Magyar Hirlap, 1850. október (2. évfolyam, 269-295. szám)

1850-10-01 / 269. szám

1210 9) Baranya megyében Pécs, Siklós, Sz. Lőrincz, Saa­ sd Mohács, Pé­csvár, Dárda, a főnök szék­helye Pécs. c) A kassai kerületben: 1) Szepes megyében: Lubló, Ófalu, Kés­márk , Monora, Lőcse, Szepesvárallja , Göllnitz, fő­nökség székhelye Lőcse. 2) Gömör megyében: Rozsnyó, Jolsva, Murány, Ratkó, Pelsőcz, Rimaszombat, Putnok. Fő­nökség székhelye : Rimaszombat. 3) Abauj - Torna megyében: Kassa, Nagy-Szaláncz, Nagyida, Göncz, Sepsi, Forró, Torna. Főnökség székhelye Kassa. 4) Sáros megyében: Lemes, Eperjes, Szi­­roka , Szeben , Raszlavitz , Bártfa , Girold , Szvidnik. Főnökség székhelye Eperjes. 5) Ung megyében: Ungvár, Perecsény, Szobráncz, Nagy-Kapus. Főnökségi székhely Ungvár. 6) Zemplén megyében: Terebes, Nagy- Mih­ály, Homonna, Mező-Laborcz, Varannó, Sztropkó, S. A. Ujhely , Tokaj , Szerencs, Király-N­elmecz. Fő­nökség székhelye Ujhely. 7) Bere­g-U­gocsa megyében: Munkács, Vereczke, Kászony, Beregszász, Nagy-Szöllös, Halmi. Főnökség székhelye Munkács. 8) Mármaros megyében: Bocskó , Visó,­­ Rahó , Szigeth , Voloboje , Huszt, Dombó. Főnökség székhelye Szigeth. d) A pozsoni kerületben: 1) Pozson megyében: Pozson , Malaczka, Sz. János, Nagy-Magyar, Szerdahely , Galantha. Fő­nökség székhelye Pozson. 2) Felső-Nyitra megyében: Nagy- Szombat, Nádas, Pöstyén , Németujvár, Meava, Sze­­nitz, Szakolcza. Főnökség székhelye Nagyszombat. 3) A­l­s­ó-N­yitra megyében: Nyitra, Ér­sekújvár, Ürmény , Galgócz, Nagy-Tapolcsán , Baán, Oszlán , Privigye. Főnökségi székhely Nyitra. 4) T­r­e­n­c­s­é­n megyében: Trencsén , I­­­lova, Pucho, Besztercze, Zsolna, Bitse, Varin, Csatza. Főnökségi székhely Trencsén. 5) Árva megyében: Rubin, Turdossin, Trsztena , Mancshó. Fönökségi székhely Rubin. 6) Turócz megyében: Sz. Marton , Mos­­sócz. Fönökségi székhely Sz. Márton. 7) Liptó megyében: Sz. Miklós, Szel­­nicz és Rózsahegy. Fönökségi székhely Sz. Miklós. 8) Bars megyében: Aranyos Maróth, Kör­­möcz , Zsarnóitz , Verebély , Léva Fönökségi szék­hely Aranyos Maróth. 9) Hont megyében Ipolyságh, Szalka, Báth, Selmetz, Bozsák, főnökségi székhely Ipolyság. 10) Nógrád megyében Losoncz, Gács, Fülek, Balassa Gyarmath, Szécsen, Szirák, Kékkő, főnöki székhely Balassa Gyarmat. 11) Zólyom megyében Beszterczebánya, Zólyom, Breznóbánya, II. Szalatnya, főnöki székhely Beszterczebánya. 12) Komárom megyében Révkomárom, Bagota, Párkány, főnöki székhely Komárom. e)A nagyváradi kerületben. 1) Szathmár megyében Szathmár Né­meti, Nagy Károly, Máté Szalka, Fehér Gyarmath, Erdőd, Nagy Bánya, Bikszád, főnöki székhely Szath­­már Németi. 2) Szabolcs megyében Kisvárda, Nyír­egyháza, Bogdán, Nyírbátor, Nagy Kalló, Nánás, Böszörmény, Szoboszló, Püspök Ladány, Debreczen, főnöki székhely Debreczen. 3) Alsó Bihar megyében Mező Keresz­tes, Derecske, Bihar, Marghita, Székelyhid, főnöki székhely Debreczen. 4) Felső Bihar megyében N. Várad, Sarkad, Szalonta, Beél, Belényes, Élesd, Cseke, Vas­­koh , főnöki székhely N. Várad. 5) Békés megyében Gyula, Szeghalom, Békés, Szarvas, Csaba, főnöki székhely Gyula. 