Magyar Hirlap, 1850. november (2. évfolyam, 296-320. szám)

1850-11-26 / 316. szám

316. sz Pest, Kedd, Megjelenik e lap hétfőt és ünnepet ki­véve mindennap. Előfizetési díj : f­é­l­ évre, házhoz küldve 8 frt. Vidékre, postán küldve 9 ft 30 kr. É­vnegy­edr­e helyben házhoz küldve 4 frt; vidékre postán küldve 4 frt 50 kr. ezüstben. — Helyben havi előfizetés is nyittatott 1 ft 30 krjával; a havonkénti előfizetés mindig a hónap 1—töl szám­ittatik. — A hirdetések ötször halálozott soráért 4 kr. ezüstben számittatik. november 26-kán 1850 Előfizethetni helyben a kiadónál saját kereskedésében (nagyhid utcza 671. sz. a. Takácsyházban) és nyomdájában: (aldunasoron, kegyesrendiek épü­letében). Vidéken minden cs. kir. posta­­hivatalnál. Szerkesztői iroda van: aldunasor és halpiacz sarkán 53. sz. a Nsm­eshegyi ház 2 .emeletében 2. sz. a HIVATALOS RÉSZ. A Magyarországot illető országos törvény- és kormánylap XXVII. da­rabjából. (Kiadatott és elküldetett 1850. November 13-kán.) A vallás- és közoktatási ministeriumnak 1850-ki­act. 4-kén kelt rendelete, melylyel a magyarorszá­gi jogakadém­iák tárgyában az 1850-ki September 29-kén kelt legfelsőbb határozványnyal helyben­hagyott ideiglenes rendszabály tétetik közhírré. (Folytatás.) 25. §. Mind a nyilván­ mind a magántanulók­nak felvétele rendesen csak évfolyamonként, és így egy téli és erre következő nyári félévre történik. Csu­pán különös figyelemre méltó okokból engedtethetik meg a felvétel a nyári félévre, vagy bocsáttathatik va­lamely tanuló a téli félév után valamely egyetembe. 26. §. A nyilvántanulók felvételére szolgáló rendes határidő minden félév törvényes kezdete előtt s után 8 nap. Csupán különös figyelemre méltó okok­nál fogva hosszabbíthatja meg a tanítótestület ezen határidőt egyes esetekben uj 8 nappal. Az igazgató a nyilvántanulóknak felvételi jegyet ad, származásukat a főnévsorba jegyzi, s ez után ők felvétel és a különös névsorokba való bejegyzés vé­gett az illető tanárnál személyesen tartoznak jelent­kezni. 27. §. Az igazgató az akadémia minden tanulóit egy főnévsorban nyilvánságban tartja, mely minden évfolyamban elkülönözve vezetendő és következő ro­vatokat foglalja magában : 1. A tanuló elő- és vezetéknevét, s korát; 2. Hazáját és születéshelyét; 3. Lakását; 4. Atyjának, vagy ha ez már életben nem volna, gyámjának elő és vezetéknevét s állapotát; 5. Váljon segélydíjas, vagy az oktatási pénz fi­zetése alól mentes-e, avvagy azt fizeti-e ; 6. A leczkék elősorolását, melyekre a tanuló be­jegyeztetett ; 7. Ezek közöl mindegyik hány órát tesz he­tenként; 8. Az ezek látogatásábani szorgalmat; 9. A fél- vagy egészévi vizsgálatok alkalmával nyert előmeneteli osztályt; 10. Észrevételt. Előbb a nyilván ezek után pedig a magántanulók elkülönözve betűrendben elősorolandók. Az „észrevé­tel“ alatti rovatba különösen feljegyzendők : a) az akadémiai magaviseletre vonatkozó meg­jegyzések, a­mennyiben az a törvényekkel ellenkezett, és a netalán kiszabott fegyelmi büntetés; b) a magántanulóknál az országfőnöknek a ma­gántanulásra adott engedélye; c) mely tanintézetből lépett át a tanuló az aka­démiába; 28. §. Ezen akadémiák tanulói csak annyiban élvezik a tanulás szabadságát, a­mennyiben nektek bi­zonyos tanulmányi terv nem tűzetik ki, hanem a tan­szakok sorrendének meghatárzása, és ha az akadémián ugyanazon tárgyat több tanár tanítja , azon tanárnak megválasztása, kinél magokat bejegyeztetik, saját tet­szésüktől függ. 29. §. Hogy azonban valamely tanulónak a cs. kir. akadémiákon töltött tanulmányi ideje ezentúl azon tanulmányi évekbe beszámittassék, melyeket az állam dalmi