Magyar Hirlap, 1850. október (2. évfolyam, 269-295. szám)
1850-10-20 / 286. szám
Pest, Vasárnap, Megjelenik e lap hétfőt és ünnepet kivéve mindennap. Előfizetési dij : félévre, házhoz küldve 8 frt. Vidékre, postán küldve 9 ft 30kr. Évnegyedre helyben házhoz küldve 4 frt ; vidékre postán küldve 4 frt 50 kr. ezüstben. — Helyben Havi előfizetés is nyittatott 1 ft 30 krjával ; a havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-től számitatik.— A hirdetések ötször halálozott soráért 4 kr. ezüstben számittatik. HIVATALOS RÉSZ. Csődhirdetés. Dr Maszka Vilmosnak a cs. b. prágai egyetemen mathematika tanárává lett I. f. kineveztetése által a prágai rendi intézetben megürült elemi mathematika és gyakorlati földmértani tanszékre, melylyel 1000 p.ftnyi évi jövedelem s a magasb, 1200 és 1400 pftogi javadalmakba lépési jog összekötve van, ezennel 1850 dec. 12-ére csőd hirdettetik. Kik e tanszéket megnyerni kívánják, ennélfogv ntnsittatnak a cseh országrendi bizottmányhoz intézett, támogatott kérvényeiket e tanszék elnyerése végett a technikai intézet igazgatóságához beküldeni. Prága aug. 31. 1850. A cseh országrendi bizottmánytól. 286- sz Átalános rendeletik a tanszaktanulmányok s az akadémiai fegyelemre nézve a pesti egyetemnél. . (Jégé.) 50. §. A magántanulás az eddigi rendeletek értelmében az egyetemen annyiban van megszüntetve, hogy egy tanulmány a nyilvános előadások hallgatása nélkül sem szigorlat sem statusvizsgálatra, mely egy műszaki tanulmányt föltételez, nem képesít. 51. §. Az azelőtt a tanulók előmeneteléről szóló nyilvános átalánosan államérvényes bizonyítvány kinyerése végett letett évi és félévi vizsgálatok az 185 °/5j évtől kezdve minden tanulókra nézve megszüntetnek. Ha azonban valamely tanuló tudományos képzettségéről a félév végével egy tanártól, kinek előadásaira beírva volt, bizonyítványt kér, úgy ez, ha a tanuló kitűnő szorgalma előtte eléggé még nem ismeretes, őt vizsgálat alá venni köteles. De az ekként kiadott bizonyítvány csak magán bizonyítványnak jelölendő s minden tekintetben csak mint ilyen érvényes. Ugyanez áll azon írásbeli és szóbeli vizsgálatokról, melyek netán valamely ösztöndíj elnyerése vagy megtartása vagy a tandíj túli fölmentetés végett tétetnek le. A vizsgálat eredményéről vagy bizonyítvány kiadása nélkül tudósítás tétetik a tanári testülethez, mely a tanuló érdeméről ítéletet ad ki, vagy a kiadott bizonyítványon, a czél, melyért az kivontatott, világosan kiteendő. Ily vizsgálatok tartására a félév alatt vagy végével, közviták és értekezletek stb. elrendezésére, a mennyiben azok különösen nagy hallgatóságnál mellőzhetlen módul tűnnek föl az ösztöndíjasok és díjmentesek tudományos képzettségének megítélésére, a tanárok nem csak jogosítva, hanem törvényesen kötelezve is vannak. VI. Az előadások látogatásáról. 52. §. A tanulók az általuk bejelentett előadások rendes látogatására kötelesek. Ez föltétele a félév beszámíttatásának a törvényes és tanszaki időbe. 53. §. Minden félév közepén a tanszakok tanári testületeinek dékánjai azok összes tanárait s magánoktatóit az ezen tanszakba beírt tanulók tanodalátogatása fölötti értekezletre egybehívja, melyen ez iránti tapasztalataikat kicserélik. Ha kitűnik, hogy egyes tanulók hanyagul járnak, úgy a dékán kötelessége, azokat maga elé szólítani, őket kihallgatni, meginteni vagy megróni, vagy az ügyet a tanári testület elé vinni. Tartós hanyagság miatt a tanuló az egyetemről minden időben elutasíttathatik. 