Magyar Hirlap, 1850. október (2. évfolyam, 269-295. szám)

1850-10-20 / 286. szám

támadna, fejtegetni szükségtelennek tartjuk, a fe­leletet rá elég világosnak hívén. Reméljük , hogy a legújabban működését megkezdő kereskedelmi kamra figyelmét e lénye­ges ügy nem kerüli el, s hazánk ipari s keres­kedelmi felvirágzásának valódi érdekében eré­lyesen megteend minden szükséges, hatásköré­ben álló intézkedéseket. Ennyit véltünk ezúttal elmondandónak ez ügyben. im Községek rendezése, és tisztvise­lők fizetése. Tálya, oct. 11. 1850. Őszinte meggyőződésemet mondom el, be­szédemmel lehet hogy használhatok, lehet hogy nem , — de semmi esetre nem ártok vele. Ha valaha, most higgadt megfontolásra van szüksége a nemzetnek. Nem bíbelődni vérmes re­ményekkel , de nem is egészen kétségbe esni a jövő iránt. Tegyünk annyit, mennyit baj nélkül tehetünk. Erős karral ragadjuk meg a zúgolódó sorsnak szerencsénket magával ragadott kerekeit. A forradalom roppant küzdelmei összetörtek ben­nünket, úgy vagyunk, mintha az élet és halál kü­szöbén állanánk. Mind a trón mind a nemzet ré­széről feledés a múltra, kiengesztelődés a jövőre leend legbiztosabb záloga egy vidám jövőnek. Mindenek előtt óhajtandó az ostromállapot meg­szüntetése , a nemzet vérébe átment alkotmányos életnek föltámasztása halottaiból. — Elég volt a szenvedés! Ezeket előrebocsátva, szólok a községek rendezésének szükséges voltáról. A XVI-ik század végével kezdődött a köz­ségek önállósága elleni harcra a kormányoknak. Legelsőbben Mazarin müve volt Franchonban a községi rendszernek, Richelieué a nemességnek semmivé tétele. Két papé volta nem irigylendő in­kább gyalázat mint dicsőség, hogy ezen a státus jóléte s békéjére legszükségesebb védbástyákat aláásták s átkos örökségül azon tanulságot hagyták hátra, hogy az emberi társaságban szükségkép létezni kellő ily viszonyok fonalainak ketté met­szésével , a népmozgalmak gyakoriabbak és ve­szélyesebek , mert egyenes az ut, nincs semmi gátfal , mely föltartóztassa romboló árjaikat. A hegyek megtörik a szél erejét, a síkon szaba­dabban dühöng az. A határtalan hatalomra vágyás vitte a régi­eket a községi rendszer fölforgatására, és sike­rült nekik azt kisebb nagyobb mértékben gyöngí­teni, úgy hogy néhol árnyéka is alig maradt főn a községi önállásnak. Azon vélemény örve alatt, mikép a közsé­gek csak állami intézmények, csak darab részecs­kék a nagy egészben, melyeket tetszés szerint át­forgatni lehet, keletkeztek községi rendelkezések, melyek a korkivonatnak meg nem feleltek, s melyek által sok közjavak s alapítványi tőkék elhanyagol­tattak , sokszor ünnepélyes lakomákra is elhará­­csoltattak. Meg kell ismerni, hogy a községek is a stá­­tushozi állásukat valódilag fölfogni nem tudták, vagy nem akarták, mert a kormányok jóakaratú reformjainak is sokszor maguk ellentálltak, hi­vatkozván szerzett és jogokra, kiváltságokra, s helyi érdekekre; más részről a kormányok a köz­ségeknek legméltányosabb kivánatait sem adták meg, azt hívén, hogy befolyásuk a legkisebb en­gedély által tönkre lesz téve. A különböző nézetek ezen harczában üdvöt remélni nem lehetett, mert egyik a másik ellen küzdött. Egyik sincs tehát magával tisztában, azért szükségeltetik a községek rendezése, mely ezek­nek az államközi viszonyaikat meghatározza, azok önállását megalapítsa, mennyiben a