Magyar Hirlap, 1850. október (2. évfolyam, 269-295. szám)
1850-10-20 / 286. szám
támadna, fejtegetni szükségtelennek tartjuk, a feleletet rá elég világosnak hívén. Reméljük , hogy a legújabban működését megkezdő kereskedelmi kamra figyelmét e lényeges ügy nem kerüli el, s hazánk ipari s kereskedelmi felvirágzásának valódi érdekében erélyesen megteend minden szükséges, hatáskörében álló intézkedéseket. Ennyit véltünk ezúttal elmondandónak ez ügyben. im Községek rendezése, és tisztviselők fizetése. Tálya, oct. 11. 1850. Őszinte meggyőződésemet mondom el, beszédemmel lehet hogy használhatok, lehet hogy nem , — de semmi esetre nem ártok vele. Ha valaha, most higgadt megfontolásra van szüksége a nemzetnek. Nem bíbelődni vérmes reményekkel , de nem is egészen kétségbe esni a jövő iránt. Tegyünk annyit, mennyit baj nélkül tehetünk. Erős karral ragadjuk meg a zúgolódó sorsnak szerencsénket magával ragadott kerekeit. A forradalom roppant küzdelmei összetörtek bennünket, úgy vagyunk, mintha az élet és halál küszöbén állanánk. Mind a trón mind a nemzet részéről feledés a múltra, kiengesztelődés a jövőre leend legbiztosabb záloga egy vidám jövőnek. Mindenek előtt óhajtandó az ostromállapot megszüntetése , a nemzet vérébe átment alkotmányos életnek föltámasztása halottaiból. — Elég volt a szenvedés! Ezeket előrebocsátva, szólok a községek rendezésének szükséges voltáról. A XVI-ik század végével kezdődött a községek önállósága elleni harcra a kormányoknak. Legelsőbben Mazarin müve volt Franchonban a községi rendszernek, Richelieué a nemességnek semmivé tétele. Két papé volta nem irigylendő inkább gyalázat mint dicsőség, hogy ezen a státus jóléte s békéjére legszükségesebb védbástyákat aláásták s átkos örökségül azon tanulságot hagyták hátra, hogy az emberi társaságban szükségkép létezni kellő ily viszonyok fonalainak ketté metszésével , a népmozgalmak gyakoriabbak és veszélyesebek , mert egyenes az ut, nincs semmi gátfal , mely föltartóztassa romboló árjaikat. A hegyek megtörik a szél erejét, a síkon szabadabban dühöng az. A határtalan hatalomra vágyás vitte a régieket a községi rendszer fölforgatására, és sikerült nekik azt kisebb nagyobb mértékben gyöngíteni, úgy hogy néhol árnyéka is alig maradt főn a községi önállásnak. Azon vélemény örve alatt, mikép a községek csak állami intézmények, csak darab részecskék a nagy egészben, melyeket tetszés szerint átforgatni lehet, keletkeztek községi rendelkezések, melyek a korkivonatnak meg nem feleltek, s melyek által sok közjavak s alapítványi tőkék elhanyagoltattak , sokszor ünnepélyes lakomákra is elharácsoltattak. Meg kell ismerni, hogy a községek is a státushozi állásukat valódilag fölfogni nem tudták, vagy nem akarták, mert a kormányok jóakaratú reformjainak is sokszor maguk ellentálltak, hivatkozván szerzett és jogokra, kiváltságokra, s helyi érdekekre; más részről a kormányok a községeknek legméltányosabb kivánatait sem adták meg, azt hívén, hogy befolyásuk a legkisebb engedély által tönkre lesz téve. A különböző nézetek ezen harczában üdvöt remélni nem lehetett, mert egyik a másik ellen küzdött. Egyik sincs tehát magával tisztában, azért szükségeltetik a községek rendezése, mely ezeknek az államközi viszonyaikat meghatározza, azok önállását megalapítsa, mennyiben