vizsgálatra bocsáttatása alkalmával kimutatni köteles leend, annyi leczkére kell magát bejegyeztet­nie, és a következő §§-ok értelmében belőlök vizsgá­latot adnia, hogy azok által a leczkékre hetenként, a szünnapok kivételével, legalább 15 óra fordíttassék. Ha azonban a tanuló az akadémián 2 év helyett 3 évet tölt, hetenként csupán legalább 10 leczkeórára köte­­leztetik, de ezen 3 év törvényes tanulmányi idejének számításakor csak két évfolyamul vétetik. A hetenkénti 10 vagy 15 órába azonban a segéd ismétlési órái és a nyelvtanitok oktatási órái nem számíthatók, 30. §. Az átlépés egy jogakadémiából a másik­ba, vagy az egyetembe, avvagy megfordítva , minden tanulónak rendszerint csak az egész évfolyam végével engedtetik meg. 31. §. Ezen akadémiáknak azon tanulói, kik közszolgálatba lépni, ügyvédekké vagy jegyzőkké lenni, vagy valamely tudori méltóságot nyerni szán­dékoznak, és kiknek e végből az elméleti álladalmi vizsgálatok iránt 1850-ki julius 30-kán kelt rendelet (Birodalmi tövénylap CX. darab, 327. sz.) értelmében 3 vagy 4 évi tanulmányi időt kell kimutatniok, köte­lesek azon tárgyakból, melyekre bejegyeztettek, a kö­vetkező §§-ban meghatározott időben és módon vizs­gálatokat adni, különben az elegendő vizsgálati bizo­nyítványok által ki nem mutatott félévek tanulmányi idejükbe számíttatni nem fognak, akár nyilván­ akár pedig magántanulók legyenek. 32. §. Ezen vizsgálatok mind a nyilván- mind magántanulóknál írásban és szóval s ez utóbbiak nyil­vánosan tartandók, az osztályzás nyilván történik. A tanároknak szigorúan tiltatik saját lakásukon vizsgá­latot bármi ürügy alatt is tartani. Az írásbeli vizsgá­latok a félév végezte előtt 2 vagy 3 héttel tartandók, s a vizsgálati irományok két tanár által megbírálan­­dók . Bírálatuk eredménye magára a dolgozatra ke­vés szavakkal feljegyzendő, és a bírálat a bíráló aláí­rásával ellátandó. Ezen bírálat az előmeneteli osztálynál figyelembe veendő. A dolgozatok az igazgató által egy évig elte­­endők, és az elöljáró hatóságok kivonatá­ra megtekin­tés végett előterjesztendők. A vizsgálatoknal­ meg­vesztegetések vagy csempészések avvagy bizonyitvá­­nyok kiadása, kímélet nélkül a hivataltóli elmozdítást vonják magok után. (Folytatása következik.) Jégre vezet, de a rut irányzat mindkettőben ugyanaz; mindkettőnek rugója szennyes önérdek. De a magánérdekek helyes fölfogása s a jog­talan igények visszautasítása sok ildomot, óva­tosságot, fürkészést követel. Ez az, amit ily ese­tekben ajánlunk. Az elsietés ellenben rész példát állít föl. Ez az, mitől óvakodnunk kell. SEM HIVATALOS RÉSZ. Pest, mov. 95. —------Nem kerülhető el a közfigyelmet azon jelenség, miszerint az 1848-ki mozgalmak óta a magán­jogróli fogalmak egyeseknél, testü­leteknél és tömegeknél aggasztólag megzavar­tattak. Honunk sem maradt tisztán e mirigytől. A magyarországi népek szószólói, hivatkozva a pol­gárháború vésznapjaira, midőn egy erős kormány a körülmények miatt lehetlenné vált, a nép részé­ről folytonosan tanúsított rendszeretetet, jog és vagyon iránti tiszteletet igyekeztek kiemelni, mi azon természetes corollariumra vezetett, hogy Európa borús jövőjében, mely a társulatot föl­forgatással fenyegeti, a birodalom Magyaror­szágban, és csaknem egyedül ebben fogja lelhet­ni az álladalmi és társulati rend erős védfalát. Ily elemekre kétségkívül büszke lehet Ma­gyarország, mert nincs szebb vonás a népek jel­lemében, mint az akaratszilárdság, mely az idő és alkalom csáberejétől el nem kábítva, majdnem ösztönszerüleg tartja fen a közös béke és jólét mellőzhetlen föltételeit. Azonban végig tekintve az apró események