54. §. A tanárok kötelesek ez alkalommal valamint a tanodalátogatások megerősítésénél átalában, lelkismeretesen bejelenteni, mi előadásaiknak a tanulók általi látogattatására nézve a félév folyamában tudtukra esett. 55. §. A félév bevégezte előtt kevés idővel a dékán tanszaka tanárait s magántanítóit ismét a feletti tanácskozásra hívja össze, váljon a tanulótól a látogatási bizonyítvány megtagadandó e s a lefolyt félév ennélfogva a beiktatott hallga.ónak tanszaki idejébe beszámítandó-e vagy nem. Ha ez utolsó eset fordul elő, az r 44141 által főnévsorozatában, valamint minden egyés tanárok által saját főnévsorozataikban megjegyzendő. Ha a tanulónak csak egy előadás látogatásáról kell bizonyítványt kapni, úgy a dékán azt maga elé szólítja, tanulmányai irányát megvizsgálja, s a tanári testület ítél arról, váljon a félév törvényes tanszaki idejébe betudandó-e vagy nem. 56. §. A dékánnak kötelessége, szükség esetén a tanlátogatást illetőleg, magát más tanszak dékánjával vagy tanárával, melyen a tanuló előadásokat hallgat, érintkezésbe tenni. 57. §. Tanlátogatási bizonyitvány végett a tanuló a félév utolsó három hete alatt személyesen az illető tanárnál és a tanári testület dékánjánál magát jelenteni tartozik, miután előbb tandiji kötelezettségének megfelelt, s ez iránt vagy az általa bejelentett előadások tandíjátóli mentessége iránt a számvevő hivataltól kellő bizonyítványt nyert. (61. § ) 58. §. A tanlátogatások megerősítése a jelentőkönyvben vagy jelentő íven az utolsó előtti rovatban történik. 59. §. A tanlátogatásnak az egyes tanároktól kinyert erősítése után a tanuló jelentőkönyvét vagy ivét a dékánnak láttamozás végett benyújtani köteles. Ha valamely tanuló fegyelmi büntetés alá esett, úgy ez a jelentőkönyvben ez alkalommal az illető jegyzőkönyvre utalás mellett megjegyzendő. Azon esetben, ha valamely tanulónak a lefolyt félév bármely okból egyetemi idejébe be nem számíttatik , úgy ez a dékán által az „Észrevételek“ rovatában kiteendő. Ha ily észrevétel nem létetik, úgy a dékán aláírásának az a jelentősége, hogy a tanulónak az illető félév átalában egyetemi idejébe betudható. 60. §. Ha valamely tanuló a félév bevégeztéig látogatási bizonyítványért nem jelentkezik , úgy tekintendő, mintha a félév folyamában az egyetemet elhagyta volna, s az tanszaki idejébe nem tudathatik be , kivévén , ha utólagos jelentés alkalmával a tanuló elkésését eléggé igazoló okokat mutat föl, s legalább egy tanár és ez határozottan öntudatból erősiti, hogy a kérvényző előadásait szorgalmasan látogatta. Ha nem kellő időben és nem személyesen történt jelentés okáért egy vagy több tanár valamely tanulótól a látogatási bizonyítványt megtagadja, úgy szabadságában áll a tanári testülethez fordulni, melynek jogában áll, rendkívüli és kimutatott méltány-tekinteteket, különösen ismert szorgalmú tanulóknál érvényessé tenni. A tanári testület ez iránti határozata ellen nincs felebbvitel. 61. §. A tanárok közöl egyiknek sem szabad előadása látogattatásáról bizonyítványt adni, mig a jelentőkönyvben vagy idén a számvevőhivatalnak az összes bejelentett előadások díjainak lefizetése, vagy a teljes mentesség iránti erősitvényét nem olvassa, s az első esetben a tanuló neki egyúttal a számvevő hivatalnak a tanár tandíjigényének érvényes kimutatását magában foglaló bélyegtelen kimutatását magában foglaló bélyegtelen különnyugtatványát a tanárt illető előadásaiért fizetett díjról nem kézbesítette. 62. §. A jelentőkönyvben vagy idén foglalt erősitvények az előadások látogatása iránt, összesen véve minden félévre 6 srnyi bélyegnek vannak alávetve. A jelentőkönyv minden egyes lapja kellő bélyegeztetését a tanuló maga köteles eszközölni. 