státus czéljaival ellentétben nincsenek. A községi rend­­zer az alkotmányos élet kiegészítő része; elke­­rülhetően szükséges ez, mert ez által lehet a köz­ségek iránti tiszta fölfogást, részvétet, áldásteljes alkotmányos életet a polgárok közt létrehozni, ezen körben tanulja meg a honpolgár eléje tenni a közjót saját érdekének. A községek ezen szel­lemi életének fölvirulásával megérik a hazasze­retet, kormány és törvénytisztelés gyümölcse. A­kik azt állítanák, miszerint a községek önkormányzásra meg nem értek, azoknak azt fe­lelem : a valódi szabadság soha sem volt ártalom­ra, eziránti aggodalmuk alaptalan, túlbecsülik az örökös tisztviselőket, sok oly jót látnak bennük, mit az eredmény épen nem mutat. A­ki mindig megfogódzva jár, utoljára el­veszti bizalmát saját erejéhez. A­mi nagy és jeles, a régi világban létre­jött, a­mi dicső és szívemelő a középkor intézményeiben történt — a községi testületek fáradalmainak s tetteinek volt eredmé­nye. A községi polgárélet legjobb iskolája az al­kotmányos életnek. Mindenek előtt a községek rendezését kel­lene munkába venni, de alkotmányos értelemben, nem úgy mint nálunk Zemplénben, hol a szolga­­biró, megküldi levélben a népképviselők névso­rát, kik azután rólunk nélkülünk még városi köz­javak eladatása fölött is rendelkeznek , a községi adót nem elég takarékosan vetik ki, mert úgy mondják: „Minden ember fizet, tehát van miből.“ Itt el nem mulaszthatom , hogy pár szóval ne érintsem a tisztviselők fizetését. Midőn a kor­mány a mostani nagy fizetést határozta, alkalma­sint az állott előtte, miszerint most minden ember fizet, de van miből. Én nyíltan kimondom, hogy ezen nagy fizetéseket helyeselni nem lehet. 1) Mert bár az által, hogy a nemesség is fi­zet, kétszeres a jövedelem, de nem tízszeres, mint a tisztviselők fizetése. Például Zemplénben a hegyaljai járásban ezelőtt volt egy fő-, három al­­szolgabíró, négy esküdt, fizetésük tett 1400 pftot, most 15,000 pftra megy ezen járás közigazgatási költsége, az egész megyéé fölül 100,000 pfton. Most már vegyük föl az egész országot, ezen szerfölötti kiadás elnyeli a nemesség által fize­­tetendő uj adó nagy részét. 2) A­mi még fönmaradna az uj adóból, már szinte el van nyelve azon adódeficit által, melyet a forradalom alatti pusztítások okoztak. Jelesen tudva van, hogy a forradalom alatt sok város, fa­lu, tanya, major elpusztult, sok kisebb gyár, ke­reskedő, iparűző, sok földmivelő családok tettek tönkre, valamennyi földesur az urbériség, vagyis jövedelme nagy részének elvesztésén fölül, gaz­dasági épületeiben, marháiban, földjeiben, rétjei­ben sokat károsult, ezeknél fogva számtalan adó­alap végképen elenyészett, vagy leolvadott,­ csak az idő­s megfeszített emberi szorgalom ho­­zandja helyre a csorbát. A­ki mindezeket fontolóra veszi, el fogja is­merni az adóalap rövidségét, nem fogja tagad­hatni , hogy nagy pénzösszeget kell leszámítani a nemesség által fizetendő új adóból, hogy az or­szág eddig adófizető népe által befizetett adóös­­­szeg hiánya kiegészíttessék. Már ha a nemesség által fizetendő adót ezen sajnos körülmény, valamint az országos, megyei, községi tisztviselők nagy fizetései fölemésztik, kérdem: lesz-e a kormánynak nagyobb jövedel­me ? felelet: nem lesz. — Meg fog-e elégedni annyival, mint eddig? felelet nem, mert kiadásai sokképen szaporodtak. Kérdem : akarja-e a kor­mány ezen néptelen, sem virágzó kereskedéssel, sem elegendő iparral nem bíró országot, szer­­fölötti adóval megróni. Azt hiszem, hogy nem, a helyett más czélszerübb módokat fog inkább elő­venni. 