sorozatán, miket figyelemmel kisérni alkalmunk volt a márkiusi napoktól kezdve mostanáig: az igazság teljes érzetében, kérkedés nélkül kimond­juk, mikép e dicséret egész valóságában jobbára csak a magyar fajt és a honunkban lakozó egyéb nemzetek többségét illeti; ellenben vannak vidékek és fajtöredékek, hol a jogtiszte­let és vagyonbátorság igen gyönge lábon áll, hol az agitatiók az értelmes és vagyonos osztá­lyok ellen folytak és folynak, hol a népselejt áhí­tozó vágyait communismusnak neveznék, ha rab­lásnak nem kellene helyesebben nevezni. Nem szólunk egyes kihágásokról és az or­szág néhány megyéit bebarangoló rablócsapatok­ról, melyek a hadjárás elvadultságából kikeltek, melyeknek ösztöne romlottság vagy kétségbeesés. A rendőri szemesség és bátorság amazokat az itélőszék elé hozandja, ezeket széjjelszóra adja, hozzá járulván még a tél pusztító ereje. Mi azon veszélyes fogalomzavarról és elvi­leg rész­irányról szólunk, mely ragály gyanánt jelentkezik községekben és vidékeken, s melyet a rész akaratunk biztatásai — és ilyenek kétség­kívül léteznek — jog és törvényellenes foglalá­sokra és bitorlásokra vezetnek. A bordézma megtagadásának, a királyi ha­szonvételek kijátszatásának, a mezőfoglalásnak és erdőpusztításnak s­­t­­b. számtalan példái jutottak a hatóságok tudomására. De a példák — mint mondják — gyűlöletesek, s megnyugtatásunkra szolgáljon az, hogy a hatóságokra, midőn ily ki­hágásokat nyomoznak és visszatorolnak, szoros igazság és szigor parancsoltatott és hogy semmi eszköz nem hagyatik ki sértetlenül, mely a mult bajokat orvosolja, a jövőknek elejét vegye. Mi tehát fölszólalásunk czélja ? — Egy figyelmeztető szó a hatalom, és polgár­társaink irányában oly tényekre nézve, melyek a föllebb említett merényektől csak annyiban kü­lönböznek, hogy a tervek kivitele szövevényesb és finomabb szálakon függ. A jogegyenlőség és paritás szép elve való­ban különös módon magyaráztatok sok helyütt, mire — ha tetszik — példákkal szolgálhatunk. Egy testület, mely több csoportozatokból alakult, szakadásnak néz eléje. Ezt nemzeti — vagy másféle gyűlölet, irigység, ferde fölfogás okozza. Ez esetben jog és vagyon érdeke forog fen. Mit követelnek a csoportozatok? Egyenlő jo­got, és egyenlő vagyonfölosztást. Mily alapokon ? tán a közös egyarányu teherviselést, tán az ala­pítványok közös birtokát hozzák föl okul ? Ko­rántsem. Azt akarják fölosztani, mit nem bírtak egy jogczim alatt soha, s hogy czéljaikat elér­jék, eltitkolják a dolgok állását, s alaptalan pana­szokkal alkalmatlankodnak az illetők koszúsá­­gára és polgártársaik kárára. Két város azt hiszi, mikép egyenlő joggal bír azon kívánatra, hogy saját kebelében alakíttas­sák a törvényszék. A kívánat ellen semmi kifogás. De fogja-e hinni valaki, hogy igényeik támogatásául gyönge oldalaikat, tévedéseiket, nagyrészt forradalmi bűneiket hordják föl egy­más ellenében, és ezeket föltolni igyekeznek a nyilvánosság orgánumainak! E két példában senki se keressen czélzást. Alkalmaztatását illetőleg a kettő különféle ferde­ Levelezések Páris, nov. 17. Harcz és háború ! a köztársaság elnöke 40 ezer ujonczot hív zászló alá. Strassburgba csak tegnap küldetett három uj zászlóalj! Changarnier őrködési hadcsapat (Observations Corps) élére fog állíttatni! E tények elsője a Moniteur mai számá­ban van kihirdetve, a­mi az utolsót illeti, az még csak terv­s sub judice­lis est, mert tudni kell, hogy a nemzeti gyűlés rendpárt, de antibona par­­tisticus töredékei Changaniernek egy corps d’ observation fővezérségének­ megbízását elyséei fogásnak lenni gyanítják, s annak semmi egyéb czélt nem