6) Arad m­eg­y­é­b­e­n Arad, Világos, Pécs­­ka, Simánd, Boros Jenő, Tótvárad, Magyaráth, Bo­ros Sebes, főnöki székhely Arad. 7) Csanád megyében Makó, Batonya, fő­nöki székhely Makó. (Vége következik.) NEMHIVATALOS RÉSZ. Hazánk definitiv szervezete. HL Távol van tőlünk a gondolat, hogy a martus 4-iki chartát, a­mint az jelenleg áll, a birodalmi vagy különösen hazánk alkotmányos állására néz­­ve határkő gyanánt tekintsük. Ha czélzást nem taglaljuk is, szerkezetéből már látható , Il­­ként sok fontos kérdést nem fejt ki részletesül, hanem az illető országok kihallgatásának szüksé­gét bocsátja előre — több tárgyakat pedig egye­nesen a birodalmi gyűlés intézkedéséhez utasít. És így e minőségénél fogva kétszeresen lesz még alkalmunk hozzá szólhatni; úgy is mint küön országnak, és úgy is mint a majd egybehivatoló birodalmi gyűlés kiegészítő részének. Kétsége­­lenül tanúsítja ezt a 67-ik és 81-ik §. tartalmi. Tudjuk hogy a charta valósítása nincs n­e­­­hézségek nélkül. Elég legyen ezek közöl csak kettőt említnünk: 1, a birodalmi és pro­vinciai ügyek elválasztó vonalát", és 2, a m­inisteri felelősség alkal­mazását provinciai statútumok és országgyűlés mellett. E két tárgy említése közben alkalmasint nem járunk messze Achillesz sarkától. De szabad le­gyen kérdeznünk, hogy különösen ezeknek gya­korlatba vételüket eszközölhettük volna-e nehéz­ségek nélkül akkor is, ha a charta létre nem jön ? Nem támasztottak-e szirteket előttünk a bennük rejtező elvek már a régi rendszer alatt? S a mar­­tiusi napokban készített dualismus mellett is nem került volna-e föloldásuk utóbb küzdésbe , miu­tán az absolutismus eltűnt, s monarchiánk többi részei is alkotmányos országokká lettek. A különbség csak az, hogy azon kapocs és solidaritás, a­mit a martiusi napokban ki nem mondtunk, de minden gondolkozó főnek éreznie kellett, s a­mit utóbb, normális állás mellett, az élet okvetetlenü­l elfogadtatott volna velünk , je­lenleg határozottan kifejezve talál­ható a chartában, nem ugyan fokonként átve­zetve az alkalmazás minden stádiumán, de magát az eszmét illetőleg félreismerhetetlen jegyekkel. Nem abban kell tehát keresni az aggodalmat, hogy a martius 4-iki charta létre­jött, mert ennek a tudva levő praemissákhoz képest tör­ténnie kellett. S nem is abban, hogy a char­ta életbe léptetése nehézségekkel jár, mert hiszen alkotmányos állás esetében, a­mint érintők, nehézségeket minden esetre fog­tunk volna tapasztalni. Más oldalról jöhet a tűnő­dés valódibb oka. Ha például a definitív szervezet bevégzése hosszabb időre haladván, e miatt kétkedés vagy épen balfogalmak felé for­dulna az elmék többsége; vagy ha a definitívum készítésénél, hazánk és nemzetünk sa­játságaira nézve az sem maradhatna ép­ségben, a­mit a charta 71, 78, 79, és 80-ik §-ai szerint biztosítottnak lehetett hinni, s a mi külön­ben is úgy áll, hogy csonkítását, vagy más alak­ba öntésének szükségét a birodalmi egység esz­méje szorosan nem követeli. Úgy his­szük egy évi tapasztalás eléggé ki­mutató, miként közigazgatási gépezetünkbe, min­den jóakarat sőt ügyismeret mellett is, egység és következetesség csak akkor lesz hozható , ha annak