Magyar Hirlap, 1894. szeptember (4. évfolyam, 243-273. szám)

1894-09-02 / 244. szám

Melléklet a Magyar Hírlap 244. számához. A községi törvény reformja. Amikor a napokban a magyarországi községi és körjegyzők központi egyesülete fővárosunkban megtartotta közgyűlését, érdemlegesen foglalkoztunk mindazzal, amit a jegyzők a közgyűlésen végeztek, de nem hallgattunk afelől sem, amit elfelejtettek végezni. Elmondottuk, hogy a községi törvény kö­zeli revíziója alkalmából az egyesületnek véleményt kellett volna mondania e revízió iránya felől. Záhonyi János úr, egy a községi közigazga­tási téren 17 év óta működő felvidéki körjegyző mindarra vonatkozólag, amit mi a gyűlés alkalmá­ból írtunk, levelet intézett hozzánk, melyben telje­sen osztja a mi álláspontunkat és útmutatást kíván adni arra nézve, hogy a községi törvény reformja helyes irányban megindítható legyen és hogy a köz­ségi közigazgatás jelenlegi hiányait mindenki észre­­vehesse. Hogy a községi közigazgatás — így szól a levél — a jelenlegi keretben miképpen volna javítható, — arra csak egy orvosság van és ez az, — hogy az ország valamennyi körjegy­zősége, és nagyközségében a segédjegyzői alias haladéktalanul szervezendő. Mi községi körjegyzők úgy vagyunk, mint a legénygyerek, aki fejlett koránál fogva kinőtt minden gyermek­ruhájából, — és szülei mind­ennek ellenére arra kényszerítik, — hogy gyer­mekruhájában járva, — állandóan tegye ki magát a nagy­világ csúfjának. Természetes, hogy ilyen nevetséges dolgokért a szülők is erős megrovásnak teszik ki magukat. Hazánkban a községek az 1871. évi XVIII. l. czikkel lettek rendezve. Azóta teljes 23 év múlt el. Azóta a közigazgatás lépést tartva a szá­zad rohamos fejlődésével, — óriási mérvben előrehaladt. Ma az összes állami és községi ügyek a községi jegyzői irodában nyernek elintézést,­­ arra egy ember p fizikai ereje képtelen. Továbbá támaszkodva az 1886. évi XXII. tör­vény­czikk 66. §-ában nyújtott ama kedvez­ményre, hogy a törvényhatóságok a községi körjegyzői fizetést 600 frtig hivatalból felemel­hetik, miniszteri rendelettel kellene intézkedni, hogy a községi körjegyzők fizetése, tekintettel az általuk végzendő terhes feladatokra, min­denütt évi 600 frtban állapítandó meg, nem számítva a lakbér-, irodai, fuvar-, napdíj- és egyéb dologi jellegű kiadásaikat. A­mi a jövő községi rendszer jellegét illeti — figyelembe véve azt az óriási külön­bözeteket, — a­mik Magyarország községei között, nemcsak nemzetiségi, hanem miveltségi foglalkozás, anyagi viszonyok, természeti elő­nyök, a megélhetési nehézségek, igények és fedezeti alapok között fennállanak, községein­ket egyenlő önkormányzati jogokkal fel nem ruházhatjuk. Meg kell állapítani a közigazgatási költ­ségek összegét, — a törvényhozásnak — mely­nek megajánlása és biztosítása esetén, a leg­jobb anyagi viszonyok között élő községek és vidékek, a községi közigazgatásban, a legszé­lesebb önkormányzati jog alapján részt venni jogo­sultak. Ezen jogosultság képesítené a teljes önkor­mányzati jogok gyakorlására az ily jellegű auto­­nóm községeket, tehát a választási jog gyakorlá­sára is. Ellenben azon községek és vidékek — amelyek mostoha anyagi viszonyaiknál fogva — a törvény által előírt közigazgatási kiadások fe­dezetére képtelenek, — feltétlenül állami keze­lés alá volna veendők, mert a közigazgatás ál­lami feladatot képez. — Az ily állami kezelés alá vett vidékek és községek hivatalnokait az állam nevezné ki. Az állami kezelés alatt álló vidékek és községek költségeit, maguk az államosított köz­ségek viselnék. A statisztika alapján kiszámí­tandó arány szerint a törvényhozás által meg­állapított százalékban »községi közigazgatási adó« czímen az állami adókkal együttesen kezeltetnének ezen költségek, a­miből önkényt következik, hogy azon autonóm községek, melyek közigazgatási költségeiket saját erejük­ből fedezni képesek, eme községi közigazga­tási adóteher viselése alól fel lennének mentve. Ami a nemzetiségi jellegű községeket és vidékeket is, azok tekintet nélkül arra, — ysijoji j képese­k-e kej^ezg anyagi