Magyar Hirlap, 1850. október (2. évfolyam, 269-295. szám)

1850-10-20 / 286. szám

Pest, Vasárnap, Megjelenik e lap hétfőt és ünnepet ki­véve mindennap. Előfizetési dij : f­é­l­­évre, házhoz küldve 8 frt. Vidékre, postán küldve 9 ft 30kr. Évnegyedre helyben házhoz küldve 4 frt ; vidékre postán küldve 4 frt 50 kr. ezüstben. — Helyben Havi előfizetés is nyittatott 1 ft 30 krjával ; a havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-től számi­tatik.­­— A hirdetések ötször halálozott soráért 4 kr. ezüstben számittatik. HIVATALOS RÉSZ. Csődh­irdetés. Dr Maszka Vilmosnak a cs. b. prágai egyetemen mathematika tanárává lett I. f. kineveztetése által a prágai rendi intézetben megürült elemi mathematika és gyakorlati földmértani tanszékre, melylyel 1000 p.­ftnyi évi jövedelem s a magasb, 1200 és 1400 pftogi javadalmakba lépési jog összekötve van, ezennel 1850 dec. 12-ére csőd hirdettetik. Kik e tanszéket megnyerni kívánják, ennélfogv­­ ntnsittatnak a cseh országrendi bizottmányhoz intézett, támogatott kérvényeiket e tanszék elnyerése végett a technikai intézet igazgatóságához beküldeni. Prága aug. 31. 1850. A cseh országrendi bizottmánytól. 286- sz Átalános rendeletik a tanszaktanulmányok s az akadémiai fegyelemre néz­­ve a pesti egyetemnél. . (Jégé.­) 50. §. A magán­tanulás az eddigi rendeletek értelmében az egyetemen annyiban van megszüntetve, hogy egy tanulmány a nyilvános előadások hallgatása nélkül sem szigorlat sem statusvizsgálatra, mely egy m­űszaki tanulmányt föltételez, nem képesít. 51. §. Az azelőtt a tanulók előmeneteléről szóló nyilvános átalánosan államérvényes bizonyítvány ki­nyerése végett letett évi és félévi vizsgálatok az 185 °/5j évtől kezdve minden tanulókra nézve meg­szüntetnek. Ha azonban valamely tanuló tudományos képzettségéről a félév végével egy tanártól, kinek elő­adásaira beírva volt, bizonyítványt kér, úgy ez, ha a tanuló kitűnő szorgalma előtte eléggé még nem is­meretes, őt vizsgálat alá venni köteles. De az ekként kiadott bizonyítvány csak magán bizonyítványnak jelölendő s minden tekintetben csak mint ilyen érvé­nyes. Ugyanez áll azon írásbeli és szóbeli vizsgálatok­ról, melyek netán valamely ösztöndíj elnyerése vagy megtartása vagy a tandíj túli fölmentetés végett tétet­nek le. A vizsgálat eredményéről vagy bizonyítvány ki­adása nélkül tudósítás tétetik a tanári testülethez, mely a tanuló érdeméről ítéletet ad ki, vagy a kiadott bizonyítványon, a czél, melyért az kivontatott, világo­san kiteendő. Ily vizsgálatok tartására a félév alatt vagy vé­gével, köz­viták és értekezletek stb. elrendezésére, a mennyiben azok különösen nagy hallgatóságnál mellőz­­hetlen módul tűnnek föl az ösztöndíjasok és díjmentesek tudományos képzettségének megítélésére, a tanárok nem csak jogosítva, hanem törvényesen kötelezve is vannak. VI. Az előadások látogatásáról. 52. §. A tanulók az általuk bejelentett előadá­sok rendes látogatására kötelesek. Ez föltétele a fél­év beszámíttatásának a törvényes és tanszaki időbe. 53. §. Minden félév közepén a tanszakok tanári testületeinek dékánjai azok összes tanárait s magánoktatóit az ezen tanszakba beírt tanulók tano­dalátogatása fölötti értekezletre egybehívja, melyen ez iránti tapasztalataikat kicserélik. Ha kitűnik, hogy egyes tanulók hanyagul járnak, úgy a dékán köteles­sége, azokat maga elé szólítani, őket kihallgatni, meginteni vagy megróni, vagy az ügyet a tanári tes­tület elé vinni. Tartós hanyagság miatt a tanuló az egyetemről minden időben elutasíttath­atik. 54. §. A tanárok kötelesek ez alkalommal va­lamint a tanoda­látogatások megerősítésénél átalában, lelkismeretesen bejelenteni, mi előadásaiknak a tanu­lók általi látogattatására nézve a félév folyamában tudtukra esett. 