3. ) A nagyon megfizetett tisztviselő eladta magát, nem nyújt garanciát a státusnak. Szegény országban tisztviselők gazdag fizetése nagyon sze­met szúr, s irigységet gerjeszt a nép közt, mi­dőn látni fogja, mily kényelmesen élnek ezek, mi­dőn ők vagyonuk, s munkájok után alig tengőd­hetnek. Nem kell persák példájáról hímet varrni, hol a tisztviselők aranynyal, és gyémánttal tün­döklő öltönyben járnak, midőn a nép mind kol­dus. Mi Európában lakunk, velünk nehéz volna elhitetni, hogy valami nem jól van, s mégis úgy kell neki lenni. 4. ) Találjon közbelőni valami változása a rendszernek, új egyének lépjenek a polczra, ez által többen elesvén a jövedelemtől, az eddig fiú­kén tűrt szegénységet, megszokott nélkülözést nehezen fogják újra megszokni; elégületlenek lesznek az élettel. Status szolgálatra (megenge­dem a kivételt) haszonnal oly egyének alkalmaz­tathatnak , kikről föltehetni, hogy mind születé­sük , mind vagyonosságuknál fogva némi önál­lással birandanak; az ilyenek kezébe mind a trón, mind az ország alkotmányos állása inkább bizto­sítva leend. A csupán fizetésből élők legkisebb combinatio , vagy lehető változás hírére remeg­nek , ingatagok, semmi nem fekszik inkább szí­vükön , mint a fizetés ; rájuk nézve egyre megy akár alkotmányos legitim, akár absolut, akár egy rakonczátlan nép által föl­erőszakolt hatalom fizeti őket,csak fizesse; egyforma pietással kiált­­nak hozsánnát ennek, mint annak kiáltanak „fe­szítsd meg“-et. *) Mérsékelt fizetés a status hivatalnokainak, hogy ne kelljen nagy fizetésük rovására az or­szágot megterhelni. Csekély fölfogásom szerint be kellene várni, mi a jövedelem ? mit bír el az ország ? ahol mérni a fizetést. Ugyan nem bal­gatag volna-e azon családapa, ki év elején nagy­ban vivén kiadásait, év végén azonban látja jö­vedelme elégtelenségét, mégis makacsul megma­radna fölcsigázott kiadásai mellett, s az által szép vagyonának, családjának végpusztulását idézné elő. Bar­áth Miklós, még ráadásul magukat s kocsijukat jól meg is üt­­­­legelték. Egy másik szekér lovas serénységének köszönhette elillanhatását, miután arra is egy pár puskalövést tettek. — Most a dolog bírói nyomo­zás alatt áll, a közellevő fogadós elfogatott, mint kinél a rablók e megtámadás előtt vacsoráltak és ittak — mennyibe kerülend ki e bűntény, meg­fogjuk írni. Azt hittük, hogy a mostani pénzszük időben rabolni szinte lehetetlenség, de mégis megtörtént, az izraeliták különösen most sincse­nek pénzkörnyezet nélkül.—Továbbá az áll, hogy Szathmáron a törvényszék tagjai működnek — szolgáltatják az igazságot a szerint, mint a mos­tani körülmények közt lehet — mikor sem a régi, sem az új törvényeket ítéletükben iránytöül nem használhatják —de annál mesteribb dolog az igaz­ságot eltalálni, — s tán könnyebb is, mert a for­malitások tömkelegét nem kénytelenek keresztül utazni, hogy valahára az igazságra rá­akadhas­sanak. Én hiszem, hogy ha biráink lelkiismere­tüktől, nem Werbőczitől kérendnek tanácsot, ha­marább és jobban itélendenek — mint akkor, mi­kor az ügyvéd urak által nagy gonddal az igazság oltára elé rakott kifogás s