tulajdonítanak, mint a pá­risi hadak főparancsnokságának más — imperia­­listicusabb— kezekbe játszani akarást. — És lehet, hogy van is valami e sejtésben, s hogy a 40 ezernyi ujonczozás utoljára is nem fogja el­sütni az első ágyút, mely Európát lángba boríta­ná, de mi mégis csak azt mondjuk, hogy föltéve, mikép Bonaparte Lajos tökéletesen pacificatori szellemű lenne is, az őrködési hadtestekkel ját­szás, s a fölfegyverkezési tréfa még nagyon ko­moly következményű lehet. A nemzeti gyűlés egyébiránt folytonosan unja magát s F­o­u­l­d­ur hitelszavazási törvény­­javaslatait ásítozva utasítja bizottmányaihoz. Egy óra múlva aztán sétálni megy az elyseumi me­zőkre és boulevartokra, kérdezősködvén, hogy hát mikor lesz már ismét egy kis complett, mys­­tificatio, szemle vagy más botrány ! A Y­o­n féle históriának csak mind nem akar vége lenni. Egy A1t­a­i­s nevű egyén ugyanis, Y­o­n­ur ágense s egyike azon 26 conspirálónak, kik közöl kettőnek, egy fekete kalapos sors ke­zébe gyilkot adott — elvégre föl van találva s be van fogva, és állítja, mikép­­pen ő volt az, kinek Changarniert le kell vala szúrni, mit ő nem csak hogy tenni nem akart, de ellenkezőleg föl­jelentett, a 26-ok közé Von­ur meghagyá­sából vegyülvén. — Meglátjuk mi lesz most már e complicatióból, mert eddigelé a közvéle­mény csak annyit képzelhet, hogy „qui trom­pe -t­ o­n­d­o­n c i c­i ?“ Chavoix képviselő a tegnapi ülés hatá­rozata folytán, mely a kereset alá foghatási en­gedelmet megtagadd, szabadon bocsáttatott, miután három havi vacatióját, R­o­u­h­e­r­ut kegyéből, börtönben töltötte volna. Az i­r­a­t­a­d­ó tárgyában kiküldött országos bizottmány elvégre beadta jelentését, melynek kinyomtatására tán minden sajtók sem lesznek elégségesek. Tegnapi levelemben érintem, hogy biztos tudomásom van, mikép a német és más nemzet­beli menekültek proclamatiókat küldtek Német­országba a küszöb előtt levőnek mutatkozó hábo­rút fejtegetőleg. Az Ordre mai száma már hozza az egész proclamatiót vagyis inkább manifestumot. Ennek alóla következők vannak írva : „a f­r­a­n­ TÁR CZ A. Hassenpflug. I. Hassenpflug, vagy egész nevével Has­­senpflug Fridrik Lajos Dániel Já­nos, Kurhessen sokat emlegetett első ministere, több tekintetben figyelmet érdemlő egyéniség. Mint a Németországon , kivált a mondott kis státusban, a legújabb időkben történt reactionalis mozgal­mak s bizonyos absolutismusi vágyak bajnoka, továbbá az ebből fejlődött s szinte európai hábo­rút előidéző zavarok és versengések fő oka, a német nemzet, sőt az egész mivelt világ szemét magára vonta, s bizonyos részben keresztfalusi hitre és névre emelkedett; a mire törekvést bá­mulni, de irigyelni, annál kevésbbé óhajtani nem lehet. E minister jelenét múltjából lehet megérteni. Kétszer volt a kurhesseni kormány feje, elébb 1832-1837 közepéig; másodszor folyó 1850-ben, midőn sikerült neki nemcsak saját honát zavarba dönteni, de a külviszonyokat is oly bonyolódásba hozni, mi csaknem az egész Európa diploma­­tiáját izzasztja. Mindkét időszaka e státusember munkásságának igen tanúságos és leczkét adó, hogy miképen nem kell kormányozni. Született Hassenpflug 1797-ben Kasselben, s ottani kormány-director Hassenpflug egyetlen­­ fia volt. Miután tanulását itt a Fridericianum ne­vet viselő lyceumban kezdette, majd az ihlefeldi iskolában folytatta, s későbben Göttingában az egyetemet meglátogatta, innen mint 17 éves ifjú a szabadságháborúban részt vett, annak végével a tanulásra visszatért, egyik buzgó alapítója vola a „Burschenschaft“ czim alatt ismeretes deák­társulatnak, s 1817-ben a szabadság nevében Wartburgban tartott izgató