55. §. A félév bevégezte előtt kevés idővel a dékán tanszaka tanárait s magán­tanítóit ismét a fe­letti tanácskozásra hívja össze, váljon a tanulótól a látogatási bizonyítvány megtagadand­ó e s a lefolyt félév ennélfogva a beiktatott hallga.ónak tanszaki idejébe beszámítandó-e vagy nem. Ha ez utolsó eset fordul elő, az r 44141 által főnévsorozatában, valamint minden egyés taná­rok által saját főnévsorozataikban megjegyzendő. Ha a tanulónak csak egy előadás látogatásáról kell bizonyítványt kapni, úgy a dékán azt maga elé szólítja, tanulmányai irányát megvizsgálja, s a tanári testület ítél arról, váljon a félév törvényes tanszaki idejébe betudandó-e vagy nem. 56. §. A dékánnak kötelessége, szükség esetén a tanlátogatást illetőleg, magát más tanszak dékánjá­val vagy tanárával, melyen a tanuló előadá­sokat hall­gat, érintkezésbe tenni. 57. §. Tanlátogatási bizonyitvány végett a ta­nuló a félév utolsó három hete alatt személyesen az illető tanárnál és a tanári testület dékánjánál magát jelenteni tartozik, miután előbb tandiji kötelezettsé­gének megfelelt, s ez iránt vagy az általa bejelentett előadások tandíjátóli mentessége iránt a számvevő hi­vataltól kellő bizonyítványt nyert. (61. § ) 58. §. A tanlátogatások megerősítése a jelentő­könyvben vagy jelentő­ íven az utolsó előtti rovatban történik. 59. §. A tanlátogatásnak az egyes tanároktól kinyert erősítése után a tanuló jelentőkönyvét vagy ivét a dékánnak láttamozás végett benyújtani köteles. Ha valamely tanuló fegyelmi büntetés alá esett, úgy ez a jelentőkönyvben ez alkalommal az illető jegyző­könyvre utalás mellett megjegyzendő. Azon esetben, ha valamely tanulónak a lefolyt félév bármely okból egyetemi idejébe be nem számít­tatik , úgy ez a dékán által az „Észrevételek“ rova­tában kiteendő. Ha ily észrevétel nem létetik, úgy a dékán alá­írásának az a jelentősége, hogy a tanulónak az illető félév átalában egyetemi idejébe betudható. 60. §. Ha valamely tanuló a félév bevégeztéig látogatási bizonyítványért nem jelentkezik , úgy te­kintendő, mintha a félév folyamában az egyetemet el­hagyta volna, s az tanszaki idejébe nem tudathatik be , kivévén , ha utólagos jelentés alkalmával a tanuló elkésését eléggé igazoló okokat mutat föl, s legalább egy tanár és ez határozottan öntudatból erősiti, hogy a kérvényző előadásait szorgalmasan látogatta. Ha nem kellő időben és nem személyesen történt jelentés okáért egy vagy több tanár valamely tanuló­tól a látogatási bizonyítványt megtagadja, úgy sza­badságában áll a tanári testülethez fordulni, melynek jogában áll, rendkívüli és kimutatott méltány-tekin­­teteket, különösen ismert szorgalmú tanulóknál érvé­nyessé tenni. A tanári testület ez iránti határozata ellen nincs felebbvitel. 61. §. A tanárok közöl egyiknek sem szabad előadása látogattatásáról bizonyítványt adni, mig a je­lentőkönyvben vagy idén a számvevőhivatalnak az ös­­­szes bejelentett előadások díjainak lefizetése, vagy a teljes mentesség iránti erősitvényét nem olvassa, s az első esetben a tanuló neki egyúttal a számvevő hi­vatalnak a tanár tandíjigényének érvényes kimutatását magában foglaló bélyegtelen kimutatását magában fog­laló bélyegtelen különnyugtatványát a tanárt illető elő­adásaiért fizetett díjról nem kézbesítette. 62. §. A jelentőkönyvben vagy idén foglalt erő­­sitvények az előadá­sok látogatása iránt, összesen véve minden félévre 6 s­rnyi bélyegnek vannak alávetve. A jelentőkönyv minden egyes lapja kellő bélye­­geztetését a tanuló maga köteles eszközölni. 