a státus czéljaival ellentétben nincsenek. A községi rendzer az alkotmányos élet kiegészítő része; elkerülhetően szükséges ez, mert ez által lehet a községek iránti tiszta fölfogást, részvétet, áldásteljes alkotmányos életet a polgárok közt létrehozni, ezen körben tanulja meg a honpolgár eléje tenni a közjót saját érdekének. A községek ezen szellemi életének fölvirulásával megérik a hazaszeretet, kormány és törvénytisztelés gyümölcse. Akik azt állítanák, miszerint a községek önkormányzásra meg nem értek, azoknak azt felelem : a valódi szabadság soha sem volt ártalomra, eziránti aggodalmuk alaptalan, túlbecsülik az örökös tisztviselőket, sok oly jót látnak bennük, mit az eredmény épen nem mutat. Aki mindig megfogódzva jár, utoljára elveszti bizalmát saját erejéhez. Ami nagy és jeles, a régi világban létrejött, ami dicső és szívemelő a középkor intézményeiben történt — a községi testületek fáradalmainak s tetteinek volt eredménye. A községi polgárélet legjobb iskolája az alkotmányos életnek. Mindenek előtt a községek rendezését kellene munkába venni, de alkotmányos értelemben, nem úgy mint nálunk Zemplénben, hol a szolgabiró, megküldi levélben a népképviselők névsorát, kik azután rólunk nélkülünk még városi közjavak eladatása fölött is rendelkeznek , a községi adót nem elég takarékosan vetik ki, mert úgy mondják: „Minden ember fizet, tehát van miből.“ Itt el nem mulaszthatom , hogy pár szóval ne érintsem a tisztviselők fizetését. Midőn a kormány a mostani nagy fizetést határozta, alkalmasint az állott előtte, miszerint most minden ember fizet, de van miből. Én nyíltan kimondom, hogy ezen nagy fizetéseket helyeselni nem lehet. 1) Mert bár az által, hogy a nemesség is fizet, kétszeres a jövedelem, de nem tízszeres, mint a tisztviselők fizetése. Például Zemplénben a hegyaljai járásban ezelőtt volt egy fő-, három alszolgabíró, négy esküdt, fizetésük tett 1400 pftot, most 15,000 pftra megy ezen járás közigazgatási költsége, az egész megyéé fölül 100,000 pfton. Most már vegyük föl az egész országot, ezen szerfölötti kiadás elnyeli a nemesség által fizetetendő uj adó nagy részét. 2) Ami még fönmaradna az uj adóból, már szinte el van nyelve azon adódeficit által, melyet a forradalom alatti pusztítások okoztak. Jelesen tudva van, hogy a forradalom alatt sok város, falu, tanya, major elpusztult, sok kisebb gyár, kereskedő, iparűző, sok földmivelő családok tettek tönkre, valamennyi földesur az urbériség, vagyis jövedelme nagy részének elvesztésén fölül, gazdasági épületeiben, marháiban, földjeiben, rétjeiben sokat károsult, ezeknél fogva számtalan adóalap végképen elenyészett, vagy leolvadott, csak az idős megfeszített emberi szorgalom hozandja helyre a csorbát. Aki mindezeket fontolóra veszi, el fogja ismerni az adóalap rövidségét, nem fogja tagadhatni , hogy nagy pénzösszeget kell leszámítani a nemesség által fizetendő új adóból, hogy az ország eddig adófizető népe által befizetett adóösszeg hiánya kiegészíttessék. Már ha a nemesség által fizetendő adót ezen sajnos körülmény, valamint az országos, megyei, községi tisztviselők nagy fizetései fölemésztik, kérdem: lesz-e a kormánynak nagyobb jövedelme ? felelet: nem lesz. — Meg fog-e elégedni annyival, mint eddig? felelet nem, mert kiadásai sokképen szaporodtak. Kérdem : akarja-e a kormány ezen néptelen, sem virágzó kereskedéssel, sem elegendő iparral nem bíró országot, szerfölötti adóval megróni. Azt hiszem, hogy nem, a helyett más czélszerübb módokat fog inkább elővenni. 