szorosan mellette a dagadó párnákon egy testet érezett. A hintó a kövezeten tova robogott. — Ki merészkedik itt-------pattant fel rögtön , de nem folytatható, mert karját vasmarok által érezé összesajtoltatni. — Csendesen uram, szólt a hang mellette, kis számadása van önnel annak, kit ön meggyalázott , miután nyomoruvá tön. . . . — Jó, jó, de bocsássa el legalább karomat — igy — se számadást itt és most akarja ön elvégezni ? — Nem itt, de parancsolja ön kocsijának, hogy a városból ki, valamely népetlen, magányos helyre hajtson. — S mi czélja van ott önnek velem ? — Ezer ördög! nevetett föl keserűen György, s kérdezheti ezt tőlem az, ki először kedvesemet csábítja el, aztán nyilvánosan, száz ember előtt tolvajnak nevez. — Vívni akar tehát. Én e bálés után álmatlan és fáradt vagyok.......... — S azt hiszi ön, hogy én talán boldog, álmodozások közt töltöm az éjt ? — Aztán minden készület minden tanú nélkül ; ki áll jól, hogy ön árül nem gyilkol le ? — Ily ürügyeket a kibúvásra csak egy gyáva kereshet. Kázmér nem volt gyáva. Koránszülötten maradva, nem volt ki kalandvágyó hajlamát mérsékelje, mit ő nem ritkán vakmerőségig csigázott. Két évi európai utazás után a főváros élvhullámzatában forgácsold el könnyelműen egy meglehetős dús vagyon végromjait, de jelleme, a sybaritai kéjvadászatok közt is megtartá az álbecsület önérzetének ama bátorságát, mi a salonok szótárában lovagiasság czime alatt keresendő. A gunyos hideg szavakra minden válaszul kocsisára kiáltott, hogy a legrövidebb után a városligetbe hajtson. — Apropos, remélem, ön hoz fegyvert ? kérdé, midőn a még néptelen király utczába fordultak. — Két török csövű pisztoly van e tokban, jön a válasz. Ezután egy szót sem cseréltek, míg a kocsi a Hermina kápolna táján meg nem állapodott. Kázmér ezt a vadgesztenye fasorba küldé vissza. — Várnunk kell mig egészen megvirrad, kezdő ekkor, mert hiszen most tiz lépésre is alig látunk. — Minek ott tíz lépés, hol élethalál forog kérdésben, felelt György sötéten, — három is elég. E két pisztoly egyikében biztos öngolyó van, a másik csupán gyutaccsal van ellátva. Ön a kihívott fél; öné a választás s az első lövés. Ha jól választ, ezek az életben utolsó szavaim; ha roszul, kocsisa Ítéletnapig várhat a fasorban. Ön vagy én. — Igen, de ez kevéssel jobb a gyilkosságnál ! ? jegyzi meg Kázmér, s tánézésben átizzadt teste a reggeli fagyban kissé reszketett, — A gyáva remeg .... mondá ezélzólag a kérlelhetlen. Kázmér a zárt szekrényből minden további gondolkodás nélkül fölkapta a gyönyörű minü fegyverek egyikét. György nyugodtan vévé föl a másikat, három lépést tön s szemközt állt meg ellenfelével. — Készen vagyok, lehet! szólt egyhangú baritonjával. — Vessz el tehát, ha magad kerested a halált ; felelé ez indulatosan, röviden czélzott, megvoná a sárkányt — s pisztolyáról a gyutacs csekély pattanással lepörgött. — Úgy látszik, a sors nem úgy akarta, hogy én legyek az elveszendő fél;mondá ekkor halkan a havasok ifja. Lávanyugalmu arcza legkissebb színváltozáson sem ment át, s szemét sem hunyolttá, midőn a fegyver torkába nézett. Készen van ön meghalni ? — Kímélje fejemet a szétzúzástól, s keresse inkább szivemet: hebegé a divatfi összeharapott ajkai közöl, s kékedő arczával elfordult. — Isten veled Mária ! tévé hozzá alig hallhatólag. György lebocsátá a fölemelve tartott pisztolyt. — Szereti ön Máriát ? kérdé érzelemtől áthatott hangon. — Képét ön golyója sem lesz képes szivemből kiűzni. — S hiszi-e, hogy boldoggá tudná és akarná őt tenni ? — Egyedül ön lesz az oka , hogy ezt nem fogom tehetni. — Esküdjék meg, hogy Máriának, mint nejének, nem lesz egy boldogtalan percze ön mellett, s én megkegyelmezek életének. Kázmér kétkedőleg tekintett föl Györgyre. — Végezzen ön egymásután, szólt kisvártatva, s ne gúnyolja végperczeimet. — Én nem ölöm meg önt, egyetlen hajszála sem görbülend meg ez alkalommal, ha kivánatomra esküszik. (Folytatása következik.)