63. §. A tandijak összege s lefizetési idejének s az egészbeni vagy részletes mentesség kinyerése végetti eljárásnak bővebbi határozmányai az 1850. jul. 21. II. határozat által szentesitett, a tandijak behozataláról szóló törvényben foglaltatnak. (Birod. és korm. lap 310. sz.) Tudomásul adom, miszerint felsőbb utasítás kö­vetkeztében B. Gyarmatról székemet Pozsonyba teszem át, és ezért a kerületi főbiztosság irodája is 1850. oct. 21-én innen oda helyeztetik át. Kelt B. Gyarma­ton , oct. 15. 1850. A cs. kir. kir. főispán elfoglaltatása esetében a cs. kir. kerületi előadó : G­e­r­o­m­e­t­a. it ^ October 20-án 1850 Előfizethetni helyben a kiadónál saját kereskedésében (n­agyhi­d­a­t ez a 671. sz. a. Takácsyházban) és nyomdájában : (a Id mi a so­r­on, kegyesrendiek épü­letében). Vidéken minden cs. kir. posta­hivatalnál. Szerkesztői iroda van .• aldunasor és halpiac* sarkán 53. sz. n. Nemeshegyiház 2. emeletében 2. sz. a.­­ NBMH­IVATALOS RÉSZ Pest, oct. 19. ** Tudva van, miszerint a magyar keres­kedelmi bank megszüntetése, s helyette egy fiók­bank Pesteni fölállítása inditványoztatott. Azonban a magyar kereskedelmi bankrész­vényesek sept. 29-ki közgyűlése az ez iránti in­dítványra, (mint a hirdetmény mondja) egy­hangú tagadó válas­szal nyilatkozott, s elha­tározó eddigi ügyeit tovább is foly­­t­a­t­n­i. Az új viszonyok, melyekbe hazánk a forra­dalom után lépett, különösen anyagi érdekeire: a kereskedelem, ipar és gazdászatra nézve is oly intézkedéseket hoztak létre, melyek anyagi föl­virágzásunknak legbiztosabb garantiáiul vehetők. S azért most, midőn a józan fölfogás arra int, tehetségig fölhasználni jótékony befolyását a lé­­ifiző viszonyok és institutióknak, különös figyel­münket igénylik az e téreni események. Mi megvalljuk, a keresk. bank e tagadó ha­tározata által nem kevéssé meg voltunk lepve, mert mennyire mi az indítvány előnyeiről meg­győződve valánk , semmit sem kétkedtünk annak elfogadtatásán. Az egyhangú határzat azonban ellenke­zőt tanúsít. Kár, hogy mint halljuk, e fontos kérdés iránt oly hideg közön­nyel viseltettek a részvényes urak, miszerint az egész közgyűlés alig 35 egyénből állt, kiknek egyharmadát az igazgatósági személyzet tévé; még e részvényes számminoritásnak is volt egy töredéke, mely épen nem a felhozott okok folytáni meggyőződésből, hanem kisebbségben létének érzete által késztetve egyezett hallgatva a gyűlés érintett határzatába. Azonban most már be kell érnünk azzal, hogy sajnálatunkat fejezzük ki az érintett határo­zat fölött, melyet mi részünkről czélszerűnek ta­lálni nem tudunk. Midőn m­ég Magyarország külön­állósággal birt, midőn még arról volt szó, minden lehető módok, eszközök, intézmények által megóvni, sőt erősíteni e külön állást, midőn Magyarország védegyletet látott szükségesnek a többi, kül­földül tekintett Austria ellenében , melyet e hon­tól szigorú vámkorlátok zártak el, s midőn végre oly törekvéseknek is lehetett némi alapot találni, melyek a magyar pénzviszonyoknak az austriai­­tóli függetlenitését czélozák; ez időkben a ma­gyar kereskedelmi bank keletkezése, s fönállá­­sának alapja mind a fölebbi viszonyokban igazo­lását találta , s czéljának a körülményekhez ké­pest megfelelt. Ma egészen más téren állunk. Magyarország külön helyzete megszűnt, a vámsorompók közte s a többi Austria közt ledöntvék, kereskedelmi ér­dekeik összeforrasztvák, azonosítvák, pénzviszo­­nyaik a bécsi bankban öszpontosítvák, védelem és kedvezésben minden országok egyformán ré­szesülnek, nem mint azelőtt, egyik a másiknak rovására. Most tehát egy ily pénzügyi