ellenvetés halmazok között, kellett az igazság isten asszonya trónusá­hoz férkőzhetni. — Vájjon eljön-e az idő, mikor egy ügyben csak egy félnek adnak a tanácsadók igazságot . A­mi továbbá időjárásunkat illeti: itt szün­telen esős idő van, mi minden dolgainkban föl­­akasztott — sem szántani, sem vetni nem lehet — pedig ki mint vet, úgy arat. Az is különös, hogy országszerte emelkedett az életnemek ára, csak itt nem akar mozdulni. Oka: mivel itt az egész forgalom tőzsérek körmei közé került, kik az ál­taluk megszabott árt emelkedni nem engedék. Különben termés a középszerűn fölül van. — A szüret pedig sehogy sem ütött ki. A termés ször­nyű kevés, s a­mi volt is, korán meg kellett szü­retelni — mert a mindenfelől özönlő ragadozó ál­latok s madaraktól puska nélkül ótalmazni nem lehetett. A minden nemű ragadozó állatok való­ságos ostromzár alá vetették vagyonkánkat — de a sok esős idő után jó időt kell remélnünk és vár­nunk. II. Levelezések. Magy-Károly, oct. 1. Egy fő tárgy, mi a közönség várakozását fe­szültségben tartja, az : váljon a megyei törvény­szék Szathmárból eredeti helyére Nagy-Károlyba visszaköltözik-e? mihez legfelsőbb biztosítás nyo­mán is a közönségnek nagy reménye van. Kü­lönös is volna, ha a már szinte készen levő tö­mérdek költségbe került pompás megyeháza üresen maradna, holott ez minden tekintetben bí­ráknak, tisztviselőknek kényelmes szállást, s a raboknak is tűrhető tárhelyeket adhat. És legközelebb, legmeglepőbb hir s biztos tudósítás az, hogy a debreczeni útvonalon rablók mutatkoznak, minthogy f. hó 8-kán estve Lugos és Aradvány közti útvonalon több utasokat meg­támadtak, s különösen két károlyi zsidónak sze­kerét, lovait elvették és elvitték minden rajta le­vő portékákkal együtt, s ezenkívül az egyiktől 700 pengőt, a másiktól 30 pengőt zsebeltek el, s *) És íme mindezen okok, csekély módosítással, kiállják a bíráló ész kritériumát, ha egyoldalú szempontból nézzük a dolgokat, de nem lesz titok a­z, szerző előtt, mikép a hivatalnokok silány fizetése, s a va­gyonos egyének kiváló alkalmazása ellen legalább ugyan­annyi támadó okokat hozhatni föl az állami czélok érdekében. Szerk. de a sárga kisded csáboknak, a legdusabban fize­tett tisztviselő is alig bir ellentállani. — A tilos pénz mindent tehet, elpártosithatja fiát az apjától, az apát saját fiától. Mi bizton his­szük, hogy sok loyalis és de omine hű hazafi, az ideiglenes állapot elmúltával az állami hivatalt olcsóbban shiven is kezelendné. Azért is jó lenne ez ügyben magunknak ge­­nerosusabbaknak lenni. Ha az alsóbb rendű papság keresztényi hit szerint olcsón üdvözíthet minket, a katonai status kisebb fizetés mellett inkább becsület­érzés nyo­mán naponkint életét koczkáztatni kész; — az orvosok többnyire „deo gratias“ kedvéért éjjel nappal a legveszélyesebb ragadványtól sem von­hatják el magukat, akkor úgy hiszem, hogy egy syntaxist, vagy tegnap philosophiát végzett állami tisztviselő is ez elszegényedett árva haza iránt szánakozóbb lehetne. És ismerjük el magunk, hogy bátor hű szol­gálatunkért a tetemes fizetésekre, ha nem is ér­­demetlenek, de nagyobb részint még­is készület­lenek vagyunk. *) T...r F....cz. Rima-Szombat, oct. 16. Gömörmegyei főnök Szilárdy ur hivatalos utazást tön, névnapja azon napokban fordult elő, hivatalának ügykezelői meg akarták lepni valami