állandó elvek fognak szolgálni ala­pul , a­mit pedig a definitiv tervezet föltételez. Nem kevésbbé kívánja a status quo lehiggadását az igazság szabatos kiszolgáltatásának lehetősé­ge , valamint azon általános tekintet is, hogy a ministerium csak akkor fogja magát minél na­gyobb szám közöl választhatott ügyes, és szilárd orgánumokkál elláthatni, ha a tisztviselők mos­tani ideiglenes állásának vége lesz, a­mi ismét a definitív szervezettel van kapcsolatban. Talán fölösleges is e részben a további in­dokolás , miután az élet naponként bőven szol­gáltat adatokat. De a­mint mondok, nem elég hogy a de­finitívum létre­jön, hanem óhajtandó, miként r­o­­k­o­n­s­z­e­n­v­e­t is legyen képes ébreszteni. Tartalék gondolataink nincsenek , s ha len­nének is, a jelen fontos perczekben elvetnék azokat magunktól. Mi a chartát ves­szük kiindu­lási pont gyanánt hazánk szervezetére nézve , s így természetes hogy vágyaink közben is ügyelettel kívánunk reá lenni. Ügyeletünk azonban nem kiváltan és egyedül a betűnek szól, a­mi különben is egy csak vázlatilag készített műben nem fő dolog, hanem szól mindenek fö­lött a szellemnek, a­mi keletkezése által je­lentette magát. E szellemet fölgerjesztő és mozgásba hozá­si forradalom árja , de r­e­n­d­e­z­n­i csak a bé­ke későbbi évei fogják. Idő előtti azért, ha a lehetőségek iránt az eddig leélt napok szűk fogalmából hoz valaki ítéletet, és abból, hogy a birodalom részeinek kapcsolata szorosabbá téte­tett , egyszersmind ezek sajátságos beléletének is teljes elpárolgására von következést. Miért kellene ezt előzőleg hinnünk? vagy miért épen hazánkra nézve? A dolgok ter­mészetében fekvő szükségnek rop­pant ereje v­a­n, s ez erő nem kevésbbé szab határt a rendnek, mint a zavarnak. Nem akarunk múmiákat vezetni be az életbe — s ekkép kac­érkodás sem lehet szándékunk­on a martius előtti időkkel; de más részről kü­lönbség van szerintünk azuj és idegen közt, s a felifjodott birodalom érdekéből óhajtjuk, hogy e különbség, a­hol lehet, figyelemben tartassák. Bizodalmas várakozás még egy kevés ideig — s akkor hiteles alapon fogunk ítélkezni. ABC. tollak által különös érdekű látománynak lenni mondatik. A gyém­ántos látogató 2500 frankot ha­gyott a kartánezosnöknek. A decembriseurs -ök (Ágy hívják most itt a dec. 10-diki társulat embereit) a tie­gé­zé­s­e tárgyában a vizsgálat még mindig foly. Ide érkezett M­é­r­e­y Miklós és Konstantiná­polyból Virág, a néhai magyar hadügyministeri­­um egyik hivatalnoka. Levelezések. Paris, September 24. A hírlapi anonymitást megszüntető törvény mai nap lépett erejébe. Némely szerkesztőségek szó nélkül kezdték meg ez új életet, mások kü­lönféle bevezetést intéznek olvasóikhoz. Véron ura Constitutiones, s Garnier de Cas­­sagnac a Pouvoir főszerkesztője biogra­­phiájokat közük s azt igyekeznek fökép megmu­tatni, hogy miért imádják ők Bonaparte Lajost. Szomorúsággal vagyok kénytelen mondani, hogy okaik senkit sem győztek meg; de miért is fosz­­ták meg motivatiójokat a legerősebb argumentum­tól, hogy t. i. ők az arany bornyát imádás vallásfelekezetéhez tartoznak. Bizony, mondom, a legitimisták