Magyar Hirlap, 1850. október (2. évfolyam, 269-295. szám)

1850-10-19 / 285. szám

Pest, Szombat. Megjelenik e lap hétfőt és ünnepet kivéve mindennap. Előfizetési díj : félévre, házhoz küldve 8 frt. Vidékre, postán küldve 9 ft 30 kr. Évnegyedre helyben házhoz küldve 4 frt ; vidékre postán küldve 4 frt 50 kr. ezüstben. — Helyben havi előfizetés is nyittatott 1 ft 30 krjával ; a havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-től számittatik. — A hirdetések ötször halálozott soráért 4 kr. ezüstben számittatik. October 19-én 1850-Előfizethetni helyben a kiadónál saját kereskedésében (nagyhidat ez a 671. sz. a. Takácsyházban) és nyomdájában : (aldnnasoron, kegyesrendiek épületében). Vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Szerkesztői iroda van; aldunasor és halpiacz sarkán 53. sz. a Nemeshegyiház 2. emeletében 2. sz. a. HIVATALOS RÉSZ. Ö cs. kir. fels. f. é. oct. 3. kelt legf. határozata által ugott lelkész Dóczy Józsefet a veszprémi püspöki káptalannál megürült tiszteleti kanonokságra legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Altábornagy Hallerkői gr. Haller Ferencz, peschierai várparancsnok, a 12—d. számú eddigi nádor huszárezred tulajdonosává neveztetett ki, mely ezred ezentúl uj tulajdonosa nevet viselendi. 1850. oct. 11-kén adatott ki a hit*. törv. és kormánylap CXXII-dik darabja, mely sept. 19-kén csupán németül jelent meg, mind a kilencz kettős kiadásokban. F. oct. hó 17-kén jelent meg a bírod, törvénylap CIV-dik darabja, mely f. é. aug. 7-kén egyelőre csak német nyelven adatott ki, most mind a kilencz kettős kiadásban. Tartalma a német kiadás megjelentekor közöltetett. Abaujjal egyesitett Tolna megyei Áj helységben f. é. őszelő 8-án pusztitó tűzvész ütött ki, mi által viz, — és tűzoltó szerek hiányában egy óra alatt 25 ház, és 9 csűr lángok martalékává jön, s az illető lakosok mind hajlékuk — mind öszves vagyonuk, — és már csűrökbe gyűjtött tavaszi, és őszi termésüktől megfosztatva, a legnagyobb ínségnek estek áldozatul! A hatóságilag bebizonyult kár, mely e lakosokat érte, 26,864 fr. 51 kr. v. rúg. Hogy tehát e helység szerencsétlen lakóinak, ínséges helyzetükben némi enyhítés szereztessék, fölkéretik ezennel minden emberbarát, hogy e jótékony czélra szánt adományait a legközelebb eső cs. kir. kormánybiztosságnál Abauj megye cs. k. kormánybiztosságához eszközlendő juttatás végett beadni szíveskedjék. A kassai cs. k. hadkerület minister biztosságáról, Kassán öszhó 9-én 1850. 285. sz. Átalános remetetetek a tanszaktanulmányok s az akadémiai fegyelemre nézve a pesti egyetemnél. (Folytatás.) V. A tanokról. 44. §. A tanulóknak azon követelések csorbítása nélkül, melyek a status vizsgálatokra vagy szigorlatokra jelentéseknél tétetnek, szabadságukban áll választani, hogy mely előadásokat s mely tanároktól akarják hallgatni. 45. §. Hogy a tanszakba újonnan belépőnek egész tankörének átnézete s hallgatandó előadásainak legczélszerűbb elrendezésére és kiválasztására belátás nyujtassék, ennélfogva a tanári testületek gondoskodandnak arról, hogy időről időre rövid encycldopédiai és bevezető előadások mint átalános bevezetés a tanszakba tartossanak. Kötelességük szintúgy a dékánoknak mint egyes tanároknak, azon tanulóknak, kik e tekintetben fölvilágosítást kérnek, tanáccsal szolgálni. 