Magyar Hirlap, 1894. szeptember (4. évfolyam, 243-273. szám)
1894-09-02 / 244. szám
Melléklet a Magyar Hírlap 244. számához. A községi törvény reformja. Amikor a napokban a magyarországi községi és körjegyzők központi egyesülete fővárosunkban megtartotta közgyűlését, érdemlegesen foglalkoztunk mindazzal, amit a jegyzők a közgyűlésen végeztek, de nem hallgattunk afelől sem, amit elfelejtettek végezni. Elmondottuk, hogy a községi törvény közeli revíziója alkalmából az egyesületnek véleményt kellett volna mondania e revízió iránya felől. Záhonyi János úr, egy a községi közigazgatási téren 17 év óta működő felvidéki körjegyző mindarra vonatkozólag, amit mi a gyűlés alkalmából írtunk, levelet intézett hozzánk, melyben teljesen osztja a mi álláspontunkat és útmutatást kíván adni arra nézve, hogy a községi törvény reformja helyes irányban megindítható legyen és hogy a községi közigazgatás jelenlegi hiányait mindenki észrevehesse. Hogy a községi közigazgatás — így szól a levél — a jelenlegi keretben miképpen volna javítható, — arra csak egy orvosság van és ez az, — hogy az ország valamennyi körjegyzősége, és nagyközségében a segédjegyzői alias haladéktalanul szervezendő. Mi községi körjegyzők úgy vagyunk, mint a legénygyerek, aki fejlett koránál fogva kinőtt minden gyermekruhájából, — és szülei mindennek ellenére arra kényszerítik, — hogy gyermekruhájában járva, — állandóan tegye ki magát a nagyvilág csúfjának. Természetes, hogy ilyen nevetséges dolgokért a szülők is erős megrovásnak teszik ki magukat. Hazánkban a községek az 1871. évi XVIII. l. czikkel lettek rendezve. Azóta teljes 23 év múlt el. Azóta a közigazgatás lépést tartva a század rohamos fejlődésével, — óriási mérvben előrehaladt. Ma az összes állami és községi ügyek a községi jegyzői irodában nyernek elintézést, arra egy ember p fizikai ereje képtelen. Továbbá támaszkodva az 1886. évi XXII. törvényczikk 66. §-ában nyújtott ama kedvezményre, hogy a törvényhatóságok a községi körjegyzői fizetést 600 frtig hivatalból felemelhetik, miniszteri rendelettel kellene intézkedni, hogy a községi körjegyzők fizetése, tekintettel az általuk végzendő terhes feladatokra, mindenütt évi 600 frtban állapítandó meg, nem számítva a lakbér-, irodai, fuvar-, napdíj- és egyéb dologi jellegű kiadásaikat. Ami a jövő községi rendszer jellegét illeti — figyelembe véve azt az óriási különbözeteket, — amik Magyarország községei között, nemcsak nemzetiségi, hanem miveltségi foglalkozás, anyagi viszonyok, természeti előnyök, a megélhetési nehézségek, igények és fedezeti alapok között fennállanak, községeinket egyenlő önkormányzati jogokkal fel nem ruházhatjuk. Meg kell állapítani a közigazgatási költségek összegét, — a törvényhozásnak — melynek megajánlása és biztosítása esetén, a legjobb anyagi viszonyok között élő községek és vidékek, a községi közigazgatásban, a legszélesebb önkormányzati jog alapján részt venni jogosultak. Ezen jogosultság képesítené a teljes önkormányzati jogok gyakorlására az ily jellegű autonóm községeket, tehát a választási jog gyakorlására is. Ellenben azon községek és vidékek — amelyek mostoha anyagi viszonyaiknál fogva — a törvény által előírt közigazgatási kiadások fedezetére képtelenek, — feltétlenül állami kezelés alá volna veendők, mert a közigazgatás állami feladatot képez. — Az ily állami kezelés alá vett vidékek és községek hivatalnokait az állam nevezné ki. Az állami kezelés alatt álló vidékek és községek költségeit, maguk az államosított községek viselnék. A statisztika alapján kiszámítandó arány szerint a törvényhozás által megállapított százalékban »községi közigazgatási adó« czímen az állami adókkal együttesen kezeltetnének ezen költségek, amiből önkényt következik, hogy azon autonóm községek, melyek közigazgatási költségeiket saját erejükből fedezni képesek, eme községi közigazgatási adóteher viselése alól fel lennének mentve. Ami a nemzetiségi jellegű községeket és vidékeket is, azok tekintet nélkül arra, — ysijoji j képesek-e kej^ezg anyagi yi^?pnyark‘ alapján, — önkormányzati, községi, közigazgatási költségeiket fedezni, — avagy nem — feltétlenül állami kezelés alá volna veendő. Ezt megköveteli a magyar állam eszme erőssége. És e terv keresztülvitelénél nem szabad visszariadni attól, hogy ez intézkedés a nemzetiségi törvénybe ütközik-e vagy nem! A magyar állam joggal megkövetelheti polgáraitól, hogy orosz-pánszláv eszméktől és tettektől távol tartsák magukat, és önálló román, szerb, vagy tót nemzeti jogok szerzéséről örökre mondjanak le az ország határain belül! Önkéntelen léghajózás. Most, hogy a »Hannover« léghajóval történt baleset a bécsi léghajózási kurzusra és annak működésére terelte a figyelmet, nem lesz érdektelen egyetmást magáról a tanfolyamról, a katonai léghajózásról és magáról az esetről elmondani. Mindenekelőtt tudni kell, hogy a mi hadseregünk léghajós testülete egyike a legképzettebb, a legnyugodtabb, legelővigyázóbb s legjobb vezetőséggel bíró ilyen testületeknek. Ezt maga a külföld is többször elismerte; itt nem fordul elő annyi hanyagság, feledékenység, baleset. A tanfolyam hallgatóit szigorúan iskolázzák és előkészítik minden eshetőségre, s ha elő is fordulnak olyan esetek, mint a «Hannover« balesete, ezek korántsem olyan természetűek, hogy belőlük szerencsétlenség származhatna. Sőt épen olyan esetekre, mint amilyen a tegnapi, a katonai léghajózási tanfolyam előre el van készülve. Egy mulasztás tényleg történt. A léghajó ugyanis nem vitt horgonyt magával. De ez, mint a tegnapi eset is mutatja, nem igen szükséges, pedig ez a léghajó elég sajátságos körülmények között szabadult el. A gyakorlatnak ugyanis kettős czélja volt: szállási és lőgyakorlati akart egyszerre lenni. Dvorzák főhadnagynak az volt a feladata, hogy a Hannoverből megfigyelje egy másik léghajóra történt lövések hatását s ezenkívül az ő hajójának szállítási gyakorlatokat is kellett végezni. Ez az utóbbi feladat meglehetősen nehéz, mert ennek ismerete nélkül a katonai léghajózás nem ér semmit. Ebbe épen úgy be kell a legénységet gyakorolni, akár az ágyú, vagy a lőfegyver töltésébe, tisztogatásába, szóval kezelésébe. A tegnapi gyakorlatnál akartak először próbát tenni a léghajókkal, miként lehet vizeken át jutni, teherrel együtt? Egyszer már próbát tettek ugyan egy kisebb folyón, de most a bécsújhelyi kanálison akartak próbát tenni. E gyakorlat alatt szabadult el a «Hannover». A «Hannover» esete különben nem ul; magával a léghajózási tanfolyam vezetőjével, Trieb főhadnaggyal is megtörtént, hogy elragadta egy léghajó. A főhadnagy akkor csinos kis éjjeli utat tett meg; körülbelül tizennégy órán keresztül volt a léghajóban s bejárta Trencsén vármegyét is. Neki sem történt semmi baja, hidegvérűségével és nyugalmával mindvégig ura maradt a léghajónak. A tegnapi eset azonban intő például szolgálhat arra nézve, hogy a Ballon capuf-t mindig el kell látni teherrel, akkor nem történik semmi baj. Amitől a laikusok annyira féltik a léghajósokat, az éhhaláltól nincs mit tartania senkinek. A léghajósnak egyedül arra kell ügyelnie, hogy mindvégig ura maradjon a léghajónak s akkor, ha csak erős zivatar utal nem éri, a szelelő segítségével mindig lebocsátkozhatik a földre. Aztán meg a levegőben úgy sem ér rá az ember fényes ebédekre. A léghajó kezelése, a szerelő regulázása, a teherrel való operácziók, a mérések eszközlése, a légáramlat megfigyelése, a tájék tanulmányozása, annyi dolgot adnak, hogy nincs az a mozdonyvezető, akinek éberebb figyelemre lenne szüksége, mint egy léghajósnak. Lakomákra odafönn sem ideje, sem étvágya nincs az embernek. Kellemesnek természetesen nem mondható az ilyen önkénytelen léghajózás, de veszedelmesnek sem. Bátor, hidegvérű katona az ágyuktól sem fél, nemhogy a levegőtől. IRODALOM, — Szélcsend. Rózsa Miklós, lapunk belső munkatársa, akinek itt-ott elszórva megjelent verseit a közönség mindenkor élvezettel olvasta, ezeket a verseket most kötetbe gyűjtötte és erre a kötetre most előfizetést hirdet. Íme az előfizetési felhívása a maga terjedelmében: Van nekem egy újságíró