táborában nagy a zűrzavar. Barthelémyre csak hara­gudtak a hogy haragudtak a herczeg meg­bíz­ottj­ai, de a mint Larochejaquelein­­re agyarkodnak, az minden képzetet fölülhalad. Szerintük Barthel­émy csak ügyetlensé­get követett el, olyat köztudomásra jutásnak té­ve ki, mit nem szükség mindenki orrára biggesz­­teni, de a scandalumot Larochejaquelein idézte elő. Ezt neki a liliomos gorombaság és udvariság minden hangjain elmondja úgy az Uni­on (a legitimitás hivatalos lapja) mint az Opi­nion publique és Corsaire, ez utolsó állításaként a nemes marquis mint egy verkapp­ter Republikaner mutattatván be, ki az Eve­nement föszerkesztőségét veszi át s ki roya­lista lenni megszűnvén semmivé lön, vagy is nem egyéb mint egy hálósipkával födött nagy hasú ember. — Tudni kell, hogy pár nap előtt még a párt egyik legjelesebb fejének tartatott és kiáltatott ki a most ily bánásmóddal találkozó, ki meglehet, hogy e gyöngéd viselet kö­vetkeztében csakugyan meggondolandja, vaj­jon nem vonja-e úgy lelkülete , mint elvei a demokratia pártjához.­­ A Gazette de France azonban még mellette van. De mind­erről bővebben holnap. A nagy szemle ma van Versailles­ban a Nepauli herczegek tiszteletére, kik pár nap alatt elutaznak. A herczegek egy operai próbán és ballet tanulási órán voltak jelen, mi a válasz­Lipto-Szent­ K­liklós, sept. 10. Q Ha a társalgási életben az érdekesebb beszéd fonala félbe szakad, vagy épen annak szőnyegre hozatalára képtelen az ember , ak­kor az időjárás fanyar elősorolásához szokott fogni a szegény halandó. Úgy vagyunk mi is , nem mintha épen ezen utóbbi állapotra lennénk kár­hoztatva ; de mivel a sors szabta környülállások­­nál fogva a kárpát havas ormai alatti elszigetelt lakunkban — főkép a megyei köz­gyűlések meg­szüntével sem más megyékkel közelebb viszony­ban nem állunk, sem pedig mostoha vidékünkön mindennapi eseteken kivül, más az ember figyel­mét magára érdekkel vonó történet elő nem for­dul — se szerint az időjárásróli tudósítással kénytelenek vagyunk hireinket kezdeni. — September 10-dike van és már is oly hi­deg állott be nálunk, mintha bizony e világnak már vesznie kellene; a nagyobb hegyek — me­lyekkel Liptó egészen körül van kerítve , már hóval fedvék, a medvék és farkasok, melyek puskáink elvitele óta nagyon megszaporodtak, te­temesen megpusztitották a havasokon levő szar­vas marháinkat s juhainkat; és most e rendkívüli hidegben, midőn marháinkat lehajtani kényte­­len ittetük — hajdani kortesek módjára udvarain­kat zárt kapuk mellett is, mint hívatlan vendégek meglátogatandják. Fejérpatak nevű Rózsavölgyhöz tartozó fa­luban egy különös eset adta elő magát. T. i. egy bizonyos exhonvéd mult napokban haza érkezvén, házi családját saját felesége férjével és egy cse­csemővel szaporítva találta. Neje t. i. egy évvel ezelőtt hivatalos uton arról értesittetett, hogy fér­je csatában elesvén, másokkal eltemettetett; — a nő újonnan férjhez menni kívánván, az illető ro­mai cath. lelkész, az érintett hivatalos értesítés alapján, öt mint özvegyet második férjével össze­kötötte, ki is vele egy gyermeket nemzett. Most mind a két férje házassági