Magyar Hirlap, 1850. november (2. évfolyam, 296-320. szám)
1850-11-26 / 316. szám
316. sz Pest, Kedd, Megjelenik e lap hétfőt és ünnepet kivéve mindennap. Előfizetési díj : fél évre, házhoz küldve 8 frt. Vidékre, postán küldve 9 ft 30 kr. Évnegyedre helyben házhoz küldve 4 frt; vidékre postán küldve 4 frt 50 kr. ezüstben. — Helyben havi előfizetés is nyittatott 1 ft 30 krjával; a havonkénti előfizetés mindig a hónap 1—töl számittatik. — A hirdetések ötször halálozott soráért 4 kr. ezüstben számittatik. november 26-kán 1850 Előfizethetni helyben a kiadónál saját kereskedésében (nagyhid utcza 671. sz. a. Takácsyházban) és nyomdájában: (aldunasoron, kegyesrendiek épületében). Vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Szerkesztői iroda van: aldunasor és halpiacz sarkán 53. sz. a Nsmeshegyi ház 2 .emeletében 2. sz. a HIVATALOS RÉSZ. A Magyarországot illető országos törvény- és kormánylap XXVII. darabjából. (Kiadatott és elküldetett 1850. November 13-kán.) A vallás- és közoktatási ministeriumnak 1850-kiact. 4-kén kelt rendelete, melylyel a magyarországi jogakadémiák tárgyában az 1850-ki September 29-kén kelt legfelsőbb határozványnyal helybenhagyott ideiglenes rendszabály tétetik közhírré. (Folytatás.) 25. §. Mind a nyilván mind a magántanulóknak felvétele rendesen csak évfolyamonként, és így egy téli és erre következő nyári félévre történik. Csupán különös figyelemre méltó okokból engedtethetik meg a felvétel a nyári félévre, vagy bocsáttathatik valamely tanuló a téli félév után valamely egyetembe. 26. §. A nyilvántanulók felvételére szolgáló rendes határidő minden félév törvényes kezdete előtt s után 8 nap. Csupán különös figyelemre méltó okoknál fogva hosszabbíthatja meg a tanítótestület ezen határidőt egyes esetekben uj 8 nappal. Az igazgató a nyilvántanulóknak felvételi jegyet ad, származásukat a főnévsorba jegyzi, s ez után ők felvétel és a különös névsorokba való bejegyzés végett az illető tanárnál személyesen tartoznak jelentkezni. 27. §. Az igazgató az akadémia minden tanulóit egy főnévsorban nyilvánságban tartja, mely minden évfolyamban elkülönözve vezetendő és következő rovatokat foglalja magában : 1. A tanuló elő- és vezetéknevét, s korát; 2. Hazáját és születéshelyét; 3. Lakását; 4. Atyjának, vagy ha ez már életben nem volna, gyámjának elő és vezetéknevét s állapotát; 5. Váljon segélydíjas, vagy az oktatási pénz fizetése alól mentes-e, avvagy azt fizeti-e ; 6. A leczkék elősorolását, melyekre a tanuló bejegyeztetett ; 7. Ezek közöl mindegyik hány órát tesz hetenként; 8. Az ezek látogatásábani szorgalmat; 9. A fél- vagy egészévi vizsgálatok alkalmával nyert előmeneteli osztályt; 10. Észrevételt. Előbb a nyilván ezek után pedig a magántanulók elkülönözve betűrendben elősorolandók. Az „észrevétel“ alatti rovatba különösen feljegyzendők : a) az akadémiai magaviseletre vonatkozó megjegyzések, amennyiben az a törvényekkel ellenkezett, és a netalán kiszabott fegyelmi büntetés; b) a magántanulóknál az országfőnöknek a magántanulásra adott engedélye; c) mely tanintézetből lépett át a tanuló az akadémiába; 28. §. Ezen akadémiák tanulói csak annyiban élvezik a tanulás szabadságát, amennyiben nektek bizonyos tanulmányi terv nem tűzetik ki, hanem a tanszakok sorrendének meghatárzása, és ha az akadémián ugyanazon tárgyat több tanár tanítja , azon tanárnak megválasztása, kinél magokat bejegyeztetik, saját tetszésüktől függ. 29. §. Hogy azonban valamely tanulónak a cs. kir. akadémiákon töltött tanulmányi ideje ezentúl azon tanulmányi évekbe beszámittassék, melyeket