kedves tettel és mivel neki legkedvesb a szenvedő emberiség iránti jólét, tehát Losoncz fölsegélé­­sére czélró aláírási ivet nyitottak, s bemutatták hazajövetelekor nekie, ő fölkarolta az ügyet, s annak eredménye jön, hogy folyó oct. hó 9-ről Andreánszky Sándor kerületi főispán úrhoz há­romszáz­hetvenegy frt és huszonnyolez­ért pen­­göpénzben a fentirt czélra, mint Gömörmegyében aláírás utján gyűjtött összeget készpénzben által­­tett. Magyarhon főbb hivatalnokai, felétek fordul a szenvedő emberiség, ti sokat tehettek, példátok hat, fogjátok föl hivatástok ezen fenséges részét, kövessétek a gömöri főnök példáját! fingból, oct. 13. VI. Szerencsétlen hazánkra minden oldalról tolult a vész egyszerre, legnagyobb sze­rencsétlenségünk egyike elsze­gényedésünk, a legnagyobb bajok egyike elégedetlenségünk. — Billen­tenénk, ha azt mondanók, hogy mindnyájan meg vagyunk elégedve. — Az álladalmi tisztviselők ugyan meg vannak elégedve. — Ha nem a tisztviselők megelégedése, még nem teszi meg a népek, a nemzetek boldog­ságának alapját. — Kormányunk ma az álladalmi tisztviselők fi­zetéseit tetemesen megjavítani kegyeskedett; — ez által kormányunk a közös érdekre nézve jobb rendet, gyorsabb igazság kiszolgáltatást, a tiszt­viselőkben pedig hüvebb ügykezelőket vélt vagy vél nyerni. — Azt tapasztalhattuk magunk is, hogy vala­mint Patriotismus, liberalismus sokszor nem egyéb mint „haszonlesés“ — hű becsületbeli szolgálat pedig többnyire „ magán­érdek “ — tehát jó tisztviselőket, jó fizetésért lehet remény­leni. — De mit mond mind ezen tetemes fizetésekre a nemzet, mely a nagy adó miatt ma holnap össze­roskadni kénytelen. — A tetemes tiszti fizetések által különben sincs elérve a czél. Az ember telhetetlen, — fölhozhatnánk pél­dákat, miképen némely tisztviselő 1200 ezüst sor. évi fizetéssel, s még az azzal járó diuriumokkal sincs megelégedve. -----------­A mostani nyugalmi díjjal járó hivatalo­kat örökösöknek his­szük, mind­azon­által tiszt­viselőink még annyi részvéttel sem látszanak vi­seltetni hivatalaik iránt, mint ennek előtte (a fize­tést ide nem számítván). Ez könnyen megfejthető, de nem fejtegetjük.— Jól tudjuk, hogy eddig re­­staurátiók alkalmával vérengezésbe került néha egy 150 ezüst ft évi fizetéssel összekötött szol­­gabirói hivatalnak az elnyerése — mig ma a te­temes fizetéssel járó hivatalokkal csak úgy ha­jingálnak a lelkes (?) hazafiak .... a köpönyeg­forgató patrióták-----------„Te leszel juridicus, — te politicus — Schniczer — Anwalt, Popper, Vorstand,“ s több afféle alkudozások ma napiren­den vannak. Mi nem irigyeljük senkitől a szerencsét, de a fizetésekben nem látunk arányt. Míg például egy cs. kir. kapitány, ki 20—25 évi hű szolgálat ideje alatt mit sem gazdálkodhatott meg magának, 600 ezüst forintnyi nyugalom pénzből családostól el­élhet, miért nem elégedhetnék meg akkor egy középrendű (egyszerre az ugorkafára kapaszko­dott) álladalmi tisztviselő — — szinte valamivel kevesebbel mint most, s a még hozzájáruló diár­iumokkal ? Nagy fizetésekkel ellátott tisztviselők a ha­zára nézve üdvöt hozni nem fognak. Nagy fizetés hű tisztviselőket teremteni nem fog. Teremtsünk inkább több tisztviselőt, de ki­sebb fizetéssel, és hamarább érünk czért! . . . De nagyobb fizetéssel (tisztviselőnk irányá­ban, általánosan!) még a megvesztegetéseket sem