46. §. Az austriai statusbelieknek, kik a törvényes tulajdonokkal bírnak, hogy valamely austriai egyetemen beiktathassanak, megengedtetik, oly nem austriai egyetemeket, melyeken tanítási és tanulási szabadság uralkodik, meglátogatni s az azokon töltött és kimutatott tanidő a 47. §. alatt felállított megszorítások mellett azoknak ép úgy beszámittatik, mintha valamely austriai egyetemen töltötték volna. Ők e részben az álalános törvényeknek és rendeleteknek vannak alávetve, melyek az utazásra s a külföldöni tartózkodásra vonatkoznak. Ép úgy más statusbeliek is a pesti egyetemen beiktathatnak. (11. §.) Különben a külföldiek az Austriábani tartózkodás iránti törvényeknek eleget kötelesek tenni. 47. §. A tudori fok elnyerése végetti szigorlatokra valamely austriai egyetemen vagy státusvizsgálatra bocsáttatásra nézve, mely valamely tanszaki tanulmányt föltételez, jövőben egy egyetemnek bizonyos ideig látogatása kimutatandó, és pedig a philosophiai tudor fokra három, az orvosira öt, a jogtanira s a statusvizsgálatokra, melyek a jog és státustudományok hallgatását föltételezik, átalában négy év kívántatik, mire nézve azonban a bővebbi határozmányok az 1850 jul. 29-i törvényben (a kir. és korm. lap 372 lapjában) foglaltatnak. Az orvosi tudori fokra nézve követelt öt egyetemi évből legalább négy az orvosi tanszakban, s kettő a gyógyteremek látogatásával töltendő. Az egyetemi idő egy évét az orvosi és jogtani tudori fokra vagy a jog és status tudományi status vizsgálatra jelölt kizárólag a philosophiai tanszakon tölthető vola. A magyar, horvát és erdélyországi jogakadémiákon töltött tanéveknek a törvényes négy év, illetőleg három évbe beszámíttatása iránt a jogakadémiákat reorganizáló rendeletek magukban foglalják a bővebbi határozmányokat. Az 1848-ig fenállott két philosophiai tanév a jog és statustudományi és orvosi tudom fokra és a jog és statustani status vizsgálatra követelt egyetemi évekbe nem számítandó be. 48. §. A fölebbi §-ban megállapított egyetemi évekből egy rész valamely austriai egyetemen töltendő, mégpedig a philosophiai tudom fokra előirt évekből legalább egy, a többiből legalább kettő. 49. §. Hogy valamely tanulónak egy félév törvényes egyetemi idejébe betudassék,jövőben rendesen annyi előadásnak bejelentése és látogatása követeltetik, hogy általuk (a tanítók tanóráikat szűkebb értelemben nem számítva) hetenkint legalább tíz óra; a jog és státustudományi tanszak hallgatóinál, amennyiben reájuk nézve három év elégséges, hogy az elméleti státusvizsgálatra bocsáttassanak, hetenkint legalább tizenöt óra kitöltve legyen. Azokra nézve kivétel teendő, kik különös szorgalommal áldozzák föl magukat egy tantárgynak s abban intensivebb tanulmányokat folytatnak (55. §.) (Folytatása következik.) SHMHIVATAL 63 RÉSZ. Pest, oct. 1§. ,,Habent sua fata libelli.“ Közel kétezer évvel ezelőtt mondta a római költő e ma is igaz szavakat. Mig nyomás , és tartalomdús munkák, sok fáradság, s éjjeken át lankadatlanul virasztás gyümölcsei, vagy világot nem láthatnak, vagy figyelem és részvét nélkül maradnak, — egy könnyű szerrel készült röpirat nagy zajjal lép a közönség elibe, s meg nem érdemlett szokatlan érdeket gerjeszt maga iránt. Természetes jelenség: az emberek a legszebb szónoklatot oda hagyva kirohannak a szentegyházból, ha egy utczagyermek „tüzet“ kiáltott. Egy közelebbről Bécsben megjelent, már e lapban is említett „Bekenntnisse eines Soldaten“ czimü , readiót magasztaló , az absolutismus áldásait hirdető , s annak Austriában visszaállítását mint ki nem kerülhető szükségességet ajánló, kis munkának hasonló sorsa volt. Sőt némely körülményeknek — tán némileg mesterséges — összetalálkozásánál fogva annak híresebbé