kollegám, aki poéta létére naponkint a hasított körmü állatokról k érdekfeszítő történeteket a közgazdasági rovatba. Ez a kétségkívül merész, bár némileg tragikomikus poétika liczenczia engem viszont arra bátorított, hogy én meg, ha már napi krónikákban amugyis annyi szerelmi tragédiáról írok érzékeny históriát, legalább az én szerelmem egyszerű történetét is megírjam, rímes sorokban, bár talán kevesebb szenzáczióval. Szélcsend czim alatt kötetbe foglalom ezeket a verseket. Kötetem, mely nagyobbrészt lyrai verseket tartalmaz, Justh Zsigmondnak lesz ajánlva s ugyancsak az ő előszavával jelenik meg. Akik a körülbelül 8 évre terjedő kötetre — mely október közepén jelenik meg — előfizetni hajlandók, küldjék be szeptember végéig az egy forint előfizetési dijat czimemre, a »Magyar Hírlap« szerkesztőségébe. Budapest, 1894. augusztus 31. Rózsa Miklós. — A polgári házasság kérdése Magyarországon. Szlávik Mátyás dr. eperjesi jogakadémiai tanárnak ilyen czimü értekezése, mely először a «Deutsche Zeitschrift für Kirchenrecht»-ben látott napvilágot, most mint ennek az újságnak külön lenyomata, magában is megjelent. Az érdekes értekezésnek az a konklúziója, hogy a kötelező polgári házasságnak a vallásra semmiféle káros hatása nincs. — Miksa császár mexikói expedicziója. Pawlowszky Ede honvéd-huszárszázados jeles munkája. Miksa császár mexikói szerencsétlen expedícziójának leírása megjelent a 2-ik kiadásban. A munka először 1882-ben jelent meg és széles körben feltűnést keltett az első kiadás, melyet a szerző saját tapasztalatai, élményei alapján írt meg érdekfeszítően, szemléltetően. Pawlowszky százada volt ugyanis az egyetlen, mely az osztrák légióbeli önkéntes huszárezred kebeléből Miksa császárt Queretaroba követte. Alig van ezen kívül magyar munka, mely a Miksa császársága alatt Mexikóban történt eseményekről szólna, pedig e nagyszerű, megdöbbentő események akkoriban nálunk is óriási feltűnést keltettek. Ügyes, hű, vonzó leírásban adja elő mindezeket Pawlowszky műve. Az I. kiadás teljesen elfogyott, s akik eddig nem szerezhették meg ez érdekes munkát, bizonnyára örömmel fogják megvenni a II. kiadás példányait. A mű ára 1 frt, megrendelhető a szerzőnél, Budán, a honvédelmi minisztériumban. — Kecskemét város tiszti czim- és névtára. Domján József kecskeméti t. h. városi számtiszt ilyen czimü munkára hirdet előfizetést. A munka, amelynek előfizetési ára 1 forint, tartalmazni fogja Kecskemét összes adófizető polgárainak névsorát, társulatok és egyletek czimtárát stb. Az előfizetési pénz Fekete Mihály könyvkereskedőnek küldendő. — Kalauz a budapesti állatkertben. Az állatkert igazgatóságának a kiadásában jelent meg ez a kalauz, amely az állatkert minden látogatójának nélkülözhetetlen. Megkönnyíti a kertben való tájékozást, a gondozott állatok megszemlélését, sőt ezekről bő és kimerítő felvilágosítást is ad. Az érdekes fotográfiákkal és egy térképpel ellátott kalauz ára 20 krajezár. — &. dadogás gyógyítása czimen Robon József, az aradi siketnémák iskolájának igazgatója érdekes kis könyvet irt, melyben a beszédhibákkal általában, a dadogással, mint nagyon elterjedt bajjal tüzetesen foglalkozik. A dadogás okát régebben híres orvosok is a beszédszerv hibáiban keresték és vélték feltalálni és ehhez képest nem ritkán operáczió útján akartak a bajon segíteni. Az újabb kutatások azonban kiderítették, hogy a dadogás oka a szabálytalan lélegzésben rejlik, így tehát a dadogót nem orvosolni, hanem tanítani kell. Roboz is ily alapon foglalkozik a dadogással könyvében, melyet nemcsak szakértők, hanem a műveltebb közönség is élvezettel olvashat. — Képes német olvasókönyvek. Több fővárosi tanító a népiskolák számára német olvasókönyveket irt, melyek magyar szellemben nyújtják a tanulóknak a szükséges elemi ismereteket. A szerzők minden egyes olvasmány után német-magyar szótárt is adnak és így a tanítást és tanulást egyaránt megkönnyítik. A könyvnek egyelőre elfő három része jelent meg. Az első rész ára 30 kr, a másodiké 36; a harmadiké 45 Jy^jczár.