3. ) A nagyon megfizetett tisztviselő eladta magát, nem nyújt garanciát a státusnak. Szegény országban tisztviselők gazdag fizetése nagyon szemet szúr, s irigységet gerjeszt a nép közt, midőn látni fogja, mily kényelmesen élnek ezek, midőn ők vagyonuk, s munkájok után alig tengődhetnek. Nem kell persák példájáról hímet varrni, hol a tisztviselők aranynyal, és gyémánttal tündöklő öltönyben járnak, midőn a nép mind koldus. Mi Európában lakunk, velünk nehéz volna elhitetni, hogy valami nem jól van, s mégis úgy kell neki lenni. 4. ) Találjon közbelőni valami változása a rendszernek, új egyének lépjenek a polczra, ez által többen elesvén a jövedelemtől, az eddig fiúkén tűrt szegénységet, megszokott nélkülözést nehezen fogják újra megszokni; elégületlenek lesznek az élettel. Status szolgálatra (megengedem a kivételt) haszonnal oly egyének alkalmaztathatnak , kikről föltehetni, hogy mind születésük , mind vagyonosságuknál fogva némi önállással birandanak; az ilyenek kezébe mind a trón, mind az ország alkotmányos állása inkább biztosítva leend. A csupán fizetésből élők legkisebb combinatio , vagy lehető változás hírére remegnek , ingatagok, semmi nem fekszik inkább szívükön , mint a fizetés ; rájuk nézve egyre megy akár alkotmányos legitim, akár absolut, akár egy rakonczátlan nép által fölerőszakolt hatalom fizeti őket,csak fizesse; egyforma pietással kiáltnak hozsánnát ennek, mint annak kiáltanak „feszítsd meg“-et. *) Mérsékelt fizetés a status hivatalnokainak, hogy ne kelljen nagy fizetésük rovására az országot megterhelni. Csekély fölfogásom szerint be kellene várni, mi a jövedelem ? mit bír el az ország ? ahol mérni a fizetést. Ugyan nem balgatag volna-e azon családapa, ki év elején nagyban vivén kiadásait, év végén azonban látja jövedelme elégtelenségét, mégis makacsul megmaradna fölcsigázott kiadásai mellett, s az által szép vagyonának, családjának végpusztulását idézné elő. Baráth Miklós, még ráadásul magukat s kocsijukat jól meg is ütlegelték. Egy másik szekér lovas serénységének köszönhette elillanhatását, miután arra is egy pár puskalövést tettek. — Most a dolog bírói nyomozás alatt áll, a közellevő fogadós elfogatott, mint kinél a rablók e megtámadás előtt vacsoráltak és ittak — mennyibe kerülend ki e bűntény, megfogjuk írni. Azt hittük, hogy a mostani pénzszük időben rabolni szinte lehetetlenség, de mégis megtörtént, az izraeliták különösen most sincsenek pénzkörnyezet nélkül.—Továbbá az áll, hogy Szathmáron a törvényszék tagjai működnek — szolgáltatják az igazságot a szerint, mint a mostani körülmények közt lehet — mikor sem a régi, sem az új törvényeket ítéletükben iránytöül nem használhatják —de annál mesteribb dolog az igazságot eltalálni, — s tán könnyebb is, mert a formalitások tömkelegét nem kénytelenek keresztül utazni, hogy valahára az igazságra ráakadhassanak. Én hiszem, hogy ha biráink lelkiismeretüktől, nem Werbőczitől kérendnek tanácsot, hamarább és jobban itélendenek — mint akkor, mikor az ügyvéd urak által nagy gonddal az igazság oltára elé rakott kifogás s