az állam dalmi vizsgálatra bocsáttatása alkalmával kimutatni köteles leend, annyi leczkére kell magát bejegyeztetnie, és a következő §§-ok értelmében belőlök vizsgálatot adnia, hogy azok által a leczkékre hetenként, a szünnapok kivételével, legalább 15 óra fordíttassék. Ha azonban a tanuló az akadémián 2 év helyett 3 évet tölt, hetenként csupán legalább 10 leczkeórára köteleztetik, de ezen 3 év törvényes tanulmányi idejének számításakor csak két évfolyamul vétetik. A hetenkénti 10 vagy 15 órába azonban a segéd ismétlési órái és a nyelvtanitok oktatási órái nem számíthatók, 30. §. Az átlépés egy jogakadémiából a másikba, vagy az egyetembe, avvagy megfordítva , minden tanulónak rendszerint csak az egész évfolyam végével engedtetik meg. 31. §. Ezen akadémiáknak azon tanulói, kik közszolgálatba lépni, ügyvédekké vagy jegyzőkké lenni, vagy valamely tudori méltóságot nyerni szándékoznak, és kiknek e végből az elméleti álladalmi vizsgálatok iránt 1850-ki julius 30-kán kelt rendelet (Birodalmi tövénylap CX. darab, 327. sz.) értelmében 3 vagy 4 évi tanulmányi időt kell kimutatniok, kötelesek azon tárgyakból, melyekre bejegyeztettek, a következő §§-ban meghatározott időben és módon vizsgálatokat adni, különben az elegendő vizsgálati bizonyítványok által ki nem mutatott félévek tanulmányi idejükbe számíttatni nem fognak, akár nyilván akár pedig magántanulók legyenek. 32. §. Ezen vizsgálatok mind a nyilván- mind magántanulóknál írásban és szóval s ez utóbbiak nyilvánosan tartandók, az osztályzás nyilván történik. A tanároknak szigorúan tiltatik saját lakásukon vizsgálatot bármi ürügy alatt is tartani. Az írásbeli vizsgálatok a félév végezte előtt 2 vagy 3 héttel tartandók, s a vizsgálati irományok két tanár által megbírálandók . Bírálatuk eredménye magára a dolgozatra kevés szavakkal feljegyzendő, és a bírálat a bíráló aláírásával ellátandó. Ezen bírálat az előmeneteli osztálynál figyelembe veendő. A dolgozatok az igazgató által egy évig elteendők, és az elöljáró hatóságok kivonatára megtekintés végett előterjesztendők. A vizsgálatoknal megvesztegetések vagy csempészések avvagy bizonyitványok kiadása, kímélet nélkül a hivataltóli elmozdítást vonják magok után. (Folytatása következik.) Jégre vezet, de a rut irányzat mindkettőben ugyanaz; mindkettőnek rugója szennyes önérdek. De a magánérdekek helyes fölfogása s a jogtalan igények visszautasítása sok ildomot, óvatosságot, fürkészést követel. Ez az, amit ily esetekben ajánlunk. Az elsietés ellenben rész példát állít föl. Ez az, mitől óvakodnunk kell. SEM HIVATALOS RÉSZ. Pest, mov. 95. —------Nem kerülhető el a közfigyelmet azon jelenség, miszerint az 1848-ki mozgalmak óta a magánjogróli fogalmak egyeseknél, testületeknél és tömegeknél aggasztólag megzavartattak. Honunk sem maradt tisztán e mirigytől. A magyarországi népek szószólói, hivatkozva a polgárháború vésznapjaira, midőn egy erős kormány a körülmények miatt lehetlenné vált, a nép részéről folytonosan tanúsított rendszeretetet, jog és vagyon iránti tiszteletet igyekeztek kiemelni, mi azon természetes corollariumra vezetett, hogy Európa borús jövőjében, mely a társulatot fölforgatással fenyegeti, a birodalom Magyarországban, és csaknem egyedül ebben fogja lelhetni az álladalmi és társulati rend erős védfalát. Ily elemekre kétségkívül büszke lehet Magyarország, mert nincs szebb vonás a népek jellemében, mint az akaratszilárdság, mely az idő és alkalom csáberejétől el nem kábítva, majdnem ösztönszerüleg tartja fen a közös béke és jólét mellőzhetlen föltételeit. Azonban végig