tétele, s a közönség szemének még inkább ez iratkára vonása, valamint egy átalános bám dás és meglepetés felkeltése eszközöltetett. A munka szerzője egy a császári hadseregben szolgáló , épen császár ő felsége személyéhez közel álló, magyar nemes előkelő családból származott egyén , — mint közönségesen írják és hiszik — őrnagy Babarczy. A munka azonban alig jelent meg, — alig kezdett közbeszéd tárgya lenni — Bécsben az álladalmi ügyészség föllépése következtében letiltatott, a még meglevő példányok elkoboztattak, egy azt tán kissé csípősen ismertető hírlap lefoglaltatott. Ki azt figyelemmel átolvasta , sajnálhatja ugyan, hogy annak szerzője magyar — kinek, úgyszólván vérével és egész természetével összeforrott az alkotmányos élet eszméje és becse, — de minden bizonynyal a könyvnek, s abban ajánlott absolutismusnak, vagy önkényes uralkodásnak proselytája nem lesz. Szóval a könyv átolvasása teljesen és tökéletesen elég, annak megczáfolására. i . kis munkából a szerzőnek minden bizonynyal szép esze, sok olvasása és ismerete tűnik ki, ügyességét, melylyel az eszméket forgatni tudja, tagadni nem lehet, szabadon, sőt merészen írása bámulást érdemelne, ha azzal részügyben nem találkoznánk; csalfa okoskodásaival, sophismáival azonban bár a fölvett tárgyakra bizonyos csillámló álfényt tud deritni, mégis csak a gondolkozni nem tudót, a külszínen maradót ejti tévedésbe és vezeti félre, midőn másfelől fogultságával, az emberiség átalakítását eszközlő világi eseményeknek, s ezekkel kapcsolatban álló legfontosabb napi kérdéseknek korlátolt, szinte gyermekes szempontbóli fölfogásával a védett ügy gyönge, sőt hamis voltát világosan elárulja, s igy az értelmeseket nem is csalja meg. Csak a most uralkodó izgatottságból, kedély ingerültségből, mely hajlandó az árnyékban is valóságot keresni, s a röpirat megjelenésével összekötött figyelemzaklató körülményekből kell és lehet annak mulékony hírességét kimagyarázni. A paradicsomi alma, a tilalomnál fogva, az ártatlanság állapotában élő első pár embert is engedetlenségre ingerelte. Egy az absolutismus érdekét fölfogó, s annak üdvös voltára a népeket figyelmeztető munka valódi becse iránt ma senki sem lehet bizonytalanságban. Ki korunkban a világosság, szabadság, jog és törvény uralkodása helyett, a sötétséget, elnyomást, s hatalom és önkény zsarnokságát dicséri és ajánlja — ki a martius előtti idők visszahozhatásáról ábrándozik—az szánakozást igen, de megczáfolást nem érdemel. Ily meggyőződéssel, a magyar olvasóközönség józan eszébe, s alkotmányt és törvényt tisztelő hazafi érzésébe vetett bizodalommal s ezzel természetes összefüggésben álló czélzással adjuk ki mai és következő tárczáinkban az említett„Vallomások“ lényegét és tartalmát ismertető közlést. Az emberiség kifejlődését, a történetek fen nem akasztható folyamat s az alkotmányos eszméknek ebben mint tükörben látható haladását ismerő, szóval a históriában avatott, egy pillanatig sem kételkedik, hogy bár mint e röpirat is mutatja, létezik egy, reactióra vágyó, fájdalom állására mint számára nézve nem jelentéktelen párt, de annak szabadság és világosság ellenes iparkodása hasztalan s hiú marad, s az idő, az örökké ifjuló idő az ilyen visszalépési erőlködéseket megszégyenítendi! Legyünk meggyőződve, hogy a magas kormány is jobban, tisztábban érzi maga valamint az alatta álló országok s népek érdekét, helyzetét, mintsem elmúlt időkorra visszavágyó kártékony és sükeretlen tervekkel bajlódnék, s a birodalom egységét és fölvirágzását