ellenvetés halmazok között, kellett az igazság isten asszonya trónusához férkőzhetni. — Vájjon eljön-e az idő, mikor egy ügyben csak egy félnek adnak a tanácsadók igazságot . Ami továbbá időjárásunkat illeti: itt szüntelen esős idő van, mi minden dolgainkban fölakasztott — sem szántani, sem vetni nem lehet — pedig ki mint vet, úgy arat. Az is különös, hogy országszerte emelkedett az életnemek ára, csak itt nem akar mozdulni. Oka: mivel itt az egész forgalom tőzsérek körmei közé került, kik az általuk megszabott árt emelkedni nem engedék. Különben termés a középszerűn fölül van. — A szüret pedig sehogy sem ütött ki. A termés szörnyű kevés, s ami volt is, korán meg kellett szüretelni — mert a mindenfelől özönlő ragadozó állatok s madaraktól puska nélkül ótalmazni nem lehetett. A minden nemű ragadozó állatok valóságos ostromzár alá vetették vagyonkánkat — de a sok esős idő után jó időt kell remélnünk és várnunk. II. Levelezések. Magy-Károly, oct. 1. Egy fő tárgy, mi a közönség várakozását feszültségben tartja, az : váljon a megyei törvényszék Szathmárból eredeti helyére Nagy-Károlyba visszaköltözik-e? mihez legfelsőbb biztosítás nyomán is a közönségnek nagy reménye van. Különös is volna, ha a már szinte készen levő tömérdek költségbe került pompás megyeháza üresen maradna, holott ez minden tekintetben bíráknak, tisztviselőknek kényelmes szállást, s a raboknak is tűrhető tárhelyeket adhat. És legközelebb, legmeglepőbb hir s biztos tudósítás az, hogy a debreczeni útvonalon rablók mutatkoznak, minthogy f. hó 8-kán estve Lugos és Aradvány közti útvonalon több utasokat megtámadtak, s különösen két károlyi zsidónak szekerét, lovait elvették és elvitték minden rajta levő portékákkal együtt, s ezenkívül az egyiktől 700 pengőt, a másiktól 30 pengőt zsebeltek el, s *) És íme mindezen okok, csekély módosítással, kiállják a bíráló ész kritériumát, ha egyoldalú szempontból nézzük a dolgokat, de nem lesz titok az, szerző előtt, mikép a hivatalnokok silány fizetése, s a vagyonos egyének kiváló alkalmazása ellen legalább ugyanannyi támadó okokat hozhatni föl az állami czélok érdekében. Szerk. de a sárga kisded csáboknak, a legdusabban fizetett tisztviselő is alig bir ellentállani. — A tilos pénz mindent tehet, elpártosithatja fiát az apjától, az apát saját fiától. Mi bizton hisszük, hogy sok loyalis és de omine hű hazafi, az ideiglenes állapot elmúltával az állami hivatalt olcsóbban shiven is kezelendné. Azért is jó lenne ez ügyben magunknak generosusabbaknak lenni. Ha az alsóbb rendű papság keresztényi hit szerint olcsón üdvözíthet minket, a katonai status kisebb fizetés mellett inkább becsületérzés nyomán naponkint életét koczkáztatni kész; — az orvosok többnyire „deo gratias“ kedvéért éjjel nappal a legveszélyesebb ragadványtól sem vonhatják el magukat, akkor úgy hiszem, hogy egy syntaxist, vagy tegnap philosophiát végzett állami tisztviselő is ez elszegényedett árva haza iránt szánakozóbb lehetne. És ismerjük el magunk, hogy bátor hű szolgálatunkért a tetemes fizetésekre, ha nem is érdemetlenek, de nagyobb részint mégis készületlenek vagyunk. *) T...r F....cz. Rima-Szombat, oct. 16. Gömörmegyei főnök Szilárdy ur hivatalos utazást tön, névnapja azon napokban fordult elő, hivatalának ügykezelői meg akarták lepni