tekintve az apró események sorozatán, miket figyelemmel kisérni alkalmunk volt a márkiusi napoktól kezdve mostanáig: az igazság teljes érzetében, kérkedés nélkül kimondjuk, mikép e dicséret egész valóságában jobbára csak a magyar fajt és a honunkban lakozó egyéb nemzetek többségét illeti; ellenben vannak vidékek és fajtöredékek, hol a jogtisztelet és vagyonbátorság igen gyönge lábon áll, hol az agitatiók az értelmes és vagyonos osztályok ellen folytak és folynak, hol a népselejt áhítozó vágyait communismusnak neveznék, ha rablásnak nem kellene helyesebben nevezni. Nem szólunk egyes kihágásokról és az ország néhány megyéit bebarangoló rablócsapatokról, melyek a hadjárás elvadultságából kikeltek, melyeknek ösztöne romlottság vagy kétségbeesés. A rendőri szemesség és bátorság amazokat az itélőszék elé hozandja, ezeket széjjelszóra adja, hozzá járulván még a tél pusztító ereje. Mi azon veszélyes fogalomzavarról és elvileg részirányról szólunk, mely ragály gyanánt jelentkezik községekben és vidékeken, s melyet a rész akaratunk biztatásai — és ilyenek kétségkívül léteznek — jog és törvényellenes foglalásokra és bitorlásokra vezetnek. A bordézma megtagadásának, a királyi haszonvételek kijátszatásának, a mezőfoglalásnak és erdőpusztításnak stb. számtalan példái jutottak a hatóságok tudomására. De a példák — mint mondják — gyűlöletesek, s megnyugtatásunkra szolgáljon az, hogy a hatóságokra, midőn ily kihágásokat nyomoznak és visszatorolnak, szoros igazság és szigor parancsoltatott és hogy semmi eszköz nem hagyatik ki sértetlenül, mely a mult bajokat orvosolja, a jövőknek elejét vegye. Mi tehát fölszólalásunk czélja ? — Egy figyelmeztető szó a hatalom, és polgártársaink irányában oly tényekre nézve, melyek a föllebb említett merényektől csak annyiban különböznek, hogy a tervek kivitele szövevényesb és finomabb szálakon függ. A jogegyenlőség és paritás szép elve valóban különös módon magyaráztatok sok helyütt, mire — ha tetszik — példákkal szolgálhatunk. Egy testület, mely több csoportozatokból alakult, szakadásnak néz eléje. Ezt nemzeti — vagy másféle gyűlölet, irigység, ferde fölfogás okozza. Ez esetben jog és vagyon érdeke forog fen. Mit követelnek a csoportozatok? Egyenlő jogot, és egyenlő vagyonfölosztást. Mily alapokon ? tán a közös egyarányu teherviselést, tán az alapítványok közös birtokát hozzák föl okul ? Korántsem. Azt akarják fölosztani, mit nem bírtak egy jogczim alatt soha, s hogy czéljaikat elérjék, eltitkolják a dolgok állását, s alaptalan panaszokkal alkalmatlankodnak az illetők koszúságára és polgártársaik kárára. Két város azt hiszi, mikép egyenlő joggal bír azon kívánatra, hogy saját kebelében alakíttassák a törvényszék. A kívánat ellen semmi kifogás. De fogja-e hinni valaki, hogy igényeik támogatásául gyönge oldalaikat, tévedéseiket, nagyrészt forradalmi bűneiket hordják föl egymás ellenében, és ezeket föltolni igyekeznek a nyilvánosság orgánumainak! E két példában senki se keressen czélzást. Alkalmaztatását illetőleg a kettő különféle ferde Levelezések Páris, nov. 17. Harcz és háború ! a köztársaság elnöke 40 ezer ujonczot hív zászló alá. Strassburgba csak tegnap küldetett három uj zászlóalj! Changarnier őrködési hadcsapat (Observations Corps) élére fog állíttatni! E tények elsője a Moniteur mai számában van kihirdetve, ami az utolsót illeti, az még csak tervs sub judicelis est, mert tudni kell, hogy a nemzeti gyűlés rendpárt, de antibona partisticus töredékei Changaniernek egy corps d’ observation fővezérségének megbízását elyséei fogásnak lenni gyanítják, s