intézetet nálunk is egészen más szempontból kell tekinteni. Az anyagi érdekek igényei most sokkal szélesb ala­púak ; többé nem védállásra, hanem gátlan inten­siv kifejlődésre nyittatván tér­iparunk és keres­kedelmünknek, oly intézetre van szükség, mely e kifejlődést elősegíteni, annak az összes birodal­mival öszhangzó impulsust adni tudjon, s a föl— segélendő ipar és kereskedelemnek, minél olcsóbb segélyt nyújtson, — szóval mely önálló, s bár­mely zivatarok ellen lehetségig biztosított erővel működjék. Mi e kellékeket a keresk. bankban föltalálni nem tudjuk, először, mert e bank csak kölcsön­pénzekkel­ ügyközésre lévén szorítva, a keresk. ingadozásoknak sokkal inkább ki van téve; má­sodszor, mert elég olcsó pénzt adni nem k­é­p­e­s. — A keresk. bankot mi lényegében nem találjuk egyébnek takarékpénztári intézetnél,csak azon különbséggel, hogy míg ezek jótékonysá­gukat a legszegényebb néprétegekig kiterjesztik, amaz nagyban viszi üzletét, s így a takarékpénz­táraknak épen jótékony oldalát nélkülözi — ha csak az illető hivatali személyzetre kiható jóté­konyságot factorul nem veszszük. Lényeges­ ellenvetésünk pedig az, misze­rint e bank csak 6%ért adandja kölcsönét, míg a tervezett fiókbank 4 °­ ftnél többet nem veendett pénzéért. Vegyük föl például, hogy a fiókbank 2 millió tőkét fordított e czélra , a 2 pft kamat­különbség egy év alatt 40,000 pfrtot tesz. S ki fizeti e kamatfölüsleget ? az ipar és kereskede­lem , és ennek épen azon osztálya , melyet segí­teni, szilárdítani, egy ily bankintézetnek föl­adata. Nem ismerjük mind az okokat, melyek az érintett közgyűlést határozatában irányzók, csu­pán azon, mint hallók, különös érvényt kivivők­ aggodalmakra, a fiók­bank fölállítása ellenében, melyek netán bekövetkezhető politikai erisisek, s azok folytán a magyarországi viszonyoknak az összes birodalom irányábani megváltozásából, s ennek a bécsi bankkali összeolvadása miatt hazánk kereskedelmi s ipari viszonyaira károsan kihat­ható következéseiből meríttettek, bátorkodunk annyit megjegyezni, miszerint mellőzve azt, hogy ily­enisisektéli félelemnek — legalább ez idő sze­rint — alapját nem látjuk, — még bekövetkez­­hetése esetében is sokkal több garanciát vélünk találni hasonló crisis megrendítései ellen egy oly önálló alapú intézetben , mint a nemzeti bank. A kérdés másik oldalát, mi a keresk. bank mellett külön fölállítandó fiókbank létezéséből TÁRCZA. Emléktöredékek úti naplómból. II. V­e­l­e­n­c­z­e. Egy szelid éjen, kedvező széllel hagyom el a nőttön növekedő Triest kikötőjét. Szemeim pompás tündéri látványnak voltak tanúi. Triest hátam mögött tündércsarnoknak tűnt föl, a városi nappali élet zsibaj megszűnt, az éj né­ma s csendes volt, csak a tengeren egy-két hár­­fázó, vagy éneklő sajkás zavará meg a csillag­szárnyaival ragyogó és ünnepélyes csendét. Én társammal, kik most először valánk ten­geren, a tengeri betegség félelme miatt a hajó orrába húzódtunk. Hajónk nyílként röpült a ten­ger árjain, mintha az égi csillagok miriadjaival versenyezni akart volna. Már jól messsze valánk „ingatag hajón lebegve, égnek viznek közepette.