valami kedves tettel és mivel neki legkedvesb a szenvedő emberiség iránti jólét, tehát Losoncz fölsegélésére czélró aláírási ivet nyitottak, s bemutatták hazajövetelekor nekie, ő fölkarolta az ügyet, s annak eredménye jön, hogy folyó oct. hó 9-ről Andreánszky Sándor kerületi főispán úrhoz háromszázhetvenegy frt és huszonnyolezért pengöpénzben a fentirt czélra, mint Gömörmegyében aláírás utján gyűjtött összeget készpénzben általtett. Magyarhon főbb hivatalnokai, felétek fordul a szenvedő emberiség, ti sokat tehettek, példátok hat, fogjátok föl hivatástok ezen fenséges részét, kövessétek a gömöri főnök példáját! fingból, oct. 13. VI. Szerencsétlen hazánkra minden oldalról tolult a vész egyszerre, legnagyobb szerencsétlenségünk egyike elszegényedésünk, a legnagyobb bajok egyike elégedetlenségünk. — Billentenénk, ha azt mondanók, hogy mindnyájan meg vagyunk elégedve. — Az álladalmi tisztviselők ugyan meg vannak elégedve. — Ha nem a tisztviselők megelégedése, még nem teszi meg a népek, a nemzetek boldogságának alapját. — Kormányunk ma az álladalmi tisztviselők fizetéseit tetemesen megjavítani kegyeskedett; — ez által kormányunk a közös érdekre nézve jobb rendet, gyorsabb igazság kiszolgáltatást, a tisztviselőkben pedig hüvebb ügykezelőket vélt vagy vél nyerni. — Azt tapasztalhattuk magunk is, hogy valamint Patriotismus, liberalismus sokszor nem egyéb mint „haszonlesés“ — hű becsületbeli szolgálat pedig többnyire „ magánérdek “ — tehát jó tisztviselőket, jó fizetésért lehet reményleni. — De mit mond mind ezen tetemes fizetésekre a nemzet, mely a nagy adó miatt ma holnap összeroskadni kénytelen. — A tetemes tiszti fizetések által különben sincs elérve a czél. Az ember telhetetlen, — fölhozhatnánk példákat, miképen némely tisztviselő 1200 ezüst sor. évi fizetéssel, s még az azzal járó diuriumokkal sincs megelégedve. -----------A mostani nyugalmi díjjal járó hivatalokat örökösöknek hisszük, mindazonáltal tisztviselőink még annyi részvéttel sem látszanak viseltetni hivatalaik iránt, mint ennek előtte (a fizetést ide nem számítván). Ez könnyen megfejthető, de nem fejtegetjük.— Jól tudjuk, hogy eddig restaurátiók alkalmával vérengezésbe került néha egy 150 ezüst ft évi fizetéssel összekötött szolgabirói hivatalnak az elnyerése — mig ma a tetemes fizetéssel járó hivatalokkal csak úgy hajingálnak a lelkes (?) hazafiak .... a köpönyegforgató patrióták-----------„Te leszel juridicus, — te politicus — Schniczer — Anwalt, Popper, Vorstand,“ s több afféle alkudozások ma napirenden vannak. Mi nem irigyeljük senkitől a szerencsét, de a fizetésekben nem látunk arányt. Míg például egy cs. kir. kapitány, ki 20—25 évi hű szolgálat ideje alatt mit sem gazdálkodhatott meg magának, 600 ezüst forintnyi nyugalom pénzből családostól elélhet, miért nem elégedhetnék meg akkor egy középrendű (egyszerre az ugorkafára kapaszkodott) álladalmi tisztviselő — — szinte valamivel kevesebbel mint most, s a még hozzájáruló diáriumokkal ? Nagy fizetésekkel ellátott tisztviselők a hazára nézve üdvöt hozni nem fognak. Nagy fizetés hű tisztviselőket teremteni nem fog. Teremtsünk inkább több tisztviselőt, de kisebb fizetéssel, és hamarább érünk czért! . . . De nagyobb fizetéssel (tisztviselőnk irányában, általánosan!) még a megvesztegetéseket sem