korlátozhatjuk — nem akarván senkit bántani — Vácz, October 14. Élettelen városunkban is találkozik olykor, mi a hírlapi irodalomban érdekessé válik. A tárgy­ról az előzményeket leírni nem leend fölösleges , ugyanis a forradalom legyőzése után városunkba királyi biztosi hatalommal Varga Soma főszolga­bíró úr küldetett, s városi tanácsunkat ideiglene­sen nehány uj hivatalnokokkal egészité ki, a ta­nácsnokok sorába Kolber Károly káptalani ügyész is kineveztetett. F­olyó évi julius havában Fribeisz Rudolf kerületi főszolgabiránknak a megyei el­nökségnél tett előterjesztésére, s cs. biztos meg­erősítésére a városi tanács volt ideiglenes hiva­talnokainak egy része újólag nehány uj hivatal­nokokkal pótoltatott ki. Korber Károly, mint káptalani ügyész, nehogy bíráskodása által a peres feleknek a káptalani érdekekben káros befolyás­sal lehessen, az­oknál fogva a tanácsnokok soro­zatából kimaradt. Rósz hatását megszülte a hiva­talnokok ezen néhányainak átalalakítása; a nép nagy örömmel értette ugyan az uj kinevezéseket, mert bizalmas karok tárták a kormányrudat, minek hiánya ekkorig — közigazgatási tekintetben — szerencsétlen városunkban annyira érezhető len. K. Károlynak tanácsnoki hivatala elvesztével párt alakult, mely czélul tűzte a föladásokat megkísér­teni, s ön­maguknak hivatalt szerezni. Föladatu­kat el is érték, mert Friebeisz Rudolf érdemes ke­rületi föszolgabiránk, Medrey István városfőbirája és Kovách János városi kapitány alaptalan föla­dások következtében elfogattak, s a pesti újépü­letbe szállásoltattak. Város birájául helyettesitte­­tett Pálik Mátyás tanácsnok,közkedveltségü egyén, midőn föszolgabiránk által a városi tanács újjá alakíttatott, azon hiszemben valánk, miszerint — nem politikai tekintetben — megrovottsága miatt hivatalától el fog mozdittatni, azonban hivatalát szerencsés volt újra megnyerni. Régi vágyai közé tartozott a bírósági eszme lehetősége, mit annyira megkedvelt, miként a régibb boldog korszakban, midőn a nép biráját önmaga választá, jelöltül min­denkor föllépett, egy szavazatot mindig nyert, s azon szavazatot mindenkor tulajdon szöllős gaz­dájától nyerte. Egyébiránt ö bírósága a művészet és tudomány nagy embere, rendkívüli tudományu egyéniség; egész Párisig kanállal ízlelte a tudo­mányt, az összes magyar törvényeket jelen kor­szakig a naptárakból tanulta. Az igazságszolgál­tatásról különös fogalma van. Tanácsnokul he­­lyettesittetett Korber Károly. A Pestre levitetett egyének ellen a hadbíróság által a vizsgálat meg­tétetett, s ártatlanoknak találtatván három heti fogság után — hivatalukat elvesztve — szabad­lábra helyeztettek. A viszonlátás öröme ily érde­mes polgártársaink visszaérkeztekor szerfelett nagy volt, azonban mély sajnálattal értettük hi­­vataluktóli fölfüggesztésüket, mert általuk Vácz városa közigazgatási tekintetben legügyesebb és tiszteletre legméltóbb hivatalnokait veszté el. Hi­vataluktól megfosztott polgártársaink hivataluk visszanyeréséért a felsőbbségnél lépéseket tesz­nek, a nép óhajtása mielőbb működött hiva­talukban újólag láthatni. Ideje lenne az alapta­lan feladások megszüntetése érdekében a fela­ *) Már egyszer elmondtuk, mikép a csekély fizeté­sek rendszerét, ámbár az állami financziákra néz­ve könnyebbséget szerez, elvileg nem pártolhat­juk. Az okokat tán máskor elmondjuk. Szerk,

Next