“ A triesti kikötőben horgonyzó hajók árboczai csakhamar odamerültek az éj sötét fátyoléba, a világitó toronynak is már csak eleltünő világat láthatók, a távolban is csak egy-egy pislogó ár­­bocz-lámpát pillantunk meg. A tengertükör simán nyugodott, s csak né­ha fodroztatott föl az éji szélnek lanyha leheletétől. Vallásos szent érzet szállja meg valónkat, midőn először tengerre lépünk. A szív elfogódik, s az érzelmeknek, nem tudom mily vegyülete miatt, sóhajtás közt elnémul minden érzet, me­lyet nem bánat facsar ki, de úgy hiszem, hogy tán a jövő kétes képe. A tenger látköre oly nagy, az ember oly kicsiny itt saját szemében. A ten­ger véletlensége, a magány eszünkbe juttatja a halált. Ekkor minden gőg megszégyenül.... ebi non sa pregare, vada in mare e l’imparera... De a nyilt tengeren a félelem csakhamar el­múlik, és midőn magunkba székiünk, áldjuk Tyrus népét, mely első törékeny hajóra ülni merészelt, Egyiptom­, s Babylonból tudományt hozott, s köz­lekedésbe jöni tanita oly népekkel, kiket a tenger végetlensége tőlünk elkülönzött. Mondjuk a clas­­sikus Horáczczal: Ilii robur et aes striplex Circa pectus erat, qui fragilem truda Commisit pelago ratem Primus, nec timuiț praecipitem Africum. Végre a mosolygó korány kibontakozni kez­dett Adria öléből. Pompásan ragyogott az ég legszebb csillaga: a nap, s a tenger sima, fényes aczéltükre a nap minden színeit játszá. Ah e nap­­följövet nagyszerű volt! A ragyogó tenger hullámain karcsú delfi­nekkel, s több hajóval találkozunk, még többet a távolban pillantunk meg, melyek vitorláikkal a távolból réti lepkék gyanánt tünének szem elé. Az aggszerü város, művészet s emlékek klassikus hazájának ólommal födött büszke sudár tornyai, hatalmas kúpjai, óriás oszlopai kezdet­tek a tengerből kibontakozni, s visszaemlékezve dicső multjokra, szégyen- s bánattal tekintgeté­­nek a lagúnák csillogó tükrébe. E látomány a kelő nap sugárinál tündérek lég­­honakép tünteti föl Velenczét a kéju­tas szem előtt. És visszaemlékezés a lagúnák őseinek me­részségére, kik Romából Attila hadai elöl mene­külve e posvány szigeteken itték föl nomád sá­torukat. Lidó szigethez érkezve — hol az útleveleket elszedik — a gondolier a tengervárost hullámok ellen védő „murazzi“k mellett szent Márk terére hozott. A fölir­t, mely a murazzi egyik oldalán szembetűnt: ,,Ausu romano aere veneto“ Velen­­cze egykori alapítóinak vállalkozási merész szel­lemét illetőleg, teljesen jellemző. Itt vagyok tehát, elmélkedem magamban, a világ 1100 éves hajdani királynéjának romjai, s azon merész szellemű nép közt, melynek rendü­letlen spártai edzettségü ősei, a lagúnáknak egy­kor egyszerű halászai, a homokzátonyokon is re­mek, s pazarfényű­ márványpalotákat, világbámul­­tató csodákat emelének, s megtevék alapját azon hatalom- s nagyságnak, mely palotát tört a tenger fölött, mely a történet talmudja szerint éj­­sötétségü s vaskorban oltárt tudott emelni a mű­vészet istennőjének. Nagy volt várakozásom, mel­lyel Velenczé­­be léptem, de nagyobb lön még meglepetésem. Mennyi fény ! A szent Márk tere (Piazza di san Marco) most is oly fényes, oly csodaszép, mint volt egykor a szárnyas oroszlán köztársaság ide­jében. Az építészet, szobrászat sok remeke, a számtalan márvány szobor, melyet a szent Márk templomon, a mar­ s gót­iztosü „Palazzo dúca­ié“, a Palais royalra emlékeztető é­s uj proku­­ratoriákon látok, elbűvölt. E téren van farsang­ban a legörjöngőbb vigalom. A velenczei saját­szerű örömeit már ezer év óta itt szokta keresni. A Márk tere még mindig azon hely, melyre min­denki elmegyen, ki a sajkák hintázását megunva, „terra firmá“ra vágyik. A szent Márk terén először is, mintegy ke­leti Alhambra szemünkbe tűnik, a X. és XII. század közt épült szent Márk bazilikája, hasonlóbb egy indus templomhoz, vagy arab mecsethez, mint ke­resztény egyházhoz, a római Péter egyháza után a világ leggazdagabb templomainak egyike, keleti alabástrom, s a márványok különféle nemeiből faragott homlokzatát tartó oszlopaival, görög s keleti szaraczén ízlésben. (Folytatása következik.­) Tegnapi számunk tárczájának folytatása el­marad.

Next