yi^?pnyark‘ alapján, — önkormányzati, községi, közigazga­tási költségeiket fedezni, — avagy nem — fel­tétlenül állami kezelés alá volna veendő. Ezt megköveteli a magyar állam eszme erőssége. És e terv keresztül­vitelénél nem szabad vissza­riadni attól, hogy ez intézke­dés a nemzetiségi törvénybe ütközik-e vagy nem! A magyar állam joggal megkövetelheti polgáraitól, hogy orosz-pánszláv eszméktől és tettektől távol tartsák magukat, és önálló ro­mán, szerb, vagy tót nemzeti jogok szerzéséről örökre mondjanak le az ország határain belül! Önkéntelen léghajózás. Most, hogy a »Hannover« léghajóval történt baleset a bécsi léghajózási kurzusra és annak műkö­désére terelte a figyelmet, nem lesz érdektelen egyet­­mást magáról a tanfolyamról, a katonai léghajózásról és magáról az esetről elmondani. Mindenekelőtt tudni kell, hogy a mi hadsere­günk léghajós testülete egyike a legképzettebb, a legnyugodtabb, legelővigyázóbb s legjobb vezetőség­gel bíró ilyen testületeknek. Ezt maga a külföld is többször elismerte; itt nem fordul elő annyi hanyag­ság, feledékenység, baleset. A tanfolyam hallgatóit szigorúan iskolázzák és előkészítik minden eshető­ségre, s ha elő is fordulnak olyan esetek, mint a «Hannover« balesete, ezek korántsem olyan termé­szetűek, hogy belőlük szerencsétlenség származhatna. Sőt épen olyan esetekre, mint a­milyen a tegnapi, a katonai léghajózási tanfolyam előre el van készülve. Egy mulasztás tényleg történt. A léghajó ugyanis nem vitt horgonyt magával. De ez, mint a tegnapi eset is mutatja, nem igen szükséges, pedig ez a léghajó elég sajátságos körülmények között szabadult el. A gyakorlatnak ugyanis kettős czélja volt: szá­llási és lőgyakorlati akart egyszerre lenni. Dvorzák főhadnagynak az volt a feladata, hogy a­­ Hannoverb­­ől megfigyelje egy másik léghajóra történt lövések hatását s ezenkívül az ő hajójának szállítási gya­korlatokat is kellett végezni. Ez az utóbbi feladat meglehetősen nehéz, mert ennek ismerete nélkül a katonai léghajózás nem ér semmit. Ebbe épen úgy be kell a legény­séget gyakorolni, akár az ágyú, vagy a lőfegyver töltésébe, tisztogatásába, szóval kezelésébe. A tegnapi gyakorlatnál akartak először próbát tenni a léghajókkal, miként lehet vizeken át jutni, teherrel együtt? Egyszer már próbát tettek ugyan egy kisebb folyón, de most a bécsújhelyi­ kanálison akartak próbát tenni. E gyakorlat alatt szabadult el a «Hannover». A «Hannover» esete különben nem ul; magá­val a léghajózási tanfolyam vezetőjével, Trieb főhadnaggyal is megtörtént, hogy elragadta egy léghajó. A főhadnagy akkor csinos kis éjjeli utat tett meg; körülbelül tizennégy órán keresztül volt a léghajóban s bejárta Trencsén vármegyét is. Neki sem történt semmi baja, hidegvérű­ségével és nyu­galmával mindvégig ura maradt a léghajónak. A tegnapi eset azonban intő például szolgálhat arra nézve, hogy a Ballon capu­f-t mindig el kell látni teherrel, akkor nem történik semmi baj. A­mitől a laikusok annyira féltik a léghajóso­kat, az éhhaláltól nincs mit tartania senkinek. A léghajósnak egyedül arra kell ügyelnie, hogy mind­végig ura maradjon a léghajónak s akkor, ha csak erős zivatar utal nem éri, a szelelő segítségével mindig lebocsátkozhatik a földre. Aztán meg a le­vegőben úgy sem ér rá az ember fényes ebédekre. A léghajó kezelése, a szerelő regulázása, a teherrel való operácziók, a mérések eszközlése, a légáramlat megfigyelése, a tájék tanulmányozása, annyi dolgot adnak, hogy nincs az a mozdonyvezető, akinek ébe­rebb figyelemre lenne szüksége, mint egy léghajós­nak. Lakomákra odafönn sem ideje, sem étvágya nincs az embernek. Kellemesnek természetesen nem mondható az ilyen önkénytelen léghajózás, de veszedelmesnek sem. Bátor, hidegvérű katona az ágyuktól sem fél, nemhogy a levegőtől. IRODALOM, — Szélcsend. Rózsa Miklós, lapunk belső munkatársa, akinek itt-ott elszórva megjelent ver­seit a közönség mindenkor élvezettel olvasta, ezeket a verseket most kötetbe gyűjtötte és erre a kötetre most előfizetést hirdet. Íme az előfizetési felhívás­a a maga terjedelmében: Van nekem egy újságíró