annak semmi egyéb czélt nem tulajdonítanak, mint a párisi hadak főparancsnokságának más — imperialisticusabb— kezekbe játszani akarást. — És lehet, hogy van is valami e sejtésben, s hogy a 40 ezernyi ujonczozás utoljára is nem fogja elsütni az első ágyút, mely Európát lángba borítaná, de mi mégis csak azt mondjuk, hogy föltéve, mikép Bonaparte Lajos tökéletesen pacificatori szellemű lenne is, az őrködési hadtestekkel játszás, s a fölfegyverkezési tréfa még nagyon komoly következményű lehet. A nemzeti gyűlés egyébiránt folytonosan unja magát s Fouldur hitelszavazási törvényjavaslatait ásítozva utasítja bizottmányaihoz. Egy óra múlva aztán sétálni megy az elyseumi mezőkre és boulevartokra, kérdezősködvén, hogy hát mikor lesz már ismét egy kis complett, mystificatio, szemle vagy más botrány ! A Yon féle históriának csak mind nem akar vége lenni. Egy A1tais nevű egyén ugyanis, Yonur ágense s egyike azon 26 conspirálónak, kik közöl kettőnek, egy fekete kalapos sors kezébe gyilkot adott — elvégre föl van találva s be van fogva, és állítja, miképpen ő volt az, kinek Changarniert le kell vala szúrni, mit ő nem csak hogy tenni nem akart, de ellenkezőleg följelentett, a 26-ok közé Vonur meghagyásából vegyülvén. — Meglátjuk mi lesz most már e complicatióból, mert eddigelé a közvélemény csak annyit képzelhet, hogy „qui trompe -t ondon c i ci ?“ Chavoix képviselő a tegnapi ülés határozata folytán, mely a kereset alá foghatási engedelmet megtagadd, szabadon bocsáttatott, miután három havi vacatióját, Rouherut kegyéből, börtönben töltötte volna. Az iratadó tárgyában kiküldött országos bizottmány elvégre beadta jelentését, melynek kinyomtatására tán minden sajtók sem lesznek elégségesek. Tegnapi levelemben érintem, hogy biztos tudomásom van, mikép a német és más nemzetbeli menekültek proclamatiókat küldtek Németországba a küszöb előtt levőnek mutatkozó háborút fejtegetőleg. Az Ordre mai száma már hozza az egész proclamatiót vagyis inkább manifestumot. Ennek alóla következők vannak írva : „a fran TÁR CZ A. Hassenpflug. I. Hassenpflug, vagy egész nevével Hassenpflug Fridrik Lajos Dániel János, Kurhessen sokat emlegetett első ministere, több tekintetben figyelmet érdemlő egyéniség. Mint a Németországon , kivált a mondott kis státusban, a legújabb időkben történt reactionalis mozgalmak s bizonyos absolutismusi vágyak bajnoka, továbbá az ebből fejlődött s szinte európai háborút előidéző zavarok és versengések fő oka, a német nemzet, sőt az egész mivelt világ szemét magára vonta, s bizonyos részben keresztfalusi hitre és névre emelkedett; a mire törekvést bámulni, de irigyelni, annál kevésbbé óhajtani nem lehet. E minister jelenét múltjából lehet megérteni. Kétszer volt a kurhesseni kormány feje, elébb 1832-1837 közepéig; másodszor folyó 1850-ben, midőn sikerült neki nemcsak saját honát zavarba dönteni, de a külviszonyokat is oly bonyolódásba hozni, mi csaknem az egész Európa diplomatiáját izzasztja. Mindkét időszaka e státusember munkásságának igen tanúságos és leczkét adó, hogy miképen nem kell kormányozni. Született Hassenpflug 1797-ben Kasselben, s ottani kormány-director Hassenpflug egyetlen fia volt. Miután tanulását itt a Fridericianum nevet viselő lyceumban kezdette, majd az ihlefeldi iskolában folytatta, s későbben Göttingában az egyetemet meglátogatta, innen mint 17 éves ifjú a szabadságháborúban részt vett, annak végével a tanulásra visszatért, egyik buzgó alapítója vola a „Burschenschaft“ czim alatt ismeretes deáktársulatnak, s 1817-ben a szabadság nevében Wartburgban