korlátozhatjuk — nem akarván senkit bántani — Vácz, October 14. Élettelen városunkban is találkozik olykor, mi a hírlapi irodalomban érdekessé válik. A tárgyról az előzményeket leírni nem leend fölösleges , ugyanis a forradalom legyőzése után városunkba királyi biztosi hatalommal Varga Soma főszolgabíró úr küldetett, s városi tanácsunkat ideiglenesen nehány uj hivatalnokokkal egészité ki, a tanácsnokok sorába Kolber Károly káptalani ügyész is kineveztetett. Folyó évi julius havában Fribeisz Rudolf kerületi főszolgabiránknak a megyei elnökségnél tett előterjesztésére, s cs. biztos megerősítésére a városi tanács volt ideiglenes hivatalnokainak egy része újólag nehány uj hivatalnokokkal pótoltatott ki. Korber Károly, mint káptalani ügyész, nehogy bíráskodása által a peres feleknek a káptalani érdekekben káros befolyással lehessen, azoknál fogva a tanácsnokok sorozatából kimaradt. Rósz hatását megszülte a hivatalnokok ezen néhányainak átalalakítása; a nép nagy örömmel értette ugyan az uj kinevezéseket, mert bizalmas karok tárták a kormányrudat, minek hiánya ekkorig — közigazgatási tekintetben — szerencsétlen városunkban annyira érezhető len. K. Károlynak tanácsnoki hivatala elvesztével párt alakult, mely czélul tűzte a föladásokat megkísérteni, s önmaguknak hivatalt szerezni. Föladatukat el is érték, mert Friebeisz Rudolf érdemes kerületi föszolgabiránk, Medrey István városfőbirája és Kovách János városi kapitány alaptalan föladások következtében elfogattak, s a pesti újépületbe szállásoltattak. Város birájául helyettesittetett Pálik Mátyás tanácsnok,közkedveltségü egyén, midőn föszolgabiránk által a városi tanács újjá alakíttatott, azon hiszemben valánk, miszerint — nem politikai tekintetben — megrovottsága miatt hivatalától el fog mozdittatni, azonban hivatalát szerencsés volt újra megnyerni. Régi vágyai közé tartozott a bírósági eszme lehetősége, mit annyira megkedvelt, miként a régibb boldog korszakban, midőn a nép biráját önmaga választá, jelöltül mindenkor föllépett, egy szavazatot mindig nyert, s azon szavazatot mindenkor tulajdon szöllős gazdájától nyerte. Egyébiránt ö bírósága a művészet és tudomány nagy embere, rendkívüli tudományu egyéniség; egész Párisig kanállal ízlelte a tudományt, az összes magyar törvényeket jelen korszakig a naptárakból tanulta. Az igazságszolgáltatásról különös fogalma van. Tanácsnokul helyettesittetett Korber Károly. A Pestre levitetett egyének ellen a hadbíróság által a vizsgálat megtétetett, s ártatlanoknak találtatván három heti fogság után — hivatalukat elvesztve — szabadlábra helyeztettek. A viszonlátás öröme ily érdemes polgártársaink visszaérkeztekor szerfelett nagy volt, azonban mély sajnálattal értettük hivataluktóli fölfüggesztésüket, mert általuk Vácz városa közigazgatási tekintetben legügyesebb és tiszteletre legméltóbb hivatalnokait veszté el. Hivataluktól megfosztott polgártársaink hivataluk visszanyeréséért a felsőbbségnél lépéseket tesznek, a nép óhajtása mielőbb működött hivatalukban újólag láthatni. Ideje lenne az alaptalan feladások megszüntetése érdekében a fela *) Már egyszer elmondtuk, mikép a csekély fizetések rendszerét, ámbár az állami financziákra nézve könnyebbséget szerez, elvileg nem pártolhatjuk. Az okokat tán máskor elmondjuk. Szerk,