jogaihoz ragaszkodva, a dolognak az illető törvényes hatóság általi el­döntését várja. Megyénkben a törvénykezési hatóság még rendezve nincs, és tagjai már hét hónap óta min­den fizetés nélkül szolgálnak , s miután lakása­ikon kívül kényteleníttetnek működni, a minden­napi nagy költség miatt sokan veszteni látszanak türelmüket, annyival is inkább, minthogy a szár­nyaló hírek szerint Liptó Árva megyével egyesít­­tetni fogna , és így jövő sorsuk iránt bizonyta­lanok. A pórnépnél és hurbanistáknál beharapód­­zott veszedelmes communisticus elv az erdők­nek tetemes kipusztitása által már annyira fo­ganatba ment, hogy az ideiglenes, és már 7. hó­naptól fogva be nem következett fizetés miatt egé­szen levert járási birák abbeli károsításnak ele­jét venni nem képesek, vagy egyenesen mondva, nincs kedvük, attól tartva: improbus labor , quem nulla praemia sequuntur. A Bjelanszkó Szepes megyével határos tá­jékon barangoló , és a szegény utasoknak zseb­­jeit üresitgető rablók mutogatják magukat. Rév-H­omárom­, sept. 26. Jankó Mihály ur, volt megyei főnökünk, ki iránt ezennel mély tiszteletünket jelentjük ki, tő­lünk a főtörvényszékhez előmozdittatott. Fárad­­hatlan működéséért s oly nagy mértékben tanúsí­tott nemes tetteiért vegye legszivesb nyilt köszö­­netünket; mert kell, szükséges s illik az érdemet s nemes lelket nyíltan tisztelni. V. I. politikai, mint egyéb elveim kifejezésében semmi által sem tudva magamat megkötöttnek (mire rá állani úgy sem fognék soha), annál kevésbbé ér­tem a számoltatást, e bevádolást oly nézetekért, melyeknek közlési szabadságát gátolni ez emi­­gratio testület á­ltalában semmi censurát föl nem állított, mert ez esetben bizonyosan nem fogtam volna tagjai közé számitni magamat. „De föltéve, hogy volna — dato sed non con­­cesso — ily programmja az em­igratiónak, s föl­téve, hogy én meggyőződésemet ily censuraszerű rendszabályoknak alá­rendeltem volna, még ak­kor is tagadom azt, hogy „rólam nélkülem“ akár­­mely testület is, mely előtt én magam védelmére megjelenni semmi vonakodást nem mutatok, bár­mily ítéletet hozhasson, de annyival kevésbbé ismerem el e jogát az emigratio bizottmányának, mely engemet meg nem idézve, egész titokban elitél s olyannal fenyeget, mit végrehajtani sem­mi hatalommal sem bír. „Ez azon fölvilágositás, melyet a t. közgyű­lésnek magam részéről adni kívántam, hogy a bi­­zottmányi határozatra adott kétszeri feleletem ind­oka ismerve legyen.“ Ennyiből áll, legfölebb is igen kevés szó­változtatással, a közgyűlés előtt mondott beszé­dem, mely újabb okot szolgáltatott későbbi elitéi— tetésemre, eltávozásom után — egy barátom bi­zonyításaként — a Montmorency udvar hí­vei m­egbotránykozásukat jelentvén ki, mikép a várt meghunyászkodás helyett, fölemelt fővel, a tört szó helyett emelt hangon, s bűnöm bánat­teljes bevallása és kegyelem könyörgés helyett magamat férfiasan védelmezőleg és benevolentiae captatio nélkül beszélők. Utánam senki sem akart szólani, úgy hogy az átalános hallgatás már nyugtalanítani kezdé a méltóságos elnököt, ki majd egyik majd másik hí­vét szurkálá föl tekintetével. Végre Vukovics szólalt