63. §. A tandijak összege s lefizetési idejének s az egészbeni vagy részletes mentesség kinyerése végetti eljárásnak bővebbi határozmányai az 1850. jul. 21. II. határozat által szentesitett, a tandijak behozataláról szóló törvényben foglaltatnak. (Birod. és korm. lap 310. sz.) Tudomásul adom, miszerint felsőbb utasítás következtében B. Gyarmatról székemet Pozsonyba teszem át, és ezért a kerületi főbiztosság irodája is 1850. oct. 21-én innen oda helyeztetik át. Kelt B. Gyarmaton , oct. 15. 1850. A cs. kir. kir. főispán elfoglaltatása esetében a cs. kir. kerületi előadó : Gerometa. it ^ October 20-án 1850 Előfizethetni helyben a kiadónál saját kereskedésében (nagyhidat ez a 671. sz. a. Takácsyházban) és nyomdájában : (a Id mi a soron, kegyesrendiek épületében). Vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Szerkesztői iroda van .• aldunasor és halpiac* sarkán 53. sz. n. Nemeshegyiház 2. emeletében 2. sz. a. NBMHIVATALOS RÉSZ Pest, oct. 19. ** Tudva van, miszerint a magyar kereskedelmi bank megszüntetése, s helyette egy fiókbank Pesteni fölállítása inditványoztatott. Azonban a magyar kereskedelmi bankrészvényesek sept. 29-ki közgyűlése az ez iránti indítványra, (mint a hirdetmény mondja) egyhangú tagadó válasszal nyilatkozott, s elhatározó eddigi ügyeit tovább is folytatni. Az új viszonyok, melyekbe hazánk a forradalom után lépett, különösen anyagi érdekeire: a kereskedelem, ipar és gazdászatra nézve is oly intézkedéseket hoztak létre, melyek anyagi fölvirágzásunknak legbiztosabb garantiáiul vehetők. S azért most, midőn a józan fölfogás arra int, tehetségig fölhasználni jótékony befolyását a léifiző viszonyok és institutióknak, különös figyelmünket igénylik az e téreni események. Mi megvalljuk, a keresk. bank e tagadó határozata által nem kevéssé meg voltunk lepve, mert mennyire mi az indítvány előnyeiről meggyőződve valánk , semmit sem kétkedtünk annak elfogadtatásán. Az egyhangú határzat azonban ellenkezőt tanúsít. Kár, hogy mint halljuk, e fontos kérdés iránt oly hideg közönnyel viseltettek a részvényes urak, miszerint az egész közgyűlés alig 35 egyénből állt, kiknek egyharmadát az igazgatósági személyzet tévé; még e részvényes számminoritásnak is volt egy töredéke, mely épen nem a felhozott okok folytáni meggyőződésből, hanem kisebbségben létének érzete által késztetve egyezett hallgatva a gyűlés érintett határzatába. Azonban most már be kell érnünk azzal, hogy sajnálatunkat fejezzük ki az érintett határozat fölött, melyet mi részünkről czélszerűnek találni nem tudunk. Midőn még Magyarország különállósággal birt, midőn még arról volt szó, minden lehető módok, eszközök, intézmények által megóvni, sőt erősíteni e külön állást, midőn Magyarország védegyletet látott szükségesnek a többi, külföldül tekintett Austria ellenében , melyet e hontól szigorú vámkorlátok zártak el, s midőn végre oly törekvéseknek is lehetett némi alapot találni, melyek a magyar pénzviszonyoknak az austriaitóli függetlenitését czélozák; ez időkben a magyar kereskedelmi bank keletkezése, s fönállásának alapja mind a fölebbi viszonyokban igazolását találta , s czéljának a körülményekhez képest megfelelt. Ma egészen más téren állunk. Magyarország külön helyzete megszűnt, a vámsorompók közte s a többi Austria közt ledöntvék, kereskedelmi érdekeik összeforrasztvák, azonosítvák, pénzviszonyaik a bécsi bankban öszpontosítvák, védelem és kedvezésben minden országok egyformán részesülnek, nem mint azelőtt, egyik a másiknak rovására. Most tehát egy ily