ünnepélyen is mint főszereplő jelen volt. Tanulási éveit bevégezvén , Kasselbe ment, hol a státus szolgálatába lépett, csakhamar fé­nyes elementi pálya nyilt előtte — mi kétségen kívül sokat tett arra, hogy keble és ifjú kora hév­vel ápolt eszméihez hűtlenné legyen. Mint kormá­­nyi ülnök kezdé a szolgálatot, s már 1821-ben, tehát 24 éves korában tanácsos czimmel a feltör­vényszék ülnöke, s 1831-ben valódi tanácsos lett. Fokozati emelkedését leginkább annak köszönte, hogy az örökös herczeg (mostani választófejede­lem) pártjához tartozott, s csak­hamar annak ke­gyét biró buzgó követője lett. Tudva van, hogy az 1830-beli s Németor­szágra is kiterjedett mozgalmak következtében II. Wilhelm választófejedelem kénytelen volt az 1831-iki szabad alkotmányt aláírni, de e meg­szorított állása nem tűrhetése miatt azon év sep­­tembere végén ha névvel nem is, de tettleg a kor­mányról lelépett, s azt igazgatótárs (Mitregent) czim alatt fia Fridrik­ Wilhelm vette át. A hata­lommal kaczérkodó Hassenpflug ez által még ma­gasabbra hágott s fényesebb jövendő nyilt előtte.­­ Már 1832 júniusában belügyminister lett, 1833-ban az igazsági tárczát vette át, 1834. februáriusától fogva pedig a bel- és igazságügyi ministerium összekapcsolt vezetésével bízatott meg. Alkalmas voltát s fáradhatlan munkásságát a hivatali körben tagadni nem lehet, de mivel csak a kormány érdekét tekintette, a nép jogaival nem gondolt, a közvélemény ellene fordult. Fő czélja és törekvése azon tervben központosult, hogy a mit a fejedelmi hatalom az 1831-iki alkotmány által vesztett, azt más után visszaszerezze, tehát a rendek­ gyű­lése tekintélyét, befolyását gyen­gítse s korlátolja. Első ministeri ténye volt a ren­deknek jul. 2-kán 1832-ben eloszlatása, mivel állítólag „a kormány jogaiba vágni maguknak sza­badságot vettek. Az újonnan választott kamarának sem volt jobb sorsa, mart­ 18-ban 1833-ban ez is haza küldetett, mivel az ismeretes szabadelvű tanár Jordan, mint a marburgi egyetem képvise­lője választását érvényesnek nyilvánította. Sza­badelvű státusszolgáknak a rendek gyűlésébe lé­pésre „magasabb álladalmi tekintetekből“ enge­­delmet nem adott, más ellenzékieket félelemmel vagy reménynyújtással próbált lefegyverzeni vagy megnyerni — mely czélja elérésében az eszkö­zök választásában épen nem volt lelkiesméretes. Ily bánásmód mellett nem lehet csudálkozni, hogy fitogatott vallásos b­uzgóságát és kegyességét szín­lelésnél egyébnek nem tartották, mi nála bizonyo­san figyelmet gerjesztésnél, a néptömegre hatni akarásnál egyéb nem is volt. Az alkotmány és törvény általa több versen igen önkényesen elfacsartatott s féremagyarázta­­tott, mi természetesen mindannyi alkotm­ánysze­­gésre vezetett. Ezért nem egyszer lépett föl el­lene a rendek gyűlése s­ötét törvénysértésért vád alá tette , s oly átalános volt rész indulatáról és czélzásáról a meggyőződés, hogy a kamara leg­mérsékeltebb gondolkozása s a törvényben jár­tasságukról ismeretes tagjai is a vádténybe bej­egyeztek. Kevés szemérmet tanúsító homlokkal fogadta Hassenpflug az ilyforma vádakat, s talált módot abban, hogy az ily esetekre státus-főtör­­vényszékké alakuló feltörvényszék azokat vis­­­szavetette. Mivel egy alkalommal e minister föloldozta­­tása csak egy szózat többséggel történt — ebből eredeti kedvetlenségét a törvényszékkel éreztetni kívánta s annak „megtisztításáról“ gondolkozott. Baumbach, Müller ülnökök más hivatalba tétettek, három más ülnökök előléptetést nyertek s felsőbb törvényszékhez eltétettek — az ország vélemé­nyét és szavát pedig számba nem vették, vagy nem hallották. (Folytatjuk.)

Next