legbizonyosabban eszközlő alkotmányossághoz ragaszkodását tanúsítja legújabb hírek szerint a szerzőnek fényes állásából — mire ezután csak homályt vetne — eltávolítása. S ez egyszersmind legjobb felelet a kormány ellen ez alkalomnál fogva is fölmerült gyanúsításokra és vádakra! Levelezések Páris, October 12. A fölvigyázó bizottmány tegnapi ülése nagyon népes volt, 36 tagjai közöl csak hat hiányzott. Az átszivárgott hírek szerint a tanácskozás tárgyát a tegnapelőtti szemle tette s a többség méltatlankodását fejezé ki az iránt, hogy a hadügyminiszer semmi rendelkezést nem tett, mikép az alkotmányellenes kiáltások botránya a katonaság közt többé meg ne újuljon. A bizottmány egyszersmind négy tagot nevezett ki, a jegyzőkönyv szerkezetének — melyet Faucher úr hűtlenül vezeté — a megtörtént vitatkozások és interpellationális határozatok szerinti értelemben elkészítésére; e jegyzőkönyv a nemzetgyűlés elé az imperialista scandalumokat elnéző, sőt bátorító kormány irányábani protestatio gyanánt fogván terjesztetni. Mint látni, a politikai láthatár mind inkább homályosul s bár a természetszerű és ellenállhatatlan szenvedély kigőzölgések is elégségesek lennének a nehéz idő jellegeinek összesűrűsítésére, még apró, mesterséges és fölületes füsttel is szaporítja azokat a viszonyos boszantási vágy, hiúság és hatalom féltékenység. A szemléknek egyébiránt vége van, legalább ez állittatik, hanem egy másik hir szerint most ismét az elyséei lakomák fognak jöni. A Peuple tegnap ismét elítéltetett s pedig kiadójában s egyik dolgozótársában , ez másfél évre, amaz 6 hóra és mindenik 3000 ezer franknyi birságra ítéltetvén. Ez Ítélet első hozatott az uj törvény értelmében. Egy kis jó akarattal a kormány részéről — s ez már az újságírók iránti gyűlölet napoleoni traditiójáhozi hüségmajmolásból is elég van — s egy kis engedékenységgel vagy félelemmel az esküdtszéknél, rövid időn minden lap halálra fizettetik s minden iró börtönbe fog vezettetni. Istenemre haladunk! s pedig perczenkint gyorsabban ellenállhatatlanabbul s a fűtök fáradhatlanok ! Tán még előbb is megérkezünk, mint a kiszabott órára 18—52-ben. Az északi megye választásában — mint mon TÁRCZA. Egy katona vallomásai. (Bekenntnisse eines Soldaten.) Motto: Der erste König war ein glücklicher Soldat, Den letzten König stürzt das Proletariat, — Dann folgt die Anarchie, die frisst die eignen Glieder, Und nach dem letzten König kommt der Erste wieder! Altes Lied. (Az első király szerencsés katona volt. Az utolsó királyt a proletariátus buktatja meg — Ezt követi a fejetlenség : ez saját tagjait fölfalja, S az utolsó király után megint eljön az első. Régi ének.) I. Szembetűnő , kimagyarázhatlan jelenete korunknak jógondolkozásu hazánkfiainak félénksége — szinte lehetne mondani, gyávasága. Ezt terheli a legközelebbi múlt kártékony mozgalma bűnének nevezetes része. Egy megelégedetlen kisebb rész — mely a nép alsó osztályához, itt ott a zsidósághoz , gonosztevőkhöz tartozott, bátorkodók — néhány „ártatlan“ olvasó egyletektől gyámolítva — mint a közakaratnak Austriában tolmácsa, föllépni, s ezen magát értelmesnek nevező proletariátus egy tán, nem egészen hibátlan, de tiszteletre méltó kormány elé dictatori törvényeket szabott. Egy kérelmes néptömeg látása a meglepett státusférfiak előtt szokatlanabb volt, mintsem ily demonstratióknak mily távol hatását egy pillanattal fölfoghatták volna, s míg némelyek abban egy közönséges népcsoportozást láttak, s bámulni kezdették ,Hát hol van egy rendőrbiztos ?S mások egy messzeágazó öszveesküvés kitörését vélték megismerni. E tévedő megítélésből származott egyfelől a túlbecsülése , másfelől megvetése a veszélynek — egy oly szemléletmód , mi ez óráig következetesnek maradott, minek annyi áldozat esett oda, s a mi most is félszeg intézkedések szülő anyja. Gyakran tétetett kérdés, ha váljon az 1848. évi fölkelés keletkeztében fegyverhatalommal lecsillapíttathatott volna-e ? Őszintén mondom , néhány száz emberélet föláldoztával igen ! azonban ugyanezen meggyőződéssel állítom, miszerint a kormányzat azon viharok mellett, melyek nyugatról fenyegetének változatlan formában, akkor is alig lett volna tartható; a legyőzött fölkelés után is intézkedésnek kellett volna történnie, hogy mérsékelt s jótékonynak ismert újításokkal nem a nép szükséges, hanem egy uj járványos iga lerázási mánia pillanatnyira kielégittessék , ha hatalmat nem éreztek magukban, ezen mániát az értelmiség hatalmával sikeresen leküzdeni. A fölkelést Austriában az elavult rendszer merevségével és képviselői gyűlöletes egyéniségével hiszik menthetni. Azon személyekre az ellenszenv , talán boszú tajtékát eléggé kiöntő, de alapos panaszt ellenük még senki sem emelt; és vájjon az elavult rendszer az átalános jólétre valójában oly kártékony volt-e ? a népek jogos érzelme akkor határozza el, ha szenvedélyes izgatottságából kigyógyult — és némely változó rendszerek megpróbálása után nyugodt és igazságos ítéletre képesítve leend. ügy hiszem, alig fogna valaki — az adátt legnagyobb előszeretet mellett is — most egy oly közigazgatási formát változatlanul visszahívni, mely minden történtek után csak a legnagyobb áldozatokkal lenne ismét megvásárolható; — de azon álszemérmet, melyet egy 36 millió embernek harminczhárom éves békét adó rendszert bűnnek nyilatkoztattak és eldobtak a helyeit hogy bevallották volna, miszerint a körülmények nyomásának engednek, a történet nem kevesbbé boszúlandja meg, mint azon gyöngeséget, melyet egy fejedelem, egy erős és hű hadsereg parancsnoka megveté a törvények szentségéért, ősei becsületéért , és azon emberekért, kik trónját talán nem kedvelt módon, de becsületesen támogatók , harczot merni, mielőtt egy lázongó pártban megbízva , karjaiba dobá magát. A történet nem mondandja, hogy e fejdelem elhagyatva ült trónján. Elhagyatott azon férfiak által, kik parancsolni szokva voltak , és kik nem elcsüggedve, hanem föláldozással mondtak le egy hatalomról, melyet bizalom nélkül többé jótékonyan gyakorolhatni nem gondoltak. Herczeg Metternichnek szótlan visszalépése — a rend ezen felelősségtelen őrzőjének, kit az idő oly hamar megboszult — valóban szebb jutalmat érdemlett volna, mint azon alacsony kigúnyolást, mely a szabad népet oly igazán jellemzi. De a trónt még körülállták többen, kik nem ellenségei a szabadságnak, a fölvilágosodásnak és a közjólétnek, hanem becsületes őrei azon tiszteletreméltó épületnek, melyet a népek saját javukra emeltek, a századok megedzettek, melyet dicsőségesen uralkodók megdicsőitettek, és melyet monarchiának neveznek. Egy császári herczeg, ki Navarránál bebizonyitá, miszerint hősatyjának nem csak kardját örökölte, hanem bátorságát is, e karddal a császárt védeni, első volt, ki kezét fölemelte, hogy a lázadás lángjait keletkeztükben eloltsa. — E hatályos kéz elzsibbasztatott, — felejtsük el mily hatalom által. — A császári herczeg Olaszországba sietett, hogy a táborban uj hazát keressen — egy háládatosbbal találjon. Egy herczeg, kinek csakhamar szomorú al-