pénzügyi intézetet nálunk is egészen más szempontból kell tekinteni. Az anyagi érdekek igényei most sokkal szélesb alapúak ; többé nem védállásra, hanem gátlan intensiv kifejlődésre nyittatván tériparunk és kereskedelmünknek, oly intézetre van szükség, mely e kifejlődést elősegíteni, annak az összes birodalmival öszhangzó impulsust adni tudjon, s a föl— segélendő ipar és kereskedelemnek, minél olcsóbb segélyt nyújtson, — szóval mely önálló, s bármely zivatarok ellen lehetségig biztosított erővel működjék. Mi e kellékeket a keresk. bankban föltalálni nem tudjuk, először, mert e bank csak kölcsönpénzekkel ügyközésre lévén szorítva, a keresk. ingadozásoknak sokkal inkább ki van téve; másodszor, mert elég olcsó pénzt adni nem képes. — A keresk. bankot mi lényegében nem találjuk egyébnek takarékpénztári intézetnél,csak azon különbséggel, hogy míg ezek jótékonyságukat a legszegényebb néprétegekig kiterjesztik, amaz nagyban viszi üzletét, s így a takarékpénztáraknak épen jótékony oldalát nélkülözi — ha csak az illető hivatali személyzetre kiható jótékonyságot factorul nem veszszük. Lényeges ellenvetésünk pedig az, miszerint e bank csak 6%ért adandja kölcsönét, míg a tervezett fiókbank 4 ° ftnél többet nem veendett pénzéért. Vegyük föl például, hogy a fiókbank 2 millió tőkét fordított e czélra , a 2 pft kamatkülönbség egy év alatt 40,000 pfrtot tesz. S ki fizeti e kamatfölüsleget ? az ipar és kereskedelem , és ennek épen azon osztálya , melyet segíteni, szilárdítani, egy ily bankintézetnek föladata. Nem ismerjük mind az okokat, melyek az érintett közgyűlést határozatában irányzók, csupán azon, mint hallók, különös érvényt kivivők aggodalmakra, a fiókbank fölállítása ellenében, melyek netán bekövetkezhető politikai erisisek, s azok folytán a magyarországi viszonyoknak az összes birodalom irányábani megváltozásából, s ennek a bécsi bankkali összeolvadása miatt hazánk kereskedelmi s ipari viszonyaira károsan kihatható következéseiből meríttettek, bátorkodunk annyit megjegyezni, miszerint mellőzve azt, hogy ilyenisisektéli félelemnek — legalább ez idő szerint — alapját nem látjuk, — még bekövetkezhetése esetében is sokkal több garanciát vélünk találni hasonló crisis megrendítései ellen egy oly önálló alapú intézetben , mint a nemzeti bank. A kérdés másik oldalát, mi a keresk. bank mellett külön fölállítandó fiókbank létezéséből TÁRCZA. Emléktöredékek úti naplómból. II. Velencze. Egy szelid éjen, kedvező széllel hagyom el a nőttön növekedő Triest kikötőjét. Szemeim pompás tündéri látványnak voltak tanúi. Triest hátam mögött tündércsarnoknak tűnt föl, a városi nappali élet zsibaj megszűnt, az éj néma s csendes volt, csak a tengeren egy-két hárfázó, vagy éneklő sajkás zavará meg a csillagszárnyaival ragyogó és ünnepélyes csendét. Én társammal, kik most először valánk tengeren, a tengeri betegség félelme miatt a hajó orrába húzódtunk. Hajónk nyílként röpült a tenger árjain, mintha az égi csillagok miriadjaival versenyezni akart volna. Már jól messsze valánk „ingatag hajón lebegve, égnek viznek közepette.