kollegám, aki poéta létére naponkint a hasított körmü állatokról k­ érdekfeszítő történeteket a közgazdasági rovatba. Ez a kétségkívül merész, bár némileg tragikomikus poétika liczenczia engem viszont arra bátorított, hogy én meg, ha már napi krónikákban amugyis annyi szerelmi tragédiáról írok érzékeny históriát, legalább az én szerelmem egyszerű történetét is megírjam, rímes sorokban, bár talán kevesebb szen­­záczióval. Szélcsend czim alatt kötetbe foglalom ezeket a verseket. Kötetem, mely nagyobbrészt lyrai verseket tartalmaz, Justh Zsigmondnak lesz ajánlva s ugyancsak az ő előszavával jelenik meg. Akik a körülbelül 8 évre terjedő kötetre — mely október közepén jelenik meg — előfizetni hajlandók, küldjék be szeptember végéig az egy forint előfizetési dijat czimemre, a »Magyar Hírlap« szerkesztőségébe. Budapest, 1894. augusztus 31. Rózsa Miklós. — A polgári házasság kérdése Magyar­­országon. Szlávik Mátyás dr. eperjesi jogakadé­miai tanárnak ilyen czimü értekezése, mely először a «Deutsche Zeitschrift für Kirchenrecht»-ben látott napvilágot, most mint ennek az újságnak külön le­nyomata, magában is megjelent. Az érdekes érteke­zésnek az a konklúziója, hogy a kötelező polgári­ házasságnak a vallásra semmiféle­­ káros hatása nincs. — Miksa császár mexikói expedicziója. Pawlowszky Ede honvéd-huszárszázados jeles mun­kája. Miksa császár mexikói szerencsétlen expe­­dícziójána­k leírása megjelent a 2-ik kiadásban. A munka először 1882-ben jelent meg és széles körben feltűnést keltett az első kiadás, melyet a szerző saját tapasztalatai, élményei alapján írt meg érdekfeszítően, szemléltetően. Pawlowszky százada volt ugyanis az egyetlen, mely az osztrák légióbeli önkéntes huszárezred kebeléből Miksa császárt Queretaroba követte. Alig van ezen kívül magyar munka, mely a Miksa császársága alatt Mexikóban történt eseményekről szólna, pedig e nagyszerű, megdöbbentő események akkoriban nálunk is óriási feltűnést keltettek. Ügyes, hű, vonzó leírásban adja elő mindezeket Pawlowszky műve. Az I. kiadás telje­sen elfogyott, s akik eddig nem szerezhették meg ez érdekes munkát, bizon­nyára örömmel fogják meg­venni a II. kiadás példányait. A mű ára 1 frt, meg­­rendelhető a szerzőnél, Budán, a honvédelmi minisz­tériumban. — Kecskemét város tiszti czim- és név­tára. Domján József kecskeméti t. h. városi szám­tiszt ilyen czimü munkára hirdet előfizetést. A munka, amelynek előfizetési ára 1 forint, tartal­mazni fogja Kecskemét összes adófizető polgárainak névsorát, társulatok és egyletek czimtárát stb. Az előfizetési pénz Fekete Mihály könyvkereskedőnek küldendő. — Kalauz a budapesti állatkertben. Az állatkert igazgatóságának a kiadásában jelent meg ez a kalauz, amely az állatkert minden láto­gatójának nélkülözhetetlen. Megkönnyíti a kertben való tájékozást, a gondozott állatok megszemlélését, sőt ezekről bő és kimerítő felvilágosítást is ad. Az érdekes fotográfiákkal és egy térképpel ellátott ka­lauz ára 20 krajezár. — &. dadogás gyógyítása czimen Robon József, az aradi siketnémák iskolájának igazgatója érdekes kis könyvet irt, melyben a beszédhibákkal általában, a dadogással, mint nagyon elterjedt baj­jal tüzetesen foglalkozik. A dadogás okát régebben híres orvosok is a beszédszerv hibáiban keresték és vélték feltalálni és ehhez képest nem ritkán ope­­ráczió útján akartak a bajon segíteni. Az újabb ku­tatások azonban kiderítették, hogy a dadogás oka a szabálytalan lélegzésben rejlik, így tehát a dadogót nem orvosolni, hanem tanítani kell. Roboz is ily alapon foglalkozik a dadogással könyvében, melyet nemcsak szakértők, hanem a műveltebb közönség is élvezettel olvashat. — Képes német olvasókönyvek. Több fővárosi tanító a népiskolák számára német olvasó­könyveket irt, melyek magyar szellemben nyújtják a tanulóknak a szükséges elemi ismereteket. A szerzők minden egyes olvasmány után német-magyar szó­tárt is adna­k és így a tanítást és tanulást egyaránt megkönnyítik. A könyvnek egyelőre el­fő három része jelent meg. Az első rész ára 30 kr, a másodiké 36; a harmadiké 45 Jy^jczár.

Next