meg lesütött sze­mekkel, úgy hogy lehete látni, mikép nem szokta meg a rá tukmált szerepet játszani. Én neki meg­bocsátok s beszédének köztudomásra juttatásával nem akarom az irányábani kedvező közvélemény előtt, melynek ítéletét egy becsületes és cselszö­­vénytelen élettel érdemlé ki — compromittálni. Ő a mult embere, de azért előtte kalapot emelek. V­u­k­o­v­i­t­s után Irányi beszélt mellet­tem vagyis inkább az ügy mellett, mely minden közép­vitatkozási stádiumokon átugrasztva egy­szerre a ki- vagy ki­ nem zárás kérdése gya­nánt tűzetett föl. Irányi azt kiváná, hogy a tár­gyalásban rend tartassák s jelesen, hogy a bizott­mány által irányomban fölhozott vádpontokat a közgyűlés helyeseknek, magáéinak vallja-e, csak ezután lehetvén jog és igazság szerint tovább , a büntetés megszabására átmenni. De beszélhete ezeknek jog és igazságról, használt is azok elé okokat adni, kiknek leg­jobb fegyverük a népszerű szavazás. „Mi többen vagyunk, tehát nincs szükségünk indokolni tet­teinket s nem látjuk szükségét megczáfolni akar­ni ellenvetéseiteket!“ Ez azon igen kényelmes ar­gumentum , melynek vallása mellett a párisi ma­gyar em­igratiónak többsége a két Siciliák kirá­lyánál szívesen látott leend. Majd elfeledem mondani, hogy az egyik vád­pont az volt, miszerint az amerikai praesidens ha­lála fölötti gyászérzelmet tolmácsló a­d­r­e­s­s­e iránti hir az én utamon jutott a Magyar Hir­­l­a­p­ba — daczára annak , hogy a közgyűlés ez adresse-nek nyilvánosság elé terjesztését meg­tiltotta. Minthogy ezt is vádpontul tetszett fölállítani, tehát írjunk egy kis retrospectiv históriát ezen adresse-re nézve. Az észak-amerikai elnök elhunyván, I­r­á­­nyi barátom egy esteli látogatás alkalmával Szarvad­y-nál, ennek, nekem és T­h­a­l­y­­nak — sőt egy igen derék amerikai is volt jelen — eléje terjesztő, hogy illő volna T­a­y­l­o­r tá­bornok halála fölötti bánatát, az elhunyt iránt sokfélekép elkötelezett em­igratiónak egy adres­­se-ben nyilvánítani. Irányinak ezen indítványa mindnyájunk helyeslésére talált, s ennek követ­keztében ő mindjárt másnap irt gróf Telekinek, az eszmét foganatosítandó. És mi történt ? Egy hét alatti riogatásaira — ha jól tudom — választ sem kapott a nevezett gróftól, a veles összejövetel alkalmával pedig csodálva tapasztalt, hogy lebe­szélni akarják, mert „ez adresse az itteni kor­mányt megsérthetné, az emigratiót Carlier előtt nyugtalankodás színében tüntetné elő, stb. Irányi azonban nem tágított, hanem indítványának tár­gyalására közgyűlést kért. Ekkor aztán sarkon fordult a gróf úr s Irányi úgy mint még néhányunk nagy bámulására — kik a gyűlésbe az indítvány­nak a szavazó tömeg általi elbuktatása iránti hit­tel mentünk, egy kész , saját redactioju adresse-t húz ki zsebéből, mely aztán egyhangúlag el is fogadtatott. Szóba jövén, hogy az emigratio be­­igtattassa-e a lapokba ez adresse-t, épen magam voltam az, kinek véleményéhez képest, mely sze­rint az em­igratiónak nem kellene bánatnyilatko­zatából parádét csinálni, annak ki- vagy ki nem nyomatását az illető követre vagy amerikai kor­mányra hagyni határoztatott. ( Vége következik.)

Next