“ A triesti kikötőben horgonyzó hajók árboczai csakhamar odamerültek az éj sötét fátyoléba, a világitó toronynak is már csak eleltünő világat láthatók, a távolban is csak egy-egy pislogó árbocz-lámpát pillantunk meg. A tengertükör simán nyugodott, s csak néha fodroztatott föl az éji szélnek lanyha leheletétől. Vallásos szent érzet szállja meg valónkat, midőn először tengerre lépünk. A szív elfogódik, s az érzelmeknek, nem tudom mily vegyülete miatt, sóhajtás közt elnémul minden érzet, melyet nem bánat facsar ki, de úgy hiszem, hogy tán a jövő kétes képe. A tenger látköre oly nagy, az ember oly kicsiny itt saját szemében. A tenger véletlensége, a magány eszünkbe juttatja a halált. Ekkor minden gőg megszégyenül.... ebi non sa pregare, vada in mare e l’imparera... De a nyilt tengeren a félelem csakhamar elmúlik, és midőn magunkba székiünk, áldjuk Tyrus népét, mely első törékeny hajóra ülni merészelt, Egyiptom, s Babylonból tudományt hozott, s közlekedésbe jöni tanita oly népekkel, kiket a tenger végetlensége tőlünk elkülönzött. Mondjuk a classikus Horáczczal: Ilii robur et aes striplex Circa pectus erat, qui fragilem truda Commisit pelago ratem Primus, nec timuiț praecipitem Africum. Végre a mosolygó korány kibontakozni kezdett Adria öléből. Pompásan ragyogott az ég legszebb csillaga: a nap, s a tenger sima, fényes aczéltükre a nap minden színeit játszá. Ah e napföljövet nagyszerű volt! A ragyogó tenger hullámain karcsú delfinekkel, s több hajóval találkozunk, még többet a távolban pillantunk meg, melyek vitorláikkal a távolból réti lepkék gyanánt tünének szem elé. Az aggszerü város, művészet s emlékek klassikus hazájának ólommal födött büszke sudár tornyai, hatalmas kúpjai, óriás oszlopai kezdettek a tengerből kibontakozni, s visszaemlékezve dicső multjokra, szégyen- s bánattal tekintgetének a lagúnák csillogó tükrébe. E látomány a kelő nap sugárinál tündérek léghonakép tünteti föl Velenczét a kéjutas szem előtt. És visszaemlékezés a lagúnák őseinek merészségére, kik Romából Attila hadai elöl menekülve e posvány szigeteken itték föl nomád sátorukat. Lidó szigethez érkezve — hol az útleveleket elszedik — a gondolier a tengervárost hullámok ellen védő „murazzi“k mellett szent Márk terére hozott. A fölirt, mely a murazzi egyik oldalán szembetűnt: ,,Ausu romano aere veneto“ Velencze egykori alapítóinak vállalkozási merész szellemét illetőleg, teljesen jellemző. Itt vagyok tehát, elmélkedem magamban, a világ 1100 éves hajdani királynéjának romjai, s azon merész szellemű nép közt, melynek rendületlen spártai edzettségü ősei, a lagúnáknak egykor egyszerű halászai, a homokzátonyokon is remek, s pazarfényű márványpalotákat, világbámultató csodákat emelének, s megtevék alapját azon hatalom- s nagyságnak, mely palotát tört a tenger fölött, mely a történet talmudja szerint éjsötétségü s vaskorban oltárt tudott emelni a művészet istennőjének. Nagy volt várakozásom, mellyel Velenczébe léptem, de nagyobb lön még meglepetésem. Mennyi fény ! A szent Márk tere (Piazza di san Marco) most is oly fényes, oly csodaszép, mint volt egykor a szárnyas oroszlán köztársaság idejében. Az építészet, szobrászat sok remeke, a számtalan márvány szobor, melyet a szent Márk templomon, a mar s gótiztosü „Palazzo dúcaié“, a Palais royalra emlékeztető és uj prokuratoriákon látok, elbűvölt. E téren van farsangban a legörjöngőbb vigalom. A velenczei sajátszerű örömeit már ezer év óta itt szokta keresni. A Márk tere még mindig azon hely, melyre mindenki elmegyen, ki a sajkák hintázását megunva, „terra firmá“ra vágyik. A szent Márk terén először is, mintegy keleti Alhambra szemünkbe tűnik, a X. és XII. század közt épült szent Márk bazilikája, hasonlóbb egy indus templomhoz, vagy arab mecsethez, mint keresztény egyházhoz, a római Péter egyháza után a világ leggazdagabb templomainak egyike, keleti alabástrom, s a márványok különféle nemeiből faragott homlokzatát tartó oszlopaival, görög s keleti szaraczén ízlésben. (Folytatása következik.) Tegnapi számunk tárczájának folytatása elmarad.