tartott izgató ünnepélyen is mint főszereplő jelen volt. Tanulási éveit bevégezvén , Kasselbe ment, hol a státus szolgálatába lépett, csakhamar fényes elementi pálya nyilt előtte — mi kétségen kívül sokat tett arra, hogy keble és ifjú kora hévvel ápolt eszméihez hűtlenné legyen. Mint kormányi ülnök kezdé a szolgálatot, s már 1821-ben, tehát 24 éves korában tanácsos czimmel a feltörvényszék ülnöke, s 1831-ben valódi tanácsos lett. Fokozati emelkedését leginkább annak köszönte, hogy az örökös herczeg (mostani választófejedelem) pártjához tartozott, s csakhamar annak kegyét biró buzgó követője lett. Tudva van, hogy az 1830-beli s Németországra is kiterjedett mozgalmak következtében II. Wilhelm választófejedelem kénytelen volt az 1831-iki szabad alkotmányt aláírni, de e megszorított állása nem tűrhetése miatt azon év septembere végén ha névvel nem is, de tettleg a kormányról lelépett, s azt igazgatótárs (Mitregent) czim alatt fia Fridrik Wilhelm vette át. A hatalommal kaczérkodó Hassenpflug ez által még magasabbra hágott s fényesebb jövendő nyilt előtte. Már 1832 júniusában belügyminister lett, 1833-ban az igazsági tárczát vette át, 1834. februáriusától fogva pedig a bel- és igazságügyi ministerium összekapcsolt vezetésével bízatott meg. Alkalmas voltát s fáradhatlan munkásságát a hivatali körben tagadni nem lehet, de mivel csak a kormány érdekét tekintette, a nép jogaival nem gondolt, a közvélemény ellene fordult. Fő czélja és törekvése azon tervben központosult, hogy a mit a fejedelmi hatalom az 1831-iki alkotmány által vesztett, azt más után visszaszerezze, tehát a rendek gyűlése tekintélyét, befolyását gyengítse s korlátolja. Első ministeri ténye volt a rendeknek jul. 2-kán 1832-ben eloszlatása, mivel állítólag „a kormány jogaiba vágni maguknak szabadságot vettek. Az újonnan választott kamarának sem volt jobb sorsa, mart 18-ban 1833-ban ez is haza küldetett, mivel az ismeretes szabadelvű tanár Jordan, mint a marburgi egyetem képviselője választását érvényesnek nyilvánította. Szabadelvű státusszolgáknak a rendek gyűlésébe lépésre „magasabb álladalmi tekintetekből“ engedelmet nem adott, más ellenzékieket félelemmel vagy reménynyújtással próbált lefegyverzeni vagy megnyerni — mely czélja elérésében az eszközök választásában épen nem volt lelkiesméretes. Ily bánásmód mellett nem lehet csudálkozni, hogy fitogatott vallásos buzgóságát és kegyességét színlelésnél egyébnek nem tartották, mi nála bizonyosan figyelmet gerjesztésnél, a néptömegre hatni akarásnál egyéb nem is volt. Az alkotmány és törvény általa több versen igen önkényesen elfacsartatott s féremagyaráztatott, mi természetesen mindannyi alkotmányszegésre vezetett. Ezért nem egyszer lépett föl ellene a rendek gyűlése sötét törvénysértésért vád alá tette , s oly átalános volt rész indulatáról és czélzásáról a meggyőződés, hogy a kamara legmérsékeltebb gondolkozása s a törvényben jártasságukról ismeretes tagjai is a vádténybe bejegyeztek. Kevés szemérmet tanúsító homlokkal fogadta Hassenpflug az ilyforma vádakat, s talált módot abban, hogy az ily esetekre státus-főtörvényszékké alakuló feltörvényszék azokat visszavetette. Mivel egy alkalommal e minister föloldoztatása csak egy szózat többséggel történt — ebből eredeti kedvetlenségét a törvényszékkel éreztetni kívánta s annak „megtisztításáról“ gondolkozott. Baumbach, Müller ülnökök más hivatalba tétettek, három más ülnökök előléptetést nyertek s felsőbb törvényszékhez eltétettek — az ország véleményét és szavát pedig számba nem vették, vagy nem hallották. (Folytatjuk.)